Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

1981. október 18. IvEPÜJSÄG 7 A karóm mellett egy brigád szorgoskodik. A Paksi Állami Gazdaság földes-pusztai tehe­nészeti1 telepének együk üsző- i stall óján végziik a munkát. Az öttagú 'karbantartó brigád új tűzfalat húz, hogy a trágyaszál­lító traktornak legyen helye a bemenetelhez. — Itt lalkilki Földesen? —szó­lítom meg a sapkás, Györgye Kálmánt. — Von nekem saját házam — szól keményen. — Duna- szenitgyörgyön. Lakihattam vol­na itt, de nem akartam. Ott — mutat kezével' lakóhelye felé — elvagyunk. •A nehézségi erőnek engedve kisvártatva a földön csattan égy tégla. Az állvány tetejéről egy hang tréfásan megjegyzi: „Vigyázat, még agyonüt vala­kit'!” Nevetnek. — Én a dunaszentgyörgyi ci­gánytelepen élek — kiált az állványról kérdésemre a hang tulajdonosa, Kolompár György. — Az itteni állattenyésztésnél az asszonnyal együtt dolgoz­hatnánk!. Földesen jobb lenne a sorunk. „Legjobb a saroktól kezdeni”... Földes-pusztát nem jelzik a térképek. Közigazg atásilb g Nagydoroghoz tartozik'. A Paksi Állami Gazdaság ad kenyeret ,az itt élő 60—65 családnak, akik életüket lakásért kötötték ehhez a telephez. Az állami gazdaság központ­jában Kovács József párttitkár és Bálint János szb-titkár ta­nácsolta, „legjobb a saroktól kezdeni a táncot", azaz Gon­dos Jánosnál indítani az is­merkedést, mert a földest te­lepvezető az ottani emberekkel fekszik,.kel. Az Irodában egy fiatal nő délelőtt fél tizenegykor közli, a telepvezető elment reggelizni. Később megértem ezt a „reg­gelebédet", hiszen az ötszáz­negyven tehén és szaporulata miatt a ptlszta lakói hajnali* négykor kelnék. 'Gondos János irodájában kínál hellyel. A magas termetű, vállas, kemény kötésű Gondos János komótosan beszél, gon­dosan vigyáz a mondandójára. — Növénytermesztési brigád- vezetőinek, még legényember- ként kerültem ide, az akkori Bititől Állami ^Gazdasághoz. Később telepvezető lettem. Az 1970-es években volt a profil­váltás, akkor épült föl ez a szarvasmarhatelep. Először 1972—74-ig voltam itt telepve­zető. Ezt, követően elmentem dolgozni Nagydorogra. A Ga­bonaforgalmi Vállalat ottani telepének voltam a vezetője. Szeretem a mezőgazdaságot, gondjaival, bajaival, szépségei­vel együtt, így 1978-ban visz- szajöttem. Húsz éve még ehhez a pusz­tához tartozott Jánosmajor és Poros is. Mindegyük helyen 10— 10 olyan' család élt, akik a régi időbeni uradalmi cselédek vol­tak — folytatja a telepvezető. — Jó volt velük dolgozni, sze­rették a fizikai munkát. Nyu­godtan mondhatom, Földes a 60-as években a többi pusztá­hoz viszonyítva kiemelkedő volt. Azt a műveltséget, amit az em­ber. pusztán elérhet, azt az it­teniek elérték. Maximális volt az összetartás. A kultúrhelyiség munka után mindig tömve volt, színielőadásokat is tartottak az ember ekL — Múlt időt használ. A telepvezető kis szünetet tart, de nem keresi a szavakat: — Úgy tíz éve volt a törés. Azok az emberek, akik azelőtt itt éltek és dolgoztak, elköltöz­tek. összerakták a magukét és vettek házat vagy építettek Pakjom, Szekszárdon, Puszta- hencsén. Az ország minden, .ré­széből' ekkor jöttek a helyükre az újak. Lakásért. Öfc már nem tudják úgy beosztani a pénzt, mint a régiek. Természetesen, nem mindegyik. Voltak olya­nok is, akiktől el. kellett köszön­nünk A betelepültek magukkal hozták gondjaikat, bajaikat és szemléletüket. Én. itt mindenért felelek. Az itteni körzet tanács­tagja is én vagyok. A két veterán Hinnem kell annak a két embernek, akik az itt töltött életet szolgálatnak tartják. A kék szemű, virgonc kis emberrel, Angyal János bácsi­val a szárító mellett találko­zom. — A dolgos emberek boldo­gultak itt — igazítja meg a sapkáját az öreg —, aztán el­költöztek. Kereken negyvenöt évet éltem le itt Földesen. Nem panaszkodom. Néhány éve Puszta'hencsén vettem há­zat, de nyugdíjasként még mindig itt dolgozom. — Mit érzett, amikor föl'pa- kolták a bútorokat? — Semmi különöset — ka­csint ;—, de a feleségem még nagy sokáig nem találta a he­lyét. Pusztaihencsén a sajátunk­ban vagyunk! A szemüveges Mérei Pista bácsi negyvenkét évet tud ma­ga mögött, de a távollétet még nem. ismeri. , — Elégedett vagyok — mondja a csendes szavú öreg. — Amit akartam, amit tudtam, azt elértem! — Pista bácsi is hátat fordí­tott a pusztának? — Nem tudok. Az egyik fiammal közösen építettem há­zat Pakson. De amíg dolgozni tudok,, addig innen, nem me­gyek el. Milyen emberek élnek itt? Szabó László kerületi igaz­gató a telep bejáratánál ép­pen Gondos Jánostól tudako­zódik a. mai' munka folyása iránt, amikor megszólítom. — A kereseti lehetőség- jó a telepen. — mondja. — Ezt az utóbbi időben megértették az emberek. Van cserélődés, de ezalatt én minőségi változást értek. Azokkal van. nagy baj, akik még nem honosodtak meg. — Akad, aki úgy vélekedik, hogy itt nehéz emberek él­nek. .. — Inkább nehezen- kezelhe­tőek. Ha megfelelő az irányí­tás és szoros az ellenőrzés, ak­kor megütik az átlagot. Persze, itt. is vannak kiváló dolgozók, de a többség még nem az. Televízió, újság, szesz •Nézzünk egy kis statisztikát! Két család kivételével minden­hol van televízió. Nyolc sze­mélygépkocsit tartanak nyilván. A postás „esküszik rá”, hogy az itteniek sokkal több újságot járatnak és olvasnak, mint Pusztcfhervcsén. .Egy valamiről még nem esett szó. Sok bonyodalom oka, ki­váltója és indítéka az alkohol. Gondos János és a megkérde­zett két politikai vezető véle­ménye ugyanez. A konfliktusok a fizetést követő napon a leg­gyakoribbak. Többször a rend­őrség segítségét is kérni kellett. Kevesebb lenne az ilyen irá­nyú gond, ha „élne” a- vala­mikori klubihelyiség. De talál­kozni beszélgetni csak kell va­lahol ?! Erre itt nincs más lehe­tőség, mint a kocsma. A poha­ra zák itt ütnek tanyát, de meg­férnek meiléttiik a „csende­sek" is. Horváth Ilona kocsmáros és élettársa Kákái Sándor is le­ültet lakásában. — Mennyi a forgalom? — Úgy ötven-hatva n- ezer le­het az ital, üdítőt is beleértve. — Hitel van? — Nincs, Kölcsön az van, de nem mindenkinek — így Kákái Sándor. Horváth Ilona: — Ügy érzem, mintha az itteni emberek, be­szűkültek volna. Gyermekko­romban. mozgalmas élet volt itt. Szekercésék fészket raktak A tiszaalpóri Tiszatáj Tsz- ből idetájoit Szekercés Lajos és családjának fürdőszobás la­kásában kedves vendég a te­lepvezető’. Szekercésék egész családijukat hozták Földesre. — Amióta itt élünk és dol­gozunk. — sodorja puhára ci­garettáját a kertkapuban Sze- kercés Lajos —. azóta va­gyunk elégedettek. Én- még ha tezer for i'nt’ná I k eve seb be-t nem kerestem. Pokoli kemény munka tizenkilenc ezer liter te­jet lefejel, a-z igaz, de megéri! — Negyvenéves fejjel, hat­ezer fölött keresni — mondja büszkén a feleség —, ez már valami! — Megérte, hogy itt telepedtünk le, higyje meg ne­kem. Kellemesen, tűz a nyártól ok­tóber első hetére „kölcsönkért” nap,.. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: K. A. Százmilliók betétekben Takarékbélyegtől takaréklevélig Bonyhádon Magabiztosan, határozott lép­tekkel távozik egy középkorú férfi az OTP bonyhádi fiókjá­ból, miközben hanyag elegan­ciával takarékbetétkönyvet csúsztatt zakója jobb külső zse­bébe. — Sok pénze van? - kérde­zem bemutatkozás után. — Se sok, se kevés - vála­szolja, majd eltöprengve így folytatja : — Az az igazság, hogy huszonéves koromban többször vásároltam OTP-hitelre és sze­mélyi kölcsönt is vettem fel, utólag törlesztve az összegeket és a kamatokat. Ezzel szemben most pontosan az ellenkezője történik. Ugyainis mindig van némi pénzem a betétkönyvben, s ha vásárolok, olyan összegből fizetek, amelyet már OTP-kamat gyarapított. — Eszerint — jobb szó híján — előtakarékoskodik? — Szinte minden hónapban teszek félre valamennyit a fize­tésemből, s a pénz megy a fenntartásos betétkönyvbe. Hát igen, így már érthetőbb a „hanyag elegancia”, hiszen a fenntartásos betétkönyvet kizá­rólag csak beszélgetőpartnerem válthatja ki. Az OTP-fiók helyiségébe fo­lyamatosan érkeznek az ügyfe­lek, idősek és fiatalok, nők és férfiak egyaránt. Ezúttal még Boross László fiókvezető-helyet­tes is besegít az ügyintézőknek. -i Mióta dolgozik itt? — 1958-ban kezdtem — feleli. — Eszerint jól meg tudja ítél­ni: takarékosak-e a bonyhádi­ak. — Igen, régóta jelentős a- be­tétállomány, s ennek több oka is van. A legfőbb persze az: legyen mit takarékba tenni. De hogy erre sor kerüljön, abban nagy szerepe van az OTP Szé­chenyi szocialista brigádja, va­lamint a helyi üzemek, iskolák jó kapcsolatainak, a különféle rendezvényeknek, mint amilye­nek például az OTP-tanácsadá- si napok is. — Az itt dolgozók is nyilván­valóan rendelkeznek 'betét­könyvvel. — Természetesen. — ön mi-lyen formában taka­rékoskodik? — Nyereménybetétkönyvem van, — Nyert mór? — Fiókunk sokaknak fizetett már kisebb-nagyább összegű nyereményeket, de nekem ed­dig még nem. 'Bonyhádon a takarékosság gondolatát és gyakorlatát sike­rült időben jól összekapcsolni az új otthonok megvalósításáé­val; a 'lakásépítésekkel. A hat­vanas években Szekszárd után Tolna megyének ez a települé­se volt az első, ahol társasiház- lakas-építések kezdődtek, s a Perczel kerti lakások tulajdono­sainak előtakarékossága jó pél­da volt. Az OTP-fiáknál azt ta­pasztalták, hogy nő az OTP-la- kások iránti igény, és ezzel ösz­szefüggésben a betétállomány. A tanács segítségével folytatták tehát az építkezéseket. így jött létre az ezerlakásos Fáy-lakó- telep, s nem szabad említés nélkül hagyni a KISZ-építkezési akciókat sem. Az V. ötéves terv­ben egyébként saját erőből 340 OTP társasházi lakás és 158 családi ház épült Bonyhádon. Október az idén is takarékos- sági hónap. Boross Lászlótól megtudom: a Széchenyi brigád éveken keresztül mindig intenzí­ven részt vesz ennek program­jaiban. Ekkor különösen nagy gondot fordítanak a takarékos­ság népszerűsítésére, az erre vaJó nevelésre. Az ügyfelek fo­gadására szolgáló helyiség fa­lán ott o jelmondat is: „Taka­rékosság: gondtalanabb élet.” — Valóban így van ez? — kér­dezem a Petőfi Gimnáziumban Pálos László tanártól.-I Igen, ezt bizonyítja isko­lánk tanulóinak példája is. Ti­zenöt éve irányítom itt a taka-r rékossági mozgalmat, s minden, év elején osztályfőnöki órákon: foglalkozunk e tevékenység egyéni és társadalmi jelentősé­gével. Arra törekszünk, hogy, lehetőleg minden tanuló kap­csolódjon be a mozgalomba, s .majdan, felnőtt korában is beosztó ember legyen. — Miiből, mennyit és mire gyűjtenek a diákok? — Alapelvünk, hogy első­sorban saját keresetből — mi­nimális szülői segítéssel — annyit, hogy elég legyen' min­den évben- egy-egy osztályki­rándul ásró. A keresetek főként szüretelésből, k ukori cacime re ­zésből, hulladékgyűjtésből szár­maznak, s az elsősök és máso­dikosok általában hazai, a harmadik! és a negyedik osztá­lyosok pedig már külföldi tú­rákat tesznek munkájuki és ta­karékosságuk eredményeként. — Hányán tanulnak itt? — Háromszázan, s tavaly 200 ezer forint értékű takarék- bélyeget vettek. Évek óta első a gimnázium e téren- a megye középiskolái között. A diákokkal kapcsolatosan adódik a kérdés: mennyire népszerű Bonyhádon. az ifjúsá­gi betét? Boross László így vá­ló szói: — A lakásépítések 30—35 százaléka ifjúsági betétekkel volt kapcsolatos, s évről évre többen választották a takaré­koskodásnak e formáját. A leg­utóbbi rendelkezések, újabb kedvezményeik' hatására azon­ban az idén a korábbinál is nagyobb mértékben nőtt az ifjúsági betétesek száma, amely most csaknem kétezer. — Leginkább kik váltanak ilyen betétet? — Általában édesanyák a gyermeküknek, s ma már — mivel megszűnt az alsó korha­tár — óvodásoknak is. — Megyénkben- Szekszárdot kővetően Bonyhádon alqjrult meg négy éve — másodikként — olyan tanácsadó testület, amely OTP-fiók mellett műkö­dik — tájékoztat Antal Géza, a bonyhádi, testület elnöke, a cipőgyár szb-trtkára. — Ilyen társadalmi szervezetet azóta Pák son, Tamásiban és Tolnán is létrehoztak' a takarékosság, a takarékpénztári munka segí­tésére. Bár a bonyhádi tanácsadó testület nem tekint túlságosan nagy múltra vissza, mindenkép­pen- része van abban, hogy az itteni betétállomány az elmúlt évek nagymérvű lakásépítkezé­seivel kapcsolatos lakossági ki­adósok. ellenére is „tartja" a megyei átlagot. Antal Gézától megtudom még.: ebben a hónapban min­denütt tanácskozást rendeznek a testületek, tovább népszerű­sítve a takarékosságot. Az ifjúsági betétekről már tájékoztatott a fiókvezető- helyettes, ami pedig a takarék- leveleket illeti: egyre népsze­rűbbek. s ma már az egy év­vel korábbi 488 helyett 60'7-et tarta.nak 'nyilván Bonyhádon. Szép számmal akadnak, akik gé pko csí nye rémé rvy -betétköny­vei váltanak, de az ügyfelek túlnyomó többsége a kamato­zó betéteket részesíti előnyben. 'összességében: Bonyhád és környéke lakosságának betét- állománya a takarékossági hó­nap előtt 429 millió forint volt. Tölbb a tavalyinál, s a pénztári forgalmat figyelve úgy tűnik: október 31-lg, a takarékossági világnapig ez a szám még na­gyobb lesz. V. Z. — G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents