Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
1981. október 16. NÉPÚJSÁG 5 Koraibb felfedezés - biztosabb gyógyulás Az emlőrákról A hatvanas^ °™°.si ______________szak irodátma b an. az- ernlőda gátiatokról jelent meg a legtöbb közlemény,, amely azt tükrözi, hogy gyógyításukat az orvostudomány még nem tudta megoldani. Nem túlzás azt mondaini!, bogy a leglkórszerűbb sebészi, radiológiái és gyógyszeres kezelési módszerek együttes bevetése nem hozta meg a várva várt eredményt. Az emlönákos bete- géknek ugyanis csak fele érte meg. kezelésbe vételé után az 5. évet, 30 százalékuk él 10 év elteltékel, s még kevesebb a végérvényesen gyógyult. A sikertelen ség okát kutatva kiderült, hogy — bár az emlő felszínes szerv és daganatát elméletileg könnyebb megtalálni, miint pl. egy hasnyálimirigy- daganatot — többségűikben, a nők saiját maguk által először észlelt „csomók” átmérője 3 cm felett volt, s ekkor az esetek több mint fele már előrehaladott állapotban volt, azaz a betegség már meghaladta az emlő anatómiai határát. Logikus volt tehát az a felismerés, hogy jobb gyógyered- rnények elsősorban, nem a terápiás fegyvertár tökéletesítésétől, hanem a korábbi kóris- mézéstől várhatók. Megfigyelték ugyanis, hogy miinél kisebb egy rosszindulatú daganat, annál valószínűbb, hogy még- nem terjedt szét a gazdaszervezetben.. Az áttétmentesség a záloga ugyanis a gyökeres és végleges gyógyíthatóságnak. Emlőrákok esetében az lenne a kívánatos, ha 1 cm,-es, vagy ennél kisebb daganatokat lehetne felfedezni, mert ebben, a koraibb növekedési szakaszban 90 százalékuk még nem ad áttétet. Nézzük, milyen diagnosztikái. eszközök, segíthetnek ehhez. A klinikai vizsgálót az emlőik és környékük megtekintéséből' és áttapintó sóból áll. Egyszerű, gyors és veszélytelenül ismételhető. Nagy tapasztalaté szakorvos kezében, 70 százalékos pontossággail kóris- mézhetölk. a már tapintható nagyságot elért daganatok A klinikai, vizsgálatot a nők saját maguk is megtanulhatják és egész életükben rendszeresen gyakorolhatják. Ez az önvizsgálat nem helyettesítheti az időszakos szakorvosi ellenőrzést, de biztosítékot nyújt két orvosi vizsgálóit között az ilyenkor megnövekvő daganatok korábbi felfedezéséhez és a szakorvosi szűrést mellőző nőknek ez az egyedüli lehetőség, hogy emiíórák fellépése esetén, idejében szakorvosit ellátásban részesülhessenek. A klinikai vizsgálat értéke azonban. 1 centiméteres elváltozások kimutatásában, korlátozott lehet akikor, ha a kis daganat nem a felszín közelében, hanem nagyobb méretű emlő mélyén. helyezkedik el; vagy ha szerkezete olyan,, hogy tapintással, környezetétől nem különíthető el. Ezeknek kimutatásában, nyújt segítséget az emlő röntgenvizsgálata, a mamimográfia. A vizsgálat során, minden, emlőről1 úgynevezett lágy röntgensugár-technikával készülnek felvételek, speciális filmre, vagy xerox szelén,lemezre. Kiegészítő módszer a goJblktográfia, amelyet kóros emlőbimbá-váladélkozásnál végeznek a tej járatokban, ülő parányi daganat kiilmuta fására sugárfogó ko ntrasztanya gga 1. S u gárá-tere szfő 'kontraszton yag- gal készül a másik fajta kiegészítő röntgenvizsgálat, a p ne umoc isztog rafia. H aszna kettős: egyrészt a változó korban, leggyakoribb tömlős daganatnak, a cisztának feltérképezése,, van-e benne szövetsza- porulat? Másrészit, a císztaben- nék leszívása után, beadott levegő a röntge,nlképen nemcsak esetleges daganatot képes kimutatni,, hanem, a tömlős elváltozást, ha, ilyesmit nem tartalmaz, véglegesen meg is gyógyítja. A mammográfia pontossága, az e m lődagana - tok megítélésében, 90 százalék. Legnagyobb érdeme a, nem tapintható elváltozások kifnu- tatásai amelyek, általában, kicsinyek és mindenképpen korábbi stádiumot jelentenek. Különösen, a zsí.rbő, nagyméretű, áttapioflha.tatlain, emlőik képezik hálás területét a röntgenvizsgálatnak, amelyek általában 35 éves kor felett gyakoriak. Ettől az életkortól kezdve kezdenek: az emlőrákok is gyakoribbá, válni. A mammográfio ezért jelenleg a rosszindulatú emlődaganatok legfontosabb diagnosztikai eszköze. Kézenfekvő gondolat fakad mindebből: alkalmas-e a mammográfia tömeges szűrővizsgálatra, valamennyi 35 év feletti nő rendszeres és ismétlődő ellenőrzésére? Erre azonban egyelőre csblk elméletileg „igen," a válasz. Világszerte, így hazánkban, is, bíztató modellkísérletek voltak és zajlanak manapság is. Gyakorlatilag a dolog Magyarországon még nem oldható meg, mert a több, mint kétmillió érdekelt kétévenkénti átvizsgálásához nincs elég szak- erner, s az anyagiak sem állnak rendelkezésre (röntgengépek,, filmek). .Érdeméit elismerve szólni kell azonban, a röntgenvizsgálat korlátáiról is. A módszernek ugyOnis kb. 10 százaléknyi, bizonyba lan,sági faktora van. Ez esetek nagy része a fiatalabb betegek, 'közül 'kerül ki, akiknek a kisebb, tömörebb szerkezetű emlőjében, tapintással felismerhető daganatok maradhatnak rejtve. Ezért bevett szokás, hogy a mammog ráfiét klinikai vizsgálattal kell kiegészíteni, különösen 50 évesnél fiatalabbaknál. 30 év alatt a mammográfia általában ellen- javaflt; a tapimtásos vizsgálathoz képest alárendelt teljesítményű. A mammográfiás vizsgálatok gyakoribbá válásává,! egyre inkább hangoztatott ellenérv a vizsgálati sugárkodkázat. Ennek elméleti alapja azokon, a megfigyeléseken nyugszik, hogy olyan nőkön,, akik, valamilyen okból évtizedekkel, előbb mellükre röntgensugárzást kaptak (pl. a hilrosiimaii atomtámadás után,, gyerek,ágy.i emlő gyulladás, vagy tbc-s mellkasröntge- nezés), gyakoribb volt az emlőrák. Az az igazság,, hogy a mammográfiás vizsgálat sugárterhelése 2 nagyságrenddel, azaz több mint százszorta kiesebb azoknál a sugáradagok- nál, s így a kockázat gyakorlatilag elenyésző a, módszer hasznához képest. A vizsgáló kötelessége ugyanakkor, hogy ezt a szempontot folyamatosan vegye figyelembe, amikor mammográfiát kér, vagy végez. Másfajta emlővizsgálati módszerek is léteznek, de ezek önállóan, nem állják, meg a helyüket még, mert egyrészt pontatlanok, vagy kísérleti stádiumba,™ vannak. Az előző csoportba tartozik a thermo graphic, amely az emlő bőrének hőel- oszlásáből következtet daganat jelenlétére. Az ultrahangos vizsgálat az emlőelváltozásokról visszaverődő visszhangot ábrázolja. Néhány adat van már az emlő számítógépes rétegvizsgálatáról is. Írásom célja az egészséges éberség kifejlesztése az érdekeltekben., nem pedig félelem- keltés. Mi a, helyzet ugyanis e betegséggel kapcsolatban? Magyarországon, évente, kib. 3000 új emlőrákost jelentenek be és 1700 körüli halálesetet regisztrálnak. Ha azonban, ezeket a számokat a több', mint ötmillió magyarországi nő,re vetítjük, akkor .kiderül, hogy az emlőrák pl. a magas vérnyomáshoz, vagy az epekőhöz képesít ritka betegség. Statisztikai becslés szerint a nők kb. 5 százaléka, veszélyeztetett, ezekben. valamikor életükben, emlőrák fejlődhet ki. De hogy kiben. és mikor, azt megjósolni manapság még nem lehet. Szorongásra az éfetbem számos ok van ezen, kívül is. Az az egészséges felfogás, ha ennek a problémának is annyi figyelmet szentéinek a nők, amennyi szükséges egészségük védelmében,. Ehhez szere'tinisk néhány _________ tanácsot adni: 30 é ven. alul a daganatos emlőbetegségek viszonylag ritkák, de akiknek, állandó, nemcsak a, menstruáció előtt fellépő panaszaik vannak, onkológiai szakorvosi vizsgálatuk indokolt. — 30 éves koron túl mindén nő számára- javasolt az évenkénti szűrővizsgálaton, való megjelenés, s ezen, belül az emlők tapasztalt szakorvos által való ellenőrzése. — 25 év felett minden asz- szony végezzen havonta egyszer (menstruáció után., vagy már nem menstruálok esetében, amikor legpuhábbna'k érzik a mellüket) emlóönwzsgáfatot. Meg,tanulásához mindenki kezelőorvosától, vagy a Szekszárdi Kórház Mammográfiás Állomásáról kaphat segédanyagot, tanácsot. DR. PÉNTEK ZOLTÁN A bírálat jogáról A bírálat joga hazánkban, mint a szólásszabadság egyik formája, nemcsak élő gyakorlat, hanem alkotmányos jog is. A Magyar Népköztársaság alkotmánya garantálja és biztosítja a szólásszabadságot, a vélemények szabad kinyilvánítását. léteznek társadalmunkban napjainkban is érdekellentétek, a szocializmus építésének egyes részletkérdéseiben véleményeltérések. Az sem tagadható, hogy az állami szervek működése nem tökéletes, és ennek ellenkezője az egyéb szó. cialista intézményeinkről sem állítható. Mindezek a valóságban meg. lévő társadalmi jelenségek elégséges lehetőséget biztosítanak a bírálatra, a vélemény, nyilvánításra, a kritikára - egyszóval a közéleti aktivitásra. íNincs okunk megriadni attól, akkor sem, ha, ez a közéleti ak. tivitás adott esetben és adott helyzetben az állam egyes szerveivel, vagy az állami döntések egyikével-másikával szem. ben nyilvánul meg, mert a közéleti aktivitás kibontakoztatása a szocialista fejlődés napjaink, ban talán legalapvetőbb feltétele. Másként fogalmazva: pár. tunk nyílt politizálása azzal az egyenesen várt és kívánt következményekkel jár, hogy a meg. lévő társadalmi, gazdasági fe- szükségeknek megfelelően élesednek a társadalmi viták is, a bírálat jogával egyre több ember él és ezzel maga, is elősegíti a feltárt ellentmondás feloldását, a társadalmi feszült, ségek csökkenését. A bírálat, a kritika azonban csak akkor le- hét az érdekellentétek feloldó- sónak egyik módja,, ha a bíráló a bírálat mellett maga1 is haj. landó az érdekellentétek, problémák szocialista megoldásáért cselekedni. KÖZÉRDEKŰ BEJELENTÉSEK A bírálat jogának gyakorlására sokféle lehetőség van. Ezek egyikének tekinthető a közérdekű .bejelentés is. A bírálat ezen megnyilvánulási formájáról érdemes külön is szólni, mert jogilag teljesen szabályozott intézményről van szó. Nevezetesen az 1977. évi I. számú törvény tételesen meghatározza, hogy mit kell közérdekű bejelentésnek tekinteni, a, közérdekű bejelentés alapján kinek, milyen feladatai vannak és nem utolsósorban o törvény szabályozza a közrédekű bejelentő védelmével kapcsolatos kérdéseket is. A törvény szavai szerint „A közérdekű bejelentés olyan kö. rülményre, hibára vagy hiányosságra hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség, vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Felhívja a figyelmet olyan magatartásra vagy tényre is, amely jogszabályba ütközik, vagy ellentétes a szocialista erkölccsel, a szocialista gazdálkodás elveivel, illetőleg más módon sérti vagy veszélyezteti a társadalom érdekét.” E meghatározásból a figyelmes olvasó a maga számára is nyomban levonhatja azt a következtetést, hogy a közérdekű bejelentés intézménye nem az egyéni, hanem a közösségi, a társadalmi érdé. kék védelmére létrehozott in. tézmény, másrészt pedig a hatalommal visszaélő, a szocialista erkölcs normáit önmagától nem, csak másoktól megköve. telő, a hatalom gyakorlásában kisebb-nagyobb posztokon részt vevő emberek „már nem elviselhető” .káros, a közösséget romboló magatartásának feltárására is alkalmas forma a közérdekű bejelentés. INyitva hagyom a kérdést: élünk-e minden esetben a, törvényben biztosított lehetőséggel, a .bírálat jogával? A kérdés nyitottságának meghagyása mellett ügyészi tapasztalatok alapján mondhatom, hogy az alapos közérdekű bejelentések többségét későn fogalmazzák meg a bejelentők, sokszor már csak akkor, amikor helyrehozhatatlan erkölcsi és anyagi károk keletkeztek. A közérdekű bejelentés elindít egy olyan kötött, a törvényben részletesen szabályozott eljárást, amely azt hivatott megállapítani, hogy a közérdekű bejelentő állításai, tényközlései igazak-e. A közérdekű bejelentés kivizsgálása a törvény rendelkezéseinél fogva kötelező, a kivizsgálás nem mellőzhető, kivéve azt az esetet, amikor ismételten azonos tartalmú közérdekű bejelentést tesznek, vagy amikor a közérdekű bejelentő névtelen. Kevéssé ismert, törvényi rendelkezés az, hogy a vizsgálatot végző szervtől a felügyeletet ellátó szerv, a népi ellenőrzési bizottság és az ügyészség a közérdekű bejelentés vizsgálatát és elintézését magához vonhatja. A vizsgálat eredményeként - ha a közérdekű bejelentés igaznak bizonyult — a vizsgálatot végző szerv köteles a szükséges intézkedéseket megtenni., tör. vénysértés esetén a törvény- sértést megszüntetni és ugyan- csele törvényben szabályozott kötelezettég az is, hogy a közérdekű bejelentőt az intézkedésről, vagy az intézkedés mellőzéséről írásban haladéktalanul, az állásfoglalás indokainak közlése mellett értesíteni kell. Ezzel tulajdonképpen a törvényben szabályozott eljáró, sí rendnek megfelelően az ügy befejeződött, a „törvényes rend helyreállt” — feltéve, hogy a közérdekű bejelentőt nem kell jogvédelemben részesíteni. A BEJELENTŐK VÉDELME Jó oka volt a törvényalkotónak arra, hogy o közérdekű bejelentők védelmének kérdését is szabályozza a törvényben. Nem egy közérdekű bejelentő keserves harcát, megaláztatását, egzisztenciájának szétrombolását jegyezte fel napjaink sajtótörténete. Ügy tűnik, sok esetben még a törvénynek a közérdekű bejelentők védelmére vonatkozó egyértelmű és szigorú rendelkezései sem biztosítanak elégséges garanciát, ha hiányzik az a közösségi, társadalmi háttér, amely igazi, emberi értelemben vett módon is képes védelmébe venni azokat, akik a jó cél érdekében emelték fel szavukat. INehéz harc ez, de egy-egy ügyben abban a tudatban kell ezt a harcot megvívni, hogy a közérdekű bejelentő a törvény teljes védelmét élvezi, és ezt az elvet a közérdekű bejelentést kivizsgáló állami, társadalmi szerveknek egy percre sem sza. bad szem elől téveszteniük. Ilyen „harcos” alapállás olvastán a megbíráltak, a megvádoltak joggal kérhetik számon a jogtól és a jogalkalmazóktól az ő érdekeik megvédését is olyan esetekben, amikor a közérdekű bejelentő rosszhiszemű Volt, amikor valótlan., alaptalan adatokat, tényeket, valónak tüntetett fel bejelentésében. Amennyire kiemelkedően fontos társadalmi érdek a jóhiszemű közérdekű bejelentők védelme, legalább annyira fontos társadalmi érdele az alaptalanul megrágalmazott, megvádolt emberek becsületének megvédése, visszaszerzése is. Hogy mi a jogalkalmazók álláspontja ebben a kérdésben, arra legjobb példaként a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának a közelmúltban közzétett egyik állásfoglalása említhető meg. A Legfelsőbb iBíróság állás- foglalása szerint a törvényben meghatározott védelem a bejelentőt csak akkor illeti meg, ha a bejelentés alapos és az eset. leges tévedése jóhiszemű volt. A rosszhiszemű bejelentőt felelősségre kell vonni. Munkajogi szempontból megvilágítva a kérdést, a „rosszhiszemű, intri- kus, az üzem egész légkörére káros hatású, a vezetőket és társadalmi szerveket lejárató bejelentést tevővel szemben akkor is indokolta, legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása, ha a bejelentés viszonylag csekély súlyú töredékrészében igaznak bizonyult” — állapította meg egy konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróság. Tiszta és egyértelmű állásfoglalás, nem hagy kétséget afelől, hogy az alaptalanul megrágalmazottak is élvezik a törvény védelmét. A bírálat joga ürügyén — úgy gondolom - ezekről a kérdésekről a sajtóban, a munkahelyeken,, közösségi összejöveteleken is még nagyon sokszor kell beszélnünk, mert az élet igazolja, hogy a törvény .betűje egymagában nem képes megoldani ezeket o társadalmunkban létező valós jelenségeket. Ezek megoldása ránk vár. Mindannyiunknak, munkatársaknak és jogalkalmazóknak, vezetőknek és nem vezetőknek, társadalmi szerveknek és az állampolgároknak külön-,külön és együttesen is ez nagy erőpróbát, felelősségteljes feladatot jelent DR. KOVÁCS JANOS megyei főügyészhelyettes A közoktatás kérdései Nevel-e Tovóly — országosan — az általános iskolai tanulók fele járt napközibe. Az arány idén is hasonló, csakhogy most több a diák. Ezért igen, sok helyen az igazgatóik kénytelenek jogszabályéi lenesen e I járni. Ugyanis a, rendelet szerint minden napközis tanulóra, 1,7 négyzetméternyi hely kellene, hogy jusson,. Sok Iskolában, persze nemcsak az alaptémáiéi 'kicsi, osztályterem, sincs elegendő. Ezért előfordul, hogy egyes napközis csoportok ebédlőben vagy jó időiben az udvaron tartják a foglalkozásokat* A jelenlegi gyakorlat szerint az alsótagozatosoktat részesítik előnyben, s ez érthető. Viszont így helyhiány miatt esetleg, kimaradnak azok a felsőtagozatos diákok, akiknek rendezetlenek az otthoni1 körülményei, akiknék különösen nagy szükségük lenne a pedagógus felügyeletére, okos irányítására. Az egyetemen-, s a főiskolán azonban eddig a tanárjelöltek nem, tanultak kellő óraszáma napközi bon, nlaplközls módszertant Ettől a tanévtől kezdve valamennyi: tanítóképző főiskolán, a hallgatóknak kötelező a napközis nevelés részletkérdéseivel is foglalkozniuk,, ami csak évek otthon ? múlva érezteti majd hatását. Sajnos, jelenleg, a, napköziben öktatá-nevelő tanárok egy ötödének nincs képesítése s igen sóik közöttük a nyugdíjas. Hosszan, lehetne még sorolni a g,ondóikat. Nem megfelelő például az osztálytermek berendezése. Dehót nemcsak a bútorokkal van baj, hanem a jogszabályok merevségével is. Ma például csak az a gyerek étkezhet az iskolai menzán,, aki napközis. Találhatni azért jó néhány követendő kezdeményezést. Ilyen az iskolaotthonos oktatás és a klub,napközik rendszere. Mindkettő lényege abban állt hogy a tanulási feladatokat egész napra egyenletesen, elosztják* és a délutáni foglalkozásokat, is ezzel összhangban lévő, gondosan megtervezett program szerint végzik, így nem alakulhat ki a tanárok között a „napköziző'k” gyengébb kvalitásúnak, tartott csoportja, hiszen a délelőtt oktató szaktanárok is részt vesznek, a délutáni munkában. ,Ez a rendszer persze a pedagógusokra, a hagyományosnál lényegesen, nagyobb terhet rá. Nem lehet ugyánis úgy összeállítani az órarendet, hogy a délelőtti és a. délutáni órák mindig folyamatoson csatlakozzanak egymáshoz. A tanárok iskolában, töltött ideje tehát a korszerű szisztémában hosszabb. Viszont pedagógiai lehetőségeik lényegesen nagyobbak. Az eredeti tervek szerint az iskolaotthonos rendszernek a nyolcvanas évek közepére általánossá kell válnia hazánkban* A jelenlegi pedagógushiány, a képesítés nélküliek, s a még dolgozó nyugdíjasok nagy száma azonban késlélteti a terv teljes megvalósítását. Megnyugtató viszont tudni, hgy e korszerű megoldás általános bevezetésének útjában főképp anyagi akadályok állnak, így csak idő kérdése, hogy a kipróbált módszerek zöld utat kapjanak. Addig is azonban, a körülményekhez mérten, minden módon, igyekezzünk segíteni a napközin,. Például úgy, hogy beíratjuk a, gyereket az érdeklődésének megfelelő szakkörbe, sportkörbe, néptánccsoportba. Itt a közös, cél: lekötni a, gyerekek energiáját, jiogy ne haszonra Iámul múljék el a napköziben töltött idő. — sz sz ---