Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
1981. szeptember 6. ^EPÜJSÄG 7 7 y/y:" ~ Í***» Hazánkban minden év szeptember első vasárnapja a bányászok ünnepe; az ország különböző bányatelepülésein köszöntik a bányaipar dolgozóit, akik áldozatos munkájukkal, sokszor megfeszített küzdelemmel hozzák felszínre a népgazdaságunk számára oly fontos nyersanyagot. Megyénk egyetlen bányásztelepülésén, Nagy- mányokon is ünnepi hangulattal készültek a bányásznapra, noha már tizenhat éve annak, hogy bezárták itt a tárnák kapuit. A községben is egyre fogy a Komlóra vagy Szászvárra ingázó bányászok száma. Az itt lakó nyugdíjasok zöme — beleértve a nőket is — a bányaüzemnél dolgoztak és számuk meghaladja a félezret. A helyi brikettüzem azonban egyre nagyobb feladatot vállal az ország szénellátása érdekében. Mindezeket egybevetve Nagy- mányok máig is bányászközségnek számít és a bányásznapot ünnepli a község apraja és nagyja. A nagymányoki bányáknak nem voltak gazdag széntelepei, de a szén fűtőértékét tekintve a legjobb minősítést kapta. Jellemző volt az itteni bányászatra, hogy nem voltak gépesítésre alkalmas fejtések és a szénszállítás is mindvégig lóvontatással történt, több mint háromszáz méterre a föld mélyén. A bányászok számára épült lakótelep — kolónia — sem változott sokat az elmúlt évszázad óta. Talán ezzel magyarázható, hogy erről a településről meglepően érdekes és ritka üzemtörténeti emlékeket sikerült felkutatni és megmenteni a felnövő nemzedék számára. Ezekből közlünk most néhányat a básyásznap alkalmából a hagyományos bányászköszöntés kíséretében: Jó szerencsét! Gölcz Pál (rívod let ,\ <igy MriuvUkrél Naüy ii.ányoki k3s«!nl.án>a és \idek«'. A bányászokat ünnepeljük §§y|§jÓ szerentsté fii Nagymányö ■SÍI iJli 1909-ben készült el a Szarvas-akna szállítógépének villamosítása. A felvétel ez alkalommal készült. A képen Singer Bálint bányamérnök (középen) és stábja. Egy bányajogot érintő egyezmény 1863-ból, rajta: Tolnavármegye N.mányoky helység pet sétje 1905-ben postázott nagymányoki képeslap Ünnepi díszben a bányászzenekar 1957-ben. Spontán fejlődés helyett Tudatos településpolitika Szekszárdon A városrendezési tervrajzról beszél Schwemmer László, a városi tanács elnökhelyettese és Kovács Béla megbízott osztályvezető Tolna megye székhelye nagyon hosszú ideig spontán módon fejlődött, s ebben jelentős változást hozott a tanácsok Számára kötelezővé tett általános rendezési terv készítése. A Szekszárdra vonatkozó első ilyen tervet 1971-ben vetették papírra, s most, tíz esztendő elteltével érdemes visszatekinteni: mi minden történt azóta, miként valósultak meg az akkori elképzelések? * A hetvenes évek elején datált, úgynevezett népesség- szám-előrebecslés alapján a város 1985-ig eléri a 45 ezer, s a századforduló idejére pedig a 70 ezer lakost, ami együtt jár az üzemek, munkahelyek, s általában az infrastruktúra fejlődésével. Nos, ez a becsülés kissé túlzottnak tűnik, egy másik, újabban készült pedig talán alábecsüli a népesség növekedését, hiszen eszerint csak 1995-ben lesz 45 ezer lakosa Szekszá rdnak. De térjünk vissza a körülményekre, amelyek között jelenleg is élnek a város lakói. Mivel Szekszárd a tolnai dombság peremén települt, így beépítésre alkalmas területe a viszonylag keskeny, az észak— déli irányú dombvonulatot követő sávra korlátozódott. Az általános rendezési terv településszerkezeti elképzelései a városközponton kívül — az északi és a déli részen — egy-egy középfokú ellátást biztosító alközpontot jelöltek ki, amelyből az újvárosi rész már beépített, a baktai domboldalon pedig jelenleg is építenek. Ez utóbbi a 12 lakóterületi szerkezeti egység egyike, ugyanis egy tucat ilyen kisebb részre osztották a tervben a várost, és ezek mindegyikére részletesebb rendezési koncepciók is készültek. Lényeges momentum a város életében, hogy az elmúlt két ötéves terv során mintegy 5 ezer lakást adtak át. Ha például 4 tagú átlagos családl4í;zá- mot veszünk alapul, akkor ez azt jelenti; 20 ezer lakos — a mai összlétszámnak több mint a fele — új lakásba költözött. Gyakran kerül szóba mostanában a Kálvária hegy beépítése, s ezzel kapcsolatban az a jelenlegi állásoont, hogv az Ibolya utca „fölé” már nem építenek, tehát a házak nem „ka- oaszkodnak” tovább a kilátó irányába. A város általános rendezési terve állástfoglalt az iparterületek fejlesztéséről is, s ennek alapján alakult ki a legkon- centróltabb, keleti ipartelep, amely — úgymond — nyitott, s szükség esetén tovább bővíthető. A központi városrészt ellátó intézményeken kívül úgynevezett városnegyedi alközpontokban — mint már utaltunk ezekre — kaptak és kapnak helyet a különféle boltok, üzletek, szolgáltató létesítmények. Természetesen örülünk megnyitásuknak, de arra már kevésbé gondolunk, hogy egy-egy ilyen eseményre az egész városra kiterjedő elkéozelés megvalósításának részeként kerül sor. Az ismert újvárosi terület megemlítése után szóljunk most kissé részletesebben „a Baktáról". A Bátaszék felé vezető út mentén négy- és tízemeletes lakóházak sok-sok embernek adnak otthont, ám ez kiszolgáló egységeket is sürget. A következő 4—5 évben általános iskola, 150 helyes óvoda, 80 helyes bölcsőde lesz itt, s a VI., illetve a VII. ötéves terv során — az utóbbinak az elején — remélhetőleg sikerül kielégíteni Baktában olyan reális igényeket is, mint posta, OTP, Patyolat, valamint ' egy nagyobb ABC-áruház létesítése. A Skála áruház elkészültével végleges stádiumába került a városközponti intézmények kiéoítése, illetve a kereskedelmi ellátást tovább iavítia majd a készülő Domus áruház. Felvetődik a kérdés: az építkezések nyomán mi lesz a zöldterületekkel? Nos, jelenleg is érvényben van az általános rendezési tervnek az a konceo- cióia, hoay a kis, apró zöldterületek helyett inkább lakó- központonként egy-egv nagyobb, de több célra felhasználható park alakuljon ki. Ilyen készül most a Tambov lakótelepen is. Ami pedig az üdülőterületeket illeti: az eredeti terv Domborít, a Csörge-tó és a Sió-csárda környékét, valamint a Taplós-szigetet jelölte ki fejlesztendőként, de ez utóbbi időközben tájvédelmi körzet lett. Ezért, ennek ellen- súlyozására is valósult meg a sötétvölgyi üdülőkörzet, s ne feledkezzünk meg a sok lehetőséget kínáló Szálkáról sem. Szekszárd lakosságának, különösen a városközpontiaknak nem kedvező az, hogy az 56-os út „kettészeli” a várost, s ezen bonyolódik le az erre tartó észak—déli országos forgalom. A húskombinát építése hozta magával a Damjanich utcai felüljáró létrejöttét, ám az átmenő forgalom elterelésére kelet felé, s így a városközpont kikerülésére csak a VI—VII. ötéves tervben lehet számítani. A belterületi részeken — a Szőlőhegy és a tóthvölgyi rész kivételével — a közműves vízellátás gyakorlatilag teljes egészében megvalósult. A vízhálózat és a víztermelő-kapacitás fejlesztésével azonban hosszú időn keresztül nem tartott lépést a víztisztítás. Az idén viszont a már működő 7500 köbmétereshez csatlakozik az új vas- és mangántalanító 12 ezer köbméteres „első lépcsője", amit további is követ. 1979- ben — az általános rendezési terv részeként — átadták rendeltetésének a szennyvíztisztító telepet, s rövidesen megszűnnek a szennyvíziszap kezelésével és elhelyezésével kapcsolatos gondok is. A város belső területein a zárt csapadékvíz-elvezető hálózat arányosan nőtt az úthálózat fejlesztésével, korszerűsítésével. A síkfekvésű kertvárosi részeken is az utak javításával párhuzamosan, azzal egy időben kell majd zárt csapadékvíz-elvezetést készíteni. Az általános rendezési tervet ötévenként felülvizsgálják Szekszárdon is, s a fő koncepciók, valamint a szerkezeti egységek részletes tervei az igények és a lehetőségek szerint módosulhatnak. A szekszárdi Városi Tanács műszaki osztálya ilyen felülvizsgálatra, illetve új általános rendezési terv készítésére adott megbízást a budapesti Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnek. Ennek alapján tanulmány készült, amely szerint a tervezést Szekszárd és Tolna úgynevezett alsófokú vonzáskörzetére együttesen indokolt elvégezni. A tervezési területhez Szekszárd, Szálka, Őcsény, Sió- agárd, Harc, Tolna, Mözs, Bo- gyiszló és Fácánkert tartozik. A várhatóan jövőre elkészülő, s a megyeszékhelyre vonatkozóan a korábbi szerves folytatásának tekintendő új általános rendezési terv egyik kiinduló adata a cikkünk elején is említett népességszám-előrebecs- lés. Azonban ez nem lehet egyetlen szám, hiszen ki tudná pontosan meghatározni, hogy hány lakosa lesz Szekszárdnak 1995-ben: 45 ezer, vagy netán 50 ezer? Annyi bizonyos, hogy az új általános rendezési terv főbb elképzelései a megvalósítható valamennyi településfejlesztési koncepció megállapítja többek között, hogy e táj gazdasági élete és termelésének jelenlegi szerkezete nem vezet olyan területi átrendeződéshez, amely megakadályozza az e térség egészének fejlődését bizonyos fokig korlátozó szekszárdi koncentrációs Jolyamatot. E koncentráció csökkentésére a tervek szerint kialakítanak majd egy városkörnyéki „gyűrűt”, amely képes a megye- székhelyre vándorlás mérséklésére. Szekszárd ilyen értelmű tehermentesítésére. Köztudott, hogy Szekszárd ipari, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális fejlettsége és földrajzi helyzete folytán jelentős hatással van a környéken lévő településekre, különösen a Városkörnyékiekre. A városi tanács a közelmúltban megállapította: a további fejlődésnek kedvező keretet adhat a város- környéki forma hivatalos, szervezett kialakítása, az, hogy a jövőben Szekszárd és a közvetlen környezetében elhelyezkedő községek az eddigieknél összehangoltabban, harmoni- kusabban gyarapodjanak. Éppen ezért Őcsény, Sióagárd és Szálka tanácsai, valamint Szekszárd város Tanácsa javasolta: a három községben városkörnyéki tanácsok legyenek. Ez ügyben a végső szót országos szervek mondják ki, de ha így lesz, e területátszervezés elősegítheti olyan város- környék kialakítását, amely megfelel a termelőerők területi elhelyezkedésének, elősegítheti a lakosság ellátásának fejlesztését, mérsékelheti a városba történő „beáramlást", s biztosíthatja a lakosságnak a megfelelő üdülési és pihenési lehetőséget is. * Lényegében az elgondolások szellemében Szekszárdot együtt kellene fejleszteni a vele kölcsönhatásban lévő szomszédos településekkel, segítve az észszerű munkamegosztást is. Az új általános rendezési terv még készül, s az esetleges társközséggé nyilvánítások is a jövőbe mutatnak. Miközben a települések vezetői keresik a minél jobb lehetőségeket, továbbra is érvényben van a „régi” koncepció, amely nélkül — bizton mondhatjuk — kevésbé szép város lenne a megyeszékhely, s talán a Hild-érmet se érdemelte volna ki. Ne feledjük tehát, hogy mindaz, ami új lesz, s esetleg változásokat hoz, az az eddigi tudatos városfejlesztésre épül majd. V. Z.—G. K. Szebbé kell majd tenni a városba északról bevezető Rákóczi utcát, s ennek mikéntjéről is ezután döntenek
