Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

2t<ÉPÜJSÁG 1981. október 28. PANORÁMA Lengyelorszá g A „Szolidaritás” sztrájkja politikai jellegű A délkelet-lengyelországi Tar- nobrzegben megkezdte munká­ját az a különbizottság, ame­lyet Wojciech Jaruzelski mi­niszterelnök küldött a helyszín­re a sztrájk okozta veszteségek felmérésére. Hétfőn késő este az Andrzej Jadynak miniszter­elnök-helyettes vezette bizottság tárgyalásokat kezdett a regio­nális „Szolidaritás” szervezet képviselőivel. A „Szolidaritás” szerdára meghirdetett egyórás országos általános figyelmeztető sztrájk­ja szakértők, számításai szerint legalább egyimilliárd zloty értékű veszteséget okoz a népgazda­ságnak. Az országos sztrájkot nyilat­kozatban ítélte el a Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a De­mokrata Pórt együttműködési bizottsága. Mint a dokumen­tum hangsúlyozza, ez a politi­kai jellegű sztrájk csakis azok­nak hasznos, „akik most mór leplezetlenül a szocialista rend megdöntésére és a hatalom át­vételére törekednek”. A sztrájk ellen foglalt állást a Terület­gazdálkodási és Kommunális Vállalatok Dolgozóinak Ágaza­ti Szakszervezete, követelve, hogy a kormány határozottan álljon ki azok mellett, akik neim kívánnak részt venni a munka- beszüntetésben. Ugyancsak a sztrájk ellen foglalt állást az építőipari dolgozókés a hadse­reg polgári alkalmazottainak ágazati szakszervezete, valamint a városi tömegközlekedési dol­gozók autonóm szakszervezete. A LEMP bialystoki vajdasági bi­zottsága határozatban kötelezte a vajdaság valamennyi párttag- , ját, hogy ne vegyenek részt a sztrájkban. A „Szolidaritás” országos bi­zottságának sajtószóvivője azt, állította, hogy a munlkabeszün- tetési akciót azért hirdették meg, mert a kormány sorra el­utasítja a „Szolidaritás” kezde­ményezéseit az élelmiszer-ellá­tás javításárai, a gazdasági vál­ság leküzdésére. A szóvivő sze­rint ha a kormány elfogadja a „Szolidaritás” javaslatait, így például a „társadalmi nemzet- gazdasági tanács” létrehozásá­ról szóló indítványt, akkor „szükségtelenné válik” a szer­dára meghirdetett egyórás sztrájk. A „Szolidaritás” által szerdá­ra meghirdetett egyórás általá­nos figyelmeztető sztrájk volt a vezető téma a keddi központi lengyel lapokban. Mint a Trybuna Ludu írja, né­hány hónappal ezelőtt a „Szo­lidaritás” vezetői még úgy be­széltek a sztrájkról, mint végső eszközről, ma viszont minden­napossá vált a sztrájkkal való fenyegetőzés. Az elmúlt hóna­pok tanúsága szerint a „Szoli­daritás" nagyon is egységes, A francia nemzetgyűlés megszavazta az államosítást Az utóbbi esztendők legszen­vedélyesebb parlamenti össze­csapásai, 13 napig tartó vita után a francia nemzetgyűlés hétfő este 382 szavazattal 154 ellenében, első olvasásban el­fogadta a kormány államosítási törvénytervezetét. Eredménye­ként a fejlett tőkés országok sorában Franciaország rendel­kezik majd a legjelentősebb ál­lami szektorral. A törvénytervezetet a szocia­lista és a kommunista képvise­lők támogatták, ellene szavaz­tak az RPR és az UDF hon­atyái. A tervezet ezután a sze­nátus elé kerül, ahol a jobb­oldali ellenzék van többségben és előreláthatóan ellene fog­lal állást: a végső szó azon­ban harmadik olvasásban a nemzetgyűlésé. Az ellenzék ez­után még az alkotmánytanács­hoz fellebbezhet — de nem két­séges, hogy a törvénytervezet­ben kijelölt öt ipari tőkéscso­port, két pénzügyi holding és 36 bank államosítására sor ke­rül. A parlamenti vitában újra és újra összecsaptak a jobboldali ellenzék és a- baloldal szóno­kai, a tizenhárom nap alatt szá­mos heves incidensre került sor, az ülések nem egyszer az éjszakába nyúltak. Az ellenzék 1400 módosító indítvánnyal próbálta elnyújtani az eljárást — közben pedig a „terepen” az államosításra kijelölt Pari­bas Társaság egyes vezetőinek közreműködésével Svájcban külföldi tőkések kezére játszot­ták a Paribas Suisse Bankot, amely a tőkéscsoport aktívái­nak több mint egytizedével ren­delkezik. A Paíibas-ügy óriási felhábo­rodást keltett mind a szocialis­ták, mind a' kommunisták sorai­ban, rányomta a bélyegét a szocialista párt valence-i kong­resszusára is, ahola párt egyik vezetője, Paul Quiles a szabo­táló gazdasági vezetők megne­amiikor az országos vezetőség sztrájkra hív fel, ha viszont a helyi akciók abbahagyására szólít, már nem érvényesül ez a fegyelem a regionális és helyi szervezeteknél. így történik ez most is, amikor számos regio­nális szerveret az önigazgatás­ra és a függetlenségre hivat­kozva figyelmen kívül hagyja az országos bizottság felszólítá­sát a helyi akciók beszüntetésé­re. A Zolnierz Wolnosci, a had­sereg lapja közli a PAP hír- ügynökség kommentárját, amely kifejti, hogy a lengyel politikai életben hovatovább új fogalom­ról: a sztrájk-terrorizmusról le­het beszélni. A „Szolidaritás” negyvenezer funkcionáriusa kö­zött bizonyára szép számmal vannak olyanok, akik nagyon is jól tudják, hogy a szerdára meghirdetett akció értelmetlen, hogy sztrájkkal semmit sem le­het már megoldani. Az akció szervezőinek célja tehát nem más, mint a megfélemlítés, a tudatos rombolás. Hivatalos bejelentés szerint ismeretlen tettesek a tarbobrze- gi vajdaságban lévő Rudnik városának főterén ledöntöttéka talpazatról és összetörték Lenin mellszobrát. A rendőrség nyo­mozást indított. A kielcei vaj­daságban vádat emeltek három személy ellen, akik a közelmúlt­ban meggyalázták az egyik szovjet hősi emlékművet. vezését és leváltását követelte. Az ellenzék „rózsaszínű terror­ral” vádolta a kormánypártot — a politikai légkör felforrósodott. Hétfő esti vitazáró beszédek­ben Charles Miliőn képviselő az ellenzéki UDF nevében, azt állította, hogy az államosítás az egész gazdasági rendszert von­ja kétségbe, a gazdaságnak „majdnem az egésze" az ál­lam kezébe kerül. Az RPR sze­rint az állam a. „jótékony kényúr” helyzetébe kerül, meg­szünteti a tőkés verseny szelle­mét. Ezzel szemben Paul Ghomat kommunista képviselő rámuta­tott: arra van szükség, hogy a dolgozók hallassák szavukat az államosítási folyamatban, s szembeszálljanak a hatalom eddigi birtokosaival. Ez a fel­tétele annak, hogy az államo­sítások új ipari politikát tegye­nek lehetővé, amely hatékony lesz az inflációval és a munka- nélküliséggel szemben. BUDAPEST Hazaérkezett Madridból a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) meghívására Cserverika Ferenc. nénék, az MSZM'P Központi Bi­zottsága tagjának, a Pest me­gyei pártbizottság első titká­rának vezetésével részt vett a PSOE XXIX. kongresszusán. WASHINGTON Dr. Petrán János, a Magyar 'Népköztársaság új washingtoni nagykövete átadta megbízóle­velét Ronald Reagannek, az Amerikai Egyesült Államok el­nökének. HANOI ítéletet hirdetett a kam­bodzsai népi forradalmi bíró­ság öt magas rangú pol-ipotis- ta tiszt ügyében, akiket ameri­kai és kínai gyártmányú fegy­verekkel felszerelve az idén fogtak el. A tiszteket —akik kö­zül az egyik Pol Pót volt had­osztályparancsnoka —, felforga­tó- és szabotázscselekmények miatt több éves börtönbüntetés­re ítélték. Vallomásukból kide­rült, hogy a pol-ipoíista bandák­kal együtt thai katonák is beha­toltak mintegy hot kilométer mélységbe kambodzsai terület­re. BELGRAD Az országgyűlés Apró Antal elnök vezetésével jugoszláviai látogatáson tartózkodó küldött­sége a keddi napot Zágrábban töltötte, megbeszélést folytatott a Ihorvát köztársasági képvise­lőház Jure IBilics elnök vezette delegációjával, ma.jd megismer­kedett o Nikola Teszla Híradás­technikai Gyár munkájával. Ezt követően Jakov Blazsevics, a Horvát Szocialista Köztársaság Elnökségének elnöke fogadta a magyar képviselőket. A magyar parlamenti küldöttség kedd es­te visszatért Belgrádba. NEW YORK Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden délelőtt megkezdte a szavazást arról, hogy kit java­soljon a közgyűlésnek a világ- szervezet főtitkári tisztségére. Két jelölt van, Kurt Waldherra^ a jelenlegi főtitkár, valamint Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter. Kedden mind­ketten egy-egy állandó tag el­lenszavazatába ütköztek. Az Egyesült Államok vétót emelt Salim Ahmed Salim, a Kínai Népköztársaság pedig Kurt Waldheim jelölése ellen. A Biztonsági Tanács szerdán foly­tatja a szavazást a főtitkár­jelölésről. Piros-fehér-zöld címkék az NSZK-ban Dr. Ertltől, az NSZK földművelésügyi miniszterétől egy sajtó- tájékoztatón megkérdezték, hogy mit lehetne tenni az NSZK-ba irányuló magyar élelmiszerexport növelése érdekében. Mert bár az NSZK-ba irányuló magyar kivitel összes exportunk egy tizedét te­szi ki és ennek 22—23 százaléka élelmiszer, az NSZK élelmiszer- importjában a magyar szállítások alig érik el az egy százalékot. A kérdésre a miniszter azt válaszolta: „Ahhoz többet kelle­ne enni!” A magyar termékek zöme: húskészítmények, borok, mélyhűtött áruk, stb., sajátságos magyar élelmiszer-különlegességek. Ez az áruszerkezet többek között a szigorú közös piaci agrárrendtartás következménye is, amely a kívülállók számára elsősorban az ala­csony fokon feldolgozott termékeket sújtja. Nem véletlenül! A Közös Piac mezőgazdasága már évek óta többet termel a belső szükségletnél, az önellátás több mint 100 százalékos. Ám az NSZK 9 százalékkal kevesebb mezőgazdasági terméket állít elő, mint amennyit elfogyaszt. Ezt az űrt igyekeznek betölteni Európa és Amerika élelmiszer-exportőrei, köztük a magyar szállítók is. Az eddig valóságos Jolly Jokernak tartott szalámiról például ki­derült: bármennyire is híres, exportjának korlátot szab, hogy hizlal. A fiatalabb generációhoz tartozó vásárlókban már nincs meg a Herz- és a Pick-szalámik iránti nosztalgia. Ha hizlal, nem veszik! Meg kell jegyezni, hogy a jó minőség a magyar fogyasztók­nak szánt termékek esetében is követelmény. Ha e2 a követelmény- rendszer, illetve az ehhez szükséges feltételek általánosak lenné­nek, a minőségi gondok sem volnának olyan nagyok. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy — néhány nagyon is egyedi eset kivé­telével — az exportcikkekkel szemben Magyarországon különleges, esetenként a feldolgozó ipar teljesítőképességét meghaladó kö­vetelményeket kell támasztani. Az üzletpolitikához tartozik a piaci diverzifikáció, magyarán szólva az, hogy hány helyen kapcsolódunk az érintett piachoz. Jelenleg még sok piacon adunk kizárólagos értékesítési jogot, vagyis egy-egy országban csak egy bizonyos cég foglalkozhat a magyar élelmiszerek eladásával. Ez gyakorlatilag azt jelentheti, hogy egyetlen ügynökség vagy cég munkájától függ, mennyit és milyen áron tudunk exportálni az adott térségben. Az NSZK-ra nem ez a jellemző. Az ide irányuló állati termé­kek közül például a szalámit, a gyulai és a csabai kolbászt, a készételeket és néhány sajtféleséget a müncheni Thomas Nieder- reuther, a hamburgi I. Schroeder és a Swit cég forgalmazza. A vágott baromfi a nürnbergi Leo Ringel, a müncheni Wigei és a stuttgarti J. Kaufmann érdekeltségi körébe tartozik. Az NSZK-ba irányuló magyar élelmiszerek közül elsősorban a mélyhűtött termékek exportja növekedett. Ez nemcsak a fagyasz­tott termékek minőségének, hanem az élvonalbeli technológiák­nak is köszönhető. A piros-fehér-zöld címkével ellátott mélyhűtött gyümölcsök és zöldségek árai az NSZK piaci árszínvonalának a felső régióiban helyezkednek el. És hogy ezek az árak mennyire értékítéletet fe­jeznek ki, azt az is jelzi, hogy a magyar hűtőipar az NSZK piacon olyan gyorsfagyasztó nagyhatalommal áll kooperációs kapcsolat­ban, mint az Unilever multinacionális cég nyugatnémet házával, a Langese—Iglóval, és az ennél kisebb, de az NSZK piacon je­lentős szerepet játszó frankfurti Handelswerkehr céggel. A magyar—'NSZK élelmiszer-kapcsolatok tehát túlnőnek az egyszerű adásvételi szerződéseken, de túlnőnek az NSZK terüle­tére érvényes kooperációs megállapodásokon is. A harmadik piac­ra is érvényes együttműködési szerződések közül okvetlenül meg kell említeni azt, amit a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát kö­tött az NSZK-beli Tetra—Zucht vállalattal. Ez a kooperáció lehe­tővé tette, hogy más világcégeket megelőzve Angliába, az NSZK- ba, 'Franciaországba, Spanyolországba, Hollandiába, Belgiumba és Olaszországba adjanak el Broiler-tenyészanyagot. A bábolnai vállalat nemcsak „csirkében utazik”. A bevált kooperációt kiter­jesztették a sertésre és a júhra is. Az olajtermelő arab országokban jelentkező nagy élelmiszer­kereslet kihasználása érdekében — hiszen a piac megszerzése nem azonos a rendelés felvételével — az együttműködő NSZK céggel Protinas GMBH néven közös vállalatot is létrehoztak. Az ilyen jellegű kapcsolatokat lehetne bővíteni, mert az NSZK-val létesített 350 kooperációnak (a tőkés kooperációk zöme) még csak elenyésző hányada foglalkozik élelmiszer-termeléssel. (Bonyhádi) Magas szintű szovjet- észak-jemeni megbeszélések A Szovjetunió és a Jemeni Arab Köztársaság politikai, gazdasági, kulturális kapcsola­tait, a nemzetközi helyzet, s el­sősorban a Közel-Kelet időszerű kérdéseit tekintette át a Leo- nyid Brersnyev vezette szovjet, valamint az észaik-jemeni kül­döttség, élén Ali Abdullah Sza- lemmel, az elnöki tanács elnö­kéve II A megbeszélés résztvevői kü­lönleges figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzetnek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a mielőbbi átfogó rendezés szük­ségességét. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió valamennyi arab nép őszinte, következetes és önzet­len barátja, nem kíván katonai támaszpontokat szerezni magá­nak az arab országok terüle­tén. A Szovjetunió csupán egyet akar: art, hogy a vele szom­szédos Közel-Keleten tartós le­gyen a béke, és a térség ki­vétel nélkül valamennyi orszá­gával jó viszonyt alakítson ki. Kekkonen elnök nyugállományba vonul Urho Kaleva Kekkonen ál­lamfő, egészségi állapotára való tekintettel, nyugállomány­ba vonul — jelentette be ked­den a finn kdrmány. A 81 éves Kekkonen, aki 1956 óta töltötte be az elnöki tisztet, augusztus végén betegedett meg, s agyi vérkeringési zava­rok miatt kórházi kezelés alatt áll. A közlemény szerint állapo­ta annyira súlyosbodott, hogy nem tudja ellátni az államfői teendőket, ezért visszavonul a közélettől. Helsinkiben bejelentették, hogy az új elnök megválasztá­sára hivatott elektorok választá­sára 1982. január 17—18-án kerül sor. A 301 tagú elektori tanács január 26-án szavaz az új államfőről. Addig Mauno Koivisto miniszterelnök a meg­bízott elnök. * Dr. Urho Kaleva Kekkonen 1900. szeptember 3-án született a Helsinkitől mintegy 600 kilo­méterre északra levő Pielavesi községben, kisbirtokosi család­ban. 1919-től a helsinki egye­tem jogi karán tanult, s hama­rosan a finn nemzeti diákmoz­galom egyik vezetője lett. 1926- ban diplomát szerzett, majd az Agrár Szövetség jogászaként dolgozott. 1936-ban a jogtudo­mányok doktora lett. Politikai pályafutása 1936- ban kezdődött, amikor az Ag­rár Szövetség képviselőjeként beválasztották a parlamentbe, amelynek 1956-ig, elnökké vá­lasztásáig tagja volt. 1946— 47-ben a parlament első alelnö- ke, 1948—50-ben elnöke. 1936—1956 között különféle posztokat töltött be a finn kor­mányokban. Volt külügy-, bel- ügy- és igazságügyi miniszter. 1950—53 és 1954—56 között miniszterelnök. Antifasiszta, há­borúellenes elkötelezettsége már 1939-ben megnyilvánult. Mint igazságügyi miniszter fel­oszlatta a nyíltan fasiszta Ha­zafias Nemzeti Mozgalom nevű pártot. 1939 és 1944 között, a szélsőjobboldali előretörés évei­ben, nem hajlandó tisztséget vállalni a finn kormányban, sőt, egy időre emigrálni kényszerül a semleges Svédországba. Kekkonen 1956. március 1-től — hazája történetében párat­lan hosszú időn át — töltötte be az elnöki tisztet. Többször, legutóbb 1978 februárjában vá­lasztották újjá. Megbízatása 1984-ben járt volna le. Állam­főként az eltelt több mint ne­gyedszázadban Finnország poli­tikáját meghatározó személyi­ségnek bizonyult. Szilárd és el­kötelezett híve volt a skandi­náv országok semlegességének, a Szovjetunióval való jó kap­csolatok kialakításának és ápo­lásának. Kekkonen neve összeforrott a békés egymás mellett élés, a népek közötti bizalom, a nem­zetközi biztonság és béke meg­teremtéséért folytatott harccal. Ez irányú tevékenységének be­tetőzése volt az első európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésében és lebonyolításában vállalt ki­emelkedő szerepe. Urho Kekkonen a magyar nép őszinte barátja. Először 1929- ben, mint sportoló járt hazánk­ban. Elnöki minőségben 1963- ban nem hivatalos, 1969-ben pedig hivatalos látogatást tett Magyarországon. 1975-ben — jugoszláviai útja alkalmá­ból — utazását megszakítva, kétszer is találkozott Budapes­ten Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával és Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnö­kével. Közéleti tevékenysége mellett számos jogi és politikai köny­vet írt. Kimagasló érdemeiért több egyetem — köztük 1969- ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem — díszdok­torává avatta. Számos finn és külföldi kitüntetés között a Ma­gyar Népköztársaság Zászló­rendje gyémántokkal ékesített I. fokozatának tulajdonosa. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége 1980-ban a népek közötti béke megszilárdí­tásában szerzett érdemei el­ismeréseképpen Lenin-békedíj- jal tüntette ki. Robbantások Londonban A brit fővárosban az Ír Köztársasági Hadsereg terrorakciói, nak fokozódásától tartanak. Az IRA bombát robbantott az Oxford street egyik üzletében - a merényletnek halálos áldo­zata is van.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents