Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-23 / 249. szám

1981. október 23. Licencvásárlás Mérnököket, munkásokat próbára tevő vállalkozás Dombóvárott A Láng—Ygnie*4cazánok sikere Több mint hat éve fújták meg a riadót: új termék lép a CK- kazánok helyébe a Láng Gép­gyár dombóvári üzemében. A több mint százéves gyár világhírű termékei tették azzá: megbízhatók a kazánjaik, hosz- szú életűek a turbinák. S ép­pen a világhírnév volt a kötele­ző, hogy a lassan kiöregedett GK-kazánokat felváltsák korsze­rűbbekkel. A GK-kazánok para­méterei úgy húsz évvel ezelőtt világszínvonalon állottak, ám a technikai fejlődés, a fogyasztók igénye egyre sürgette korsze­rűbb, a tüzelőanyagot jobban hasznosító, több méretben gyártható vegyes tüzelésű kazá­nok gyártását. Ez is, meg az új piacok lehetősége inspirálta a Láng Gépgyár vezetőit; új ka­zánnal lépjenek a piacra, olyan­nal, amely lakásokat fűthet, sportcsarnokot, intézményt, me­zőgazdasági célra alkalmas, mérete változtatható és olajjal, gázzal is üzemeltethető. Az igen tapasztalt budapesti tervezőgárda elkészített néhány „skiccet”, ám mindegyik hosz- szú idő alatt lett volna csak gyártásra érett, azaz a terve­zés, kipróbálás, tesztelés, enge­délyezés és egyéb, új termék­kel kapcsolatos huzavona nem ígérte azt, hogy az új igények­nek megfelelő, korszerű kazán­nal hamar piacra tudnak lépni. Ezért keresték a licencvásár­lás alapján gyártható megfelelő kazánt a felkínált féltucat kö­zött. Végül a svájci Ygnis-cég. kazánjára esett a választás. Most már tudjuk, hogy igen jó! választottak. Bár a gyártás kez­dete nehéz volt, próbára tett mérnököt, munkást egyaránt, de fél év után már szinte futósza­lagon készítették a különböző méretű kazánokat. Jól felkészül­tek rá, hogy az esetleges buk­tatókon „ne essenek nagyot”. Végül a sok munkát siker ko­ronázta: az első két hónapban csak annyi kazánt tudtak gyár­tani, mint később három hét alatt. A sok szervezési és helyi újítási munka — célgépek szer­kesztése —, a legjobb szak­munkások „sarkos helyre” való állítása megteremtette az alap­ját a kazánok sorozatgyártásá­nak. Két üzemrészt alakítottak ki, az egyikben a nagyméretűeket, a másikban a kisméretűeket gyártották. A két összeszerelő üzemrészt kiszolgáló forgácsoló­üzemet és a lemezkészítőt — mindegyik valóságos kis gyár — úgy telepítették, hogy „kézre essen" a végszereidében. Ma már Ilia István művezető Inkább a sikeres munkáról be­szél, mint a kezdeti sok nehéz­ségről, melyeket jól oldott meg az igen tapasztalt kollektíva. — Nem lőhet elkülönülten dolgozni a kazángyártó szakmá­ban, az együttműködés fontos. És az leginkább, hogy a munka folyamatos legyen. Az emberek­nek lényegében nem volt új az Ygnis-kazán, csak a formája más, henger alakú, míg a CK óvói volt — és néhány kisebb módosításra volt csak szükség a megszokott acélfeldolgozási módszerünkben. Amikor fél év alatt csak negyven kazánt gyár­tottunk, azt hittük, összedől fö­löttünk a világ. De jó érzés volt utána egy hónap alatt annyit készíteni, mint a kezdetben hat hónap alatt. Valamit még pontosítani kell, mielőtt Szilvási Ernő szakmun­kásnak adjuk meg a szót: a CK- kazán kiszorult a piacról, azért is sürgetett az új termék beve­zetése. — Abban az időben diszpé­cser voltam, s a keresetemmel nem voltam elégedett, kértem magam a kazánokhoz. A na­gyobb méretű kazánokhoz ke­rültem, Gelencsér Béla brigád­jába. Jól számítottam, mert a murika folyamatos volt — el­tekintve a ritkán előforduló al­katrészhiánytól —, a több mű­szakos gyártást bevezették, és keresni is lehetett. Végül ped.g ez az új termék próbára tett bennünket a tekintetben is, hogy most, miután az Ygnis-ek kezdenek kifutni, az új termék, a nagyobb élőmunkaigényes, bonyolult vegyi és élelmiszer- ipari gépek gyártásához sok­sok tapasztalattal állhattunk oda — mondja Szilvási Ernő. Gerencsér Béla brigádja a nagyméretűeket kapta, Szajkó János pedig a kisebbeket. Tu­lajdonképpen Szajkó Jánost le­het tekinteni az Ygnis-kazánok dombóvári nagymesterének, m - után ő kezdte ezek gyártását, és nagy szakmai tapasztalata átsegítette társait — techniku­sokat, mérnököket is — egy-egy fogósabb téma megoldásakor. Persze, a kazánszerelőket jó' kell kiszolgálni. Ilia István a le­mezek „felelőse" állítja: — Az új technika is megje­lent az új termékkel egy idő­ben, hiszen kaptunk gépeket, új üzemrészt is. A legfontosabb­nak azt tartottuk, hogy a lesza- bás, a hajlítás mind folyama­tos munkává váljék... És még egy fontos esemény az Ygnis- licenccel kapcsolatban: a kazá­nokhoz a kezdetben külföldről vásároltuk a hullámos belső hő­csöveket, most eljutottunk oda, hogy mi itt a kazánbelső hő­csövét összeállítjuk, a fővárosi anyavállolatunknáI hullómozzák — tehát importot váltottunk ki. A kazánokihoz igen sok olyan alkatrészre is szükség van, ame­lyek a forgácsolóüzemekből ke­rülnek ki. Átszervezték ennek az üzemnek is a belső rendjét, az emberekkel megbeszélték az új­donságnak tűnhető fogásokat — ám a legtöbb munka rutin­szerű volt, hiszen a nagy gya­korlatú forgácsoló szakmunká­sok korábban is minden más kazánhoz, géphez szükséges al­katrészt a rajzok szerint, kiváló minőségben készítettek el —ha nem volt időközben anyag­hiány... Az Ygnis-munkát azért is kedvelték meg, mert nagy so­rozatban kellett egy-egy alkat­részt készíteni, és szénacélból dolgoztak, ez az anyag pedig nem rongálja annyira a gépet, az ember idegeit nem veszi úgy igénybe, mint a vegyigépekhez szükséges különleges alkatré­szek különleges anyagból való elkészítése. Allmacht László, a forgácsolók művezetője, a kez­dettől a kazánok ügye mellett állt: — Válibtoti. és saját érdekből. Az új termék előbbrelépést je­lent minden esetiben a szakmai műveltségben, mert vajamit mindig tanulni kell hozzá, az em­bereknek is jó volt, mert a meg­szokottat fölváltotta egy-egy újabb munkadarab, és végül a kazán program révén jutottunk olyan forgácsolóüzemhez, amelyhez hasonló úgy hiszem a környéken nlincs... És ezt még akkor is mondom, hogy jól jár­tunk, ha a munkánkat néha a ka. dályozta egyes acélféleségek hiánya. iMinden bizonnyal feltűnt az olvasónak, hogy többen is szó­vá tették riportunkban az anyaghiányt. Sajnos, ennél az új terméknél is, mint a koráb­biaknál, igencsak előfordult anyag- és alkatrészhiány. Talán csak ez az egyedüli árnyék a Láng Gépgyár Ygnis-üicenc programjában, amely egyben arra is figyelmeztet Dambává- rott, Budapesten is, és másutt, hogy a korszerű, az új termék beállítása a régi helyébe nagy­fokú anyagellátási' szervezettsé­get is kíván. Jelen esetben, az Ygrtis-ipéIdánknál is, és sajnos, más olyan üzemben is, ahol acéllemezekkel dolgoznak, a legtöbb gondot a hazai rossz ellátás okozza, amely abban nyilvánul meg, hogy a lemez­művek, a hengerművek nem tudják a gyártók igényét folya­matosan, a rendelt méretben, minőségibe n kielégít®ni. A Láng Gépgyár tehát az Ygnis-licenccel jól járt. A több éves munka, a sdk-sok külön­féle méretű kazán, amelyek dí­jakat is nyertek hazai és kül­földi vásárokon — ismét öreg­bítette a gyár és most már a dombóvári üzem munkásainak hírét, hiszen a kazánokat szinte AI macht László Az embléma Szilvási Ernő Ilia István kizárólag csak ők gyártották. A legnagyobb kazán palástját hajlítják a különleges géppel PÁLKOVÁCS JENŐ iFotó: iKapfinger András. Képújság 3 Társadalmi juttatások természetben és pénzben (II.) Több osztálytermet és kórházi ágyat Rohamosan vóíiitozó víió­------------------------ gunkban, a s zűkös anyagi erőforrások idő- szjalkáíbaa felértékelőd ött az emberi .tényező szerepe, növe­kedett O' képzettség, a művelt­ségi, az erkölfcsi tulajdonságok jelenltőisége. A társadallmi jut­tató sok közvetve és közvetle­nül segítik az alkotóképességek kifejlesztését, az aktivitás foko­zását, Az alapozást', a munkára, a hivatásra való felkészítést, az islkiola.reindszerű oktatás külön­böző szintjein és formáiban végzik. Az 1980—81-es tanév­ben. 2 millió 290 ezer lakos ta­nult. iMibe került ez az ország­nak? A ráfordításokat jól ér­zékelteti az egy főre jutó át­lagos költség vetési kiadás, •amely az óvodáikban 8 898 forint, az általános iskolákban 7 865 for int, a szakmunkásképző iskolákban 14 521 forint, a középiskolákban 16 328 forint, a felsőoktatásban 54 046 forint volt 1980-ban. Szó szerint, anyagiakban szá­molva is a legnagyobb érték az ember, annak munkavégző- képessége. A gyermeknevelés, az egészségvédelem költségeit is figyelembe véve, egy segéd- vagy betanított munkás, a becslések szerint- félmillió fo­rintjába kerül a társadalom­nak. A felsőfokú képesítésű szakember pedig ennek kétsze­resét, egymillió forint „beruhá­zást" igényel. A lakosság munkavégző-ké­pességének minősége már fo­rintban. nehezen, mérhető, noha a fejlődés itt is vitathatatlan. Jelzi ezt egyebek közt, hogy a lakosság iskolázottsági színvo­nala' jelentősen emelkedett. A közép- és felsőfokú vég­zettségűek száma másfélsze­rese, a szakmunkásképző is­kolát végzetteké kétszerese az 1970. évinek. Az álta­lános Iskola nyolcadik osz­tállyá t befejező száz fiatal kö­zül. 97 tovább kíván tanulni. A lehetőségek me gtere mié sével, az igények felkeltésével lénye­gében általánossá vált hazánk­ban. a továbbtanulás a. közép- és szakmunkásképző iskolák­ban. Az általános iskola 8. osz- táfyónál alacsonyabb végzett­ségűek számaránya a felnőtt lakosság körében, jelentősen csőikként. De még mindig száz tanuló közül 14 éves korukban 15-en., 16 éves 'korukban pe­dig 8-an. nem végezték el a 8. osztályt Az általános iskolák a fejlő­dő településeken, a városok új lakónegyedeiben, többnyire zsúfoltak, (Az osztálytermek 17 százalékában váltott rendszer­ben. ok,tótnak.) Az 1981—82-es tanévet elkezdő új, és az őket követő népes korosztályok fo­gadása az általános iskolák­ban különösen nehéz feladat. Arra számíthatunk, hogy az 1980-as élvtized első feléiben 130 ezer fővel nő az általános iskolákban, tanulók lélekszámú. A VI. ötéves népgazdasági terv ezért az általános iskolái fel­tételek, javítására összponto­sítja az oktatási költségvetést. Többek között 1985-ig felépül 5500—6000 általános iskolai osztályterem. Az oktatás-neve­lés tartólllmánialki, belső struktú­rájának fejlesztése már túlnő az általános iskolák' keretein és minden szintén, segíti' majd a korszerű műveltség, az alko­tó- és kezdeményezőkészség megalapozását. A természetbeni« társadalmi juttatásaik másik fő formája az egészségügyi: éllátási ennek ke­retei 'korszerűek. Az ingyenes egészségügyi ellátást a 70-es évek közepétől nálunk állam- polgári jogán bárki igénybe veheti. Ez szocialista1 társadal­munk: jelentés vívmánya. Ha­zánk orvoséilátottsága a nem­zetközül élvonalba, tartozik. Az alapellátást nyújtó körzeti or­vosi' szolgálat dinamikusan fej- gosan mintegy 2100 lakost lát födött oz utóbbi években. Egy körzetil o rvos 1980 végén, átló - el, ez csaknem 200-zal kevesebb, mint öt esztendővel ezelőtti, Az ápoló és egyéb egészségügyi dolgozók száma. 16 százalék­kal nőtt «ugyanezen időszakban, bár jelien leg is kevés a szak­képzett ápolónővér. A kórházaik és rendelőinté­zeteik' iintegrádiája', a járó- és fekvőbe tegrellá tá s eífcü I önülé­sének megszüntetése jelentő­sen hozzájárult a meglévő anyagi esziközök és szellemi erők, hatékonyabb színvonalá­nak emeléséhez. Az egészség­ügy gyenge pontja a fekvőbe­teg-ellátás. A meglévő ágyak jelentős hányadán jelenleg utókezelésre szoruló és elfekvő betegeket ápolnak.. A VI. ötéves tervidőszakban az egészségügyi ellátás fejlesz­tése kiemelt feladat. Ilyen cél­ra 30 százalékkal többet köl­tünk, miimt a megelőző öt esz­tendőben. összesen 6500—7000 kórházi ágy létestül' öt év alatt. Fontos 'megoldásra válró fel­adat az idős, munkaképtelen és többnyire magányosan élő emberekről való fokozott társa­dalmi gondoskodás. A szociá­lis otthonok férőhelyeinek gya­rapításán túl. új megoldások (garzonlházalk, g ondo zólntéze- tek, hódi gondozóik,, stfo.) szük­ségesék. védelme nem le­het csupán a, fejlődő-bővülő egészségügyi hálózat feladótól, annalk társadalmi üggyé kell válnia'. A helyes életmód, az ésszerű táplálkozás, a higiéniás kultúra népszerűsítése, az alko­holizmus, a dohányzás elleni küzd élteim fontos ismeretter- jesztőlii, közművelődési feladat. De olyan általános, szemlélet- változás is szükséges, amely a munlkáhelylii és otthoni környe­zet felesleges feszültségéinek, káros jelenségéinek felszámolá­sát, az egészségles életmód ré­szének tekinti. KOVÁCS J. (Folytatjuk) Egészségünk Minőségi sertések - felárért Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt adatai szerint várhatóan révbe ér a minőségi hústerme­lést ösztönző felárrendszer, amely a mezőgazdasági nagy­üzemeket anyagilag tette érde­keltté abban, hogy a.z Ipari fel­dolgozásra az eddiginél alkal­masabb sertéseket adjanak át a vágóhiidiaknak és a feldolgo­zó üzemeknek. A minőségi sertéstermelést ösztönző akciót 1980-ban hir­dették meg. öt húsipari válla­lat vállalkozott arra, hogy kilón­ként 40 fillér ártöbbletet fizet azoknak a termelőiknek, akik a tenyésztési munkájuknál hajlan­dók az eddiginél jobban figye­lembe venni a húsipar érdekeit. Már az elmúlt évben 1,2 millió sertést vettek át az állami gaz. dóságoktól és termelőszövetke­zetektől ezek a vállalatok, az idén pedig — miután újabb hús­üzemek kapcsolódtak be az ak­cióiba — 1,8 millióra nő a „fel­áras” sertések Száma. A húsipari üzemek egyelőre saját kockázatúkra 'bonyolítják le ezt az akciót. A mezőgazda'- ságii nagyüzemek ugyanis más­fél éves várakozási időt 'kap­tak arra, hogy felkészüljenek — az eddigi munka tapasztalatai alaipján - az új minőségi kifi­zetési rendszerre. Ez 1982-'ben lép érvénybe. Azók az üzemek, amelyek jól felkészültek, kihasználták a fel­készülési időszak lehetőségeit, kilónként akár egyforintos fel­árat is elérhetnék, de természe­tesen lesznek olyan gazdasá­gok, amelyeknek csőik néhány fillérrel nő a kilónkénti árbevé­telük. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt 'illetékesei arra számíta­nak, hogy 1983-ban akár 3 millió sertést lis átvehetnek ez­zel a módszerrel, amely lehető­vé testi, hogy a sertések érté­kes húsrészeinek — főleg a son­karésznek — az arányát tovább növeljék összhangban a világ­piaci követelményekkel, és ter­mészetesen a hazai fogyasztóik igényeivel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents