Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

1981. szeptember 10. NÉPÚJSÁG 3 Felkészülés az else reaktor üzembe helyezésére r­Már programozzák a számitógépeket dig azt jelenti, hogy könnyét) (Folytatás az első oldalról.) Kováts Balázs, a Paksi Atomerőmű Vállalat önálló mérnöke, a rendezvény egyik házigazdája társaival együtt napok óta szervez, intézkedik, vitatkozik. Gondoskodni kell a háromnapos tanácskozásra Paksra érkező tudományos ku­tatók, előadók, külföldi szak­emberek elhelyezéséről, a mun­kásművelődési központ színház- termének berendezéséről. A résztvevők három nyelven hall­gathatják az előadásokat — angolul, oroszul és magyarul. Ehhez berendezéseket kellett beszerezni, üzembe helyezni. Ugyanakkor elkészült már a két­kötetes, 670 oldalas kiadvány is, amelyben az előadások szö­vege olvasható. A külföldiek részére készítettek angolul és oroszul is egy ismertetőt. — Budapesten a Technika Há­zában tartottuk két éve az első szimpoziont. Akikor a létesítési gon dokkal'kapcsolatos, tehát a számunkra még ismeretlen, az­az gyakorlat hiányában kevésbé ismert feladatok elemzésére kér­tünk fel előadókat — mondja Maróthy László, a PAV főosz­tályvezetője. — Sok olyan dol­gozat hangzott el, amely a mi­nőség biztosításával foglalko­zott. Centrumban az építés- szerelés volt. Akkor ismerked­tünk meg az átrakógép (ez a szerkezet helyezi be az üzem­anyagot a reaktortartályba) ma­kettjével, amely ma már üze­mel. — Mára már mások az igé­nyeink. Más problémával küsz­ködünk. Míg két éve többnyire az elméleti kutatók voltak töb­ben, ma már a gyakorlat szak­emberei adnak elő Pakson — tájékoztat Donkó András osz­tályvezető, a szervező bizottság vezetője. — Mit várnak, milyen haszon származhat egy-egy ilyen kon­ferenciából? — Konkrét anyagi haszonról nem beszélhetünk. Pontosabban nem lehet kiszámítani az ered­ményét) Több szempontból is eredményes lehet ez a találko­zás. Kapcsolatok alakulnak ki az elméleti és a gyakorlati szakemberek között. Pár hónap választ el bennünket az üzem­be helyezéstől. Olyan gondjaink vannak, amelyeken már régen túljutottak a külföldi kollégák. Olyannyira, hogy ma már tudo­mányosan elemzett eredmé­nyekről adhatnak számot. Ez pe­ben tudjuk „felvenni az elő­adásokat, mert benne vagyunk a problémák kellős közepében. Folynak a különböző mosatá­sok, a rendszerek üzembe helye­zése, a vizsgálatok. Ezekről hal­lunk előadásokat. Mivel a negy­ven külföldi résztvevő zöme személyes ismerősünk, lehető­ség lesz arra, hogy a bennün­ket foglalkoztató kérdéseket a szünetekben, a vitákban, vagy éppen este a szabad időben megbeszéljük. Maróthy László egy újabb momentumra hívja fel a: figyel­met : — A mostani rendezvényen már mi is tudunk mutatni a töb­bieknek. A legfontosabb, hogy a paksi erőmű új biztonsági fi­lozófia szerint épül, olyannyira, hogy egyben prototípusnak is számít. Minden biztonsági rend­szer hármas biztosítással ké­szül. Ezt egyetlen partner sem ismeri még. Tehát tudunk szá­mukra újat is nyújtani. Nem csak mi kapunk, hanem adunk is. A blokk irányítástechnikai rendsze- re olyan fokon automatizált, hogy az szintén újdonság. Itt, Pakson rengeteg új funkciót ka­pott a számítógép. Azért hívtuk össze a tanácskozást, hogy ta­nuljunk, de azért jönnek szíve­sen, mert sok mindent adunk is. — Rangot jelent előadni itt Pakson? A választ a szervező bizottság vezetője, Donkó András adja: — Szeretnénk, ha rangot je­lentene a kétévenkénti paksi atomtechnikai szimpozionon va­ló részvétel. Hisszük, hoqy már sokat is jelent, hiszen felhívá­sunkra rengetegen jelentkeztek. Tudtunk válogatni, csak olyan előadókat hívtunk meg, akik többnyire gyakorlati szakembe­rek, tehát sok elméleti kutató­nak megköszöntük az érdeklő­dését, hiszen az elméleten már túljutottunk,' most az üzembe helyezéssel kapcsolatos gondok foglalkoztatnak bennünket. Nehéz lenne felsorolni a 46 előadás címét Is, de érzékelte­tésül párról essen szó, bizonyít­va ezzel is, hogy mennyire az üzembe helyezés van napiren­den manapság Pakson. Előadást tart a finnországi atomerőmű igazgatója és két munkatársa ,,A Loviisa II. atom­erőmű működése az üzemelte­tés kezdetétől 1981 szeptembe­réig" címmel. „A minőségbizto­sítás elvei Magyarországon épü­lő atomerőműben” címmel Nyerges Pál és Szőnyi Zoltán számol be kutatásairól. A hazai eredményekről, így többek kö­zött a paksi tapasztalatokról több előadás hangzik el. Paksi szakemberek mondják el ta­pasztalataikat „A VVER—440 tí­pusú reaktort kiszolgáló víztisz­tító rendszerek vizsgálata, nyo­máspróbái, cirkulációs mosatá­sa és funkciópróbái” címmel. Ezt az előadást Pahota Károly, az ERBE, Tilky Péter, a PAV és Wágner András, az ERŐTERV dolgozói tartják. Ők helyezték üzembe a víztisztítót Pakson, te­hát már a gyakorlati eredmé­nyekről adhatnak számot. Sok olyan munka is a hallgatóság elé kerül, amelyben o Paksi Atomerőmű Vállalat által adott megbízatások teljesítéséről ad­nak számot a kutatók. Ez a ha­zai kutatóháttér kialakítását szolgálja. A PAV olyan kapcso­latokat épít ki, amely a későb­biekben is hasznosítható. Az el­méleti szakemberek olyan konk­rét kérdésekre tudnak választ adni, amelyek a későbbi üze­meléssel lesznek kapcsolatban. Túri László az első blokk üzem- behelyezési programjáról, Hegyi Károly pedig a reaktordiagnosz­tikai rendszer kiépítéséről tart előadást. Az egyik előadótól Tallósy Jánostól, a PAV üzemviteli osz­tályvezetőjétől ismét azt kérde­zem: — Rang előadni ezen a kon­ferencián? — Számomra természetesen. Megismerik az ember munká­ját, belekerül a szakmai „vér­keringésbe”, kapcsolatokat ala­kít ki és ez a továbbfejlődésnek is egyik feltételé. — Miről beszél? — Az előadásom címe: Fel­készülés a Paksi Atomerőmű üzemellenőrzésére. Az előbb már említettük, hogy tudunk mi is újat mondani, mutatni. Ezek közé tartozik a számítógép fel- használása az erőmű irányítá­sában. Két irányba halad a fel­készülés. Az üzemeltetés infor­mációval vailó ellátása az első témái. Ki kellett dolgoznunk, mi­lyen adatok szükségesek szá­munkra, azok az adatok hova kerüljenek és egyáltalán mit dolgoztassunk fel a számítógép­pel. A végleges program sók­sok ember munkájából tevődik össze. Nekem jutott az a fel­adat, hogy összegezzem. Meg­fogalmaztuk az igényeinket a számítógéppel szemben. Erre programokat készítettünk. A to­vábbi feladat a matematikuso­ké, vokik mindezeket beprogra­mozzák a gépbe. Feladataink közé tartozik a nablózás, az adatrögzítés. Meg kellett foga1- maznunk, hogy milyen informá­ciót kell megőriznünk o későb­biekben. A számítógép 4500 in­formációt kap minden pillanat­ban, ezt megőrizni szükségte­len, tehát csak az összes infor­máció 10 százalékára van szük­ség. Melyik legyen az az adat, amelyet tíz év múlva is haszná­lunk? — A második problémakör az önköltségszámítás. Hiszen a gazdaságos üzemeltetés nagyon fontos számunkra. Érdemes oda­figyelni, mivel a PAV bevétele a négy reaktor üzemelése során évente a 10 milliárd forintot is meghaladja. Ebben az esetben egyetlen tizedszázalékos megta­karítás is milliókat jelenthet. Nekünk egy olyan rendszert kell kidolgoznunk, amely szinte naprakészen jelzi az önköltsé­get. Tehát azonnal tudunk rea­gálni, beavatkozni a folyamat­ba és a Mehető legolcsóbban termelni. Előadásomban ezek­nek a munkáknak az állásáról számolok be. Bízom abban, hogy érdeklődnek a résztvevők, hiszen eddig is sok külföldi szakember jött el hozzánk a számítógépes feldolgozást ta­nulmányozni. Két éve rendezték az első atomtechnikai szimpoziont Bu­dapesten. Akkor a beruházás állapotának megfelelően az építés-szerelés volt napirenden, ma már a befejezés utolsó stá­diuma, az üzembe helyezés fog­lalkoztatja a szakembereket. Erről hallgatnak meg mától szombatig 46 előadást, felét külföldi szerzőktől. Az elhang­zó tapasztalatokat, javaslatokat a paksi szakemberek hasznosí­tani kívánják a második blokk építése során, sőt már az első blokk továbbépítésénél is. H. J.-G. K. Nemzetközi hidrológiai program Csepeli kerékpárok Új típusok a BNY-n A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyára az őszi BNV-n sok új kerékpár- típussal ismerteti meg a láto­gatót, s a gyár vezetői már elő­re megígérik: ha a kiállított 24, különböző kétkerekű meg­tetszik a vásárt felkereső nagy- közönségnek, jövőre annyit gyártanak belőlük, hogy nem lesz hiány, az új csepeli bicik­likből. A 26-os és 28-as túra­kerékpárokon kívül három- és négysebességű félverseny- bicikliket is bemutatnak. Látha­tó lesz továbbá merev- és összecsukható vázas kemping típus, valamint többféle gyer­mekkerékpár. A kereskedelmi szakemberek egyébként nem a vásáron is­merkedhetnek meg első ízben ezekkel az újdonságokkal, mert a gyártó már jóval korábban elküldte ajánlatát és árkalkulá­cióját. (MTI) Az UNESCO irányításával a világ mintegy 120 állama vesz részt a Föld vízkészletének gaz­daságos hasznosítását célzó nemzetközi hidrológiai program munkájában, amelynek vezető testületé a kormányközi tanács. Magyarország is tagja a kor­mányközi tanácsnak, amelynek megüresedett elnöki székébe a testület párizsi ülésén dr. Ko­vács Györgyöt, az MTA leve­lező tagját, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárát, a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Köz­pont főigazgatóját választották meg. A magyar vízügyi szak­emberek a nemzetközi program megvalósításában kifejtett köz­reműködésének elismerését je­lenti, hogy közfelkiáltással bíz­ták meg az elnöki teendők el­látásával dr. Kovács Györgyöt. A teljes egyetértést jelzi, hogy egyetlen más szakembert sem jelöltek erre a posztra. Ezúttal került először szocialista or­szágbeli szakember a kormány­közi tanács elnöki székébe há­rom évre. Amire a vevő nem kíváncsi A TERMÉKSZERKEZET egész­séges átalakításáról az elmúlt évtizedben több fórumon esett szó. Az első valóban hathatós lépéseket azonban a hetvenes évek végén tették meg a válla­latok és szövetkezetek. Igaz, a késlekedésre bőséggel akadt magyarázat. De a piacon alig­ha kíváncsiak néhány gazdasá­gi vezető magyarázkodására, így a honi gazdasági szakem­berek mindinkább rádöbben­hettek arra: a jövőben nem le­het boldogulásunk forrása, ha nagy- és kisüzemeinkben gaz­daságtalanul készülnek a vá­sárlók igényeit nem megfele­lően kielégítő termékek. A pia­con ugyanis csak a tényeket tisztelik, azokat mérlegelik, vagyis azt, ki tud a kor embe­rének igényeit a lehető legjob­ban kielégítő árut gazdaságo­san termelni. A tétel tehát egyszerű. Az első lépéseket azonban sok­helyütt nehezebben sikerült megtenni, mint az indokolt led volna. Igaz, tudjuk jól, a hazai gazdaság rugalmasságáról szó­ló híradásokat ismerve, nem remélhettük, hogy egyik napról a másikra valamennyi vállala­tunk a gazdaságosság követel­ményeinek megfelelve, a legké­nyesebb igényeket is kielégítő termékkel tud jelentkezni a vi­lágpiacon. MA AZONBAN bízvást mond­hatjuk, túl vagyunk az első lé­péseken. A kül- és belföldi pia­ci viszonyok változása, valamint egyéb közgazdasági tényezők és szabályozók módosulása önma­guk tevékenységének elemző vizsgálatára késztette a válla­latokat. Rendszeres gyakorlattá vált a termelési szerkezet, az élő- és holtmunka felhasználá­sának, valamint a termelés és értékesítés gazdaságosságának elemzése. Akad olyan nagy­üzem, ahol néhány év alatt húsz százalékról egy százalék­ra csökkentették a gazdaságta­lanul előállított termékek ará­nyát, és sok üzemben módosí­tották a gyártástechnológiát. Az üzemek jelentős hányadá­ban napjainkban már nem is­meretlenek az olyan fogalmak, mint a munkaszervezés, a mi­nőség javítása, az anyag- és energiatakarékosság. Ki-ki a sa­ját területén tudja leginkább megállapítani az első lépések gazdasági eredményességét, amelyekre méltán lehtünk büsz­kék. Néhol azonban már önelé­gültséget váltottak ki a kezdeti sikerek. ÉS TALÁN éppen az elége­dettség hatására, de mintha ke­vesebb szó esne a termékszer­kezet-váltást hátráltató (jobbá­ra emberi) tényezőkről és az e téren meglévő tartalékainkról. Elég csak arra gondolni, milyen mértékben gátolják az üzemek munkáját a munkaszervezés je­lenvaló hiányosságai, a munka- erőgazdálkodás fogyatékossá­gai, amelyek a munkafegyelem javulásának gátjává válnak. Gyakran elámulunk, amikor arról hallunk, hogy drága pénz­ért hívott külföldi munkaszerve­zők néhány hét alatt szinte cso­dákat művelnek a honi üzemek némelyikében. Aztán megbíza­tásuk lejárta után néhol vissza­térnek az eredeti kerékvágás­ba. Ugyanakkor sok hazai, munkaszervezéssel foglalkozó szakember panaszkodik arról, hogy a feltételek hiányára vagy vélt érdekekre hivatkozva nem tudja megvalósítani elképzelé­seit. Ugyancsak a hátráltató té­nyezők között említhetjük (évek óta!) a szerződési fegyelem hi­ányosságait. Érdemes lenne to­vábbgondolkodni azon is, hogy napjainkban, amikor alapvető gazdasági érdek az export foko­zása, a vállalatok miért kapnak a szükségesnél jóval kevesebb információt a világpiac igénye­iről? AZ EREDMÉNYEK és a hát­ráltató tényezők felsorolása ko­rántsem teljes. De olyan ténye­zők ezek, amelyek elengedhe­tetlen feltételei továbbhaladá­sunknak. Márpedig nem mond­hatunk le az állandó fejlődés­ről, mert a külpiaci verseny éle­ződik, és ott sosem azt kérde­zik, ki, miért nem képes a vá­sárlók igényeinek mefelelő ter­mékekkel kirukkolni, hanem a tényekre kíváncsiak. CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Futballcipőben járnak a gyerekek, szeg nélküli futócipőben a fiatalok. Az utca olyan, mintha a város állandóan valamilyen nem­zetközi sporteseménynek adna otthont. Látni fiúkat számozott dresszben, lányokat magyar és külföldi sportklubok színeiben. Néha úgy öszeverődnek a sportmezes, sport- clpős fiatalok, hogy akár kezdhetnék is rúgni a labdát, odaáJIhat­nának a starthoz, gátfutáshoz . . . A nyáron már nemcsak a mez, a sportcipő lett divat, hanem a sportnadrág is. Piros, kék, fehér, fekete és ki tudja, még milyen színű selyem sportnadrágban jártak. Volt, aki - hogy teljes legyen a szerelés — még a sportszárat is a lábára húzta. Úgy nézett ki, mint az igazi sportoló, aki szigorú sportéletet él, aki rendszeresen jár edzésre, szabad idejének nagy részét a sportpályán tölti, birkó­zik a másodpercekkel, a centikkel, a milliméterekkel és nemcsak álmodik arról, hogy dobogóra lép, hanem küzd is érte. Kitartóan, évekig. És, ha nem sikerül? Akkor sincs különösebb balj, mert a sportnak egy életen keresztül hasznát látja,: edzett teste többet kibír, jobban ellenáll a betegségeknek. Sportos a divat. Azért hangsúlyozom ismét, hogy sportos, mert azok közül, akik magukra öltik a különböző sportegyesületek me­zét, számot viselnek a hátukon, sportszárat a lábukon, kevesen töltik be a sportpályán azt a posztot, amit a szóim jelöl, a külön­böző egyesületekhez is többnyire csak úgy tartoznak, hogy szur­kolnak nekik, gyakran nem is a pályán, hanem a képernyő előtt, mert így nem kell a lakásból sem kimenni. Orvosok mondják: a mai fiatalok többsége nem bírja, azokat a fizikai megterheléseket, amelyeket a korábbi nemzedék minden megrázkódtatás nélkül elviselt. Ez a felnőttek hibája is, akik szél­től, hótól, hidegtől, melegtől, háziimunkától, kertimunkától, bevá­sárlástól, egy kis teher cipelésétől is óvják a gyermekeiket. Pénzt adnak arra, hogy egy megállót buszozzon a gyerek, kerékpár he­lyett motorkerékpárt vesznek neki, hogy ne kelljen pedáloznia, ki­lincselnek, hogy a gyereküket mentsék fel a torna, az úszás alól... Mindent megadnak neki, mindent elvégeznek helyette) min­dent megvesznek neki. Még a sportmezt is, a labdarúgód,pőt is. Mindent, ami divat. Most ezt, mert most a sportos a divat. A mezt, a cipőt meg' lehet vásárolni. Átizzadni benne a sport­pályán, a gründen, a hegyekben, nagy túrákon, lehet. A kemény izmokat, az edzett testet megvásárolni nem lehet. Ezekért futni kell, súlyt emelni, labdát rúgni, dobni egymás­nak, vagy a hálóba,. A sport csaik a versenyeken látványos, ott, ahol már a vég­eredményt látni. A közbeeső munkát, az edzésen kopott melegí­tőben, hosszú alsóban, izzadságszagú dresszben végzik. Az utcán becsapja az embert a látvány. Ám a fiatalok is be­csapják önmagukat, ha azt hiszik, hogy a sportmez alatt máris egy sportoló szíve dobog, egészséges ritmusban. INézegetem ezeket a fiatalokat és arra gondolok: nem baj az, ha divatoznak. Ha, úgy tetszik:, húzzák magukra a mezt az utcára is. De próbálják ki: milyen érzés a futócipőben futni, a futbaill- cipőben labdát rúgni, a kosárlabda-számozású dresszben kosarat dobni: iNe csak a sportos legyen a divat, hanem a sport is. SZALAI JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents