Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
1981. október 4. tfÉPÜJSÁG 5 A negyedik negyed Előttünk a hatodik ötéves tlerv első évének utolsó negyede. Érdemes visszatekinteni, miiként dolgoztunk kilenc hónap ailatt, munkánkat milyen. jelenségek kísérték. A közelimúUtbam az MSZMP megyei bizottsága1 mélyreható elemzést végzett e témában, értlhető, ha az üzemek pártszervezeteiben is azt vizsgálják, mennyiben valósulnak meg a térv előírásai', a termelés hatékonyságát célzó intézkedéseik. Az összkép megnyugtató, annak ellenére, hogy egyes területeken gondjaink va'nina'k. Mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a tervszerű munka tovább szilárdult, nőtt a tervfegyelem, s az erőiket mindenütt a kritikus pontókra irányították. A tervidőszak első évének elő'irányzatalít az elmúlt év végén az országgyűlés rögzítette, emelte törvényerőire. Ez a tény tehát azt rejti magában, hogy mindannyiunk kötelessége tudásunkhoz, erőnkhöz mértén munkálkodni a végrehajtásán. Már az év elején érződött ez a, felelősség, amikor a1 gyáraikban, gazdaságokban megtartották at termelési tanácskozásoktat. A legtöbb üzemben tudtak beszénli a tennivalókról!, mert volt éves program. Sajons, előfordult olyah eset is, amikor csak hetek múltán kapták meg az új évben, az új fe'ladtattakat. így at felkészülés hiányos volt, amely kihatott az első1 félévi munkára is. Az természetes, hogy kapkodva kezdeni egy termelési évet, nem. szerencsés —, a folytatás sem. sokkal lesz különb, hiszen több lesz a gyors, provizórikus intézkedés, amely nem mindig tud számba venni több fontos tényezőit. így fordulhattak elő olyan esetek, hogy néhány ipta'ni szövetkezet és álltami . vállalat nem tudta féléves tervét teljesíteni. Az év első negyedében volt azonban a legtöbb gond. A rendelések késve érkeztek, a partnerek is „gondolkodtak", miilyen, és mennyi rendelést adjanak a termelőknek, ugyanakkor még mindig él sok olyan rendelet, amely szerint 90 és 120 napos előrendelés után tudják a TEK-váll altatok szállítani a termeléshez szükséges anyagot. Gond vtallt emiatt például a vasasüzemekben, a1 lemezelíátás, a varrodák nem kapták meg időben, a segédanyagokat, például a cérnát és a zippzárt. A termeléshez szükséges minden anyagnak együtt kell lennie. Ha filléres alkatrészek hiánya- miatt -nem készül el a. sorozatban gyártott termék, ez kára a -termelőknek és a népgazdaságnak is. Különösen érződött az effajta hiány az exportra termelő üzemeknél. Több szekszárdi üzem raktárra termelt, mert nem tudta „készáruját” külföldre küldeni, zippzár, csat, vagy hasonló apró alkatrész miatt. A félévi tapasztalat az is, hogy a termékek minősége nem jakult úgy, mint az kívánatos lett volna,. Ismert, hogy hány Tolna megyei üzembe érkezett vissza a külföldi partnertől, az áru, mert rosszuk vasalták (!), mert a szortiment nem felélt meg a valóságr nak, az igényeknek. Az ipari teljesítmény a megye üzemeiben átlagosan vizsgálva jó. Éppen a -hiányosságokról kell többet beszélői, mert az év hátralévő részében még pótolni lehet az elmtaradt szállításokat, legyárthatok a kiesett termékek, javítani lehet a munka szervezettségén. Az a tapasztalát még mindig, hogy sok a kapun belüli munkanélküliség. Az üzemekben mintha elfeledkeztek -volna arról, hogy a termelés folyamatának időszükségletét normázni lehet — túlságosan sokat „utazik” egy termék, mire készáruvá érik, csomagba kerül. A közbeeső időveszteségek leginkább anyaghiány miatt következnek be. Viítalmosenargla-probléma- e témakörben az idén nem volt, csak a tél folyamán, de az is mindössze két- három órát jelentett. Az -építőipari teljesítmények elmaradtak a várttól. Lassult a kivitelezés. Véleményünk szerint az ágazat üzemei még mindig nem tudják koncentrálni erőiket egy-egy létesítményre, olyannyira, hogy soha nem volt annyi élő munkahely, mint napjainkban van. Ebből következik, hagy az építési költségek magasak. Hiszen nemcsak a- munkást ke-IJ költöztetni egyik hétről a másikra új helyre, hanem a gépeket, berendezéseket is, például a- darukat! S mindjárt itt kell szólni arról, hogy nagy értékű termelőbeirende- z-ések, munkagépek napokon, heteken át munka, nélküli állnak, holott kívánatos volna akár a többműszákos termelés is. Az építkezéseken alig egy-két helyen látunk éjszakai termelést — ennek az oka is visszavezethető a nem kellő szervezésre. A panelok házzá történő összeszerelése már két műszakban történik, de m.iért nem lehet a fontosabb építkezéseken például ai szerelőipart is két műszakban foglalkoztatni, ha már osú-szásban van minden határidő?! Persze, a munkaterületek sokasága nem teszi lehetővé, hogy több műszakban dolgozzanak. És az is akddályozó, hogy rendetlen az anyagellátás. A másik észrevétel, hogy az építőiparii szervezetek — államiak és tanácsiak, de a szövetkezeti ipar is —, a megyén kívül -jó munkát végez, határidőre. Az ipari termelés költségeinek elemzése még nem végezhető el, hiszen félévben csak nyers adatok, tájékozódó jellegű mérésekre van lehetőség, a rendelkezésre álló felforrná diók inkább darab jellegűek, mintsem elemzésre módot adók. Mégis megállapítható, hogy fokozni kell a munka- hatékonyságát -mjnden területen-. Ezt a gyártásközbe ni gazdaságosabb munkafolyamatok kialakításával tehet elérni, amelyre történtek már bíztató kísérletek. A takarékosság az energiával, napirendi gazdasági és politikai kérdésünk —, ám a tartalékaik teljes feltárása még nem fejeződött be. Gondok vannak az üzemekben a túlméretezett motorokkal, a feleslegesen futó gépekkel, az ésszerűtlen hőgazdálkodással. Mindenütt készítettek energiatakarékossági programot, ezek értékelése az év végén kezdődhet, erős a gyanúnk, hogy a faltárt lehetőségeket nem mindenütt használták ki. Amikor a gazdálkodó egységek egy igen fontos tervidőszak első évének utolsó negyedét -„fogják vállaltára”, úgy gondoljuk, hogy első lépésként a termelési tanácskozó sok kollektíváihoz kell fordulni. Mlint mindig, most is készek a- dolgozók véleményt mondani a termelés folyamatáról, a fennálló nehézségek áthidalásának módjára javaslatot ad-ni —, csak meg kell őket kérdezni! Az idén bevezették sok üzemben a kistermeiési tanácskozásokat. Brigád szinten tárgyalnak a- tennivalókról, ahol megérti a- dolgozó, hogy mi az ő speciális kötelessége, azért mit, mennyi elismerést kap, pénzben, és erkölcsileg. Ezek a kis tanácskozások nél- különzhefetlenek, mert itt esik arról szó, ami a mindennapi munka soron kívánalom, és, mert a- gyár, a vállaltat egészét érintő mil Hókban nem. tudnak olyan gyorsan eligazodni. Nem is. szólva arról, hogy sok- olyan nehéz gazdasági kérdésünk van, amelyhez a dolgok természeténél fogva a munkapad mellett lévő ember kevésbé tud érdemlegesen hozzászólni, de ha számára konkrét feladat jelöltetik meg, annak értelmét fölfogja, s mivel a feladat világos, megvalósítását teljes erejével segíti. Gyakran mondjuk, hogy gazdasági életünk sok nehézséggel küzd... így van. Véleményem azonban az, hogy inkább dolgozzunk a munkahelyünkön., a ránk szabott feladatot teljesítsük, mintsem a nehézségeken meditáljunk, mert rajtunk, minden egyes emberen múlik, hogy miként zárjuk majd az évet. PALKOVÁCS JENŐ Dalmandon kezdték o kukoricaszedést, s folytatták aztán másutt, más üzemekben. Törtek szeptemberi kánikulában, és gyötörték a csöveket 25 imiMi-méteres eső után. A hét elején a -megye legjóbb gazdaságában, Dalmandon a termés 41 százalékát már leszedték. A si'lózást már korábban befejezték, a bíbrid-vetőmaig -és a- takarmánykukorica van most soron. A magnak valóból naponta 35 vagon csöves kukorica kerül a szárítókba. Az őszi munkacsúcs előreláthatólag november elejéig tart. Alsóleperd, Sütvény, Szilfáspuszta földjét Claas dominó- torok és csőtörőfosztók járják. Gyalogosokat ai határban sehol sem látni, s a szárítók között is csak rmitt-amott tűnik fel egy-egy Illa egyenruhás szerelő. Szépen, nyugodtan, egyenletes tempóban törik a kukoricát. Fotó: Bakó Jenő Raktárakban gyűlik az exportra termelt vetőmag Fosztósoron
