Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember 27. Képújság 5 Községeink gyarapodása Akik új társadalmunk építése első évtizedének vége felé tanulták a betűvetést, biztosan jól emlékeznek egy lózungra', amit akikor az islkoláislfiüzeték borítóján, az osztályaik falain is gyakran olvashattunk: Tied az ország, magadnak építed. Később a jelszó- erdő megritkuló sóval lassan feledésbie ment ez ö1 mondat Pedig tártaimra az évek múlásával sem vált kevésbé igazzá, kevésbé fontossá, még akkor sem, ha ennek a természetes és lényeges feladatinak oroszlánrészét vállalatok, intézmények végzik, mondhatnánk úgy is, neim kevés túlzással, hogy hivatalból. Túlzással azért, mert településéink gyarapodósábán a tanácsok döntenek, ám ezek az intézmények a népképvüselet szervei, s a közös érdekek megvalósítói. A tanácsokon határoznak, hogy a rendelkezésre álló pénzből hol épül iskola, út, vízvezeték, lakás, hol segítik a kereskedelmi hálózat fejlesztését, készítenek vízvezeték -hálózatot, korszerűsítik az egészségügyi és oktatási intézményieket. A tanácsok irányítják, koordinálják településéink gyarapodását. Ha most visszapillantunk az idei év első hat hónapjára, megállapíthatjuk, hogy ez a folyamat ebben az esztendőben is hozott szép eredményeket. Idén a megyében 667 millió forintot fordíthatnak a tanácsok a megye településeinek gyarapítására. Teszik ezt annak a tervnek megfelelően, amit még tavaly készítetitek el', s hagytak jóvá. Ez az összeg jelenti a tanácsok pénzügyi lehetőségét, amélyek realizálásával az alapellátást fejleszthetjük. Böngészve a számtengerben egy, az első pillanatban furcsának tűnő tényre bukkanhatunk. A pénznek jelentős része a városokban fogy el, s a községek a 667 millióból öslszesen 110-et használhatnak fel. Ám az aránytalanság1 csak látszólagos. Mert a városokban, az anyagiak jelentős részét felemésztő gyarapodás nemcsak az ott lakóki érdekeit szolgálja, hanem azokét is, akik a kisebb településeken laknak, ám nap mint nap, vagy legalábbis gyakran megfordulnak Bonyhádon, Dombóváron, Pakson vagy Sze'kszárdon. Mert ide jönnek sokan, nemcsak bútort, tartós fogyasztási cikkeket vásárolni, hanem sokszor mindennapi dolgokat is itt vesznék-. És rajtuk kívül itt töltik napjaik egy részét a magasabb iskolák diákijai is. S ezzel még korántsem ért véget a felsorolása annaik; hogy milyen városi szolgáltatásokat vesznek igénybe a falvakban lakóik. Az idei esztendő első felében a községekben negyvenmillió forintot fordítottak az alapellátás gyarapítására. Az egyébként minden esztendőben általános, hogy az év első hat hónapjában a pénz kisebb hányáda fogy eh Am ez a 40 millió nem tartalmazza azt az összeget, számszerűt 55 milliót, amit az utak, hídák építésére, korszerűsítésére fordítottak, aminek viszont jóval több, mint fele a kisebb településeken' javította1 a közlekedési feltételeiket. A falvaikban a feladatok közül első helyre a lakáshelyzet javítását sorolták a települések gazdái. Függetlenül attól, hogy ennek megvalósító sóban maguk az építtetők, a lakók hoznak — mivel a lakás sajátjuk’ lesz —, nagyobb anyagi áldozatot. De sok helyen ezt a tanácsok is támogatják anyagilag azzal, hogy teliket biztosítottoki az építkezésnek. így vált lehetővé az, hogy o közismert gazdaságii nehézségek ellenére is a lakások építésének üteme nem csökkent, s az idei esztendő első hat hónapjában nyofcszáz családi házat építettek Tolnában, zömmel a községekben. A megyében most is változatlanul kiemelt feladat az egészséges ivóvíz biztosítása. Ez egy folyamat, mivel a mezőgazdaság kennizálása, s környezetünk egyéb szennyezése miatt egyre több helyen válik fogyasztásra alkalmatlanná az ásott kiutak vize. Meg aztán az idő múlásával egyre természetesebb emberi igény, amúgy is a vezetékes víz. Az új lakások ugyanis szinte kivétel nélkül1 fürdőszobával épülnek, az pedig már elképzelhetetlen lenne, hogy oda vödörben vigyék a vizet. Jelenleg egyikét községünkben alakulóban van a vízitársu- lat. PüsztWhencsén már épül a vízvezetékrendszer, Kbkasdon, Tevelen, Jágónalkon pedig az előkészítő miunkák folynak. De tizenhét rossz vizű településen még ezután kell hozzálátni ebihez a munkáihoz. Lengyelben például o mostani tervidőszak második felében készült vízihálózat, Magyarlkesztin, ahol már kutat fúrtak, szintén később fektetik le ai vízcsöveket, s ugyanez a helyzet Harcon is. Kétyen és Felsőnánán pedig a tanulmányterv készül1. A kereskedelmi és vendéglátó hálózat nagyobbodása szintén hozzájárult az elmúlt hónaipokba'n az alapellátás jobbításához. Az év elején például a hajdan már szinte az elnéptelenedők listájára került, később azonban újabb fejlődésnek indult falubán, Csllbrá'kon készült el egy üzemi étterem. A Gyüláji Állami Erdő- és Vadgazdasági fafeldolgozó üzemének iroda- és szociális épületében a megyéi vendéglátó vállalat üzemelteti. Némeíkéren az áfész építtetett egy félezer négyzetméteres kisvendéglőt. Hőgyé- szen és Tamásiban az áfész egy 380,' ültetve egy. 630 négyzetméter a lap területű ABC-boítot nyitott, Bátaszék ellátását pedig1 egy új, 180 négyzetméteres élelmiszerbolt javította. Hét kisebb1 településen szinte forradalmi változást hozott a dombóvári áfész busz- boltja, ami több új árucikkel, például mirelitekkel gazdagította a korábbi kínálatot. Ez a fejlődés főleg a vállalatok, szövetkezetek. pénzéből történt, de a tanácsok is sok esetben segítettek. Viszont kizárólag1 tanácsi pénzek felhasználásával' korszerűsítették az óvodákat, szépítették az iskolákat. A mérleg készítésekor azonban mindenképpen beszélni kell egy hallatllbnul jelentős tényezőről, ami nagymértékben elősegítette a' kisebb települések gazdagodását, gyarapodását. Ez a társadalmi munkát A megyében ennek értéke az idén, oz első hat hónapban, jóval magasabb, minti a tavalyi teljes összeg fele, mintegy 83 millió forint. Ebből a községekben lakók 69 millió forintnyi munkával gyarapították településüket. Ez — ai statisztikai adat mögött sok szorgos munkával telt óra rejlik — 14 millióval több, mint o múlt év első felében a községekben' végzett társadalmi munka1 összege. S az érték növekedésénél minden bizony- nyall lényegesebb az, hogy egyre többen értik és érzik ennek az önként vállalt tevékenységnek a. jelentőségét. Tudatosodott a hajdani jelmondat második fele, az hogy „magadnak építed”. S ez már a társadblmi összefogással elkészített épületek; utak, járdák, parkok további sorsát is meghatározza. A települések lakói építették sajátjuknak, és így a jövőben sokkal jobban óvják maijd azokat, Szeretünk vásárba járni. Szeretünk, még akkor is, ha más lépked saját lábunkon, összecsípnek, összenyomnak, melegünk van —, de az áru csábitó, s még a pénztárcánk engedi, veszünk, veszünk és veszünk... Nyári, őszi, téli, tavaszi... vásár. Féláron a cipő, zokni, a műanyag — minden, mi szem-szájnak ingere. Meg aztán itt a szüret, illő, hogy olcsóbb legyen a „hozzávaló”, s aki még nem tette, most megteheti, megveheti. Kisvásár és nagyvásár, mindegy, hogy milyen vásár, csak vásár legyen. Bakó Jenő és Kapfinger András képriportja Szüreti kellékek Olcsó rádiók és magnók Lámpaernyők Fazék, fedővel Bő áruválaszték Gépkocsi viszi a portékát ot Vevő és eladó — szí
