Tolna Megyei Népújság, 1981. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-14 / 241. szám
1981. október 14. Képújság 3 Három orvos Nyugdíjban, de nem tétlenül O Szerény, egyszerű szoba bon fogad dr. Ablonczy Pál osztály- vezető főorvos a bonyhádi kórház belgyógyászatán. — A régi vályogépület helyett az eredetileg raktárnak épült jelenlegi belasztályra sikerült beszerezni a legszükségesebb felszereléseket, műszereket; igaz, hogy két-hároméves késéssel, de elkészült az őrzőszoba - mondja a főorvos és hozzáteszi: — Hiába a húsz esztendeje folyó küzdelmünk, még a maii napig sincs központi fűtésünk. Ennek ellenére úgy adom át utódomnak a belgyógyászati osztály vezetését, hogy a jelenlegi személyi állomány minden tagjának szakmái és etikai színvonala, a két évtizedes harc árán elért technikai felszereltség nagyobb eredmények elérésének is alapja lehet. — Tehát napok, hetek kérdése, s elbúcsúzik osztályától. — Nem szívesen megyek nyugdíjba, mint az a sok értelmiségi dolgozó, akik oly szerencsések, hogy a még meghosszabbított nyugdíjkorhatár elértével is munkaképesek... És elég szerény eredményű a munkám, ahhoz, hogy nyugdíjba vonulásom után elégedetten sütkérezzek annak fényében. Ablonczy főorvos negyven esztendőt töltött a pályán. Ez idő alatt sok-sok embernek adta vissza egészségét, sőt életkedvét. Ő maga pedig hivatásának élt, „nyolc órából tízet töltött a munkával", folyamatosan olyan intenzitással képezte magát tovább, ami egyszerűen nem tűrt szakmán kívüli hobbit. A számtalan továbbképző előadáson kívül 31 tudományos - részben külföldi — előadás, 20 közlemény, féléves drezdai ösztöndíj és az Orvosi Hetilap Markusovszky-díja (orvosirodal. mi díj) 'is fémjelzi pályáját. Mar. kusovszkyval egyetértve vallja, „tévúton járó”-nak nevezi azt, „aki a történelemben, vagy a napi eseményekben, akár nagyban, akár kicsinyben csak egyes emberek akaratának, szeszélyének, vagy magánérdekének művét látja”. — Négy évtizedet töltött a pályán. 'Bizonyára hiányozni fognak a betegek, a gyógyítás öröme. — Így igaz. 'Mint mondtam, nem repesek a boldogságtól, hogy nyugdíjbo megyek, de nem Is félek tőle. Egy dologban biztos vagyok: nem fogok magánpraxist folytatni, hiszen azt mindig elleneztem. Már fiatalon megfogadtam, hogy receptem, orvosi táskám és esernyőm sosem lesz. A közéletnek szentelem majd magamat, s hiszem, hogy az abbéli munkálkodásom sem lesz eredménytelen. — Mit üzen, milyen tanácsot ad a pályakezdő orvosoknak? — Tiszteljék az igazi tudományt, a kutatást. Hiszen mi abból élünk, amit a zsenik évtizedek megfeszített munkájával érnek el. Ne szégyeljék, legyenek vazallusai a kiváló szakembereknek. o 'Belgyógyász adjunktusként ment nyugdíjba dr. ‘Pálfi Edit 1979. februárjában a szekszárdi rendelőintézetből. Azóta ugyanitt dolgozik: minden délután két órát. S mivel ez a két óra oly rövid idő, nem abból szakítottunk a beszélgetésre, hanem délelőtt találkoztunk a doktornő lakásán. — Harmincnégy évig voltam a pályán - kezdi a beszélgetést — tehát érthető, 'hogy a régi emlékeket szívesen idézem. — Kérem, hogy mondjon el egyet közülük! — Szívesen — mosolyog, s tudom, hogy a néhány pillanatnyi pauzát gondolatai közti tallózás tölti ki. - A -negyvenes évek végén a szekszárdi kórházban dolgoztam, a belosztályon. Tolna- némediből került be hozzánk egy asszony, egy vasutas felesége. Vérsejtoldódás vérszegénységgel kezeltük ismételten. Olyan súlyos volt az esete, hogy az életét is veszélyeztette. Ki kellett volna venni a lépét, csakhogy ehhez a műtéthez megfelelő erőnlétre, azaz sok vérre volt szüksége. Napi egy átömlesztés nem volt elég. Ekkor összefogtak o vasutascsaládok az egész megyében. A MÁV szabadjegyet adott nekik, s ők pedig jöttek, s adták a vért. Az asszonyt megműtöttük... Utána gyerekeket szült, s ma boldog nagymama. Azóta többször is találkoztam vele. — Amikor ön orvos lett 1945- ben, bizony nem „nyüzsögtek" a pályán a nők. — Nem ám! Akkoriban valóban ritka volt az orvosnő. És én bizony éreztem az előítéletet. 'Nekem jóval többet kellett bizonyítanom ahhoz, hogy elfogadjanak, mint a férfi kollégáknak. Az előítélet ma már megszűnt. Ezt magam is érzem. Persze, ma már általában is jobb körülmények között kezdenek dolgozni o fiatalok, mint akkoriban. Ez így van rendjén-. De elmondom, hogy mi akkor roppant szegényen — nem szerényen! — indultunk pályánkon, de mégsem voltunk rosszabb orvosok, mint -a maiak. — A szegénységet említette. Ennek kapcsán eszembe jut az úgynevezett hálapénz. Mi róla a véleménye? — A 'beteg ember valahogy úgy van, hogy nem mindig bízik az orvosban. Azt -hiszi, hogy a doktor csak ak-kor tesz meg érte mindent, ha sikerül "megvásárolnia". Pedig az orvos gyakran nem is tudja, hogy az ajándékot melyik 'betegétől kapta. Vannak olyan esetek, amikor egyszerűen visszcutasít- hatatlan a pénz. De azt kiprovokálni nem szabad. Egyébként a-z orvos mindig többet tesz meg az emberért, mint amit a szabályzat előír... És nem azért orvos az ember, hogy többet kívánjon másoknál az életben, hanem azért, hogy ő adjon többet. Demokratikus fórumok a vállalatnál-Megnyugtató kép tárul elénk; ha a vállalati, szakszervezeti értékéléseket, megnyilatkozásokat olvassuk. Megtudjuk belőlük, hogy a-z elmúlt- -időszak eredményei biztatóak, -sokat fejlődött az üzemi demokrácia; gazdagodott a. fórumok tartalmi munkálja, amely a gazdasági tevékenység szerves részévé vált. Kedvező a légkör, a dolgozók aktívan részt' vesznek a vállalat, az üzem- terveinek kialakító sálban-, a döntéshozatalban, A demokrácia fo-nmáH-is szabályait mindenütt betartják. Ki nem hagynak egyetlen fórumot, egyetlen- megvitatandó témát sem. A fórumokon a dolgozók a szükséges tájékoztatást megkapják, hozzá -i-s szó hatnak. Sok helyen- a felszólalásokra 15 napon belül- írásban válaszolnak-. A munkaihelyi demokrácia szervezettsége és adminisztrációja szinte kifogástalan. A kormány és a SZOT 1977-ben közös határozatot hozott az üzemi demokrácia továbbfejlesztéséről. Azóta jelentős előrehaladás történt. Tapasztalni lehetett ezt az új kollektív szerződések előkészítésekor, a vállalati ötéves tervek vitáiban, az 1981. évi szociális tervszámok kialakításakor, az ötnapos munkahétre való átállás előkészítése során. A bizalmi testületek ülése — mint új és legmagasabb szintű fóru-m — mellett továbbra is működnek a hagyományos fórumok, így a termelési tanácskozások, a munkásgyűlések, a műszaki konferenciák, a munkaértekezletek, a szocialista brigád-vezetők tanácskozásai. Helyes, hogy ezek megmaradtak, hiszen- mindegyiknek megvan, a- fél-adata, amit a bizalmi testületi ülések egyelőre nem képesek átvenni. A ba,j inkább az-, hogy a különböző fórumok feladatköre tisztázatlan-. Ugyanaz a téma gyakran több fórum elé kerül, em-iatt késik a döntés, a -kollektív állásfoglalás. A fórumokon lényegi' kérdéseiket- 'kell tisztázni, alapvető'döntéseket kell előkészíteni-. Éppen- ezért fontos, hogy a kollektívák egyenrangú partnerei legyenek a gazdasági vezetőknek. Ma még — tudjuk — ez n-incs így. A Szakszervezeték Elméleti Kutató Intézetének közvéleményk-utató részlege egyik friss anyagában olvasható, hogy érdekik-ü'lönbségek esetén a kérdezettek 18 százaléka szerint utasításokkal „teszik helyre" a kérdést, 46 százalékuk szerint a gazdasági vezetők „megértetik” a dolgozókkal a vezetés álláspontját. Nem is lehet ez másképp, ha a fórumoknak az ügyek tömegével kell foglalkozniuk. A létszámban kisebb és így vitára alkalmasabb testületek érdemi munkára nyújtanak lehetőséget. A kollektívák gondjai, igényei kevesebb áttételen keresztül jutnak a fórumokra, a vezetők elé. A bizalmiak nagy része a szakszervezeti csoporttól véleményt kér, a többi bizalmival egyeztet. Rontja azonban a bizalmi testületek- üléseinek hatékonyságát, hogy programjuk túlzsúfolt, egy-egy ülésen túl' sok a n-apirendi- pont. így sokszor nincs idő a helyzet mélyebb értékelésére, átfogó java-slatok -meg-beszé lésére. Az ülések előkészítése még mindig nem megfelelő-. A kollektív szerződésekkel foglalkozó üléseken- például a bizalmiak gyakran csak a szóbeli' beszámolóból tudták meg, hogy milyen' módosítási javaslatok érkeztek, s hogy ezek közül a gazdasági vezetők és az szb-fi'tlkár mit tartanak érdemesnek továbbítani. A felkészületlenség -miatt kapkodva összehozott felvetésekre a gazdasági vezetők szintén- rögtönözve reagálhattak. Aztán elfogadtak egy határozatot, amely konkrét elemet alig tartalmazott. A vállalati középtávú tervek tárgyalása általában élénk volt. A vállalati tervjavaslat ugyanis csak globális irányszámokat tartalmazott; ezek mögé pedig a bizalmiak többsége nem- lát. Tiisz-teletre-méltó az a törekvés, hogy a nagy ügyek fórumok elé kerüljenek. Érdemes lenne azonban azt is megvizsgálni, hogy mit bírnak el az egyes fórumok. A szakszervezeteknek ügyelniük keli arra — írja elő egy állásfoglalás —, hogy á vállalati tervek összhangban legyenek a népgazdasági terv követelményeivel; a tervezési munka mozdítsa elő-a vállalat m-űszakli-gazdaság-i--társa dalmi. fejlődését; a, különböző fórumok a tervező -munka egyes szakaszaiba kapcsolódjanak be, tárgyalják meg- a fejlesztési elképzeléseket, különösen- a gyáirtásfejle-sztést, a gyártmányfejlesztést', az anyag- és készletgazdálkodásit, iát-ju-k, hogy ennyi mindennek ne-héz eleget tenni. A külgazdasági- környezetváltozás hatására a vállalatoknak sok új kérdésben kell határozniuk. Dönteni kell például- valamely gyártmány termelésének megszüntetéséről, jelentősebb munlkaerő-át-csopo'rtositás'ról, termék- váltásról, értékesítési relációról, pénzszűke m-iátti 'kényszer-megoldásokról. Bírják-e ezt idővel, energiával és szakértelemmel a demokratikus fórumok? Hiszen sokszor a vállalati szakemberek sem bírják... Gazdasági nehézségeink leküzdéséhez nemcsak gazdasági tartalékok állnak rendelkezésünkre. A vállalati1 bel-ső1 mechanizmus korszerűsítése nemcsak munka- és üzemszervezési feladat. A munkahelyi demokrácia mechanizmusának, — ezen- belül a fórumokénak — korszerűsítése jelentős emberi tartalékokat mozgósíthat. Ez nemcsak vállalati, hanem népgazdasági és nemzeti érdek is. Hazánkban fejlődik a gazdaságirányítási, a vállalatgazdálkodási, a- jogi-, a-z állam-igazgatási és a politikai mechanizmus. Számos nehézséget okozhat, ha a 'mechanizmuselemek egyike- másilka túlságosan- elmarad a többitől, vagy ha minőségi fejlődés helyett a formális menynyi ségi növekedés útján marad. DR. PIRITYI OTTÓ „Búzakalász” Mgtsz, Bátaszék Befejezéséhez közeledik a sertéstelep építése Dr. Szeghö István o Dr. Szeghő István orvosi d-ip. lomája elnyerésének ötvenedik évfordulóján - tavaly novemberben — vette át a jubileumi díszoklevelet. A decsiek és a környéken élők jól ismerik, bizalommal vannak iránta, még ma is gyakran felkeresik egy- egy zárójelentéssel, amit ő készségesen elmagyaráz, kikérik tanácsát, elpanaszolják kudarcaikat, elmondják örömüket. A bizalom, ami a koros orvost körülveszi — sok esztendőn át végzett lelkiismeretes munkáját, odaadását dicséri. Ennek illusztrálásaképp néhány mondat egy régi, tintaceruzával íródott levélből, amit a körzeti orvos az ország másik részéből kapott egy olyan asszonytól, gyerekeivel együtt az ötvenes években gyógyított: „Múltkori levelem kiegészítéséül még azt közlöm, hogy nagy családomra tekintettel Soroksáron kaptam egy családi házat... Ha van ideje Szeghő elvtárs írjon. Mi újság van maguk felé? Nem felejtettem el azt a sok önzetlen segítséget, amit öntől kaptam...” Amikor Szeghő István 1930- ban elvégezte az egyetemet, lehetetlennek látszott elhelyezkednie. így hazatért Decsre, ahol 1903 óta édesapja is élt, dolgozott -mint iskola-igazgató. A fiatal orvos kilenc esztendőn át magánorvosként tevékenykedett. — Édesapám 1919-ben párttag volt. Bizony ez akkoriban számomra rossz ajánlólevél volt — -magyarázza, majd arról szól, miként lett belőle mégis körorvos, majd annak „folytatásaként" 1945 után körzeti orvos. Hogy a 18 pályázó közül őrá esett az államtitkár választása, az azzal magyarázható, hogy néhány éven át — minden esztendőben két-három hónapig - díjtalanul helyettesítette elődjét. — A második világháború alatt, amikor -innét Decsről a legtöbb zsidót elvitték, -még két zsidó család maradt. Őket bejelentettem fertőző betegnek... — mondja, majd szomorúan hozzáteszi: — A főszolgabíró rámtelefonált, s ingerülten közölte, hogy pontosan tudja mitől betegek a családok. Azt mondta, miért csinálom, hiszen azoknak segíteni úgysem tudok, magamnak viszont ártok. — Milyen tanácsot ad oz ifjú orvosoknak? — Azt, hogy soha ne legyenek fáradtak és restek. Hiszen az orvost segíteni hívják, mivel bíznak benne. És azt is mondom, hogy egy orvosnak egyben közéleti személyiségnek is kell -lennie, hiszen az embereket -jól ismerjük, .meg tudjuk értetni velük magunkat. Pontosan ezért végeztem mindig jól tanácstagi -munkámat; rendszeresen tartottaim és tartok -ma is felvilágosító előadásokat. Úgy érzem, az emberek hallgatnak rám. Tenniva-ló-m még van bőven. Tovább folytatom a harcot a babonák és a hiedelmek ellen. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: K. A.-B. J. 1979 június végén tereprendezéssel kezdődött meg a bá- taszéki Búzakalász Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet új, 4480 hízóférőhelyes sertéstelepének építése. Az 52 millió forintra tervezett beruházás generál- kivitelezője maga a termelő- szövetkezet, amely alvállalkozói — Festő- és Lakáskarbantartó Szövetkezet, Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, valamint a Paksi Vízitársulat — bevonásával végezte, illetve végzi a munkát. A termelőszövetkezet és az alvállalkozók közötti jó munkakapcsolat eredményeként gyorsabban juthatnak el a célig. Már befejezéséhez közeledik a beruházás. Szeptember 30-án megtartották a fiaztató és az utónevelő központi fűtési rendszerének műszaki átadását. A TPM—150 típusú blokkosított kazánok adják majd a hőt a fiaztatóban és az utónevelőben elhelyezett termotesteknek és radiátoroknak. Jelenleg a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi az ereszcsatornázást, míg a MEZŐGÉP bonyhádi gyáregységének brigádja a kan-, koca- és süldőszállás villanyszerelési munkáit.
