Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-29 / 228. szám

1981. szeptember 29. niÉPÜJSÁG 3 A béke és rend védelmezői rendben telnek napjaink, sa---------------------------£_ békés napok egyikén —■ s zeptember 29-én — e béke és rend védelmezőit, fegyveres őrzőit köszönti népünk, hazánk. Ezen a napon egy fényes győzelem, ,,a ka szára-ka pára kelt nép” által támogatott első magyar nemzeti hadsereg világraszóló pákozdi diadalának emlé­két elevenítik fel újságjainkban nyomtatott sorok, s a betűk serege egyúttal mai fegyveres erőink tiszteletére is felsorakozik. Népünk viharos történelmére, szabadságért, igaz ügyért, haladásért harcoló, tetteikkel példa­adó elődeinkre Dózsára, Zrínyire, Rákóczira iá emlékeztetni hivatott ez az ünnep és hivatott kö­szönteni is szocaista hazánk fegyveres védelme­zőit: katonáinkat, határőreinket, rendőreinket, munkásőreinket. Kétféle fegyveres erő van: az egyik a szabadságért, a függetlenségért, a népért kíván küzdeni, a másikat a szabadság ellen, a függetlenség ellen, s népek ellen űzi a vakfegye­lem. Nincs harmadik lehetőség. A reakció túlerőben lévő zsoldosaival szem­ben a fiatal magyar forradalmi seregek pákozdi diadala ezért válhatott egész népünk elnyomás elleni küzdelmének szimbólumává. És a magyar szabadságharc honvédéinek, a nép akkori fegyve- reseinek ezért történelmi örökösei a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom zászlaja alatt harcoló magyar internacionalisták tízezrei, akik a világ el­ső munkás—paraszt hatalmát védve szolgálták sa­ját népüket; ezért örökösei a tizenkilences magyar Vörös Hadsereg katonái és a fasizmus ellen har­coló magyarok. Azok, akik a spanyol polgárhábo­rúban adtak példát a proletárnemzetköziségből, azok, akik saját hadseregük ellen fordították fegy­verüket egy magyar részről szennyes háborúban, s partizánokként, vagy a szovjet hadsereg sorai­ban küzdve lehettek népünk felszabadításának részesei. És e rendkívül gazdag történelmi örök­séget a sajátjának tudva lehet az ezernyolcszáz­negyvennyolcas honvédsereg méltó utóda a nem­zeti létünk, függetlenségünk, szabadságunk fegy­veres védelmét szolgáló, népünk békéjét megvé­deni kész Magyar Néphadsereg, amely fegyver­társaival népi demokráciánk rendjét és a mun­káshatalmat is híven őrzi. A Fegyveres ^ ^6tf S nélkül nem lehetett volna életre hívni az új de­mokratikus sereget, akik nélkül nem védhettük volna meg határainkat, nem teremthettük volna meg a szocialista építőmunka feltételeit. Tudjuk persze jól, hogy akárcsak a szocializmus építése; az új típusú, szocialista szellemű fegyveres erők megteremtése sem volt akadálytalan, s hogy ko­runk honvédelme is harcban született. Negyed­századdal ezelőtt egész népünkhöz hasonlóan, a Magyar Néphadsereg is az újjászervezett pártot követve jutott túl a nehéz napokon. Ebben az idő­szakban a szocializmus ügye mellett kiálló fegy­veres erők a munkásosztály fegyvert fogó tagjai, a munkásőrség révén is növekedtek. A keserű tanulságokkal terhes időszak nem kérdőjelezte meg történelmi céljainkat, népünk­ben a szocializmus eszméje mélyen gyökerezett, s a Magyar Szocialista Munkáspártnak az egész nép által támogatott politikája olyan társadalmi programot adott, amely 'mindenkiben megerősí­tette annak tudatát, hogy társadalmunk számára a fejlődés szocialista útja az egyedül járható, az egyedül helyes út. Egészen természetes, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk, hogy népünk vív­mányait védenünk kell. Erre intenek történelmi tapasztalataink, po­litikai, társadalmi, gazdasági körülményeink, nemzetközi helyzetünk, s mindezek mélyreható elemzésén alapul honvédelmi poitikánk, amelyet megvalósítani népi-nemzeti és egyben — önként vállalt szövetségi kötelezettségeinknek megfelelő­en — internacionalista feladat. Fegyveres erőinket népünk bizalma övezi. Népünk tudja, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt töretlen, tartalmában és módszereiben lenini politikája a meghatározó a fegyveres erők életében is. Ma békében élünk, azt is tudjuk, hogy a honvédelem erősítése éppen e béke meg­őrzése érdekében, változatlanul fontos. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői a békét védik és nem engedik meg, hogy az im­perialista hatalmak katonai erőfölényre tegyenek szert. építő hazánk béké­jét védeni nem ál­lunk egyedül. Hallatlan erő a népek békevágya, ám a békevágyó népeket a közösen kovácsolt erős pajzs biztosabban védi, és ez a pajzs a fegy­veres erő, amely a támadót meghátrálásra kény­szeríti. Az egész békeszerető magyar nép köszön­ti ezen a napon fegyveres erőinket. A háztáji kincsesbánya? Keményen megdolgoznak érte Csupán háromnapos a kis gépecske, de már két pótkocsit húz. Regölyben, a Kereszt ut­cában azonnal rögtönzött gép­bemutatót tart Hajcsikó Ferenc: Terra típusú csehszlovák gép, rotációs kapa, borona, kultivá- tor tartozik; hozzá', de szántani . Is lehet vele. A tulajdonos ké­ményseprő, aki most valóban szerencsés ember, hisz csak két .gép volt Pécsett, s az egyik megvárta, míg fordult a pénz­zel. lígy csinálják ezt majdnem mindenütt faluhelyen: akiinek háztáji, vagy kisegítő1 gazda­sága van, igyekezik gépesíteni. S ha már van gép, hát bővül a gazdaság is, szaporodik az állatállomány, s minthogy szá­mukra a takarmányt a ház kö­rül1 megtermelni' már nem lehet, több lesz á föld, és a nagyüze­mek is nagyobb részt vállalnak a kisüzemek ellátásából. Az iparosodott, jól gépesített és magas hozamokat produkáló mezőgazdasági termelés nyújt­ja a háztáji gazdálkodás biz­tonságos hátterét. Persze, az is nagyon' fontos, hogy a meglévő épület, és az úgynevezett tö­redék munkaerő is ily módon hasznosul, s mind többen tar­tanak állatot, művelnek földet. Részben azért, mert valóban szeretnék a földdel dolgozni, az állatokkal foglalkozni, rész­ben meg azért, mert így gyor­sabban boldogulnak. A pénz, amihez így jutnak, nem az a kincs, amiért csak le kel'l ha­jolni, hanem nagyon keményen meg teli dolgozni érte. KORDÉ ÉS TRAKTOR A regőlyi Kapos—Koppány- völgye Egyesült Szövetkezet öt község határában gazdálko­dik, így tehát ennyi község ál­latállományáról kell gondos­kodni. Regölyben zömmel a szarvasmarha-, Szakályban1 pe­dig inkább a sertéstartással foglalkoznak az emberek. Itt savóihoz is jutnak a helyi tej­üzemből, ami az állatok súly- gyarapodását nagyon elősegíti. Regölyben a háztájiban tartott szarvasmarhák száma 421, eb­ből a tehén 153. A szövetke­zethez tartozó területen a. ház­táji sz,arvasmar1haJétszám ezer körüli, s 2059 sertést tartanak a gazdák. Keszőhidegkúton, Szakályban és Regölyben egy- egy nyájban több mint 400 birkát terelt a fogadott juhász. Aratás, cukorrépaszedés, kuko- ricaförés után a „sepregető állatok" megjárják a földet, így aztán' a termés, amit a gép elhagyott, nem vész kár­ba'. A legeltetés díja havonta húsz forint, ezt a juhász kapja, a fűbér, amit a tsz-nek fizet­nek, évente száz forint. •Az alomszalma' ingyenes: mindenki annyit vihet aratás után, amennyit akar, csak a fuvart kell biztosítani. Ilyenkor előkerülnek a kistraktorok, a kordéki, ai motoroskordék, és a csacsifogat. Ha- egyik sincs, hát megfogadják a tsz fogatát: Regölyben négy pár, Szakály­ban három, Keszőhidegkúton egy pár fogat csak a háztájit szolgálja. A takarmány zömét is a szövetkezeten' keresztül szerzik be az állattartók. A munka megoszlik': 31 hektáron vetett lucernát a' tsz, műtrágyázták, lekaszálták, és parcellázták. A gyűjtés, a szállítás a tagok gondja. Négzefméterenként egy forint húsz fillér a- lucerna ára, s évenként négy alkalom­mal1 kaszálják. A munkatem­póra jellemző': szerda délután négykor kimérték a parcellát, este a fél falu a mezőn volt, és szombaton' már egy szál lu­cernát sem, lehetett1 találni a kaszálón. Kora hajnalban már pufogtak a traktorok, s este kilenckor még men álltak le. Az anyaszéna négyzetméteren­ként harminc fillérbe kerül, a sarját már legeltetik, vagy le­kaszálják a szövetkezet állatai részére. PÉNZBEN NEM KÉRIK A háztáji szarvasmarhák má­jus elejétől október végéig naponta a legelőre járnak, A csordás Regölyben a Bundás- ban 150, Szakályban a Ká posz­tó Stefiben pedig; 80 állatot le­geltet a jó minőségű ősgyepen. Regölyben o Szőlőhegy egy részét zártkertté nyilvánították, s annak, aki igényelte, harminc évre tartós használatba adták. Százötvenen kértek földet: sző­lőt, burgonyát, takarmányrépát, lucernát, kukoricát termelnek itt. A háztájiba a beltelek is beszámít, itt zömében' kukori­cát termelnek, ami abrakot je­lent, de a ikukoricaszár sem megy kárba. 'Persze, nem ez az egyetlen k u ko ri cafo rrás: betaka r ítá s idején maximum húsz mázsát vásárolhat egy-egy tag. Ho va­lakinek a beltelken kívül nincs más földterülete, háztáji jutta­tásként 25 mázsa májusi mor­zsolt kukoricát kap. Az állat­tartási kedvet mi sem jellemzi jobban: a szövetkezet tagjai nem leérik a kukorica' árát. Ár­pát, búzát aratás után kapnak a tagok; mégpedig a félévig megkeresett minden száz forint után' két kiló búza, és ugyan­ennyi árpa jár. A szövetkezet tápboltjába a havi forgalom 200 ezer forint körüli, s ugyan­ennyi forgalmat bonyolít le az áfészJbolt iis. A háztáji földön adódó mun­kákat a szövetkezet gépei vég­zik. A tsz-tag szolgáltatási je­gyet kér a gépes brigádveze- tőtől, aki az azonos határ­részbe adódó munkákat egy- menetben' végezteti el, A bel- telkeket a- tsz gépei folyama­tosan szántják, vegyszerezik és minden műveletet önköltségi áron számolnak el. A fuvar­igénylés hasonló módon, és áron történik, A SZÍJÁRTÓ-PORTÁN Szíjártó Péterné azért kicsit sokallja a fuvart: a traktor óránként 105 forintba1 kerül. Van is miinek hazdhordani a takarmányt: öt tehenet, két borjút, három' hízót, egy kocát, baromfit nevelnék a> szépen rendben tartott, tiszta ólakban, az istállóban. A férj 45 éves, Csak a borjú van itthon a növendékállatokat gondozza Majsán, reggeli elmegy, és csak este jön haza. A munka zöme az asszonyra marad, akinek kora hajnaltól késő estig nincs megállása;. A nap reggel négykor kezdődik, fejőssel. Mióta' gép van, egy óra alatt kifeji a 32 liter tejet. Ezt kiskocsival elhúzza a csar­nokba, ahol egyszer sokan, máskor kevesebben állnak előtte. Mielőtt a férj munkába menne, megeteti a teheneket, elrendezi az aljukat. A csar­nokból; hazajövő Szíjártó Pé­terné első útja az ólakhoz ve­zet: enni ad a sertéseknek. Reggel nyolc óra: irány a szőlő, a föld, ahol a minden­kori legfontosabb munka, ke­rül sorra’; sarabolás, burgonya- töl'tögetés, répa-, vagy kukori- cakapáiás. Napközben hideg ételt eszik, csak este főz. A te­henek. este hat óra fele jönnek haza a legelőről, utána ismét fejés, és a csarnokban fejező­dik be a munkanap. Szíjártó Péterné mindig is a földet művelte, állatokat tar­tott, de számára ma is a leg­nehezebb munka' a szénagyűj­tés. Este a tévénél elalszik, s bár lenne mit olvasnia, erre itíő nem. jut. Mert rendbe kell1 ten­ni, berendezni a, nyolc éve vá­sárolt ház öt szobáját, s míg ezzel nem végeztek, egy percre sem lelhet lazítani. Ha ráérnek, igaz, segítenek a gyerekek. Még Tamásiban, tanulnak: Eri­ka varrónőnek, Sándor laka­tosnak. S hogy vállalják-e majd egykor a szülők életfor­máját? Ez a jövő titka. Jelenleg. a> regölyi szövetke­zet 286 tsz-taggal, és kister­melővel van szerződéses kap­csolatiban. Tavaly 4372 sertést, 6986 hektoliter tejet értékesítet­tek a szövetkezeten keresztül1. A szövetkezet összes árbevéte­le az elmúlt évben- 155 millió 680 ezer forint volt, a háztáji összes árbevétele pedig 26 millió 389 ezer forint. D. V. M. Fotó: B. J. Sikerük volt Bezárt a BNV Díj a Pannon főzőedénynek Sikeresen szerepeltek a Tol­na megyei kiállítók a Zalaeger­szegen megrendezett három­napos mezőgazdasági tájkiállí­táson és vásáron. Különösen nagy sikere volt a Szekszárdi Állami Gazdaság, a KSZE, a Hőgyészi ÁG bemutatójának, a decsi, a bátaszéki, a várdombi, a sióagárdi, a tengelici ter­melőszövetkezet újítási bemu­tatójának, a decsi Sárközi Né­pi Iparművészeti Szövetkezet bútorainak, szőtteseinek. Tolna megye nagydíját ezen a kiállí­táson a Szekszárdi Állami Gaz­daság kapta a háztáji és kise­gítő gazdaságok integrálásá­ért. Vasárnap este hét órakor a Rákóczi induló hangjaival bú­csúzott a minden eddiginél több, mintegy 800 ezer látoga­tót fogadó őszi BNV. A szak­emberek és a közönség értéke­lése ' megegyezik abban, hogy a kiállítás jól mutatta: a mai gazdasági helyzetben az „éle­sedő” világpiaci körülmények között a korábbinál jobban meg kell harcolni a vevőért, a piacokért. Ehhez újabb és újabb, jobb módszereket kell kialakítani, s ami természetes: jobb, korszerűbb termékeket kell gyártani. Versenyben ma­radni ugyanis csak a folyama­tos fejlesztő munkával, állandó megújulással lehet. A kiállítás jól mutatta ezt a megújulási folyamatot, amely Tolna me­gye ipari üzemeiben — a kiál­lításon is láttuk — is érvé­nyesül. Korábban már hírt adtunk azokról a Tolna megyei üze­mekről, amelyek díjat kaptak. Most egy újabb vásári sikerről számolhatunk be. A Bonyhádi Zománcárugyár először jelent meg a BNV-n, mint önálló ki­állító. A bemutatkozása jól si­került. Az Ipari Minisztérium által meghirdetett gyártmány­fejlesztési és formatervezési pá­lyázatra beküldött termékét, a Pannon főzőedénycsaládot a BNV bíráló bizottsága második díjban részesítette. A bíráló bi­zottság mind műszakilag, mind esztétikailag elismerésre méltó­nak tartotta a Pannon főző­edénycsaládot, amelynek terve­zői: Égi Józsefné, Konstanczer Antal, Sági István és Szocsevka Ferenc.

Next

/
Thumbnails
Contents