Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1981. október 17. NÉPÚJSÁG 3 Ilyen még nem volt Rácvölgyben A népi ellenőrzés életéből Mezsgyehatár betonból Célvizsgálat a mözsi sütőüzemben íme a közös mű, aminek folyta tása lesz... Raktári csendélet a faddi szak üzletben: a friss kifli mellett pe­nészes kenyérdarabok... Keresem Orsós Ferencet, aki foglalkozását tekintve rakodó- munkás és több mint egy éve tanácstagja a tamási Nagyköz­ségi Közös Tanácsban a rác­völgyieknek. Se otthon, se a munkahelyén,. Hát akkor hol ta­lálható? Némi nyomozás után kitudódik, hogy semmi értelme a keresgélésnek, Orsós Ferenc •munkásőr, és társaival majd valamikor a kora esti órákban vonul csak be. Utána érdemes már bekopogni hozzájuk, az Ady Endre utca 18-ba. Hogy gyakorlat után azonmód sö­rözni menne? 'Nem hiszik. No, •nem mintha ellensége lenne o jó hideg árpalének, de abban ugyancsak elüt a kortársaitól, munkatársaitól, hogy ritka ven­dége az italboltnak. Különben, ha netán mégse járnék szeren­csével, mert nincs otthon, ak­kor nézzünk be a régi rácvölgyi iskolába1, oda, ahol a cigány­klub van. Most is vezeti még a klubot, így aztán oda akkor is ki szokott kerekezni, ha egyéb dolga nincs, mint megnézni a házat kívül-belül. Tudom-e, hogy az idén megkapta a ki­váló címet a klub? De azt biz­tosan nem, hogy be akar sza­kadni az épület teteje, és most még csak találgatni lehet, hogy mi lesz a sorsa a különben jó állapotban lévő, -kőlábazatos épületnek, amiben működik egy fiókkönyvtár is. Na, ha mór ezt nem tudtam, van a tarsolyban több is, amit nem árt meghall­gatni. Nem érti azt az ember­fia, hogy olyan gyöngén el­eresztve berendezéssel, hogyan szerezték meg ezek a rácvölgyi cigányfiatalok a kiváló kitünte­tést. Semmi klub külseje nincs ott az utcafrontra -néző helyi­ségeknek. A könyvtári rész va­lamivel jobban fest, tán a kör­berakott polcok miatt. De ami az otthonosságot illeti, hát az igencsak vérszegény. Aki ide jön, könyvért jön, s nem azért, hogy elidőzzön. Bajos is a hosszabb tartózkodás, mert minden hiányzik, ami a hossza­sabb maradáshoz kell. Tönkre­ment a kút, víz nincs. Aki meg- szomjazik, loholhat haza. Az il­lemhelyek tájéka se sorolható a a civilizáció világába.. Mióta ki­ment az iskola ebből az épü­letből, tán senki se gondnokol­ta gazda módjára a házat. Mondják különben, hogy „el akarja adni a tanács és má­sutt vásárol ingatlant," s abban alakítja ki a klubot. No de leg­jobb, ha megkérdezem „a Fe­rit", az majd mindenben eliga­zít... hosszúságú járdaszakasz meg­építésére is elegendő lenne. De a győzelem teljes- Úgy értem, o lent lévő vízelvezető árkot átívelő gyaloghídig. A sódert, a cementet a tanács adta. A zsaluzáshoz hozta mindenki az éppen kéznél lévő faanyagot. Akadt, aki ágydeszkát hozott, más szöget. A vízszerzés se volt egyszerű dolog. így utólag azonban már semmi se baj, ami annak látszott, amikor még nyakig benne voltak a munká­ban és morgolódhattak azok­ra, akik „csak óhajtják o jót, de szalmaszálat se raknának érte arrébb”. — Ha a Feri nem olyan ke­mény gyerek, itt sose lett vol­na járda — közölte véltem ellent­mondást nem tűrő hangon egyik jeles járdaépítő, akit ele­inte bizony noszogatni kellett, mert úgy vélte, a. vasárnapok inkább valóak sörivásra., lazí­tásra, mint társadalmi munká- zásra. * Az együtt létrehozott „jó” kü­lönben befejezésre vár. Föl kell még tölteni egy jó negyvenmé­teres szakaszon azt a vizenyős részt, ami az Újvárhegy utcá­ról lefutó járdo folytatását pa­rancsolja, a tuskósi buszmeg­állóval szemben. Itt fordult elő •nem egyszer, hogy a buszvezető •nem vette föl az iskolába igyek­vő rácvölgyi gyerekeket, mert sáros volt a cipőjük. Hát hogy­ne lett volna az, amikor át kel­lett captatniok a kukoricaföl­dön, utána meg a szittyóson, ami csak aszályos időben szá­raz! — Még az ősz beállta előtt szeretnénk befejezni, ha állja a szavát a tanács műszaki embe­re és megkapjuk a földet, anya­got. e Utána? Jövőre el kellene kez­deni az Újvárhegy utcában is a járdaépítést. A földút egyik ol­dalán, persze, hogy legalább gyalog járható legyen rossz időben, amikor itt még a terep­járó se tud mindenütt elmenni. Megkérdeztem, hát persze, hogy megkérdeztem Orsós Fe­rencet, elégedett-e, hiszen a körzet másik, már nagy gya­korlattal rendelkező tanácstag­ja, Gáli József se hitte, hogy a rácvölgyiek társadalmi munká­sokként babért arathatnak. S ekkor ért a mellbevágó megle­petés. Orsós Ferenc azt mond­ta, hogy ami a vállalkozást il­leti, nincs oka panaszra, mert a választói nem hagyták cserben. De azért legközelebb már job­bján meggondolja, hogy fölvál­lalja-e a tanácstagságot... Mostanábjan egyre többször kell hallani a feleségétől is, hoqy futkosson a saját ügyeik után is. Másodszor is meg kel1- lett a nyáron operálni a kiseb­bik gyereket, aki szívhibóvai született. A ház, amiben lak­nak, nyolc éve, megroskadt. A klub sem olyan, amilyennek lennie kellene. Száz szónak is egy a vége, olyan Orsós Feren­cet láttam viszont, aki tanács­tagként, klubvezetőként sikert sikerre gyűjtött, és mégsem néz olyan optimistán a jövőbje, mint tavaly nyár derekán, amikor arro figyelmeztetett, hogy sem­miben se lesz egy szál magá­ban... o Néhány nap múlva, amikor dr. Mózes György tanácselnök kíséretében kint jártam a rác­völgyi iskolábjan, Orsós Feren­cet mégis ott találtuk pénteken délután a klubiján. Jó gazda­ként rendezkedett, és mintha- mintha visszanyerte volna a de­rűlátását azt hallgatva, mit ter­vez igen gyorsan elvégeztetni a tanács az épület felújítása cí­mén. Még a tél beállta előtt... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Gottvald rögzítették másak is, a KÖJÁL például ez év május 15-én, a belső ellenőrzés pedig augusz­tus 4-én. A kereskedelemben is akad­nak problémák. A tárolás álta­lában megfelelő, bár Faddon, a szakboltban a fényképekkel is illusztrált drámai helyzetet láthatták a népi ellenőrök. A sütőipar kérte, hogy a ki­szállítás időpontját jelezzék a boltok, ez nem történik meg. Az áruátvétel csupán számsze­rű, a minőséget, de még a súlyt sem vizsgálják, az ellátás nefiézségeire hivatkozva. Így a sütőiparhoz valójában soha nem fut be írásos, dokumentál­ható reklamáció. A vitás ügyek rendezése szóban folyik ugyan, de írásban szinte semmi nyo­ma sincs. A sütőipar szerint túlrendelnek a boltok, a boltok pedig azért rendelnek túl, mert úgysem kapják meg az igényelt mennyiséget. Ugyanilyen vég nélküli a vita a rekeszek ügyé­ben. Ezek a sütőipar tulajdo­nai, szerintük a kereskedelem tördeli és piszkítja őket, és ke­vesebbet is- ad vissza, mint amennyit kiszállítanak. Az egy­szerű számszerű nyilvántartás­ba viszont ők nem mennek bele, érték szerinti ki- és be­vételezést követelnek, amit vi­szont a kereskedelem nem vállal. Nyilvánvaló, hogy a közös •feladataikat, a szállítási ütem­terv kialakítását, a rekeszek nyilvántartását együtt kell meg­oldaniuk. Van-e változás a vizsgálat óta.? Valami van. A Pécsi Élel­miszerellenőrző Vegyvizsgáló In­tézet szeptember huszonkilence- dikén megállapította, hogy a kenyér „...már kielégíti az üzemtől elvárható minőségi kö­vetelményeket". A népi ellenőrzés eddig idő­közben összehívott egy megbe­szélést, ahol az illetékesek egyeztették a tennivalókat. Varsányi Ottó, a Tolna me­gyei Sütőipari 'Vállalat igazga­tója pedig az alábbi intézkedé­sekről értesítette a népi ellen­őrzést: A fegyelmi felelősségre- vonás megtörtént, ezt részlete­zik is. A szakajtókat a központi raktártól kicserélték, ugyan­innen vételezett az üzem 25 új csészetakairót, a kelesztőláda- kendőket is kicserélték. A rendszeres tisztítás lehetőségeit •még keresik. A rekeszeket meg­javították és tiszták. Kevés a .péksütemény, mondják a ve­vők és a bjoltosok, a sütőipar keresi „a korlátozott lehetősé­gek között is, a péksütemény, ellátás javításának lehetősége­it..” A munkalapokat már a valóságnak megfelelően vezetik. A szekszárdi gyáregység veze­tőjét — ő o mözsi üzemegység felettese — utasította a hiányzó munkaköri leírások és a gép­kocsik túratervének elkészítésé­re, valamint a fokozottabb hely­színi ellenőrzésre. IHAROS! IBOLYA Hogyan kerül a „csizma az asztalra” — Faddon a friss kenyér mellé? Azt mondják, aki keres, az talál. Fél hatkor szorítunk ke­zet. Ismerősökként pedig több, mint egy éve találkoztunk, s az­után, hogy a 30 éves Orsós Fe­renc fölkerült o tanácstagjelöl­tek listájára. A megválasztás­hoz most gratulálni, késő. A Vili. sz. tanácstagi körzet má­sodik tanácstagja már túl van a bemutatkozáson a nagyköz- sági közös tanácsban. Vezető emberektől tudom, hogy sikere­sen végzi tanácstagi munkáját, de nemcsak a testületben, ha­nem „odakint” is. — A járda miatt jött? — kér­dezi, amint túljutunk a kölcsö­nös üdvözlésen. Mondom, hogy amiatt is. 'Erre azt javasolja, hogy ugorjunk ki 'Rácvölgybje, mert azt amit ott kint csináltak, érdemes látni.. Igaz, a munka befejező része még hátravan, de a jég, az bizony megtört. 'Pedig de sokan tanácsolták, hogy „'Feri, ne fogj bele, a jár­daépítéssel itt csak megbukni lehet”. — Ferikém, ha elkészül a jár­da1, én megeszem a sapkámat — fogadkozott a legjobb barátja, de aki azért csak kitartott Or­sós Ferenc melltett, amikor ösz­tönözni kellett o-társadalmi mun kává Halókat arra, hogy amit megkezdték1, be is fejez­zék becsülettel. Kemény munka eredménye az o 150 méter hosszúságú bjetonjárda, ami a 65-ös út irányába fut befelé a jó lejtésű dombjon és két gaz­da kukoricoföldjén jelzi a ha­tármezsgyét. Volt itt gyűrkőzés, vita, annyi, amennyi más lakó- környezetben tán két ekkora A Tolna megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság célvizsgálat ke- retébjen ellenőrizte egy közér­dekű bejelentés nyomán, hogy miként működik a Tolna me­gyei Sütőipari Vállalat mözsi üzemegysége, illetve hogyan foglalkozik a kereskedelem a lakosság ellátásának eme fon­tos területével. A bejelentés a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz érkezett, és mivel a kenyérellátásra más forrásból is érkeztek már panaszok, az ügy tisztázása érdekében a megyei NEB, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi, valamint a kereske­delmi osztálya közös vizsgála­tot indított. Ennek keretébjen 198b szeptember elsején éj­szaka három óra negyvenöt perckor négytagú csoport láto­gatott az üzemegységbe. Az ellenőrzés során — töb­bek között — a következőket állapították meg: a kenyerek színe sötét, majdnem fekete volt, héjuk repedezett, sok-sok kenyér kiforrt, alakjuk defor­mált, amelyet tovább rontott, hogy azokat forrón rekeszeklje rakták. A lemért öt darab ke­nyér átlagsúlya a szabvány­ban előírtaknál kevesebbnek bjizonyult. A zsemle szemre megfelelt, súlyra már kicsit kevesebb volt a szabványnál. A tejes kifli minősége változónak bizonyult, a fémért 30 db átlagsúlya 40,3 gramm volt a szabványban elő­írt 42—46 gramm helyett. A kenyér kelesztésére hasz­nált szakajtók egy része töre­dezett, elhasználódott, penészes és piszkos, a dagasztócsészék takarói piszkosak és szakadtak voltak, nemkülönbjen a szállí­tásra használt rekeszek. A dol­gozók munka közben dohá­nyoztak, az üzem területén a feldolgozó, tároló és közlekedő helyiségekben egyaránt ciga­rettacsikk és egyéb szemét bo­rította a padozatot. Egy héttel később ismét el­lenőrzést tartottak az üzemijen, ahol mór rend és tisztaság volt, a rekeszeket is kijavítot­ták és tiszták voltak. Nem vál­tozott a 'helyzet a szakajtók esetébien, pedig a művezető állítása szerint egy részüket már kicserélték. A kelesztő- kendők ismét penészesek vol­tak, a dolgozók elmondása szerint ezek mosása még nem indokolt, hiszen csak két hete vásárolták. A raktárban talált váltókészlet — amit a Patyo­latban mosattak — szakadt és penészfoltos volt. A Patyolatnál megtudták a népi ellenőrök, hogy egy hó­napja nem is vállalják a tisz­títást, mert a penészfoltokat az ő technológiájukkal nem lehet eltávolítani. A munkofegyelem sem állt a helyzet magaslatán. A tájéko­zódásból a következők derül­tek ki. A művezető éjszakai el­lenőrzést nem végez. Az üzem dolgozói — beleértve a mű­vezetőt is — úgy tudják, hogy a helyettese az adminisztrátor, akinek nincs munkaköri leírása, de a csoportvezetőknek sincs. Az éjszakai műszak dolgozói a munkalapot nem a valóságnak megfelelően töltik ki. A hely­színi ellenőrzés során kiderült, hogy a kenyeres műszak cso­portvezetője és 2 dolgozó 3.45- kor nem tartózkodott az üzem­ben, ugyanakkor másoknak még túlmunkát is igazolt, ami­ről nem győződhetett meg, hi­szen több mint egy órával a munkaidő bjefejezése előtt tá­vozott. Sók a kifogás a szállításra is, de szállítási ütemtervvel nem rendelkeznek. Mindez a vállalat vezetői szá­mára nem hathatott a megle­petés erejével, mert az üzem t>első és külső ellenőrzési nap­lójából kitűnik, hogy ugyan­ezeket a megállapításokat már A kenyerek sötétre sikerültek Orsós Ferenc: „Senki se hitte, hogy sikerül”

Next

/
Thumbnails
Contents