Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
a Képújság 1981. október 15. A magyar tudomány arcképcsarnokából Bihari Ölti akadémikus Ha igaz az, hogy amennyiben valakitől már életében anekdoták keringenek, az a népszerűség fokmérőjének számít — nos, akkor Bihari Ottó igen népszerű ember. Legalábbis volt diákjai között, akik közé magamat is számíthatom. A „közgázon", ahol vendégprofesszorként adott elő, vagy 15-20 „örökzöld”- történet kering humoráról, emberségéről. iBár, igaz, ami igaz, a professzor úgy tartja magáról, hogy tulajdonképpen szándéka ellenére lett jogász — de ennék némileg ellentmond, hogy édesapja is ügyvéd volt, fia is jogász lett, termelőszövetkezetben dolgozik.-hogy is volt csak a „nem szándékos" pályaválasztás? — Temesvárott születtem, hatvan évvel ezelőtt — mondja Bihari Ottó —, majd kilencéves koromban kerültem át Debrecenbe, ahol az elemi iskolától az egyetem végeztéig tanultam. A piaristákhoz jártam gimnáziumba, és jóllehet a gimnáziumot, mint túlságosan- zárt intézményt nem szerettem, de azt el kell ismerni: ez jó iskola volt, jó tanárokká.!. Eredetileg a nyelvészet, az irodalom vonzott; érettségi éveimben például irodalmi országos pályázaton indultam, ahol második lettem — az akkor sárospataki Király István mögött. Ezt a második helyet mégis indításnak, kezdetnek tekintettem azóta is... Szóval: kacsingattam az irodalom felé — csak éppen a családom másként vélekedett Nem tartották komoly pályának, és mert anyagilag tőlük függtem, hát elmentem joghallgatónak. Azután harmadéves koromban „elkapott” a jogtudomány egy érdekes ágazata, a közigazgatási jog. Azóta is ilyen és hasonló kérdésekkel -foglalkozom. 1943 októberében avattak jogi doktorrá. — A háborút hogy vészelte át? — Akkor már kapcsolatban voltam a munkásmozgalommal — párttagságomat 1941-es kelettel ismerik el — -így kerültem 1944-ben a Görgey-zászlóalj Mikó csoportjába, munkásfiatalok és egyetemisták közé. Amikor a szovjet alakulatok megérkeztek, egyenruhában, teljes fegyverzetben, jelentkeztünk náluk. ...Hm, szóval nem így kellett volna. Mert ennek nyolc hónap hadifogságomat köszönhettem. Mindegy, elég hamar szabadultam, és alig kerültem haza, máris Tolna megyébe kerültem, ahol a megyei főispán titkárától kezdve megyei főjegyzőig sok tisztséget töltöttem be. Zöld Sándor beíügyminisz- tersége alatt kerültem a minisztériumba, ahol a közigazgatási iskoláztatásban dolgoztam. — És a koncepciós perek? Hiszen Zöld Sándor is áldozatul esett... — Ha jól meggondolom, ebben is szerencsés voltam. Akkor már rendszeresen adtam elő a közgazdasági egyetemen. Onnan kikértek félállásos oktatónak — munkahelyemen pedig váratlanul közölték, -hogy teljes állásba adnak át. — De önt „pécsi tudósként" tartják nyilván. — Az egy újabb állomás. Még Budapesten 1955-ben docens lettem, majd 1956-ban átkértek Pécsre, tanszékvezető docensnek. 1957 nya-rán lettem ott tanszékvezető professzor, és évekig dékán is. Ugyanez év tavaszán védtem meg kandidátusi értekezésemet „A tanácsok bizottságai" címmel, a helyi szervezet jellegzetes mechanizmusáról és demokratizmusáról. 1961-ben lettem a tudományok doktora, disszertációm címe „Az államhatalmi-képviseleti szervek elmélete" volt. Időközben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is oktattam nyolc évig félállásban. — A bevezetőben említett anekdoták itt keletkeztek, a riporter is „első kézből” ismeri, mint Bihari professzor volt tanítványa. De ma már mégsem annyira az egyetemmel, mint egy kutatóintézettel kapcsolatban emlegetik inkább az ön nevét. — Igen, mert 1973-ba,n megbíztak a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete igazgatásával. Ezzel, illetve az intézet fejlesztésével tulajdonképpen a tudományos decentralizáció egyik lépését tették meg Pécsett, persze, másutt, más intézetek révén is. Közgazdászok, jogászok, földrajzosok és néprajzosok, szociológusok és gazdaságtörténészek dolgoznak itt együtt, komplex területfejlesztési kutatásokkal foglalkozunk. Az intézet az Országos Tervhivatal kutatási főirányának egyik bázisintézete a vonzáskörzete és komplex térségek kérdésében. — Ez akadémiai intézet, ön akadémikus is. Mióta, milyen témában tartotta székfoglalóját? — 1973-ban lettem az MTA levelező tagja, székfoglalómban a szocialista államszervezetben meglévő belső ellentétek és kiegyenlítődések kérdését vizsgáltam, részben a csoportérdekek, részben az államszervezetben meglévő ellentmondások kérdésében. Az akadémia rendes tagjává 1979-ben választottak. Üja.bb székfoglalóm címe ez volt: Hatalom és egyetértés, ezzel a szocialista államszervezet és a területi munkamegosz. tás kérdéseit vizsgáltam. — Külföldön is elismerik ezt a sajátosan Magyarországra koncentrált munkát? — A bécsi Társadalomtudományi Koordinációs és Dokumentációs Központ igazgatósági tagja vagyok, a krakkói egyetem díszdoktorául választott, a bécsi egyetem aranyjelvényével tisztelt meg. Itthon pedig az MSZMP KB művelődés- politikai munkabizottságának tagja, a Művelődési Minisztérium állam- és jogtudományi bizottságának elnöke, az Akadémián a politikai tudományok bizottságának elnöke, a pécsi akadémiai bizottság elnöke vagyok, de gondolom, az olvasók elsősorban nem az ilyen felsorolásra kíváncsiak, hanem arra: mit is csinálunk, min dolgozunk jelenleg. Nos: mostani munkánk előbb-utóbb mindenkit érint majd, mivel azt kutatjuk, hogyan is lehetne a jelen igényeinek jobban megfelelő területi és közigazgatási szerveze- tet-szerkezetet kialakítani. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Dunántúlt napló A víz életelem: legfőképp az egészséges ivóvíz. Baranya megye mintegy háromszáz települése közül több mint százharmincban nem megfelelő az ivóvíz minősége, amely magas nitrát- és egyéb szennyezőtartalma miatt főként a csecsemők egészségére káros. A megye vezetői az elmúlt tervidőszakban is sokat tettek a közegészség ügyi leg veszélyeztetett települések jó ivóvízzel való ellátására — ötvennégy falu jutott egészséges vízhez —, ám mindez kevés. Annak ellenére is, hogy a vízellátó hálózatba bekötött lakások aránya megközelíti a hatvanhét százalékot, és a lakosság több mint hetvenkét százaléka közműves vízellátásban részesül. Csakhogy, mikor a falvak népességmegtartó képességéről beszélünk, továbbá megfogalmazott cél az alapellátás javítása, érthető súllyal vetődik föl a kisebb települések gondjainak enyhítése, megoldása is. A szennyvízelvezetés és -tisztítás tekintetében e tervidőszak beruházásai közül kiemelkedő a pécsi szennyvíztisztító telep első ütemének építése, a komlói telep kivitelezése, a szentlőrinci, valamint a bólyi tisztítómű bővítése. A köztisztasági és útkarbantartó, a városgazdálkodási vállalatok, valamint a költségvetési üzemek által bonyolított, szervezett szemétgyűjtés ellenére sem kielégítő környezetünk tisztasága, mind több gondot okoz a felelőtlen szemetelés, az illegális szemétlerakás erdeinkben és másutt. SOMOGlT^ Megyeszékhelyünk fejlődése Somogy egész lakosságát érdekli. Ezért figyelemreméltó, hogy a városi tanács v. b. és a népfrontelnökség együttes ülésen tárgyalta meg, milyen eredményt hozott együttműködésük Kaposvár életében. A tanácskozáson úgy döntöttek, hogy korszerűsítik az 1972-es együttműködési megállapodást, hiszen nagyobbak a feladatok, követelmények. A város lakossága is tudja, hogy szép eredménnyel járt a tanácstagok beszámolóinak, a városrészi fórumoknak együttes szervezése. Különösen gyümölcsöző az együttműködés a városfejlesztési tervek kidolgozásában és megvalósításában. Erre jó példa a Vf. ötéves terv. A város népfrontmozgalma már akkor lehetőséget kapott a kaposváriak véleményének, kérésének továbbítására, amikor még csak elképzelések voltak. A két testület szerint nagyon fontos az úgynevezett nyílt várospolitika. A népfront városi képviselői eddig is véleményt mondtak a lakosságot érintő, fontos fejlesztési elképzelésekről, a készülő tanácsrendeletekről; erre alapozva határozták el, hogy szélesítik az előzetes véleményezés lehetőségét. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Védjük-e, óvjuk-e kellőképpen Székesfehérvár rendjét, környezetét? Tiszták, gondozottak-e az utak, járdák, közterületek, a víz és a levegő? Jól tudjuk: sajnálatos tény, hogy a város zöldterülete kevés, és különösen hiányzik a zöld az új nagy lakótelepekről és azok környezetéből. Kevés a parképítésre fordítható pénz, bár vannak a városban olyan területek, amelyek különösebb anyagi erőfeszítések nélkül is szebbé alakíthatók. A köztisztasági feladatok is megnőttek, bár mostanra már a város csaknem minden utcáját bevonták a szervezett szemét- szállításba. Tavaly a városból elszállított szemét mennyisége elérte a 101 ezer köbmétert, amely 32 400 lakás szemetének elszállítását jelenti. Térfogatában csökkent ugyan a szemét mennyisége az előző évekhez viszonyítva, de ez az úgynevezett tömörítéses technológiával üzemelő gépek javára írható. A város szennyvizeinek elvezetése és az élővizek megóvása a környezetvédelem szempontjából szinte újra meg újra visz- szatérő téma és az egyik legtöbbet vizsgált, vitatott tényező, hiszen az élő vízfolyás terhelhetősége nagymértékben meghatározza az öntisztulás folyamatát is. PETŐFI NÉPE Szűkös körülmények között, szétszórt rendezvényei helyszínein is bizonyítani tudta életrevalóságát a Petőfi Sándor nevét viselő dunavecsei művelődési ház. Sőt, olyan kezdeményezésekkel hívta fel magára a figyelmet, amelyek nemcsak a közvetlenül érintett helybeliek és környékbeliek elismerését vívták ki. Már júniusban túljutott 150. járatán a Thália apostagi, du- naegyházi, dunavecsei, dömsö- di, solti, szalkszentmártoni barátait szállító Színházbusz Szervező Szolgálat, kölcsönösen jó fogadtatásra találtak a nagyközségből elszármazott tudósokat, írókat, művészeket'bemutató esték. A felsorolást folytathatnánk tovább, de fontosabb, hogy szeptember második, felétől újabb lehetőségek tárultak fel. A közművelődés gazdái beköltözhettek abba az épületbe, amely immár megváltozott külsővel és belső térrel várja vendégeit. A nagyközségi tanács költségvetési üzeme hatmillió forint értékben másfél év alatt elvégezte a felújítási munkákat, aminek eredményeként 350 személyes nagyterem és a klubszobák sora jött létre. Méltó otthonra lelt a Stúdió D elnevezésű közművelődési bázisközösség, a gyerekek, napközisek és nyugdíjasok klubja, a megyei támogatást is élvező természettudományos stúdió, a fiatalok és idősebbek textilműhelye, valamint a különböző —1 köztük idegen nyelvi — tanfolyamok sora. Továbbra is vállalják a színházi buszok szervezését, egész országra szóló információval szolgálnak a kulturális műsorokról, s új szolgáltatásként itt veszik fel a Petőfi Népe hirdetéseit, illetve utazási felvilágosításokat ad a kalocsai IBUSZ-iroda tervezett állandó képviselete. Bemutatjuk a Magyar Országos Levéltárat A lévéltó-ruk hazánkban is az ügyeik írásbeli intézésének elterjedését követően jöttek1 létre. A világi iratok, iránti igény nagyijából a XI—XII. század fordulóján jelentkezett, s a. leggyakrabban adásvételkor vagy peres ügyek intézése esetén merült fel1. Az írásbeliség termékeinek megőrzéséről — tudomásunk szerint — IV. Béla korában esett először szó. A jogbiztosíDó ügyiratokat eleinte alighanem a visegrádi királyi palotában gyűjtötték, majd a XIV. század közepén Budára, a tárnoki házba szállították. Ezek az okiratok, sajnos, a történelem viharaiban elpusztultak, illetve szétszóródtak a világban. EGY INTÉZMÉNY — KÉT SZÜLETÉSNAP Az emberek és az i-ntézméPótolhatatlan, nyék azonban- továbbra -is őrizték a számukra értékes okmányaikat. Az országos jelentőségű irataik gyűjtését 1723-ban már törvény is biztosította, előírásai azonban csak 1756-bon váltak valóira, amikor is meg- szülétett az Ország- Levéltára, az Archívum Re-gn-i. Az intézmény az országgyűlés határozatainak másolatát és a nádor iratait gyűjtötte. A polgári állam és társadalom igényeniek megfelelő országos levéltárat 1874-ben hozták létre. Az új intézménybe a polgári átalakulással megszűnt kormányhatóságok, kancelláriák kézirattárai, valamint az 1848—49-es minisztériumok okiratai -kerültek. S mivel az Archívum Reg-ni anyagát i-s beolvasztották az állományba, egy évszázad múlva furcsa dolog történt: az egyedi iratok Országos Levéltár előbb (1956- ban) ünnepelte a 200. születésnapját-, mint a 100-at, amelyről 1974-ben- emlékeztünk meg. HARMINCNÉGY KILOMÉTERES ÁLLOMÁNY A budai Várban, a Bécsi- kapu téren álló, Pecz Samu tervezte neoromón stílusú épületben működő Magyar Országos Levéltár 1969 óta únt zárt levéltári funkciót tölt be, csak a felszabadulás, előtti, társadalmi, politikai, művészeti szempontból történeti jelentőséggel bíró iratokat őrz-i, az azóta keletkezetteket pedig az Új Magyar Központi Levéltár gyűjti. Azt gondolhatnánk, hogy az 1945 utáni anyagtól megszabadított Országos Levéltár azon ritka közgyűjtemények egyike, amelyek nem küszködnek helyhiánnyal. Az épület raktárai azonban telítve vannak. Az intézmény harmi-ocnégyezer iratfolyóméternyi anyagot őriz, vagyis az egymás mellé rakott o-kimán.yok harmincnégy kilométeres iratkígyót alkotnának. Az évente kettő-négy folyómétert kitevő, magánosoktól vett vagy letéti megőrzésre kapott anyagot már nem tudják az épületben elhelyezni, sőt, a XIX—XX. századi közlekedéstörténeti dokumentumok egy Vili. kerületi pincében porosodnak, és a pénzintézeti központ anyagát is külső raktárban tartják. De ez a gond, a tárolóhelyiségek tö- mörraktárrá alakításával, remélhetőleg hamarosan- megoldódik. ISMERETLEN KÁRTEVŐK Az Országos Levéltár fő feladata, hogy a gyűjtőkörébe tartozó anyagot megőrizze és az olvasóki rendelkezésére bocsássa-. Ezenkívül a hiányzó dokumentumok beszerzéséről sem feledkezhet meg, s a nála lévő iratok állapotát is figyelemmel kell kísérnie, állaguk megőrzéséért mindent el kell követnie. Sajnos, az utóbbi időben- ismeretlen. penész- -és go-mba- fajták támadták meg a dokumentumokat, s egész rubrikáikat tüntettek el a kiszemelt iratokból-. A levéltár fertőtlenítő berendezésével- éven-te csupán száztíz i-ratfolyóméternyi iratot tudnak kezelni, és a fertőtlenített dokumentumokat kénytelenek a fertőzött raktárakba visz- sza tenni. Az intézmény munkatársai már csak abban- reménykedhetnek, hogy mihamarabb elkészül a következő ötéves tervidőszakra ígért, nagyobb kapacitású fertőtlenítő berendezés.-De nemcsak az ismeretlen kártevők rongálják az állományt. A gyakori használat is árt a dokumentumoknak, ezért a legkelendőbb iirategységeket mikrofilmre veszik. A fotózott anyagok eredeti példányát csupán kivételes esetekben adják ki, illetve akkor, amikor a kutatás az eredeti dokumentum vizsgálatát kívánja meg, mint például az írás- vagy pecsét- történet. A mikrofilmezésre kiválbsz- tott anyagról két másolatot készítenek. Az egyiket a levéltár épületében őrzik, a másikat a városon- kívül helyezik el. (gy egy esetleges természeti katasztrófa se okozhat jóvátehetetlen kárt az állományban. Keserű tapasztalatok késztették erre az előrelátó gondoskodásra a levéltárosokat. A másod-ik világháború és az 1956-os ellenforradalom alatt két raktár- nyii, pótolhatatlan -irat — többek között a Tisza-család levéltára- és az 1848-as jobbágyfelszabadítást lezáró úrbéri bíróságok anyaga — esett áldozatul- a harcok során keletkezett tűznek. AZ IGÉNYBEVÉTEL KORLÁTÁI A levéltárak anyagát az állampolgárok csaik 18. életévük betöltése után- használhatják, de a gyakorlatban- kutatási engedélyt — állományvédelmi okokból — csak azok ka-pnak, akik ón-. közérdekű kutatásokat folytatnak. Közérdekű kutatásnak tekintik a szakmai felkészülés érdekében- vagy a tudományos feldolgozás és feltárás igényével végzett vizsgálódást, valamint a közművelődési célt szolgáló gyűjtőmunkát, például a dokumentumkötetek összeállítását. Népgazdasági érdek is vezérelhetné az idelátogatókat, de ezzel a- lehetőséggel igen kevesen- élnek. Pedig a levéltár óriási anyaggal rendelkező térkép- és tervtára meg- kön-nyíthetné a -napjainkban építkezők munkáját. A kutatókat1 szívélyes légkör fogadja a levéltárban-, az anyagban való eligazodásukat különféle segédletek biztosítják. Csupán- egyetlen kutatói réteget fogadnak „ferde szemmel” a levéltár dolgozói, azokat, akik mások, vagy — a jobbik esetben — saját családjuk története -iránt érdeklődnek. Jóllehet; tiszteletre méltó, ha valdkii ápolja a hagyományokat, de be kell látnunk, hogy ennek a kívá-ncsiságs-zámba menő szórakozásnak nem áldozhatjuk fel a levéltár érdeke i-t. MÁTRAHÁZI ZSUZSA
