Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

A Iepüjsäg

1981. szeptember 10.

Dalka Ákos „kallódó dallamai”

Száz évvel ezelőtt, 1881. szeptember 11-én született Dutka Ákos, aki 1908-ban részt vett a modern magyar költészet nagy újrakezdésében, forradalmi zászlóbontásában: a Holnap-antológia megjelentetésében. Ez az irodalomtörténeti jelentőségű pillanat ott Nagyváradon, szülővárosában kapcsolta össze a fiatal Dutka Ákost merész, újat akaró társaival, Ady Endrével, Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Balázs Bélával, Ernőd Tamással és Miklós Jutkával. A régivel való szakítás és az új hangon való megszólalás főleg Ady Endre nevéhez fűződött. De mellette mások is voltak, a holnaposok, a nyugatosok, akik ugyanúgy az ,,új idők új dalait” akarták meg- szóialtatni.

Dutka Ákos költői sorsa igen érdekesen alakult. Fiatalon Ady társaiként indul, de már korán támadások érik Adyhoz hasonló hangja miatt. Kosztolányi és mások kemény ütéseit alig feledtették a harcostárs, Ady meleg szavai: „Valóság és ismerni való tény, hogy Dutka Ákos itt van, s ha nem volna más, mint hívő harcosa a mi harcainknak, akkor is valaki... érték, akit be és le 'kell jegyeznünk." Nem vitás, hogy Dutka Ákos költészetének egyik csúcspontja Nagyváradhoz, a Holnap-antológiához, Adyék irodalmi forradalmához kapcsolódik. S ehez méltó, éhhez mérhető korszaka nincs későbbi munkásságának. ö maga is később mindig a fiatalságára gondolt, regényes korrajzban meg is írta nagyváradi éveinek történetét A Holnap városa címmel.

Dutka Ákos egyik vallomásában azt fejtegeti, hogy Reviczky Gyula és Vajda János költészete mutatott neki utat fiatalkorában, s mindenek előtt, mindenek felett: Ady. És hozzáteszi: „falán vesztemre”. Mert az Ady-hatás túlzottan erős volt, és egy életre szólt.

Költői hangja kezdettől fogva impresszionista, teli zeneiséggel, fátyolos ábrándokkal, sejtelmeselmosódott hangulatokkal. A tűnő pillanatot akarja megragadni (Ha tűnt a perc), az első tavaszi virág nyílását (Hóvirágok). Az első világháború „vérszagát” hozzá is elviszi a szél. A váradi esték hangulatát, a Körös-parti séták perceit, amerikai útjának pillanatait rövid versekben örökíti meg. Olykor úgy érezzük, hogy a költő-barát, Juhász Gyula lírai hangjához áll közel Dutka Ákos egy-egy alkonyati hangulatképe, Nirvána-sejtelme. Az elmosódott hangulatok ábrázolása sikerült talán legjobban a költőnek. A reggel „opá- los, hamvas”: a város „párás uszályban áll"; Velence „hosz- szú hűvös árkádok árnyával” fogadja; a szőnyegen „tűzszélű árnyak” pompáznak. A fegyelmezettséget követelő szonettformát nagyon kedvelte, épp úgy, mint Juhász Gyula. Eredeti életképszerű verset ír szonett- formában (A csorda), máskor a világháború gondja nyomasztja (1916), s az alföldi katona arcképét rajzolja meg szonettjében (A közkatona).

A felszabadulás után Mária- remetén élt. Sokáig hallgatott, majd új versekkel, válogatott

versgyűjteményeivel jelentkezett. Kallódó dallamok címmel rendezte saljtó alá verseit. Az volt az érzése, hogy versdallamait elfelejtik, Szerencsére e jóslata nem vált be.

1970. szeptember 11-én jártunk nála a kecskeméti Forrás folyóirat „képviseletében”. Derűsen fogadott kis házában. „A versírás született betegség. Úgy látszik, és nem gyógyulok ki belőle soha” vallotta meg az ekkor készült interjúban. A vén- ség balladájában 'bölcs rezignáltsággal tekint végig életén. Nem lázadozik, nem panaszkodik. A megértés derűje járja át. Lámpája ég, a költészet tüze is világít még. Balzac zsugorodó „szamárbőrét” emlegeti, meg- megáll az őszi kertben, eltűnődik a múlton. Mintha ezt a kései Dutka-lírát nem becsülték volna eléggé. Igaztalanul csak a fiatalkor fényeire figyeltek, s a kelleténél kevesebbszer vették észre a költő „őszikéinek” varázsát

Kallódó dallamok Dutka Ákos versei? Reménykedem, hogy nem. Egy-egy évforduló, így ez a mostani — a költő századik születésnapja — jó alkalom a számvetésre. A költő emlékét az irodalomtörténet és művei őrzik. Ö maga a Végrendelet című versében ezt írja: „Hogy voltam, éltem, sokszor lelkesülve, / Hirdesse néhány verssorom. / S ha nem lenne szív, hol visszhangra lelne, / Szórjátok kertemben szét marék porom. / Feltámadok, színként, illatként lebegve, / Az esti szélben bó- koló virágokon.”

SZEKÉR ENDRE

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A falusi élethez nemcsak a munka kötődött szoros szálakkal, Ihanem az ünnep, a vígasság is. Szeptember első felében, a pirosló és sárguló szőlőfürtök érésekor — még az igazi szüret megkezdése előtt — megtartották a szőlő ünnepét, a szüreti bált Kölesden is.

— Ez valóságos népünnepély volt. A falubeliek és a vidéki vendégek sokasága lepte el ilyenkor az utcákat — kezdte az emlékezést Kaposi Józsefné és Rudolf Józsi bácsi, a két egykori szereplő.

— Fiatalságom évei alatt négyszer voltam csőszleány — mondja Kaposi néni. — Ez nagy szó volt abban az időben. A készülődést már hónapokkal előbb elkezdtük. Ekkorra már kialakultak a párok is. A lányok fehér blúzát és bő szoknyáját legtöbbször újonnan varrták Négy méter körüli anyagot vettünk hozzá, és szinte szemfájdí- tóan sok berakással készült. Erre csak a háromszínű szalag került. A blúzra piros pruszlikot vettünk, a fejre pedig gyöngyökkel ékesített párta került, az is pirosban.

— A csőszlegények hatszeles fehér vászongatyája és inge is vakítóan ragyogott a napfényben — veszi át a szót Józsi bácsi. — Ehhez fekete csizma és gülügombos mellény dukált. Mi a kalapunkra tűztük a nemzeti színű bokrétát és az árvalány- hajat.

— A gyülekező vasárnap, közvetlenül ebéd után, a kultúr- ház udvarán volt. A legények már lovon érkeztek, kezükben a felszalagozott fokos. A lányokért hintával mentek, lovaskísérettel. Ha mindenki együtt volt, elindultunk. A lovasok hol előre, hol hátra ugrattak. Közülük egyiknek-másiknak kanászostor volt a kezében, és nagyokat durrantott vele, azzal jelezte, hogy merre halad a menet. A bírót és a bírónőt külön hintó vitte. A lányok — gyakran még harmincon is voltak — a négy ökör vontatta hosszúszekéren álltak, énekeltek, kezükben a borral teli csutora. A kezdődői mindig ez volt: Porzik, porzik, a kölesdi utca, mikor végig megyek rajta... Majd a kisbírók következtek. Ezekből kettő is volt. Az egyik dobolt, a másik teli torokkal adta tudtára mindenkinek a rigmusba szedett és derültséget kiváltó hirdetéseket. A menetben két csősz is haladt. Ök — szűrrel letakarva, bun- dássapkában — jelképezték az őszt. Majd foltos, rongyos nadrágban, kabátban, kifestett, bekormozott arccal csacsifogaton

a bohócok következtek, gyakran leugrálva a bámészkodó gyerekek és felnőttek ijesztgetésére. Végül a lányok énekét segítő és kiegészítő rezesbanda haladt, így járták körbe a falut. Az utcák egy-egy pontján megálltak, ekkor hirdettek a kisbírók, kortyintottak a legények a csutorából, ekkor kenték be korommal kiszemelt áldozatukat a bohócok.

Igen előrehaladott volt az idő, amikor újból visszatértek a kultúrház udvarába. A tánc ilyenkor még nem kezdődött el, mert a lányok a csőszlegényeket vacsorára hívták, mindenki a saját párját. Ezek a kapcsolatok már előbb kezdődtek, s nem egy esetben házasság lett belőlük. De utána megkezdődött a tánc, a jókedv, kifulladásig húzta a borjádi rezesbanda.

— Éjfélkor a terem közepe fölé felkötözött szőlőfürtökből szabad volt a „lopás”. A csőszök és a csőszlegények vigyázó szeme ellenére a sikeres tolvaj megehette a fürtöt. Akit elkaptak, annak néhány pengővel kellett megváltania magát.

— Csak az volt a baj, hogy ilyenkor gyorsan járt, valósággal szaladt az idő — mondja Józsi bácsi.

KONRAD LÁSZLÓ

MTflMEOBCKnSI- npuBfla

A Szovjetunióban egyre több üzem, gyár alapít saját üzemi múzeumot. Ezek közé tartozik az Uvarovói Kémiai üzem is. Testvérlapunk, a Tambovszkaja Pravda arról számol be, hogy közel húsz éve kezdődött el ennek az üzemnek az építése. Gyorsan fejlődött. A tizedik ötéves tervben átlagban 660 ezer tonna műtrágyát adott évente a népgazdaságnak, a tizenegyedik ötéves terv végére az üzem évi átlagos termelése eléri az egymillió tonnát.

A gyár munkásai és vezetői nagyszerű tetteket hajtottak végre. E tettek dokumentumainak megőrzését szolgálja majd az üzemi múzeum, amelyben helyet kapnak a fejlesztés dokumentumai, az itt dolgozó emberek sikereiről, életéről tanúskodó fényképek és írásos beszámolók. Az üzemi pártbizottság határozata alapján létesülő múzeumnak az lesz a feladata, hogy a jelenben és a jövőben itt dolgozók megismerhessék elődeik tetteit. A múzeumot 1982-ben nyitják meg.

PETŐFI

NÉPE

Közgazdászok a népgazdaság stabilizátoraként szokták emlegetni az élelmiszer-gazdaságot, utalva ezzel arra a tényre, hogy minden piacon jól eladható termékeivel döntő hatással van az egyensúlyi viszonyainkra. Jelentősége miatt rendkívül fontos a gyors fejlesztése, ezen belül is sürgető a mezőgazdaság terményeit feldolgozó ipari kapacitások bővítése, hogy exportunkban növelni lehessen a magas színvonalon feldolgozott, s több hasznot hozó áruk arányát. Ennek a fejlesztési programnak a keretében kezdték meg Baján 1979-ben a Hűtőipari Vállalat gyárának 600 millió forintos rekonstrukciós bővítését. A beruházásnak kettős célja van: a meglévő 6,5 ezer tonnás mel’é egy új, 10 ezer tonna kapacitású hűtőház építése és a mirelitárut termelő üzem évi teljesítőképességének növelése 10 ezerről 23 ezer tonnára. A rekonstrukciós bővítés után a gyár az eddigi évi 5—6 ezer helyett 10—11 ezer tonna gyors- fagyasztott terméket tud majd tőkés exportra szállítani, s ezzel mintegy 2 millióval több lesz a népgazdaság dollárbevétele. A hazai hűtőipar jelenleg kénytelen súlyos dollárezrekért tárolókat bérelni külföldön. Az új bajai hűtőház jelentős tőkésdeviza-kiadástól mentesíti az országot, tehát az állami támogatással, bankhitelekből és saját erőből végzett beruházás a külgazdasági egyensúly javítását szolgálja kétszeresen is.

Az új hűtőház üzembe helyezésének határideje 1981 december vége. A beruházás munkái jól haladtak és ez lehetővé teszi, hogy már október elején átadjanak a termelésnek a hat közül három hűtőtermet. Ez pedig azt jelenti, hogy a

hűtőiparnak az idén mintegy 400—500 vagonnal kevesebb árut kell majd külföldön betárolnia. A határidő előtti átadás értékét csak növeli az a tény, hogy nagyon precíz, jó munkát kell végezniük a kivitelezőknek. A munkát nemcsak határidő előtt, de kifogástalan minőségben is kell, hogy átadják.

Dunántúlt

napló

Ez év június 29-én Írták alá azt a társasági szerződést, amely kilenc baranyai termelő- szövetkezet, két állami gazdaság és az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat újszerű együttműködését dokumentálja. Az ÁHV gesztorságával létrejött Baranya megyei Sertéstermelő Gazdasági Társaság tagjai a sertéshizlalás növelését, a vágósertések minőségét tűzték ki célul. A tagsággal járó előny többoldalú. Az aláírók — meghatározott feltételek mellett —* hasított sertés súlykilogrammonként 40 fillér minőségi és 20 fillér mennyiségi felárat, úgynevezett termeltetési térítést kapnak a gesztortól. Augusztus közepéig az ÁHV, vagyis a gesztor, mennyiségi felár címén 1 millió, minőségi felár címén pedig 1,5 millió forintot fizetett ki tagjainak.

Az ÁHV a gyorsított minőségi fajtacseréhez rendelkezésre álló saját anyagi erőforrásokat forgóalap-átutalással egészíti ki. Az eltelt másfél hónapban nyolcmillió forint értékben helyezett ki jó fajta kocasüldőket a társulási tagokhoz. A vémén- di tsz már eddig 600, a vajszlói Zöld Mező 500, a baranyahíd- végi és a drávaszabolcsi tsz pedig 200—200 kocát állított termelésbe terven felül. A vajszlói Zöld Mező Tsz-ben gyors ütemben bővítik a hizlaldái férőhelyet. Új, 2000 férőhelyes 'hizlaldát építenek, amelynek első ezres részlegét már idén decemberben át is adják. Sertéstelepük hízókibocsátása jelenleg évi 9500. Jövőre már 11 500 lesz, 1983-ban eléri a 14 ezret, 1985-ben pedig a 16 ezret. Ezen felül a háztájiból is biztosítanak évi 3000 hízott sertést.

A drávaszabolcsi termelőszövetkezet is új ezerférőhelyes hizlaldát épít. Jövőre már az idei 4500 hízott sertés helyett innen mintegy'8500 hízott sertést szállíthatnak a vágóhidakra..

A kezdeti eredmények azt mutatják, ihogy nem volt túl merész ez a vállalkozás. A kör bővülésével, új tagok felvételével a terv túl is teljesíthető.

SOMOG/I"*™’

Az óvodai elhelyezés minden évben nagy gondot okoz Lábo- don is. Nem tudják kielégíteni az igényeket, mert a lábodi óvoda csupán hetvenöt személyes, és legalább száz a jelentkező. Ráadásul az óvoda egy 150 éves épületben van. Új épületre van szükség, ahol 100 —130 apróságot helyezhetnek el. Elhatározták tehát, hogy új óvodát építenek. A költségek előteremtésében az itt lévő gazdasági egységekre, és elsősorban a lakosság összefogására támaszkodnak. Ily módon, társadalmi összefogással bővítették az iskolájukat is négy tanteremmel. Most azonban néhány hete egy másutt már eredménnyel alkalmazott módszert is átvettek és hozzáláttak a szükséges 6,5 millió forint előteremtéséhez. A tanácstagok, a népfrontaktívák, a fiatal házasok járják Lábod és Rinyabes- nyő házait, arra kérve a lakosságot, hogy akinek van megtakarított pénze, adja kölcsön óvodaépítésre. Ha ugyanis a takarékban el tudnak helyezni bizonyos összegyűjtött összeget, akkor a tanács építkezési hitelt vehet fel és támogatást kaphat a megyei tanácstól is. Alig több mint egy hónapja kezdték a munkát és máris szép eredményekkel dicsekedhetnek. A lakosság eddig több mint félmillió forintot ajánlott fel. Voltak olyanok, akik öt-, tíz-, sőt húszezer forinttal járultak hozzá az új óvodához. Persze ezt a pénzt — hatszázalékos kamattal — öt év múlva mindenki visszakapja.

A gazdaságok többsége is megértette, hogy az óvoda felépítése nem csupán a tanács gondja: nekik is kötelességük belőle részt vállalni. A Délsomogyi Állami Gazdaság 750 ezer, a helyi Zöld Mező Tsz 500 ezer, a nagyatádi áfész 200 ezer forintot ajánlott fel a tanáccsal kötött együttműködési szerződés alapján az óvoda építésére. A megyei tanácstól 1,7 milliót kapnak. Legalább hatszázezer forint értékű társadalmi munkára is számítanak. Most tovább folytatják még a hiányzó pénz összegyűjtését, hogy jövőre át is adhassák az új gyermekintézményt.

FEJÉR MEGYEI

HÍRLAP

Lapunkban nemrég foglalkoztunk a szekszárdi ezermesterbolt ellátásával. Egy olvasónk hosszan sorolta, hogy mi minden nem kapható. Nos, azóta nem sok változás történt. Pedig történhetett volna. Bizonyítja ezt egy villáminterjú, amely a Fejér megyei Hírlapban jelent meg Ezer apróság címmel. Az újságíró a székes- fehérvári ezermesterboltban járt magánügyben: polcot kellett készítenie, mert a konyhában annyi már az edény, hogy nem fér a szekrénybe. Az egyik bar- kácsüzletben egy ötletes fémtartórészt talált hozzá, a fehérvári barkácsboltban deszkalapot keresett.

— Tessék kiválasztani, melyik a legalkalmasabb —mondja Horváth Endréné üzletvezető- helyettes.

— Sokan járnak ide vásárolni?

— Sok vevőnk van, és nagyon sok a törzsvásárlónk. Főleg férfiak. Bejönnek, van. aki naponta kétszer is, körülnéznek, válogatnak és ha kedvük van, vásárolnak. Sokan keresik a Videotontól kapott áruféléket: trafót, képcsövet, hangszórót, paneleket, és a kisebb alkatrészekből összeállított egységcsomagokat. Még általános iskolások is bejönnek, apróságokat vásárolnak.

— Valóban sok itt az apróság. Olyan ez az üzlet, mint a volt ezer apró cikk bolt.

— Igen, nagyon sok apróságot árusítunk. Ezekre nemcsak a barkácsolóknak van szükségük, hanem a háztartásoknak is. Kimondott hiánycikkünk nincs, esetleg átmenetileg hiányzik valami, mint most a műanyag falburkoló. De ez is lesz hamarosan. Folyamatosan kapjuk az árut.

A kultúra követei

Százharminc festmény Párizsban

A Német Demokratikus Köztársaság kultúrájának követeiként jelenkori művészek festményei, grafikái érkeztek nemrégiben Párizsba a Modern Művészetek Múzeumába. A kiállításon az idősebb és a fiatalabb művésznemzedék 130 műve szerepel.

Willi Sitte, Bernhard Heisig, Werner Tübke, Volker Stelzmann képeinek témája antifasiszta ihletésű. A II. világháborút fiatalemberként megélt Heisig elsősorban groteszk szimbolikájával hívja -föl magáira a figyelmet. A fiatal nemzedék tehetséges képviselője, Volker Stelzimann, Bunkerkarnevál című műve megrázó erővel ábrázolja a háborút és a háborús bűnöket. Willi Sitte antifasiszta fogantatásé művei mellett munkásportréival tűnik ki.

A tájképfestők közül Gerhard Kettner, Harald Metzkes, Hans

Vent és Werner Wittig hozták el ide legszebb alkotásaikat. Megnyilvánul az NDK-művészek műveiben a népek közötti szolidaritás mindennél erősebb gondolata is. Példa erre Sitte: Angela Davis-portréja, Werner Tübke Chilei rekviem című és Arno Rink Pablo Nerudáról emlékező műve, az El canto Libre (Szabad dal).

A szülei ünnepe