Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-29 / 228. szám

^népújság 1981. szeptember 29. Moziban Bűvös rózsaiüzér - „Made in Hongkong” Erősen kétlem, hogy Hongkong hallatán azonnal a filmművé­szet jutna az eszükbe. Fogyasz­tási divatcikkeiket — 'kvarcórái­kat, tollasütőiket stb - ismer­jük jobban, mint filmjeiket Té­vedtem. Az utóbbit egyáltalán nem ismerjük. A honglrongi fil­mek háza táján majdnem töké­letesen „műveltnek” tekintheti magát az az illető, akinek volt szerencséje látni - természete­sen nem hazai mozikban — a kung fu-filmeket Azok a nézők, akik felvilla- myozódva, a hongkongi filmmű­vészet megismerésének igényé­vel nézték meg a King Hu ren­dező A hegy legendája című közel kétórás filmjét, azok úgy távoztak a vetítés után, hogy nem lették e téren sem okosab­bak, sem ismeretekben gazda­gabbak. Láttak egy, az ameri­kai filmes (operatőri) stílusban forgatott (mese) filmet, amely­ben együtt volt minden, ami misztikusan keleti. Mert ez o film olyan misz­tikus volt, mint o csuda! Még azok a spiritizmusban hívő asz­taltáncoltató nézők se tudták mindvégig ép ésszel végigkö­vetni azt a töméntelen vajákos­Rádió Emberhangok Ezzel o pór sorral egyetlen konkrét műsorhoz se akarok kötődni, de egy kicsit vala­mennyihez. Hátborzongató hall­gatni a rádióban egyik-másik nyilatkozónkat. Olykor olyan embereket, akiknek van mon­dandójuk, oda is kellene figyel­ni rájuk, de épp ők vetik gát­ját ennek az odafigyelésnek, förtelmes fogalmazásukkal. Volt időszak a magyar irodalomban (persze csak a peremén), ami­kor divat volt kifigurázni az egyszerű embert, aki abban a pillanatban elkezdett érthetet­lenül beszélni, amikor „urak­kal" akadt dolga. Móra Ferenc már visszadobta a labdát és „János folyamatbatétele” című remek írásában az élettől, fő­leg pedig a logikus gondolko­dástól idegen hivatalnoki szó- használatot gúnyolta ki. Ma­napság ott tartunk, "hogy a ba­ráti körben, uram bocsá’ fehér asztalnál elmondottak nyomban nyakatekertekké válnak, mi­helyt valaki szónoki emelvényt érez a lába alatt, vagy mikro­font az orra előtt. A „hivatásos" rádiósokat hallgatni szerencsére többnyi­re afféle érzés, amilyen egy oázisba tévedt tiklkadt vándort elfoghat. Dombóvári Gábort, Holakovszky Istvánt soha nem láttam, de a hangijukról bármi­kor megismerném. Ugyanígy Tardos Júliát és Szél Júliát. Szi­lágyi Jánossal valamikor egy szobában laktam Veszprémiben, így az embert is látni vélem kissé gunyoros hangja hallatán. Hável József mintha bármely pillanatban bekövetkező cso­dákra készülne, Szatmári Ilona pedig már a megvalósult cso­dákat hirdeti hanghordozásá­val. Tardos Júlia a mindig egyenrangú vitapartner, Kon­dor Katalin pedig olyan szaba­tos, mint egy nagy tudású emi­nens diák a nyelvtan óránv aki utálja a nyelvtant. Csak éppen tudja. Végeredményben jó lenne, ha ezek a zömmel ismeretlen is­merősök példaként is hatnának a hallgatókra. És persze a jö­vőben se felejtenék el a nyílt és zárt „e” hangok közti kü­lönbséget, kiejtésük nem „pes- tiesülne” és megmaradnának azok, amik. Egyéniségek. (ordas) ságot és hókuszpókuszt, amit a film hősei: a Jó és Rossz szel­lem egymás legyőzéséért és Ho Jun Csing tudós úr titkának megszerzéséért elkövettek. Ha recenzióm végeztéig nem olvasnak rám bűvös szavakat, és lakásom ablakán keresztül titkos kézjelekkel nem küldenek az öröklétbe a Ming-dinasztia- beli gonosz szellemek, akkor okulásképpen felvázolom a tör­ténetet... Megbíznak a kínai papok egy feltűnően udvarias tudóst, nevezetesen Ho Jun Csinget (Hszu Feng), hogy fordítsa le a háborúban elpusztult katonák és egyéb személyék feléleszté­sére alkalmas vallási könyvet, a Tantrik szutrát. főhősünk • a Rossz Szellemeket elűző kézje­lek megtanulása után vállalko­zik is eme nemes feladatra, de annyira elmerül tudományában, hogy megfeledkezik arról, ami­re bölcs tanítója tanította és amire a jelek kellenek. Mert jön ám a Gonosz — természe­tesen egy bűbájos nő; Muzsika képében — és elorozza tőle a Titkot, hogy Egyetemesen Go­nosz legyen o Világmindenség. Könyv Házasságon belül vagy kívül: a szerelemben vagyunk a leg­pőrébbek és a legfelöltözötteb- bék... Többek között erről (a közhelyről?) győzi meg olvasó­ját Mijkolczi Miklós Színlelni boldog szeretőt című könyve, amely a Gyorsuló idő sorozat­ban jelent meg. Tradicionális reflexeink - legalábbis látszólag — bizonyos „külszíni" ellenkezést tanúsíta­nak a szerző evidens (?) töp­rengéseivel szemben is: „A sze­relem társadalmi rangjának nö­vekedését a klasszikus nehézsé­gek (osztály- és gazdasági helyzet, szülői elhatározás stb.) leküzdése után ma elsősorban a házasságban élők külső sze­relméhez való jogának az el­ismerése jelentené. Ennek azonu ban még számottevő akadálya1, etikai és anyagi korlátja van. Nem tudjuk és főként nem pró­báljuk felmérni, milyen' társa­dalmilag is használható erők szabadulnának .fel egy megél­hető új szerelemben.” Mottóul ezt választja Miskol- czi: „Vannak folyók, amelyek forrásáról és folyásáról csak ár­vízveszélyben érdeklődünk” (Is­meretlen magyar szociográfus a XX. sz. végéről). Ami most egy regényből eszembe villan: „a part is csak oda1 tart ahová a folyó.” (Graciliano Ramos: Em­berfarkas. Európa 1980.) A szerző gondolatai, interjúi, tapasztalati megfigyelései az ún. „külső kapcsolatok” szerel­iDubinyin akadémikus min­dig hű volt önmagához, a tu­dományhoz és a genetikához, akkor is, amikor ez életveszé­lyes vállalkozás volt. Czeizel Endre ismeretterjesztő munkái­ból vált a nagyközönség szá­mára is ismertté a szovjet tudós neve, aki Liszenkó prakticizmu- sával szemben mindvégig kitar­tott a tudomány igazságai mel­lett. Akkor is, amikor ez tudo­mányos rangjába, sőt állásába került. Mikor a genetikai kuta­tásokat átmenetileg abba kel­lett hagynia az ornitológiában is jelentősét alkotott. A könyv műfaja szerint ön­A nem keleti misztifikáción, hanem a magyar népmeséken nevelkedett moziközönség tud­ja, hogy a Gonosznak a Jó az ellenpárja. A hegy legendája című filmben se történik ez mi és nem-szerelmi („rokon- szenv-afapokon” épülő) tartal­mát, jellegét, perspektíváit (vagy távlatnélfcüliségét) járja körül. Egyértelmű a téma tár­sadalmi jelentősége, ha cím­szavakban: a házasság gazda­sági, szociális, történeti ténye­zőire gondolunk. És Engels so­kat idézett álláspontját se sza­bad fetisizálnunk - „Csak a szerelemre alapozott házasság léhet erkölcsös!” - hiszen a változások törvényszerűek, a nagy pillanatok nem merevít- hetőek az állandóság bizonyos­ságába. Még akikor sem, ha' — naivan - az ideális „szocialis­ta erkölcs” tulajdonosának te­kintenénk is az ország egész felnőttlakosságát... A könyv fejezetcímei: Látle­let — Indítékok — Nemszerel­mek — Újszerelmek. A téma tehát „elevenünkbe vágóan" fontos, a mindenki­tudja-mégse-beszélünk-róla ta­buk közül való. Ha időszerű gond lehetett néhány éve a „magyar futball betegsége”, méginkább ha­laszthatatlan elgondolkoznunk létezésünk, ünnep- és minden­napjaink legemberibb viszo­nyainak, kapcsolatainak bonyo­lultságán, ha nem is kórossá­gán - átmeneti jellegén min­denképpen ! Csalódik az, aki recepteket vár a sok esetben szövevényes, konfliktusokkal bővelkedő élet­szituációk megoldására. A köz­életrajz, amelyben a szerző a maga igazán érdekes, változa­tos életét írja le. Csavargó gyermekként ismerjük meg a Nagy Októberi Szocialista For­radalom viharában, majd vi­lághírű tudósként búcsúzhatunk el tőle. Az életrajz csupán ürügy, mert lényegében a ge­netika fejlődéséről kapunk na­gyon izgalmas képet. Regény­be illő fejlődést és történetet kísérhetünk végig, amelynek során kibontakozik előttünk a szovjet genetika1 egész fejlődés- története. Egy fontos tudomá­nyos harc személyes élmények­től fűtött dokumentuma a másként. Győz a Jó Szellem, közben csak a főhős nem tudjc, hogy vele éppen mi történt. A hongkongi filmet nézve mi sem tudtuk. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS vetett biztatás mégis kiolvas­ható e kitűnő stílusú, egészsé­gesen ironikus, időnként a hu­mor jó ízléssel „hadba állított” eszközét is alkalmazó könyv­ből. A szerző írásának holdud­varát alapos elméleti fölkészült­ség, lélektani, szociálpszicholó­giai, biológiai stb. jártasság jellemzi. Anélkül, hogy egy pil­lanatra is cserbenhagyná a földközeli létezés életes zöldjét. S addig meg kell elégednünk ezzel, amíg nem vagyunk bizonyosak a szi­várvány igazában. Persze, akik felületesen csak „cseme­gézni akarnak a könyv bemu­tatta tények, beszélgetések, val­lomások, feltevések gazdag „gyümölcsösében” - hozzájut­hatnak néhány édenkerten kí­vüli almához, egészében csa­lódniuk kell. Nem az író, az olvasó dolga: „héj” vagy „mag” akar-e len­ni I Bár már Herdertől tudjuk, a mag nem ériki be a héja nél­kül— Igaz — ne tagadjuk — a valóság fölmérhetetlenül bo­nyolultabb, semmint, hogy le­egyszerűsíthetnénk a vagy- vagy döntések túlontúl egyszerű szi ntjére. De a párttá la nság aligha jelenthet emberi távla­tot: a folyó is irányt téveszt, s hiába érdeklődnénk folyásáról és forrásáról — elkésve — árvíz után I (Magvető, 1981.) DEVECSERI ZOLTÁN könyv, amelyen történelmi hű­séggel követhetjük végig az eseményeket. Bizonyítja a szer­ző, hogy rendkívül fontos tudo­mányról van szó, amelynek használata, vagy elveinek elve­tése, milyen nagy hatással volt a Szovjetunió és nemcsak a Szovjetunió tudományos életé­re, sőt népgazdaságára. Akit érdekel az elmúlt há­romnegyed század története és ebben a tudomány, a modern genetika izgalmas regénye, ajánljuk ismerkedjen meg Du- binyin akadémikussal. Kossuth-könyvek % Ny. P. Dubinyin: A genetika regénye Tévénapló Kabaré vérité Nem tetszett a korábbi Terefere, szerkesztői nem is hagy­ták, hogy tessék, ugyanis jobb, gyöngébb (inkább gyön­gébb) kabarétréfák füzére voit, amit egy megrendezett cse­vegésnek kellett volna összekötnie. Ha az összekötő szöveg sikerült, a tréfák voltak indokolatlanok, ha meg untuk a „cseveiyt", alig vártuk, hogy némi tréfa oldja fel a fenye­gető unalmat. A Kabaré vérité, vagyis az igaz kabaré éles fordulattal elkanyarodik a kitaposott úttól, bár egyelőre még hátizsák­jában cipeli az esztrádörökséget, amitől úgylátszik nem olyan könnyű szabadulni. A szándék fontosabb: eleveneb­bé, maibbá tenni ezt az alapjában véve sok jóra alkalmas műsort. Az úgynevezett „közéleti kabaréról" valászinűleg megoszlanak a vélemények, nálunk gyakorolt fajtája sok­szor viszolyogtató, vannak ugyanis társadalmi kérdések, amiket fölösleges viccesen kezelni. Nemrég például egyik kabaréműsorból tudtuk meg, hogy a bukott film kereken 80 millió forintba került. Aki ebben viccet lát, nincs humor­érzéke. A Kabaré vérité szabályos riportokat iktat műsorába, olyan közéleti tényeket, amelyek a kívülállót meghökkentik, az arra illetékest pedig remélhetőleg elgondolkoztatják és — főleg — talán tettre serkentik. Valóban fájdalmas tény és egyáltalán nem vicc a szolnoki múzeum állapota, s telitalá­lat a sorompóról szóló riport is, példázva a kötelező jó­szándék teljes kudarcát. A marcipán-szobrász viszont elbírt volna némi iróniát, a művészet körül ugyanis bőségesen van félreértés napjaink­ban, s bizonyára akadnak olyanok is, akik ilyen beállítás­ban komolyan veszik a jásnő ténykedését. Kitűnő Császár István jelenete, Szép Ernőnek viszont csak az tehet jót, ha azt hagyjuk meg műveiből — nem olyan sok —, ami az irodalom körébe tartozik. A Terefere kilépett a magára erőszakolt sémából, s ha megszabadul a felesleges örökségtől, az egyelőre alcím­ként szereplő kabaré vérité önálló és nagyon hasznos mű­sor lehet, ami remélhetőleg sok örömöt tartogat minden nézőnek. Cs. L. Erzsikét nem törték meg a gondok Aki szerdán, késő este nézte a televíziót, azonnal gon­dolhatja, hogy a cím Erzsikét fejezi ki, azt az Erzsikét, akit Vitray Tamás közel egyórás műsora mutatott be. A riport kezdete után néhány perccel azért sopánkodtam magam­ban, hogy miért ily kései időpontra tűzték vetítését. Erzsiké egy testi fogyatékos nő, az ő eddigi élete elevenedett meg a képernyőn. Aki nem látta a ragyogóan szerkesztett, gond­dal összeállított, visszafogott műsort, joggal mondhatja, hogy az eset extrém, tehát ez indokolja a tiz órai bemuta­tást. Amennyiben pusztán az országban élő testi fogyatéko­sok és nem fogyatékosok arányát tekintjük alapnak, akkor valóban extrémnek tekinthetjük a sok gonddal, néha ki- látástalansággal teli életutat. De ami ezt az életet, illetve filmet „mozgatta", ami mindannyionk elé „parancsolta": az Vitray Tamás mindenkori hőse az egészséges küzdőszellem, a gondokat, problémákat csöndesen, okosan leküzdő em­ber volt. Amíg Erzsiké viszontagságos sorsa rajzolódott ki előttem, azon tűnődtem, honnét ez a sokak számára irigyelhető vi­talitás? Erzsiké egy csöppnyi faluból, illetve nagyanyja védőszárnyai alól indult az életbe. Már kislány korában rá­ébredt, hogy az ő fizikumával nem élhet meg falun, ott csak a kemencezug jutna osztályrészéül. Ezért tanulnia kell, s folyton-folyvást bizonyítania maga és mások előtt... Az általános iskola után gimnáziumot végzett, mellette sok­sok pályázatot nyert. Ezután külkereskedelmi szakiskolába járt Budapesten. Ismerősök, barátok, patrónusok segítették albérleti szobához, majd munkához. Csodálatos módon tá­mogatásukkal nem élt vissza. Nyelveket tanult, s kitünően fordít japánból is. Erzsiké példája mindenképp követendő, hiszen az ő idejét nem emészti föl a panaszkodás, sirás-rivás, hanem teszi a dolgát — okosan és szerényen. S mindezt oly finoman vitte filmre Vitray Tamás, hogy az is példás. Magam Vitray Ta­mással, mint rendezővel most találkoztam első ízben. E te­vékenységben is ragyogó teljesítményt nyújtott, s amit, ha minősíteni kellene, jelzők helyett csak fél mondattal illet­nék: „igazi Vitray-filmet csinált". —vhm— Bravó, szombat! A cim a tv szombati műsora dicséretének szellemében fogant, ugyanis a legutóbbi hétvége első napján szinte le­hetetlen volt elmennie a képernyő elől annak, aki bírta idő­vel, erővel, s kedveli a színes, szórakoztató változatosságot. És talán ez utóbbit érdemes leginkább hangsúlyozni, hi­szen az 1-es és a 2-es programon egymást követték a leg­különbözőbb műsorok, amelyek abban azért azonosak vol­tak, hogy kellő rövidségük miatt — maximum 50—55 perc — gyorsan peregtek, váltották egymást. Talán még azt is el lehetne mondani: ezen a napon mindenki megkapta a neki tetszőt. Ugyanis a változatos­ságban akadt gyermekműsor, bűnügyi, dokumentum- és rajzfilm, balett, cirkusz, kisjátékfilm, hadgyakorlat, képző­művészet, külpolitika, főzőcske, humor, vers, mai és század- eleji könnyűzene, komoly zene, tudósportré, művészportré, s nehogy valami kimaradjon, említsük meg a sportot is, a vízilabda- és röplabda-közvetítést. Igen széles skála mindez, s a bő kínálatból nehéz volt választani. Azonban ezt a kellemes gondot a továbbiakban is szívesen „elviselnénk" — lehetőleg minél többször. —fc—n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents