Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
A NÉPÚJSÁG 1981. október 17. A közlekedési rend megsértőinek felelősségre vonása Hazánkban a közúti közlekedés eddigiekben még nem tapasztalt erőteljes növekedése a fejlődés örvendetes jelensége. Ugyanakkor azonban a közút' balesetek gyakorisága és súlyossága — az időszakonként jelentkező kedvezőbb tendenciáktól függetlenül — a közlekedési fegyelem lazaságára mutat. A forgalom biztonságának növelése érdekében a közlekedési rend megszegőivel szemben kellően differenciált felelősségre vonás mutatkozik indokoltnak. A kisebb jelentőségű közlekedési ügyekben, valamint a számában és súlyában is igen jelentős ittas járművezetések esetén a leghatékonyabb eszköznek a pénzbüntetés és a járművezetéstől eltiltás együttes alkalmazása bizonyult. Az 1978. évi IV-es törvény új alapokra helyezte a pénzbüntetés kiszabásának rendszerét. Ennek lényege az, hogy a pénzbüntetés meghatározásánál kifejezésre kelj juttatni a bűncselekmény büntetést érdemlőségének fokát, másrészt az elkövető anyagi körülményeit. A törvény rendelkezése szerint a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy meg kell állapítani a pénzbüntetés napi tételeinek számát és az egy napi tételnek megfelelő összeget. A napi tételek száma tehát elsősorban a bűncselekmény súlyát juttatja kifejezésre, míg az egy napi tételnek megfelelő forintösszeg az elkövető jövedelmi és személyi viszonyaihoz igazodik. Az ittas járművezetések elbírálásánál maradva a napi tétel számának megállapításakor a bíróság főként az alábbi szempontokat értékeli: — Alkoholos befolyásoltság mértéke (enyhe, közepes, súlyos, igen súlyos), — Az elkövető közlekedési előélete, hivatásos gépjárművezető-e, milyen körülmények között került sor az itolfogyasz- tásra. Tudta-e az italfogyasztás időpontjában, hogy a későbbiekben járművet fog vezetni, milyen jellegű járművel vett részt a közúti forgalomban, milyen útszakaszon, milyen távolságon keresztül, a forgalom sűrűsége, stb. A napi tétel összegének meghatározásánál figyelembe kell venni a bevételeket (munkabér, vagyonból származó haszon és egyéb jövedelem), másrészt a létfenntartási költségeket, továbbá a jogszabályon, vagy hatósági határozaton alapuló tartási, stb. kötelezettségeket. A pénzbüntetés legkisebb mértéke 10, legnagyobb mértéke 180 napi tétel, több bűn- cselekmény megállapítása esetén 270 napi tétel. Eqy napi tétel összegét legalább 50,— és legfeljebb 1000,— forintban kell meghatározni. A fentiekből kitűnik amennyiben a bíróság például a napi tétel számát ötvenben, az egy napi tétel összegét száz forintban állapítja meg, a kiszabott pénz- büntetés összege 5000,— Ft. A bíróság által kiszabott pénzbüntetés összege általában 3000,— és 10 000 forint között mozog. A közúti közlekedés megszegőivel szemben rendkívül hatékony mellékbüntetésnek bizonyul a járművezetéstől eltiltás alkalmazása. Az eltiltás legrövidebb időtartama 1 év, leghosszabb tartama 10 év, aki a járművezetésre alkalmatlan, az végleges hatállyal, is eltiltható. Az ittas járművezetések elbírálásánál a bíróságok szinte kivétel nélkül alkalmazzák a járművezetéstől való eltiltást. Az időtartam meghatározásánál a bírói gyakorlat szigorodást mutat, egyre gyakrabban szabnak ki hosszabb tartamú mellékbüntetéseket. A járművezetéstől eltiltás alkalmazása egyben annyit is jelent, hogy az elkövető elveszti a gépjárművezetői engedélyét, mivel a minimumban megállapított 1 év járművezetéstől eltiltás is újból vizsgakötelezettséget jelent. Egészen kivételes esetekben kerül sor arra, hogy a bíróság járművezetéstől eltiltást egy meghatározott járműkategóriára vagy bizonyos járműkategóriákra korlátozza. Az ittas járművezető egyben potenciális veszélyeztető is és a társadalmi összefogáson túlmenően a következetes, kellően differenciált bírói gyakorlatnak kell hozzájárulnia ahhoz, hogy a közlekedési fegyelem e téren is javulást mutasson. DR. SOÓS MIKLÓS járásbíró „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk” SZERNCSÉSEBB jelmondatot nem is választhatott volna az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács annak az akciónak, amely október 15-én kezdődött és december 15-ig tart. Mindjárt hozzátesszük azt is, hogy noha' akcióról van szó, amelyet dátumok határolnak] be, az elv érvényes a továbbiakban- is, állbndóan, amíg járművezetők és gyalogosok kénytelenek figyelőmbe venni egymás érdekeit, de légióként a közlekedés biztonságát. A közlekedés biztonságának megteremtésében a. legalapvetőbb az úgynevezett bizalmi elv érvényesülése, amelyet a KRESZ bevezető sarai is rögzítenek. Ennek érdekében, alkották meg a környezeti fettételekhez való alkalmazkodás szabályait, valamint azokat a szabályokat, amelyek a közlekedésben részt vevők egymáshoz viszonyított magatartását meghatározzák. Ha a. közlekedés résztvevője a szabályokat betartja, számíthat rá, hogy azokat mások is megtartják, ha szándékait időben. felismerik, nem értik félre. És ne feledkezzünk meg a bizalmi elv azon mondatáról sem, amely az előzékeny, türelmes magatartásra hívja fel a figyelmet Ez utóbbi mondát -mindjárt rátereli a figyelmet arra, ami a biztonságos közlekedés alfája. és ómegája, nevezetesen a közlekedési kultúrára. AZ ELŐZÉKENY, udvarias magatartás egyként kívánatos mind a járművezető, mind o gyalogos részéről. Ha a gyalogos imt, higgyünk-, neki, hogy nem- szórakozásból teszi, ha a járművezető hasonlóképpen cselekszik; róla se tételezzük föl, hogy valamiféle felsőbbrendűségből teszi ugyanezt. De ez már akkor válik esedékessé, amikor a járművezető és a gyalogos közve-tltenül találkozik a forgalomban. Megelőzően sem felesleges a. kulturáltságra hivatkozni. A gyalogos tudja, hogy a számára biztosított átkelőhely egyértelműen elsőbbséget biztosít számára. Igen ám, de csak bizonyos körülmények: között, bizonyos feltételek mellett. -Akkor, amikor már a zebrán tartózkodik. Ugrálásra, autók előtt vagy között vaió szökellésekre nem jogosít föl. Viszont a. járművezetőt se vdkítsa el az o tény, hogy ő az „erősebb”, hiszen őt bá- dogkaszni védi, és különben is lóerők, tucatjai munkálnak a lába alatt. iskolák környékén ragyogóan bevált, hogy közlekedési úttörők Irányítják a forgalmat Kétségtelen; hogy néha- „gubancot” is okoznaki. Ettől a járművezetők] idegesek. No de, inkább mérgelődjék néhány ember, mintsem egyetlen másik embernek akárcsak a kisujja is megsérüljön. AZ UDVARIASSÁGRA elsősorban lakott településeken van szükség, a közlekedési kultúra fokmérője elsősorban az, hogy falvakon, városokon belül hogyan közelítjük meg egymást mi, gyalogosok és járművezetők.-Nem vagyunk szentek. Sem az egyik kategóriába tartozók, sem a másikba tartozók. A gyalogosok egy részében dúl valamiféle gyalogosöntudat, miszerint mindenki' gyalogosként jött a világra, tehát előjoga van a világ birtokbavételekor. A járművezetők pedig bizonyos felsőbbrendűségre hajlamosok, s közülük sokan amolyan pondrónafc nézik a gyalog caplatót, aki veszi magának a fáradtságot, hogy akadályt gördítsen a száguldás útjába. Elnézést a szélsőséges fogalmazásért, akár egyik oldalról, akár a másikról, de nézzünk magunkba, nem hord magában igazságot az előbbi megállapítás? Ml HAT a teendő? Legelébb is az, hogy egyenrangú embernek tekintsük egymást, akár gyalogosan; akár jármű kormánya mögött veszünk részt a közlekedésben. A nagyobb felelősség a járművezetőké, de a gyalogosoké sem csekély. Ami az előbbieket illeti, ne száguldozzunk, legalább a gyalogátkelőhelyeket megelőző szakaszokon ne, ami az utóbbiakat illeti, nézzünk körül, mielőtt az úttestre lépünk, s ha vaCamelyónk tévedett és megúszta sérülés nélkül; ne trágár szavakkal illessük, hanem örüljünk annak, hogy egy embertársunk sértetlen maradt. Mert higgyük el, a gyalogos is ember, meg a járművezető is az. így közlekedtünk... Gyalogosok a közlekedésben Tolna ,me9ye területén szep.---------— temberben a közúti b alesetek száma o múlt évi hatvannyolcról ötvenkettőre csökkent. Ezek közül három voll holálos kimentelű, húszon, négy volt súlyos és huszonöt könnyű sérüléssel végződött De az örvendetes — huszonhárom és fél százalékos — csökkenés mellett sem megnyugtató, hogy a halálos és súlyos sérüléssel járó szerencsétlenségek együttesen nagyobb számban fordul, tak elő, mint a könnyű sérüléseket okozók. A balesetek során három személy meghalt huszonötén súlyosan, harmincegyen- könnyebben megsérültek A csökkenés legjelentősebb c paksi és a szekszárdi járásban volt. A paksi járás eredményét rontja, hogy o -három közül két halálos baleset ott fordult elő Bonyhádon és környékén kettővel történt kevesebb baleset, mint tavaly szeptemberben. Viszont a megye székhelyén, o tamási járásban, valamint Dombóváron és környékén o múlt évinél több volt a botosét. Az okozók több, mint negyven százalékban az egy nyomon haladó járművek vezetői, harminchat és fél százalékban pedig személygépkocsik vezetői voltak, zömükben gyorshajtás és szabályai an kanyarodás következtében. A fokozott ellenőrzés és fel- világosító munka sem hozott javulást az ittasan elkövetett balesetek arányában. Az okozók huszonhárom százaléka - szám szerint tizenkettő — c múlt hónapban is alkohol hatása alatt szegte meg a közlekedés szabályait olyan súlyosan, hogy az szerencsétlenséghez vezetett, mely tény sok jármű- vezetőnél változatlanul a köz. lekedési morál és műveltség hiányát bizonyítja megyeszerte, de szeptember hó folyamán főleg o szekszárdi és o paksi járásiban: gyalogosok o jelmondat, mi szerint „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk.” E gondolatot tar- talomma-l a KRESZ bevezető része, az ún. bizalmi elv tölti meg, amely szerint „a biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa és számíthasson arra; hogy azokat mások is megtartják." Ezen alapelvből következik, hogy úgy a gyalogosok, mint a járművezetők a reájuk vonatkozó ren. delkezésékhez kölcsönösen kötetesek alkalmazkodni, mert csak ez által jöhet létre közöttük o kapcsolattartásnak az a formája1, amely a balesetmentes közlekedést elképzelhetővé és lehetővé teszi. A gyalogosoknak tudniok kell többek között, hogy lakott területen főútvonal úttestjére csak kijelölt gyalogosátkelő-helyen léphetnek, ha van ilyen a közelben (50—60 m távolságban), és ha előzőleg meggyőződtek a veszélytelenségről. Ha zebra nincs felfestve, csak útkereszteződésben, a járda meghosszabbított vonalában kelhetnek át az út másik oldalára, de csak a járműforgalom zavarása nélkül, mert ilyenkor a járművekkel szemben' elsőbbségi joguk nincs. ' (Kivétel az az eset, ha azon az úton haladnak át, amelyikre a járművek rákanyarodnak.) Egyéb úton a legrövidebb áthaladást biztosító irányban, kellő körültekintés után bárhol átkelhetnek, de késedelem nélkül és tartózkodva minden olyan magatartástól, amely o járműAlapigazság0 vek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti. Lakott területen kívül a gyalogos lehetőleg az útpadkán közlekedjék, ha pedig az nem járható, akkor az úttest bal szélén, a járműforgalommal szemben haladjon. Kétségtelen, hogy járművezető és gyalogos viszonylatában nagyobb felelősség a járművezetőt terheli több okból is. Mindenekelőtt azért, mert a- szabályokat neki kell jobban ismernie. Továbbá számolnia kell azzal, hogy a gyalogost nehezebb észrevenni, mint a járművet, nem számíthat viszont arra. hogy a szabályokat minden gyalogos megtartja. Közülük sokan éppen a szabályosnak vélt magatartásukkal idézik elő a veszélyhelyzeteket. (Pl. kijelölt gyalogosátkelő-helyre — elsőbbségük tudatában — váratlanul, jármű elé lépnek.) Végül, minden járművezetőnek tudnia kell, hogy a gyalogos a közlekedés legvédtelenebb, legsérülékenyebb résztvevője. A kölcsönös kapcsolattartás kulcsa egymás szándékának időbeni felismerése. Ezért a gyalogosok helyesen teszik, ha úttestre lépésük előtt szándékukat felemelt karral, időben jelzik a járművezetőknek, ők viszont sebességük megfelelő távolságból történő csökkentésével (megállással) adják tudtára az elsőbbség megadását a gyalogosoknak. Megerősíthetik ezt egy udvarias kézmozdulattal is. Az említett, kézz_el *öz ............. . ..... teno jel-* z ésadásokat jogszabály sehol nem írja elő ugyan szó szerint, de a forgalom résztvevőinek egymás iránti előzékeny, türelmes magatartást kötelezővé teszi, s ahhoz ezek az íratlan közlési formák is hozzátartozhatnak. PIACSEK GYÖRGY Nem volt szerencséje? Ilyenkor ősszel, szüret idején a rendőrök sűrűbben ellenőrzik járművezetőinket, hogy közvetlenül vezetés előtt, vagy közben fogyasztottak-e szeszes italt, s ha igen, mennyit. Szeptemberben Tolna megye útjain kilencszáznyolc- vanöt db alkoholszondába lújattak, amelyek közül száz- negyvenkilenc — sajnos — pozitív eredményt mutatott. Negyvennégy gépjárművezető szervezetében olyan nagy mértékű volt az alkoholtartalom, hogy ellenük vétségi eljárást kellett kezdeményezni. Hatvankét személy ellen szabálysértési leijelentést tettek, negyvenhármat pedig a helyszínen bírságoltak meg. A felelősségre vontak egyike később, társaságban úgy nyilatkozott, hogy „nem volt szerencsém, elkaptak". Nos, ezen kinyilatkoztatás igazát vitatjuk, noha bizonyára akadnak naponta olyan, ittas állapotban volán mögött ülők is, akik „szerencsésebben", minden baj nélkül hazaérnek. Az ilyen „szerencse" ugyanis túlságosan kétes értékű, mert az további, hasonló cselekmények elkövetésére bátorít, amelyeknek valamelyike azonban biztos, hogy előbb-utóbb tragikus következményhez vezet. Szerencsésebben tehát azok járnak mindig, akiket a rendőr még időben meggátolhat, hogy másoknak, s egyben maguknak is soha jóvá nem tehető kárt okozhassanak. A rendőri ellenőrzések kedvező kimenetele egyébként soha nem a szerencse, hanem az öntudatból fakadó törvénytisztelet függvénye. P. Gy. A motoros figyelmetlenségének a következménye Ide vezetett a relatív gyorshajtás L Gy.
