Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

A^ÉPÜJSÁG 1981. október 29. Emlékezés - búcsú helyett "Saekasár-üot r-.i-.-r>- zártanén, így árait ott a Jőaág /n'íl-'-, Kint forró forrás, élt-rfc* ;rr, amely a rép srir^cl tör el^." indenätt >l-tfréalc, & ssefcszárdi ért eg/s^er, re-..iMrri< -olt." t-.aok meghatottság ndlWJ. vissz* re, ét arra a hajnalba-nypló ' - // autínyi virággal bas : ib.-. a . pb Vftles együtt örfel’ lí™ *■ %■ agáié - virág-garmadának. A H^yujság, cikke bii. iá*«!; ayujt as előadás: Letenyei György újságcikkére irt levélrészlet j £7 /®\ ......Szekszórdra is ellátoga­tott a munkásmozgalom nagy költőasszonya, dalosa, aki kö­zel fél évszázada hirdeti a munkásosztály igazát. Eljött, hogy felejthetetlen estét sze­rezzen öregeknek és fiatalok­nak. .., akik folytatóivá váltak az ügynek, akik Várnai Zsenitől és a Várnai Zseniktől tanultak hitet, lelkesedést, rendíthetet­len bizalmat az ügy igazságá­ban. ..” E sorok 1960. július 1-én je­lentek meg lapunkban Letenyei György tollából, aki meghitten írt június 29-ről, arról a nap­ról, melyen Várnai Zseni me­gyeszékhelyünk vendége volt; arról a napról, amikor a szek­szárdiak is „szívükbe zárták” a költőnőt, aki önéletrajzi re­gényében „egy asszonynak” nevezi magát „a milliók közül”. A Közalkalmazottak Szakszer­vezetének megyebizottsága meghívására látogatott Szek- szárdra Várnai Zseni, s részt vett — az azóta már lebontott — kereskedelmi kaszinóban megrendezett békegyűlésen. Perecsi Ferencné meleg sza­vakkal köszöntötte. — Rengetegen voltak a te­remben. Tán még egyszer any- nyian, ahány emberre méretez­ték azt. De elfértünk. .. sőt, akiknek csak állóhely jutott, tán észre sem vették, hogy nem kényelmes zsöllyében üldögél­nek — emlékezik Perecsi Fe­rencné, majd elém teszi az ak­kor megjelent verseskötet neki dedikált példányát, s azt a le­velet, amit a költőnő írt — részben írógéppel, részben kéz­írással — neki. Szelíd és egysze­rű szavakkal köszönte meg a meleg fogadtatást, a szép es­tét, melyen annyi szekszárdi asszony vett részt. — S akik úgymond nem hiva­talból voltak kirendelve - eme­li fel ujját Perecsiné. - Ha­nem azok gyűltek össze, akik ismerték Várnai Zseni verseit, s legtöbben kívülről tudták a Katonafiamnak címűt. . . Per­sze, hogy tudták — mosolyog —, hiszen a közönség tagjai közül igen sokan akkortájt töltötték a hatvanadik életévüket. Egy, vagy talán két percig néma csend van a szobában. Újabb emlékekre várok. — Életemben annyi virágot nem láttam egyszerre, mint ak­kor este. Szegfű, rózsa, marga­réta. . s ki tudja, hogy még milyenek. Persze, az asszonyok­nak senki sem mondta, hogy hozzanak virágot, s mégis.. . Emlékezem arra is, amikor másnap visszautazott Várnai Zseni Budapestre. Földes Im- rénénél, a megyebizottság tit­káránál lakott, de délelőtt töb­ben is odamentünk elköszön­ni. Csak rakták, rakták a virá­gokat az autóba. A költőnőnek szinte alig maradt helye. — Hol találom meg Földes Imrénét? — Nem tudom... Azaz úgy rémlik, hogy most a fővárosban él. Földesné megözvegyült a második világháborúban. Fér­jét munkaszolgálatosként el­hurcolták. Ila, vagyis Földesné nyugdíjazásáig itt élt Szek- szórdon, azután költözött csak A rejtvényköltészetnek két fő ága van. Az elsőbe tartoznak a verses talányok, amelyek ele­ve rejtvénynek íródtak, míg a másik olyan játékos rímeket foglal magába, amelyek éppen játékosságuknál fogva rejtvé­nyekbe, vetélkedőkbe való be­építésre alkalmasak. Mind az előbbiek, mind az utóbbiak sű­rűn előfordulnak rejtvénylapok­ban és rejtvényműsorokban. De foglalkoztatják e versek az író­kat, irodalomtörténészeket is. Az évkönyv rendkívül érdekes kisenciklopédiájában a csacsi­éi. Talán keressék meg Halmai Ferencnét. Ök együtt dolgoz­tak. Biztosan azóta is tartják a kapcsolatot. — Már hogyne emlékeznék arra a gyönyörű estére — szól Halmai Ferencné. — Rendkívül nagy hatást tett rám is Várnai Zseni. Kicsi volt és törékeny. Halk szavú és apró léptű. De erejéről nem kellett meggyőz­nie a közönséget. Amint elkez­dett beszélni,” elkezdett szaval­ni, néma lett a terem. Minden tekintet rajta csüngött... Na­gyon vártuk jöttét, s izgatot­tan készülődtünk fogadására. Földesné, azaz ma már Náray Tózsefné azt mondta, hogy a költőnő nem szállhat meg egy rideg, kietlen szállodában. Majd ő vendégül látja... — és Halmainé vidáman elmosolyo­dik. — Nem is tudom, hogy elmondjam-e? Ila akkor csi­náltatott egy spanyolfalat a fürdőszobába... Maga sem tudta, hogy miért, de azt mond­ta, azzal mégis mást mutat a helyiség. Amikor a vendég el­utazott, a spanyolfalat a fő­nöknőm nekem ajándékozta. — Levelezünk azóta is — s máris előveszi a legutóbb író­dott sorokat. — Hogyne, van te­lefonja. Ha Pesten járok, s nincs időm fölkeresni, akkor legalább fölhívom. Náray Józsefnét mi is telefo­non kerestük meg. — Én utaztam 1960-ban Bu­dapestre, hogy meghívjam Szekszórdra Várnai Zsenit. Igen szerény asszony volt. Szívélye­sen fogadott Pasaréti úti két­szobás lakásán, ahol hármas­ban éltek: ő, a lánya és az unokája. Lányát azóta eltemet­te, s most ő is... — Csodálatos volt, amilyen hamar, s amilyen közel tudott kerülni az emberekhez... Ó, az a szekszárdi este, de szép is volt. Nagy tehetsége volt, hogy összehozza az embereket. Nem csak őhozzá érezték kö­zelállónak magukat a hallga­tói, hanem azt hiszem az ő ha­tására számtalan barátság is szövődött. — Pontosan ezt mondta Pe­recsi Ferencné is — válaszolom. — Több nevet is említett. Olya­nokét, akikkel azon a gyűlé­sen került ismeretségbe, utána pedig jó barátságba. pacsi (pl. Kiállítás vége: T. Z. = = Tárlat-Zárlat), az eszperen- te vers (Egyszer Berkes Etelke, / Berkes Eszter gyermeke, / El­ment reggel Szentesre / S en­gem lepett meg este.), a kancsal rím (pl. A szomszéd asztalnál négyen ültek. / Előt­tük ízes húsok tornyosültek), a kecskerím (pl. Kavargó CSata — CSavargó Kata), a kinrím (pl. Azért van e soka- dalom, / Mert énnekem sok a dalom), a zanzaköltészet és más nyelvi” játékok szórakoztat­ják e műfaj kedvelőit. Perecsi Ferencné: „Szeretet- böl, tiszteletből mentünk”. Halmai Ferencné: „Nagyon vártuk.. — Várnai Zsenivel később is találkoztam. Együtt üdültünk 1972-ben Tihanyban. Ö az uno­kájával, én a férjemmel. Sokat beszélgettünk... — Nagyon sokat tett ő. Ver­seivel, igaz lényével egyaránt. Élete „Nem volt hiába”. Várnai Zseni kétszeres Jó­zsef Attila-díjas írónak, költő­nek, a Szocialista Magyaror­szágért Érdemrend és a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend ki­tüntetettjének hamvasztás utá­ni búcsúztatása ma délután 1 órakor lesz a Mező Imre úti te­metőben. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: Czakó Sándor A több mint hatvan kereszt- rejtvény mellett sok egyéb fej­törő és érdekes olvasmány szol­gálja rejtvénykedvelők, az ér­deklődők szórakoztatását. Cikk szól Európa híres tereiről, az ukrán irodalomról, a madár­világról. Megtudhatjuk Petri Sándor összeállításából, hogy milyen szabályok szerint rende­zik a XII. labdarúgó-világbaj­nokságot. Holt nyelv-e a latin? címmel mini nyelvtanfolyamot találnak az évkönyvben az óko­ri nyelv iránt érdeklődők. perón népe 'Egyszerre száztíz fiatal — va­lamennyi a Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskola hallgatója — lépett akcióba. Kecskeméten a távfűtőhálózat beszabályozására. A nagyará­nyú munkát a „KISZ az ener­giatakarékosságért mozgalom" keretében végezték el az ifjú üzemmérnök-jelöltek. iMint ismeretes, Kecskeméten a Leninváros és az Árpádváros 2 ezer távfűtött lakásában az Ingatlankezelő és Távfűtő Vál­lalat a nyáron termostoppal szigetelte a nyílászárókat. Ez­zel egy időben a fűtőműben nyomásszabályozókat építettek be, a gáznyomás egyenletessé­gének biztosítására, ötven ki­sebb hőközpontban pedig az elektromos kapcsolókat alakí­tották át úgy, hogy a szivaty- tyúk az esetleges áramkimara­dások után azonnal automati­kusan újraindulnak. Az IKV a mostani akciót a távfűtés kulturáltságának és egyben energiatakarékos üze­melésének előmozdítására in­dította, amelybe szívesen kap­csolódtak be a GAMF hallga­tói. Ennek lényege, hogy a hő- központokból a forró víz egyen­letesen jusson el valamennyi lakóház és intézmény hőfogadó hálózatába, oly módon, hogy percenként 150 liter meleg víz áramoljon át egy-egy átlagmé­retű lakáson. A hálózat beszabályozásával foglalkozó fiatalok stopperórá­val kezükben ellenőrizték a vízórákat, hogy mennyi meleg víz folyik át percenként azokon, s ahol többet vagy kevesebbet mértek, ott beállították a be­rendezéseket. Ahol pedig vala­milyen műszaki hiba gátolta ezt a műveletet, jegyzőkönyvezték az észlelt hibát. Az akció végül is azt a célt szolgálta, hogy az előírtnál sem hidegebb, sem túlfűtöttebb la­kások ne legyenek. A hőköz­pontokba beépített szabályozó műszerek automatikusan érzé­kelik a külső hőmérséklet inga­dozásait, s annak megfelelő hőmérsékletű vizet juttatnak a fűtési idényben a távfűtő-háló­zatba. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Zsákok helyett hatszáz kilo­grammos konténerekben szállí­tották ki az őszi búza vetőmag­ját az MTA Martonvásári Me­zőgazdasági Kutatóintézetének erdőháti vetőmagüzeméből az IKR gabonatermesztési prog­ramjában részt vevő állami és szövetkezeti gazdaságokba. Az idén először — egyelőre csak kísérleti jelleggel - kipróbált szállítási mód jól vizsgázott a gyakorlatban, s megkönnyítette a gazdaságok dolgáL Csökkent ugyanis a gépek állásideje, megszűnt a szóródásból adódó veszteség, s a munkához keve­sebb ember kellett. Egy-egy hatszáz kilogrammos tartály tartalma három héktár elvetésére elég, de a legna­gyobb vetőgépek két-három konténert is „elbírnak”. A mű­anyagból készült tartályokat egyébként több alkalommal fel lehet használni. Az idén két martonvásári nemesftésű búza­fajta vetőmagját, az MV—4-est és az MV-8-ast szállították kon­ténerben. A kedvező tapasztala­tok alapján jövőre már több fajtából igyekeznek ily módon kielégíteni a megrendelők igé­nyeit. iFejér megyében egyébként két jó hírű búzatermesztő gaz­daság — a seregélyesi Alkotás Termelőszövetkezet és az Agár­di Mezőgazdasági Kombinát — vetett konténerből, s mindkét nagyüzem tapasztalatai igen kedvezőek. A vetőmagszállítás­nak ezt a módját már több fej­lett mezőgazdasággal rendel­kező országban is alkalmazták, nálunk elsőként Erdőháton pró­bálták ki. Dunántúlt napló Az Országos Vízügyi Hivatal jóváhagyta a pécs—mohácsi ll­es regionális vízellátó rendszer II. ütemét. A másfél milliárd fo­rint értékű program célja, hogy több vízhez jusson a Mecsek vidéke, elsősorban Pécs és Komló. Megvalósítása közel egy évtizednyi időre ad munkát a tervezőknek és a kivitelezők­nek. Ismeretes, hogy Baranya székhelye több mint húsz éve „csapolja” már a Dunát a Pécs —Mohács közötti negyven kilo­méter hosszú első távvezeték közvetítésével. Mivel a növekvő igények messze túlnőtték a ve­zeték kapacitását, szükségessé vált a II. regionális rendszer ki­építése. Ennek azonban már nem a minőségileg kifogásol­ható felszíni Duna-víz lesz a bázisa, hanem a folyó túlsó ol­dalán Mohács-sziget parti szű­résű kútjainak jó minőségű, gazdag vízkészlete, amit a Du­na alatt hoznak ót. A regionális rendszer I. üte­méhez tartozó ezer milliméter átmérőjű második távvezeték Pécs—Bácsfapuszta közötti sza­kasza példás gyorsasággal készült. A most jóváhagyott II. ütem tartalmazza a vezetéképí­tés folytatását Mohácsig, újabb kutak mélyítését, nyomásfokozó szivattyúrendszer, valamint az üzemelés biztonságát szolgáló jelzőrendszer kiépítését. Érde­kes, izgalmas műszaki feladat lesz a a víz Duna alatti átszál­lítása. A tervek szerint három nagy átmérőjű vezeték biztosít­ja majd a folyamatos üzeme­lést. lEbben a tervidőszakban 700 millió forint értékű munkának kell elkészülnie, hogy 1986-tól a parti kutak vizéből napi 30 000 köbméter érkezzen Pécs­re. 1988 végétől pedig már na­pi 60 000 köbméterrel számol­nak, de a rendszer képes lesz ennek dupláját is adni. SOMOGYI**"" Az első kapavágás 1980. jú­niusában volt, pénteken pedig már az ünnepélyes üzemáta­dásra került sor a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság és a iMAVAD közös öreglaki vad­húsfeldolgozójában. Alig több mint két éve jött az első hír, hogy exportra szánt vadjaink legnagyobb vásárlója, az NSZK 1982. január 1-től — főként állategészségügyi okok­ból — csupán feldolgozott álla­potban hajlandó fogadni a szállítmányokat, s a vilógipacon is hovatovább csak a magas feldolgozottság! fokú terméke­kért lehet jó árat remélni... A döntést mintaszerűen gyors be­ruházás, előkészítés és kivite­lezés követte. Az építők — az állami gazdaság saját építő- brigádjainák dolgozói — jól tudták: minden nap, amellyel sikerül lerövidítem a kivitelezé­si időt, javítja az üzem esélye­it a külföldi piacokon. Az igye­kezet nem volt hiábavaló: a nálunk járó külföldi szakembe­rek véleménye szerint is, Euró­pában egyedülálló az öreglaki üzem technológiai színvonala. A vendégek közül többen megje­gyezték: mintha csók a Kapos­vári Húskombinát exportüzemét látnák — kisebb méretben. Az NSZK-beli és osztrák berende­zésekkel fölszerelt, napi 14 ton­nás kapacitású feldolgozó kor­szerűségéből már a bejáratnál lévő „mázsaház” is sokat sejtet A magas szállítópályán beérke­ző nagyvadak súlyát az auto­mata mérleg 'memóriaegységé­ben tárolja, összegzi. Nyoma sincs itt az átvételt máshol jel­lemző, ráadásul sok hibalehető­séget rejtő papírmunkának. Hasonlóan nagy tudású, nehéz fizikai munkát kiküszöbölő gé­pek találhatók a feldolgozás valamennyi műveleténél. A vadhúskivitel kedvező jöve­delmezőségére és e termékek keresettségére utal, hogy a be­ruházás összege várhatóan két és fél év alatt megtérül. 1975-ben hozott rendeletet a karl-marx-stadtí városi tanács a város rendjére, biztonságára, tisztaságára és higiéniájára. Azóta testvérlapun'k gyakran visszatér a rendelet betartásá­ra, közöl jó és rossz példákat, javaslatokat az állampolgárok­tól, a lakóközösségektől. Bírál­nak, dicsérnek, javaslatokat tesznek, például ilyeneket: A lakókörzetünkben lévő egyik üzem társadalmi munká­ban fölállított egy telefonfülkét, arra a helyre, amit a posta megjelölt. Minden rendben is lenne, ha a posta is teljesítette volna az ígéretet, és készülé­ket is adott volna hozzá. (Egy másik olvasó azt kéri, hogy az utcájukban gyakrab­ban ellenőrizzék a parkolási ti­lalom betartását. Az egyik levélíró nyomaték­kai kéri, hogy amikor hét vé­gén a bérház soros lakója fel- söpri az épület előtti utat és járdát, az illetékesek gondos­kodjanak a hulladék elszállítá­sáról. lEzek a példák is iazt bizo­nyítják, hogy testvérmegyénk székhelyének lakói nagy figye­lemmel igyekeznek a város rendjét, tisztaságát megőrizni. Mondhatnánk, követésre méltó példa számunkra is. TaMEOBCKflS) nPflBaa Húsz éve, hogy bevezették Tambovba a földgázt. Ekkor ért el ide a főgázvezeték és ek­kor gyulladt elsőként a kék láng Tambov Október főterén. A rákövetkező napon már het­ven lakásban földgázzal főztek, fűtöttek. Az elmúlt húsz évben mintegy százezer tambovi és tizennyolc- ezer tambovi járásbeli lakásban használják ezt az olcsó és ki­váló fűtőanyagot. Testvérlapunk, a Tambovszkaja Pravda cikké­ből az is kidéről, mennyivel ol­csóbb ezzel fűteni, mint szén­nel, vagy villannyal. A földgáz­zal való fűtés és főzés 12—14- szer kerül kevesebbe a lakos­ságnak a villany- és tízszer ol­csóbb a szénfűtésnél. A város gázzal történő ellá­tása természetesen sokba ke­rült. Mintegy 250 kilométer fő­vezetéket és 400 kilométer hosz- szú mellékvezetéket kellett ki­építeni ahhoz, hogy kielégít­sék Tambov igényeit, amely ősz­szel és télen a napi egymillió köbméter. Tambovban jelenleg a ház­tartások kilencvenöt százalékát látják el földgázzal. A tizen­egyedik ötéves tervben tovább folytatják a gázprogramot. Újabb tizenkétezer lakásba ve­zetik Ibe a gázt. Ehhez újabb 35 kilométer hosszú gázvezeté­ket kell megépíteni. Füles évkönyve *82 Rejtvényköltészeti kisenciklopédia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents