Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4. KÉPÚJSÁG 3 Szeminárium a 4-es teremben % A megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának föld­szintjén, szemben a lépcsövei, nagy tábla segíti az eligazo­dást, rajta egész heti program, hogy a különböző helyisé­gekben melyik tanfolyam, csoport tart foglalkozást. A há­roméves tagozat, a szakosító osztályai, a speciális tanfolya­mok. Kedd délután négytől hétig a földszinti 4-es szeminá­riumterem a „Pártépítés és pártirányitás kérdései" speciális tanfolyam második évfolyamáé. Valamennyien, mind a tizen­öten, párttiltkárolk. Ki rövidebb, ki hosszabb ideje irányítja az alap szerve zet, p á rtve zet ősé g vagy éppen községi pártbizott­ság munkáját. Valamennyien rendelkeznék legalább közép­fokú politikai végzettséggel és erre a tanfolyamra — jó egy évvel ezelőtt — azért jelent­keztek, hogy felfrissítsék ko­rábbi ismereteiket, kiegészítsék újabbakkal, ezáltal pártmun- kájukat is jobban el tudják lát­ni. A legfiatalabb köztük To­kai Mihály, a1 sütőipari vállalat párttitkára, 31 éves, a legidő­sebb Osztermayer János, a faddi Lenin Tsz pártvezetőségé- nek titkárai, az ötvenötödiket tapossa. — Tavaly Wkább elméleti kérdésekről volt szó — mond­ja Balogh István tanszékveze­tő, egyben ennek az osztály­nak' is vezetője — a mostani, második tanévben, főképp a gyakorlati pártmunka kérdé­seivel foglalkozunk. Egy hete volt az előadás a' párt munká­járól a gazdaságban, ma sze­minárium lesz a témából. — Négy óra. Kettő kivételé­vel valamennyien itt vannak. Tizenöt perc múlva kiderül, ma sem lesz hiányzó, csak élkés­tek ketten. iBalogh István ismerteti a mai három óra programiját. Három óra — három fő kérdés. A politika és a gazdaság vi­szonya. a gazdaság, pártirónyí- tásá.nak lényege, főbb elemei és módszerei; a vállalati és szövetkezeti pártszervezetek fel­adatai a gazdaság irányításá­ban és ellenőrzésében; az üze­mi demokrádia szerepe a párt- szervezetek gazdasági munká­jában. 'Nem kell várni jelentkezőkre. Az első nyitó kérdéshez Hor­váth Gyula állami gazdasági alapszervi titkár — munkaköre álllb'torvos — kap szót. Logiku­san építi fel a választ, kiindul­va Lenin meghatározásából, folytatva az érdekek láncola­tán, eljutva addig1, hogy a gaz­daságpolitika része az általá­nos oolitikánafc, a gazdásági munkában is általános rende­ző elv a Dolitilko. A Doliitika el­sőd lenessé aét részletesen ki­fejti. Mintán befejezte, úav látszik, többen is „rést” talál­tak. Véah Józsefné, a bátaszé- ki közséqi pártbizottság titká­ra egészítheti ki az elhangzot­takat: a politika az elsődleges, ám ez nem ielenti azt. hogy a nollit'lko mindenható. Nem 'le­het voluntarista gazdasáaooli- t'kát folytatni, a aazdasóoi döntéseiknél figyelembe kell venni azok politikai kihatását, A sertéshústermelés mind ha­tékonyabbá tétele, a szekszárdi vá g óh í d n ye rs a n yag - szükség I e - lének előteremtése megmozgat­ja a rejtett tartalékokat is. A Szekszárdi Állami Gazdaság­ban a népgazdasági igényeket kielégítendő új sertéstartósi- hizlalási szisztémát dolgoztak ki. Ennek az a lényege, hogy a gazdaság dolgozói kedvezmé­nyesen hizlalhatnak sertést, ma­gára vállal a SZAG számos költséget. Két módszert dolgoztak ki a beruházás nélküli sertéshús- termelésre. Az egyik formában a gazdasági dolgozó salját ma­lacát adja el a SZÁG-mak, de nevelésre megtartja, majd pe­dig tápot, egészségügyi és tar­tási tanácsot kaip, és a hízót eladja a gazdaságnak. A má­sodik módszer: a gazdaság ad­ja a mailacot-siülldőt, és a vál­lalkozó a 35—37 kilós jószágot száz kilón felülire hizlalja. Általában négy hónap ele­gendő egy süldő felhizlalására. De van olyan gazda is, aki rö- vidébb idő alatt „állít elő" hí­zót. A szerződést meg lehet kötni öt süldőre, de akár húsz­ára elengedhetetlen a gazda­sági törvények ismerete, az adott helyzet alapos elemzé­se... Folyik a Vita tovább. Arról, hogy milyen irányultsága van a gazdaságpolitikának, melyek az állandó, hosszabb távra ér­vényes és mélyek a változó ele­mei. Többen szólnak a haté­konyságról!1, mint elengedhetet­len köve terményről, elhangza­nak adatok: a népgazdaság fejlődéséről, idézve Havasi Fe­renc nemrég tartott előadásá­ból a politikai akadémián. Látszik, hogy a tanfolyam hall­gatói nemcsak a tankönyvre támaszkodnak. A friss tényeket, adatokat ís ismerik. Sokoldalúan boncolgatják, a párt szerepét a gazdaságban. Hoqy a gazdaság fejlődésének a fő irányát a párt határozza meg,, ugyancsak a főbb mód­szereket; ám nem foglalkozik a részltet kérdésekkel. A célok ko­ordinálására, a népgazdasáqi, a csoport- és oz egyéni érde­kék összehangolására elsősor­ban a párt alkalmas. A pórt szerveinek kell ellenőrizni a véarehpjtás megszervezését.. . A szeminárium vezetőjének aliig-alig kell beleszólnia, most is csak egy rövid meajegyzést tesz: megszervezni, ellenőriem eléq? — És máris hárman egé­szítik ki az eddig elhangzotta­kat': nr emberek meaqvőzése elengedhetetlen politikai fel­adat. És nemcsak a meggyő­zés, hanem tudniuk' kell a DÓrt- sze.rveze féknek, pártszerveknek, milyem qondok foglalkoztatják az embereket. Szóba kerül a kockázat kérdése. Hogy med­dig lehet „elmenni", kockáztat­ni. Az ésszerű határig igém Ám a kockázatot csökkenti egyrészt a kívülről való informáltság — a piac ismerete, másrészt a bel­ső információ', ami az üzemi demokrácia révén válhat ala­possá. Felvetődik egy gyakorlati kérdés: több üzemben- csökkent a termelés, ugyanokkor nőtt a nyereség. Vannak, akik ezt egy­értelműen helytelennek' tart­ják. Ám tisztázódik: mindig konkrétan kell vizsgálni. Elő­fordulhat, hogy egy vállalat, szövetkezet mennyiségiben, ér­tékben kevesebbet termelt, mint az előző időszakban és mégis nőtt a nyeresége. Ha ez a hatékonyabb munkából, gaz­dálkodásból eredt — takaré­koskodtak az anyaggal, ener­giával, a különböző egyéb költségekkel, akkor nincs he­lye elmarasztalásnak. Más kér­dés, hogy a vállalóit kéoes lett volna-e termelési struktúrájá­nak változtatásával jobban iqa- zodni a piaci igényekhez. Kú­ra is. A gazdaság a helyszínre szállítja a sertést, a tápot is, állatonként 300—400 kiló között. Az már a vállalkozón múlik, hogy a hizlalásra kapott tápot milyen gazdaságosan használja fel. Amint Mérei László, a SZAG sertéságazati igazgatója el­mondta, igen nagy a gazdasági dolgozók köréiben' a vállalkozási kedv. Eddig háromezer hízó ér­tékesítésére van vállalkozó, te­hát az idén a gazdaságban be­ruházás nélkül növelni tudják a Hízott sertéstermelést. A következő hetekben kiter­jesztik a hizlailási akciót az egész szekszárdi járásra. Ed­dig Várdombon, Alsónánán, Öcsényben, Decsen és Tengeli- cen voltak vállalkozók a szerző­déses hizlalásra. Most kiter­jesztik más községekbe és le­hetővé teszik, hogy ne csak a SZAG dolgozói kapcsolódjanak be ebbe az akcióba. A „kívül­állók" is hasonló kedvezmény­ben részesülnek mint a válla­lati dolgozók. A kedvezményes sertéshizlalásra a szekszárdi gazdaság központjában, lehet jelentkezni, ahol a bővebb fel­világosítást is megadják.- Pj — lön kell elemezni a termelés csökkenésének okait és külön a nyereséget. Több példát mondanak el a hallgatók saját üzemükből, pá r t'S ze rve ze tűk *g yaiko r lütá b ó I. Hogyan' sikerült kialakítani a gazdasági; és politikai vezetés egységét a határozatok végre­hajtásában, hogyan sikerült a műszakiakat bevonni < a politi­kai munkába. „Nálunk a párt- irányítás és -ellenőrzés kedve­ző hatást vált ki a szakembe­rekben. Jól fogadják, hogy bi­zalmat kapnak,, képességeik ki­bontakozhatnak" — i így az fegyik tsz-párttitkór. „Korábbi munkahelyemen sajnos előfor­dult, hogy a pártszervezet nem lépett fel a gazdasági vezető diktatórikus módszereivel szem­ben, az illető ily módon sorra elüldözte beosztottjait, végül neki is mennie kellett" — mondja az ellenpéldát a má­sik. A harmadik a' háztáji gaz­dálkodás segítésével1 foglalko­zik. „Idejében felfigyeltünk ar­ra, hogy a tűzhöz közel állók saját maguknak olyan kedvez­ményeket biztosítottak, amihez más nem jutott hozzá. A veze­tőség foglalkozott vele és sike­rült rendezni a dolgot, bizto­sítva, hogy mindenki egyformán vehesse igénybe a kedvezmé­nyeket. Ezt a munkahelyi han­gulatot befolyásoló politikai té­nyezőnek tartottuk." A tartalmas vitával1 eltöltött három óra után — amelynek csak töredékét lehetett itt érzé­keltetni — három résztvevőnek tettem' fel a kérdést: Mi indí­totta arra, hogy jelentkezzen erre a1 tanfolyamra és most, a második' tanév elején hogyan látja szükségességét? HALMOS JÓZSEFNÉ: Hat­vannégyben' fejeztem be az es­ti egyetemet, tavaly megválasz­tottak a szekszárdi pedagógus pártvezetőség titkárává. Utána jelentkeztem, abból a meggon­dolásból, hogy ideje felfrissíte­ni az akikor tanultakat is. Nem könnyű, hiszen csaknem két év­tized múlt ef azóta'. De érde­mes. Sokat Segít ez a tanfo­lyam munkámban. TOKAI MIHÁLY: Élelmiszer- ioari főiskolát végeztem tíz év­vei ezelőtt, ott Ismerkedtem meg a marxizmus;—lenlinizmus- sal, tavaly lettem alapszerveze­ti titkár. Utána jelentkeztem fölvételre. Sok úja't tanultam, más a> politikai oktatás a főis­kolán és más 'itt, ahol szinte állandó kapcsolatban vagyok párrtitkotokkal és ilyenkor, sze­mináriumon el se tudnánk ke­rülni a tapasztalatcserét, a ta­nultak gyyakorlati alkalmazását. OSZTERMAYER JÁNOS: Het­venötben lettem párttitkár, ak­kor kezdtem az esti egyetemet, hetvennyolcban' fejeztem be. Két évi „kihagyás” után jelent­keztem a speciális tanfolyamra. Ha várok' 6—8 éviig, már nem lett volna érdemes, közel lettem volna a nyugdíjhoz. így most még jó néhány évig hasznosíta­ni tudom az itt tanultakat. J. J. Tiltakozó akciók Az őszi szolidaritási akcióso­rozat rendezvényein, politikai fórumain ezekben a hetekben országszerte kisebb és nagyobb kollektívák tagjai, társadal­munk különböző rétegeinek képviselői hallatják hangjukat, megfogalmazva a nemzetközi helyzettel kapcsolatos vélemé­nyüket. A főváros VII. kerületében tartott szolidaritási békegyűlés résztvevői dokumentumot fo- gadtak el, amelyben tiltakoz­nak a neutronfegyver gyártása, a Reagan-kormány és a NATO felelőtlen fegyverkezési prog­ramja ellen. : Szegeden, a chilei : néppel vállalt szolidaritás jegyében rendezett nagygyűlésen ugyan­csak sok szó esett a világ bé­kéjét fenyegető háborús törek­vésekről, csakúgy, minit ,oz új- szásziaik rendezvényén, vagy a szolnoki békegyűlésen. A magyarországi egyházak képviselői is szót emelnek — lelkiismeretük parancsát követ­ve, s híveik véleményét tolmá­csolva — az elmúlt hónapok nemzetközi fejleményeivel kap- csölo’tbam. Sertéshústermelés beruházás nélkül hírre Amikor ezeket a sorokat kopogom az író­gépen, az ősz éppen nevéhez illő módon vi­selkedik. Alig látni az ablakból a távolabbi dombokat (bocsánat, hegyeket...), köd van és perceken belül bizonyára ismét esik majd. Né­hány napja azonban még nyárias napsütés­ben és ingujjban szaladgáltunk. Fotóriporter barátommal történetesen a szekszárdi szőlők között, olyan hangulatos elnevezésű helyeken is, mint a Csacska-völgy, ami igazából szur- dik. Mindez azért érdemel szót, mert kirándu­lásunk természetesen összefüggésben volt a szürettel. Tehát azzal az őszi munkával, mely Szekszárdon és környékén már sok-sok évvel korábban téma volt, semmint az első megyei lap megjelent, de valószínűleg téma lesz ak­kor is, amikor a Tolna megyei Népújságot kábeltévén sugározzák már az előfizetők ott­honába. Közlekedés A szüret közlekedési, szállítási összefüggé­seiről általában csak akkor szoktunk írni, ami­kor a szőlő átvétele kerül szóba. Az elmúlt kedden viszont az is szerepelt lapunk utolsó oldalán, hogy a kisebb tételek szállításához kevés a városban és megyében a tehertaxi. Ez egész biztosan így igaz. Már fenn se aka­dunk rajta, hiszen régi tétel, hogy a fejlődés­sel párhuzamosan (vagy nem is mindig pár­huzamosan) növekednek az igényeink. A teher- taxikat a Volán működteti és a közúti közleke­dés lebonyolításának jelentős része is a min­den autóbusz oldalán olvasható emblémájú cégre hárul. Az írásomhoz csatolt egyik fény­kép illusztrálja azt a szeptember 27-én meg­jelent hírünket, mely szerint az új autóbusz­pályaudvar épületének szerkezetét már elké­szítették Pakson, a Táncsics utca végén, az új városközpontban. iEz adta az ötletet, hogy utánanézzek kissé a megyebeli autóbusz-közlekedés fejlődésének. Tavaly, nem éppen óriási megyénkben, a 11-es Volán nagyjából kétszer annyi személyt utaz­tatott, mint a Német Demokratikus Köztársa­ság egész lakossága: 35 millió 890 ezer em­bert. öt esztendővel korábban még csak alig több mint 26 milliót. A helyi buszközlekedést 6 millió 946 ezren vettük igénybe Szekszárdon, Dombóvárott és Pakson (3 millió 767 ezer). Taxiba pedig 196 ezren szálltunk (152 ezer). A zárójelbe tett számok az öt évvel korábbi, tehát 1975-ös adatokat mutatják. 1960 májusában az egyik fővárosi folyóirat­ban, a könyvtárosok szaklapjában így írtak megyénk székhelyéről: „...mintha... a Dunántúlnak ez a lankás vi­déke kiesett volna a fejlődés sodrából. Szek- szárd ma is parasztváros...” Ami a sodrást illeti, azóta némileg változott a helyzet. Az új buszpályaudvar vázszerkezete Pakson Munkacsúcs Azt maholnap már tudomásul vesszük, hogy a mezőgazdasági munkák csúcsa, mely régen — sőt nem is olyan nagyon régen — nyáron volt, napjainkra őszre tolódott. Kukorica, cu­korrépa, napraforgó, burgonya, őszi szántás, vetés. Nekem már valószínűleg nem áll rá a szemem, de nemrégiben külföldi vendégeim voltak, akik döbbenten állapították meg, hogy mi magyarok valószínűleg éjt nappallá téve, folyvást kukoricát eszünk. Budapestről Szek- szárdra autózva ugyanis jószerivel mást se láttak az út mentén. Természetesen mást is láttak, de ez szúrt leginkább szemet. Gyerek­koromban a Bácskában, pontosabban Apatin mellett, egyik nagybátyám olyan kukoricával büszkélkedett, melyből a lovas ember se lát­szott ki. Ilyen mostanában ugyan nincs, hiszen fajta és tőszám egyaránt változott, de azért minap az István-majorba menet a földút men­tén ritka magas kukoricát is láttam. Úgy lát­szik, nem változnak viszont betakarítás idején az alkatrész-utánpótlási nehézségek. Valamikor, a „hőskorban" a perkátai gép­állomáson tanúja voltam annak, miként haj­szolta végig Madarász Béla főgépész magát és embereit a fél Dunántúlon egy tengelyért. Végül valahol a Velencei-tó mellett egy roncs­gépből, a háborúból ott maradt, fel nem rob­bant akna tőszomszédságából szerelte ki. Fel nem robbant aknák napjainkban ilyen tevé­kenység során szerencsére már nincsenek, vi­szont a keresés köre bővült, amit sehogy nem tudok a fejlődés jeleként felfogni. Csütörtökön „Segítségadás — garantálva” címmel olvas­tam, hogy Werner Adóm őcsényi tsz-elnök „drámaian” előadott kérésére Biczó Ernő AGROKER-igazgató és csapata az ország leg­különbözőbb pontjairól hajtotta fel a nélkü­lözhetetlen alkatrészt. Az, hogy sikerült, két­ségkívül örvendetes. A kérés előadásának, egyébként indokolt, drámaisága és a beszer­zés köre már sokkal kevésbé az. Az ember olykor hinni kényszerül a közmondások, szólás­mondások igazában. Például az ilyenében, hogy „Nincs új a nap alatt”. Az alkatrész- ellátás esetében: — sajnos. Füstszűrös A környezetvédelem környezethasznosítást is jelent. Jstván-majori részlet. Soha nem kérdeztem meg, így nem tudom, hogy melyik kollégám miként vélekedik, de én tollforgató korom kezdete óta utáltam azt a fajta újságírást, amelyik nem számol az ol­vasóval. Netán igét hirdet, az apostoli szent­székhez hasonlatos módon csalhatatlannak vé­li önmagát. Az asztalkákban várakozó halha­tatlanság pedig még sírkövet se érdemel, noha amit írásba foglalunk, az többnyire eleve le­mondott erről a különben is kétes reményről. Egyszerűbben (és őszintén) fogalmazva: — szeretem, ha elolvassák azt, amit leírok. És amikor a Tisztelt Olvasó unalomig találkozik ugyanazzal a témával? A környezetvédelem — attól félek — ma­holnap sokak számára ide tartozik. írunk, ol­vasunk, hallunk, beszélünk róla. Ez engem bi­zonyos fokig az agyonünnepelt, és éppen ezért csak részben célt érő, születési-halálozási év­fordulókra emlékeztet. Pedig a környezetvéde­lem épp az a terület, ahol tenni is kéne már valamit. Ahogyan az a nagymányoki brikett­gyárban történt, az elmúlt szerdai Népújság 5. oldalán írtak tanúbizonysága szerint. Ho­gyan is kezdődött? „A dolgok előzménye az a sok lakossági bejelentés, amely hozzánk érkezett...” —mond­ta kollégámnak Füzesi Pál üzemgazdász. Sok hasonló bejelentéssel, lakossági panasszal máshol is találkozhattak, akik találkoztak. Itt viszont tettek. Nem csodát, hiszen tudták, hogy erre nem képesek, de a brikettgyár füstjét — idézem — „elfogadható szintre csökkenteni igen". A szükséges füstszűrő tervezése tavaly kez­dődött, „az idén megtörtént a kivitelezés”. Ami persze „csak egyik oldala a kérdésnek”, hisz „itt jön a dolgozók szerepe". Miért? „Már csak azért is, mert akik a felszerelést kezelik, valamennyien ezen a telepen laknak, amely a legjobban ki van téve a porártalom­nak”. 'Máshol ilyesmire nincs példa? Szívem sze­rint főszerkesztői engedélyt kérnék arra, hogy megtölthessem lapunk hasábjait a környezet- védelem érdekében tettek (tehát nem jegy­zőkönyvek és állásfoglalások, netán határoza­tok) dokumentumaival. Ettől egyelőre nem kell félni. A ri tka példák egyikének szenteltünk figyelmet és adtunk fényképekkel is illusztrált teret lapunkban Nagymányok esetében, ahol „Az egymiilió-hetvennégyezer forintos beruhá­zás, meg a brikettgyáriak lelkiismeretessége, no meg jól felfogott legsajátabb érdeke, ga­rancia a sikerre”. A községeink nagyon jelentős részén ki-be- jövetkor látható szemétdombok, netán váro­saink elhajigált szemét- és feldúlt kukatartály formájában bármikor bemutatható „környezet- védelme” ennek az összegezésnek itt és most nem lehetett tárgya. Itt ugyanis csak egyetlen hét és néhány hír tükrében idézzük fel azt, amit lehet. Márpedig a környezetvédelem — sajnos — folyamatos. Tisztelet a nagymányoki kivételnek! Összefüggések 'El tudom képzelni, hogy eddig eljutva az olvasásban, valaki legyint, mondván, hogy mindezek periférikus témák. Az űrhajók és a világtengerek szennyezése idején mit számít egy porelszívó. Sokat, hisz a dolgok össze­függnek egymással. A Volán munkája része a közlekedési koncepció eredményességének, vagy eredménytelenségének. Az alkatrész- ellátás a betakarítás sikerének, ami viszont elválaszthatatlan a közellátástól. A környezet- védelem kérdéseit pedig épp legközelebbi ülése napirendjére tűzte az országgyűlés. ORDAS IVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents