Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

1981. október 29. NÉPÚJSÁG 3 A tomerömű-építkezés fi főzőasszony Egy bátai levél nyomában... % Ami nincs - és ami van A fcsizma nincs az asztalon. Az erőmű építői közé besorol­hatjuk Mariska nénit is, a főző­asszonyt. Az építkezésen dol­gozik, a konyhán túlra még nem jutott el. De Kovács Jó- zsefné, a Mecsekvidéki Vendég­látó Vállalat dolgozója megha­tározó egyéniség a telepen. A jó koszt, az ízletes étel mindenkor elsőrendű feladat. Főleg olyan helyen, ahol a munkások jelentős része csak a Mariska néni főztjén él, a főző­asszony munkája jelenti az ott­honi kosztot. Habár otthoni kosztot nem lehet készíteni. Törekedni rá — lehet, sőt szük­séges. És azt mondják: Kovács Jó- zsefné főztje hazai ízekkel készül. „NEM SZERETTEM FŐZNI..." Ezzel az egyszerű kijelentés­sel zavarba hoz. Aztán nézem aí arcát, amint adagolja az ebédet. Itt szó sem lehet „nem szeretem”-ről. Pillanatok alatt megtelik az étterem munkás­Í uhós emberekkel. Sorba Maris- a néni elé állnak. Köszönnek. Visszaköszön, mosolyog, adagol­ja az ételt. A vidámabbak min­dig hozzátesznek valamit a kö­szönéshez. A sor nevet, hul­lámzik, arréb lép. Újabb tálca, újabb arc kerül Kovács József- ) hé elé. Az ezredik új arcnál már fárad, már lassabban mo­zog a keze, de a tekintete ugyanolyan biztató, mint ami­kor elkezdte. Sugárzik: „Jó ét­vágyat”, „Finom az ebéd, én főztem." Pedig ezen a napon 1600 embernek adagolta ki az ételt. „'Kevesen esznek a hét vége felé. Szerdán és csütörtö­kön 2200-an vettek jegyet." Azt mondja: „A kanalak csör­géséből érzem, hogy ízlik-e az ebéd”. A finomabb falatoknál las­san, kényelmesen esznek az emberek. Minden falatot ízlel­nek, ráérnek beszélgetni, las­sabban halad a sor is. ‘Ha rosszabb az ebéd, akkor ideges gyorsasággal, hamar bekapják a főzeléket, vagy a pörköltet, s vesznek maguknak hot-dogot, vagy más pótlást. Az utóbbi időben kevésszer kellett végigszenvednie Mariska néninek a gyors ebédet. Titkot árul el. Van dugi pap­rikája (ezt ne írja meg, mond­ja), ízesítőszere. „A piros ételt szeretik!” V ^ Kovács Józsefné, a paksi főző­asszony „NAGYON, NAGYON ROSSZ GYEREKKORUNK VOLT” Tizenegyen voltak testvérek. A legidősebb fivér 23 évvel idősebb, mint Mariska néni. — Nem ismertem édesanyá­mat — mondja, s könnybe- lábadnak a szemei. — Tizen­három hónapos koromban meg­halt. A nagy család — hat lány, öt fiú plusz az apa — mindig összetartott. A felnőtt, menyecs­kelányok az anya halála után hetenként — váltva — jártak a szülői házhoz, rendet tarta­ni, főzni, a kisebbeket nevelni. Az apa dolgozott, mindig dol­gozott. Kovács Józsefné Paksról 18 éves korában került Kölesdre, idősebb testvéréhez. A tej­üzemben dolgozott. Férjhez ment 1954-ben, egy év múlva fiút („gyereket”) szült. Hat évig nem dolgozott, csak nyáron, szezonmunkán. —■ Spóroltunk kis pénzt, az­tán bejöttünk Paksra, vettünk egy lakást. A KÉZILÁNY... Pakson sok munkát nem le­hetett találni. A konzervgyár­ban dolgozott nyaranként. A Birkacsárdába hívták kézilány­nak. Mi lehetett volna más? Addig nem nagyon főzött, csak annyit, amennyi a családnak kellett. — Most pár éve mondogat­ják, hogy szakmát lehetne sze­rezni. Hát a fiatalok mennek is, nekik még van idejük. Tizenegy évig dolgozott a vendéglátóiporban. Aztán jött az atom. Elcsalogatták. Jelent­kezett kézilánynak, főzőasszony- nak vették fel. (Közben el ne feledjük, szült egy lányt, 1967- ben.) — Ki a jó szakács? — Az, aki szívesen csinálja. Mindenre figyel, olyan legyen az étel, amit jó étvággyal el­fogyasztanak. — Mi a legkedvesebb étele? — Húsleves. Nálunk minden vasárnap van húsleves, meg csibepörkölt, finom kis kocka­tésztával, amit én gyúrok, azt az uram nagyon szereti. Szere­tem még a bablevest, a krump­lis tésztát, a túrós csuszát... „NEM GONDOLTAM, HOGY MARADOK” — Ezek a munkásemberek a jó zsíros ételeket szeretik. A húst nem szabad nagyon meg­sütni, jó szaftos legyen, ez az igény. — A mai menü? — Finom. Babgulyás, túrós csusza vagy mákos metélt és szilvafebőtt. Jó, tartalmas étel. — Szeret itt dolgozni? — Azt nem gondoltam, hogy ilyen sokáig maradok ezen a konyhán. Szeretek itt dolgozni. Jó a társaságunk a B és a C oldalon. Hárman vagyunk idő­sebbek. A fiatalok is szorgal­masak, hűségesek. Mariska nénit néha hívják lakodalomba is, főzni. Nem szí­vesen vállalja. „Nincs szívem pénzt kérni.” Meg kell már a pihenő is, az unoka — Katinka — is leköti. A fia buszsofőr, ő hozta ki reggel az atomhoz. „Nagy utakra jár, viszi és hoz­za a munkásokat." Marika, a lánya első éves ipari tanuló, varrónő lesz. Kovács Józsefné főztjét di­csérik. Pedig ismét azt mond­ja: „Soha sem szerettem főzni lánykoromban". * A jó koszt, az ízletes étel el­sőrendű feladat. Főleg olyan helyen, ahol a munkások jelen­tős része csak Mariska néni főztjén él. A főzőasszony mun­kája jelenti az otthoni kosztot. 'Habár otthoni kosztot nem le­het készíteni. Törekedni rá; le­het, sőt szükséges. És azt mondják: Kovács Jó­zsefné főztje hazai ízekkel készül. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Dombóvár-Szőlőhegy Kötődés a kerthez (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A „Dombóvár-Szőlőhegy" el­nevezés űj, hiszen ez év július 1-ig Kaposszekcső-Szőlőhegy- ként emlegették. A valóságban már régóta magukénak érzik a dombóváriak, hiszen a zártkert­ben — mely 5172 négyzetméter — 275 dombóvári lakosnak van ingatlana. Néhány éve vált di­vatossá ez a terület, hobbi- kertek, hétvégi házak létesíté­sére. Az átcsatolt zártkertek­ben 300 szőlőterület és 244 présház van. A terület jelentő­ségét nagyban növeli a dom­bóváriak számára a városhoz való közelség. Gépkocsival kb. ötpercnyi távolságra van, de gyalogos sétának sem több harminc-negyven percnél. Hogy kinek mire jó a telek, a hét­végi ház, arról lehetne vitat­kozni. Kétségtelen azonban, hogy az itteni tulajdonosoknak a kis terület kapocs az ember és természet, ember és ember között. Sokan önerőből, a családdal, barátokkal kalákában építik fel kis házukat, szerszámos kamrájukat. Sok diplomás em­ber, gyári munkás, vasutas dol­gozik itt hétvégeken hangya- szorgalommal. A hétvégi ház a találékonyság iskolája is, hi­szen bele kell tanulni a saját kezű javítgatásokba, ötletekbe, s az önbizalom csak fokozza az aktivitást. Vannak itt szakavatott ter­melők szép számmal, köztük nyugdíjasok, szőlő-, gyümölcs- termésüket sokan dicsérik, s ők szívesen adnak szaktanácsot. Hazánkban a kertbarát­mozgalom jelentős szerepet ját­szik a dolgozók szabad idejé­nek hasznosításában, az egész­ség megőrzésében, a regene­rációban. Ennek a mozgalom­nak igen nagy szerepe van még a csalódok önellátásában, összetartásában, a környezet alakításában, szépítésében, a zöldfelületek növelésében, a mezőgazdasági művelésre al­kalmas földek hasznosításában. Aki egyszer megérezte a sa­ját zöldség, gyümölcs ízét, és azt, hogy mennyivel jobb kapá­lás közben beszívni a friss le­vegőt, hogy jobb sport a mun­kánál nem akad, annak a szí­ve visszahúz a kertjébe. Hobbikertek a város közelében BERGER REZSÖNÉ Fotó: Magyarszéki ,jNincs a faluban szervezett kulturális élet; kevés az érde­kes, .tömegeket’ megmozgató program... Sok a fiatal, unat­koznak szabad idejükben. Nagy a lézengés, pláne vasárnap. Kocsma — mozi — kocsma" — így a levél, melynek nyomán egy csendes, hétköznapi dél­előtt mentünk Bátára. A műve­lődési házban éppen szünet volt o két osztálynak, amelyek oda járnak iskolába'. Martin János, a művelődési ház igaz­gatója zavartan exkuzál a gye­rekkönyvtár asztalra rakott szé­kei miatt Leveszünk néhány kis fotelt, s leülünk. Az igazgatót először a szórakozási lehetősé­gekről faggatjuk. Az ABC-ben — Évente hat-hét bált rende­zünk: húsvétkor, karácsonykor, búcsúkor, farsangban egyet, Er­zsébet- és Katalin-napit, és ma­jálist Ezek látogatottak, s tán ideig-óróig színvonalasak is. Es­te tíz óra körül majd minden alkalommal botrányt okoz né­hány renítenskedő. Nemcsak hangoskodnak, verekednek is. Ezért kilenc óra körül bezárjuk az ajtókat, hogy a kocsmai szó­rakozást ne itt folytassák. (A legutóbbi bál alkalmával vi­szont betörték a bejárati ajtó üvegét) — Ezek ellen a fenegyerekek ellen nem lehet tenni semmit? — Sajnos, társadalmi rende­zéssel itt még nem sikerült ösz- szejövetelt szervezni és bonyo­lítani — mondja lehaagoltan Martin János, és rátér a discó- ra, amit korábban kéthetente, most pedig csak alkalomszerű­en tartanak, mivel újabban csökkent az érdeklődés. Kizárólag szórakoztató jelle­gű rendezvények a felsorolta­kon kívül nemigen vannak Bá- tán. Marad még a kocsma és a presszó. A felnőtt nézőknek he­tente három este vetítenek fil­met, az iskolásoknak és az óvo­dásoknak pedig péntekenként (Szintén a művelődési ház igaz­gatója, a mozi üzemvezetője). Közben az igazgató előveszi o rendezvényeket nyilvántartó könyvet, s annak segítségével sorolja az elmúlt időszak ese­ményeit: — Fél év alatt 15 is­meretterjesztő előadásunk volt, ötször szerepelt itt a Népszín­ház. Igazi sikere Bátán általá­ban az úgynevezett haknimű­soroknak van. szinte minden rendezvény bot­rányba fullad. Gyakoriak a ké­selések és a verekedések. No és sok Bátán a bögrecsárda, ahol bárki hitelben íhatja a 'pálinkát, tehát a presszóba^ italboltba gyakran részegen' jönnek a „vendégek”. Nézze a bejárati ajtót Oveg helyett furnérlemez... Egy verekedés „eredménye". Sükösdi Ferenc, a községi ta­nács elnöke; — Szorgalmas, becsületes dol­gozó nép lakja a községet. Szám szerint kétezer-hatszázan. Sajnos van néhány zavart kel­tő személy, aki rendszeresen botrányt okoz. Még a tanács­ház bejáratának üvegét is be­verték... Sajnos, a művelődési ház igazgatójának alig van se­gítsége, mindent egyedül kell megoldania. Mentesíteni kelle­ne őt a számos megbízatása közül néhánytól. Gond még az. hogy a faluban nincs, aki fog­lalkozna a fiatalokkal, illetve programokat szervezne az idő­seknek. Pedig a klubok, szak­körök működésének feltételei adottak..., sőt olyan jól állunk, hogy még egy nagyközségnek is dicséretére válna... S mégis, a fiatalok a városokba és a környező községekbe járnak szórakozni... Rövid ideje új kör­zeti megbízott rendőre van a községnek. Talán az ő segítsé­gével tudunk változtatni a hely­zeten. Jankovics Lajosné, a szek­szárdi járási hivatal művelődé­si osztályának vezetője: — Január elsejével vontuk össze Bátán a művelődési és oktatási intézményeket Ter­vünk szerint a helybéli tantes­tületre építve lehetne színesí­teni, színvonalasabbá tenni a kulturális életet Szeptember, ben komplex vizsgálatot tartot­tunk az intézményeknél. Saj­nos, csak az után, felszólítá­sunkra készítették el munkater­vüket, azaz eddig egyszerűen nem volt mii alapján dolgozza­nak. Gondot jelent az is, hogy a tizennégy fős tantestületben négy képesítés nélküli pedagó­gus van. * A bátai kismama levelében arról is panaszkodik, hogy igen rossz a község áruellátása is. A problémákat sorolva azt ír­ja: „—ne is beszéljünk a szom­bati, vagy az ünnep előtti ke­nyér- és tejellátásról!” Az ABC-áruház polcai roska­doznak. ;Van itt műszaki áru, piperecikk, élelmiszer... szóval minden. A teflonbevonatú kug­lófsütőtő! a 11 fajta desodorig, a 8-féle mirelitkészítménytől a 13-féle sajtig. Sőt Tikó cukorka is kapható. — Tegnap 113 kiló sertés- és száz kiló marhahúst, ma pedig 150 kiló malacot kapunk — mondja Lukács Józsefné, az üz­let vezetője. — A kenyérrel valóban problémánk van: a délelőtti szállítmányból bizony nem jut mindenkinek. Rendelé­sünk nagyobb részét délután kapjuk meg. A zöldségbolt árukínálatát nem soroljuk fel, csupán any. nyit, hogy a polcok itt sem üre­sek, sőt I S míg másutt 2,30 a to­jás, itt 1,90-ért kapható. A vá­sárolt holmit pedig szép nylon­zacskóba csomagolja a bolt vezetője. — vhm — Fotó: — czs — A klubok és szakkörök körül valami — szinte tisztázhatatlan — bonyodalom van. Tény, hogy néhány jelenleg is működik kö­zülük, az is tény, hogy többféle indításával próbálkoztak a kö­zelmúltban, de nem tudni mi­ért, azok sorra „befulladtak”, ilyen volt a nyugdíjas-és ifjúsá­gi klub. Ide tartozik az o sajá­tos tény is, hogy a korábban sikerrel működő és szereplő bá­tai hagyományőrző együttes már évek óta inkább nincs mint van. Többen igényelnék a pávakör megalakítását, díszítő­művész-szakkör összehozását, csakhogy ezeket nincs ki ve­zesse. A tágas nagyterem kihaszná. lását is egyaránt jellemezhet­jük igennel és nemmel. Kultu­rális rendezvényeket illetően bő. ven jutna még hely és idő; vi­szont az általános iskolások tor­naóráit is ott tartják télen, ott edzenek a sportkör asztalite­nisz- és sakkszakosztályának tagijai. — A nagyterem végében sze­retnének bárpultot és rexasztalt felállítani, talán akkor nagyobb lenne az intézmény forgalma — mondja az igazgató, majd hoz­záteszi: — Hiszen mo már egy színes tévére klubot nem lehet összehozni. Ugyancsak a művelődési házban van a gyerek- és-a fel­nőttkönyvtár. Pillanatnyilag meglehetősen kevés és koránt­sem állandó olvasóval. A könyvtárat szakképzett könyvtá­ros irányítja, Csankó Mária sze­mélyében, s nem valószínű, hogy az ó hibája lenne Bátán a könyvek iránti érdektelenség. Ütünk ezután az italboltba és a hozzá csatlakozó presszóba vezet Az italpultnál néhányon álldogálnak egy-egy sör vagy üdítő ital társaságában. A presszó ugyan zárva, viszont a déli nyitásra készítik elő, taka­rítják. A kopott bútorzaté te­remben az ősz ellenére is sok a légy — s szívesen szállnak a ragacsos asztalokra. A zenegép már vagy fél éve rossz, legutóbb 22 darab Mii ti-pisztoly alátétet szedtek ki 'belőle a pénzérmék helyett... A forgalom fizetésna­pon magasra rúg, máskor amo­lyan közepes. Elsősorban fér­fiak a vendégeik. A nők csak egy-egy tál süteményre térnek 'be — omit többnyire hazavisz­nek. iDemény Lajos, a bátaszéki áfész vendéglátóipari előadója így összegzi véleményét: —- Támogatnánk itt is a szó­rakozást Korábban zenekart is fogadtunk a presszóba... De itt Az alma nylontasakba kerül Délelőtt az italboltban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents