Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

1981. október 25. NÉPÚJSÁG 3 A tamási járási párt-vb tárgyalta Közgazdasági elemzi munka a termelőszövetkezetekben „Abban, hogy a szövetkeze­tek nyereség mutatói lényege­sen alacsonyabbak a megyei átlagmutatóknál, döntően köz­rejátszik a nem megfelelő szín­vonalú és mennyiségű üzem- gazdasági elemző tevékenység is" — állapította meg az a je­lentés, amely a tamási járási párt-végrehajtóbizottság szer­dai ülése elé került. Ez is mutatja, hogy időszerű volt a kérdéskomplexum napi­rendre tűzése. Mi a helyzet je­lenleg, hogyan lehet javítani, erről volt szó a tanácskozáson. A járás termelőszövetkezetei­ben a hetvenes évek elejétől kapott egyre nagyobb jelentő­séget a közgazdasági elemző munka. A gazdasági mechaniz­mus hatására, a szövetkezetek önállóságának növekedésével párhuzamosan a termelésben a mennyiségi szemlélet helyett a jövedelmezőség került előtérbe. És mór ebben az időszakban lépéselőnyhöz jutottak azok a termelőszövetkezetek, amelyek­ben fölismerték a közgazdasá­gi szabályozók termelésre, gaz­dálkodásra gyakorolt hatását és megfelelő döntésekkel tud­tak azokra reagálni. A pince­helyi, az ozorai és a két tamá­si téesz fejlődése gyorsabb, eredményei jobbak voltak a já­rási átlagnál. Ám nem minde­nütt ismerték föl az elemző munka fontosságát. E munka szükségességének, jelentőségének elvi megítélése megfelelő a szövetkezetekben. A gyakorlatban ez azonban nemigen realizálódik. Kevés a szakember Az elmaradás egyik oka, hogy kevés a jól felkészült ag­rárközgazdász, illfttve üzem­gazdász a járás szövetkezetei­ben. A tizenöt téeszben mind­össze t'zenhatan dolgoznak üzemgazdászi munkakörben. Egy helyen, I regszemcsén há­rom, három téeszben kettő-ket­tő, további hétben egy-egy üzemgazdász van, négyben — egyetlen egy se. A tizenhat kö­zül kilencnek van felsőfokú végzettsége, hétnek középfokú. Ám a felsőfokú végzettségűek közül mindössze háromnak van közgazdászi, üzemgazdászi szakvégzettsége. A járásban tehát igen nagy a szakemberhiány, ezért min­denképpen indokolt a gyors előrelépés ezen a téren. Erre két lehetőség volna: a jelenleg más beosztásban lévő szakve­zetők, számviteli dolgozók át­képzése és az egyetemeken, fő­iskolákon tanulók szerződtetése. Az előbbi megoldás inén ne­héz, kevesen vállalják a tanu­lást. Csak néhány helyen lehet ilymódon megtalálni a megol­dást, ahol az átlagosnál na­gyobb ösztönzést, kedvezménye­ket tudnak biztosítani. Reáli­sabbnak látszik a végzős diá­kok megkeresése, szerződtetése, ám ilyen lépéseket még a já­rás egyetlen téeszében sem tet­tek. Nem jut rá idő Az üzemgazdászok feladata lenne a vezetés számára a dön­tések előkészítése, alternatív ja­vaslatok készítése. Ám az üzem­gazdászok tevékenységének je­lentős részét a statisztikai és egyéb határidős jelentések el­készítése tölti ki. Meglehetősen sok az adatszolgáltatási kötele­zettség, a szakemberek vé'emé- nye szerint a kért adatok jelen­tős részét sehol senki sem hasz­nosítja, a különböző szervek más és más szempontok alap­ján kérik az adatokat, mutató­kat és ez nagy megterhelést okoz. így kevés ideje jut az üzemgazdásznak a tervelőké­szítésre, tervezésre, a tulajdon­képpeni elemző munkára pedig több helyen semmi sem. Nehéz­séget okoz, hogy a könyvelés többnyire későn tud értékelhe­tő adatokat szolgáltatni. Az utóbbi időben tervszerű­en elemzik az ágazatok költsé­geit, ezek megbízhatóak, pon­tosak. Ám az egész gazdaság átfogó elemzésére csak nagyon ritkán kerül sor. Gyakorlatilag csak az évi zárszámadáskor, az éves gazdasági folyamat lezá­ródása után, amikor már csak a tényeket lehet regisztrálni, befolyásolni nem. Márpedig éppen arra lenne szükség, hogy a vezetés részére a gazdálko­dással kapcsolatos döntések előtt megfelelő javaslatokat dolgozzanak ki. Hogy ez nem folyik, annak oka, hogy alig jut rá idő, vagy az üzemgazdász felkészültsége nem elegendő, ám az okok közt feltétlenül el­ső helyre kívánkozik, hogy a vezetés nem támaszt ilyen igényt. A szemléleten kell változtatni A végrehajtó bizottság ülé­sén többen hangsúlyozták: igaz, hogy kevés a jól képzett üzem­gazdász. Igaz, hogy sok a ha­táridős jelentési kötelezettség. Am ahol a vezetésnek igénye van döntéselőkészítő közgaz­dasági elemzésre, ott megtalál­ják a módját annak is, hogy akár továbbképzés útján, akár fiatal szakemberek fölvételével, ezt megoldják. A megye jól működő, eredményesen gazdál­kodó állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben éppen az a jellemző, hogy a vezetés igényt tart a közgazdasági elemző munkára, és meg is ta­lálták a megoldást. E szemlélet kialakításában kell, hogy segítsenek a párt- szervezetek. Ma már semmi­képp sem lehet megelégedni azzal, hogy csak utólag regiszt­rálják a gazdálkodás eredmé­nyeit, hibáit, egy-egy döntés előtt kell, hogy megfelelő és megbízható adatok legyenek a vezetés birtokában. Semmiképp sem tartható fenn az a gya­korlat, hogy a szövetkezetek­ben az információáramlás egy­oldalú. Az információk, a dön­tések többsége a gazdaságve­zetéstől indul és a végrehajtás felé halad. Ám a végrehajtás­sal kapcsolatos információk meglehetősen gyérek, legfel­jebb a döntés végrehajtásának eredményét jelentik, a végre­hajtás körülményeire, mikéntjé­re kevésbé utalnak. A külső szervek — elsősorban a megyei szövetség — is az eddiginél jobban segíthetnek például a főiskolák végzős hallgatóinak pályára irányításában, az üzem- és közgazdászok továbbképzé­sének megszervezésében, az elemzés módszereinek szélesebb körű elterjesztésében. J. J. Oktatási igazgatóság Átadták a diplomát Diplomaosztó ünnepség volt tegnap délelőtt Szekszárdön, az MSZMP Tolna megyei oktatási igazgatóságán. Az ünnepségen Hornyok László, az intézmény igazgatója1 adta át a szakosí­tott tagozaton végzett 44 hall­gatónak a1 főiskolai oklevelet. Beszédében röviden értékelte az elmúlt tanévet és méltatta a hallgatók munkáját, amely­nek színvonalát 9 vörösdiploma is jelzi. A Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyetemi szakosított tagozatának négyéves formá­ja, amely főiskolai oklevelet ad, az 1981—62-es tanévvel befejeződik. Mint az már köz­ismert, akik később kezdték meg tana Imá nyalkát, három éven át ismerkedhetnek magas szinten a marxizmus—feminiz­mussal. A nyáron végzettekkel együtt ötszá z negyvenke Hőre emelke­dett azbk1 száma, akik ebben az intézményben szereztek ok­levelet a szakosított tagozaton. Gyomtalanítás és szőlőtelepítés A györkönyi Szabadság Termelőszövetkezetben a szüretet követően a nagydorogi és a györ- könyi út közti szakaszon újabb 12 hektáron végzik a jövő évben sorra kerülő telepítés alá a forgatást. HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE HÉTRŐL EXPO-kaland Az ellenőrzés hiányosságai Horgászkukorica egy forintért. Ez aztán a vásár! Rögtön ráharapnék, ha horgászvér lo­bogna bennem. A szekszárdi Skála-íEXPO-ban kínálták ilyen, bagatell összegért a fontos ele­mózsiát, illetve csalétket a ihét közepén, nem tudom, maradt-e belőle a jövő hétre, vagy el­kapkodták rekordidő alatt. Mindenesetre így kell vásárt rendezni, legyen hangulata. Ha kí­nálják a 40 valaíhányezer forintos iHonda-ker- tikapát, akkor ne szégyelljék reklámozni a fo- fiintos dolgokat sem. A végeredményt persze majd meglátjuk, tudniillik, hogy mi mindenre haraptak a vásári népek, akiket fogyasztó cím­szó alatt emleget a közgazdaságtan. A fogyasz­tónak bizony megvan az a tulajdonsága és ké­pessége, hogy szeret fogyasztani. De megnézi, hogy mennyiért és többnyire azt is, hogy ha nem csalétekre vágyik, akkor ne csalétek le­gyen, amit elébe tesznek. Szerénységem egy jó erős és meleg nadrág­ra, továbbá egy tetszetős, nem műanyag, vé­kony „belebújós” pulóverre óhajtott „ráharap­ni" az EXPO alkalmából. Nem találtam meg Szekszárdön egyiket sem, de nem búsultam, mert köziben kiderült, Budapesten is expózik a Skála, mégpedig óriási árukészlettel és a nyi­tás másnapján egyéb ügyben, föl kellett utaz­nom a fővárosba. Nem szégyellem bevallani, izgatottan igyekeztem a vásárba. Úgy is mond­hatom, elkapott a vásári láz. Hát hogyne, ami­kor lesz egy kitűnő strapabíró téli nadrágom, amilyen még sose volt, mert a két kívánsát együtt nem jött be, valamilyen ok miatt. Az erős hacuka nem meleg, mert nagyobb része műszál, a gyapjú meg annyira finom, hogy fél az ember fölvenni. Szóval metrózok nagy vígan, aztán a 100-as autóbuszon megkérdezem az ellenőr nőt, mi­után berepesztette a jegyemet: melyik kapu­nál kell leszállói a Skála-EXPO-lhoz? Kapásból válaszolt, hogy a kettesnél. Leszállók a kettes­nél, semmi bejutási lehetőség. Előfordul téve­dés. Nyilván a főbejáratnál lehet csak bejutni. Mások is arrafelé iramodnak. Már majdnem idaértem, amikor kiderült, a főbejárat hét la­kat alatt van. Gyalogolhattunk a hármas ka­puhoz, másfél- kilométert. Nézem a bejáratot, sehol semmi kiírás, hogy itt egy országot vár­nak: költse el a pénzét -mindenki. Besomfor- dálok, látom, persze itt az „A" pavilon. A sűrű tömegben araszolgatva először sikerült meg­közelítenem a pu'lóVeres részt. Vártam, míg szóhoz jutok. A kívánt áru nincs. Araszolás to­vább, a nadrágokhoz. Az óhajtott csodanad­rág számomra nem létezik. Van másfélszer na­gyobb, riasztó színekben, meg van répanadrág (először hallottam ezt a formameghatározást), de hát én nem répa vagyok. Tudtam, mi a teendőm., Csak egy ugrás. Kö­zépiskolás koromban jól ugráltam, így aztán negyedszázaddal később is elég volt kettőt ug­ranám, hogy elérjem a Sugárt. Bizonyára su­gárzott volna a, szemem a boldogságtól, ha legalább az egyik keresett hacukát meglelem. Sebaj. Következő állomás a minden szinten. Bizony ide dugták el az én pulóveremet, elég volt kiválasztani a sok megfelelő, szép áru kö­zül. A Corvin után még bejártam volna fél Bu­dapestet és biztos megtalálom a nadrágot is, de ehhez a kedvteléshez már nem volt se időm, se lábam. Óriástartály is készül bortároláshoz kellett nagyon küzdeni. A fajta önmagában világhírű és a szekszárdi borvidék is az, hát miért ne vetekednék ez a palack az egri vi­lágmárkával. Egyébként az egészséges nyelv is megérzi, hogy nem lőrét kóstol, amikor a kiváló szekszárdi vörössel löttyintik körül. Tür­tőztetnie kell magát, hogy ne cuppogjon, te­kintettel az etikettre. Mert ugyebár a legjobb vöröseket nem kocsmában isszák. Közbevetőleg megjegyzem, kíváncsi vagyOk, milyen helyzet alakul majd ki az új, előrelő hatólag decemberben nyíló paksi étteremben, ami kívül elegáns — most volt a műszaki át­adás, csak még be kell rendezni az épületet. Azért várom kíváncsian a nyitás utáni fejle­ményeket, mert az étterem, illetve a hozzá tar­tozó bisztró és presszó az erősen kocsmaszerű Birkacsárda vendéglő megszűnéséved kezdi él­ni sokkal' magasabb színvonalú életét. Meny­nyire marad színvonalas: ez itt a kérdés. A kocsmajáró törzsvendégek nyilván keresik majd a helyüket. Abban vita nincs, nem lehet, hogy a „(Birkát” el kell tüntetni a föld színéről, az első napon, ahogy megnyílik a „Sánc” étte­rem. Ezt a nevet kapta. (Pakson az egyik hegy neve Sánchegy, a Duna mellett.) Sánccal nem vehetik körül még a teraszt sem, ahol pea ingerlőén nagyok és gyönyörűek a lámpates­tek, s mindez a szabadban, a főút esti lődör­gőinek, tántorgóinak szemhatárán belül. Nyil­ván résen kell lenniük a majdani vendéglátó- hely dolgozóinak. Nevelőmunkára is szükség lehet. Visszatérve a vörös borhoz, hadd említsem meg újra a jó (hírt, amit megtudhattak a Nép­újság olvasói a héten, a szekszárdi szürettel kapcsolatban: Rizsányi Csaba, a Szekszárdi Állami 'Gazdaság kertészeti igazgatóhelyettese mondotta, hogy ezentúl — a. korszerű berende­zésekkel és a szüret, illteve a szőlőátvétel jó szervezése eredményéként«— még tovább tud­ják javítani a borok minőségét. A bor valóban az lesz, amit a címke mutat a 'palackon, nem történhet meg idegen fajtával való keveredés, szinte egy fürtnyi sem. A cabernet cabernet lesz, tisztán.. Ugyanígy a többi is. Ami viszont nem jelenti azt, hogy a szekszárdi bor — most csak a legkiválábbakról beszélek — drágábban árusítható majd, mint amit engedélyeznek „számára” hivatalosan, ezt is megemlítette a kertészeti igazgatóhelyettes. Talán a hírnév lesz még nagyobb, s ez sem kevés. A palackokról jut eszembe, nemrég hallot­tam, hogy egy főkönyvelő azért volt kénytelen otthagyni jó (beosztását, mert leemelt a bolt­ban egy üveg konyakot ét elfelejtette kifizet­ni. Ellenőrizték. (Az ellenőrzés ügyészségi tapasztalatairól tartott előadást a megyei főügyész szerdán, gazdasági vezetőknek, belső ellenőröknek. A harmadik órában sem untam, amit mondott, csak azért nem vártam meg a legvégét, mivel a tudósítás leadása sürgetett. Ilyen, csemegé­ket hallhattunk: sok helyen erkölcsi bizonyít­vány nélkül kaptak felelős 'beosztást. .. Egy személyben pénztáros és ellenőr volt... A köt­bérigény érvényesítésével nem nagyon élnek, nehogy visszaüssön, a partner... Valamennyi gazdasági bűncselekménynél megtalálható az ellenőrzés hiányossága ... És a kulcsmondat: az ellenőrzés át kell, hogy fogja, a gazdasági és a társadalmi élet minden területét. Ilyen az élet. Engem egyszer kivert a víz va­lamelyik önkiszolgáló boltban, mert egy másik­ból jöttem, néhány megvett (holmival a, tás­kámban és itt elfelejtettem szólni, csak keres­géltem. Azóta ellenőrzőm magam, minden vá­sárlásnál. GEMENCI JÓZSEF Cipőturkáló a szekszárdi EXPO-ban Azért skáláztam végig az expo-kalandot, mert talán okulásul szolgál fogyasztótársaim­nak is. Én mindenesetre nem várok csodát a jövőben a vásároktól;, és ha különleges nadrá­got akarok, kiveszek majd három nap szabad­ságot. Garantált borminőség Két palack vörös bort nézegettem a napok­ban Pakson, egymás mellett feszítettek a bolt­ban. Az egri bikavér ára 4.4 forint, a szekszárdi caberneté 42. Szávai az első vonalba küzdötte föl magát a cabernet franc. Vagy talán nem is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents