Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

1981. szeptember 27. MÉPÜJSÁG 3 Foglalkoztatás, fog la I koztatáspol iti ka Vannak fogalmak, amelyeknek bár ismerjük jelentését, tartalmát, mégis hosszú időn át hiányoznak szókincsünkből, mert amit takarnak, nincsenek, vagy alig vannak mindennapi hasz­nálatban. Aztán hirtelen előtörnek, megtelnek tartalommal, felismerjük fontosságukat, a napi gyakorlat /központi kérdéssé avatja őket. Ilyen új tartalmat nyert, gyakran használt szavunk lett a foglalkoztatás, a foglalkoztatáspolitika. Nézzük meg ennek néhány Tolna megyei vo­natkozását, hozzátéve, hogy a megyei kép szo­rosan összefügg az országossal. Foglalkoztatáspolitikánk fő követelménye je­lenleg és távlatban egyaránt - a teljes foglal­koztatás fenntartása mellett - a rendelkezésre álló munkaerő hatékony hasznosítása. E cél azt is jelenti, hogy változatlanul elsőrendű fel­adat az emberről való gondoskodás, az élet- és munkakörülmények lehetőségeinkkel arány­ban álló javítása. Tolna megye lakónépessége 1980-ban 266 273 volt, amely 7513-mdl magasabb az 1970. évi népességszámnál, tehát az ország lakosságának 2,5 szá­zalékát képviseli. A megye né­pességalakulásában hosszú idő óta tapasztalhatá csökkenő tendencia megváltozott. Eköz­ben jelentős változás követke­zett be a népesség iskolai vég­zettségében is. Például a 25 évesnél idősebb népességből a felsőfokú végzettséggel rendel­kezők aránya 10 év alatt csak­nem megduplázódott. IPARI-AGRÁR MEGYE A megyében foglalkoztatott aktív keresők száma 1970 és 1980 között 4,9 százalékkal lett több. A növekedés a fizikai foglalkozásúak 3,3 százalékos csökkenése és a nem fizikai foglalkozásúak 40,5 százalékos növekedése mellett következett be. 1970-ben az aktív keresők 26 százalékát az ipar, 40,1 szá­zalékát a mezőgazdaság fog­lalkoztatta. 1980-ra az ipar vet­te át a vezető szerepet, része­sedése 28,4 százalék, míg a mezőgazdasági foglalkoztatás 25,9 százaléka mérséklődött, az­zal együtt, hogy az iparban a létszámnövekedés 1979-ben megállt. Az aktív keresők nagy jelen­tőségű átrendeződése megvál­toztatta a megye jellegét. Tol­na megye az elmúlt időszakban agrár-ipari megyéből ipari-ag­rár megyévé fejlődött. A foglal­koztatottság helyzete megyénk­ben jobb az országos átlagnál, a lehetőségeink felső határá­nak közelében van, további emelkedésével alig számolha­tunk. A megye ipará.oak népgaz­dasági súlya, a létszám és ál­lóeszközérték alapján számítva 1—2 százalék között mozog. Az elmúlt tervidőszak során szá­mottevő fejlesztés valósult meg, így több ágazatban az orszá­gos termelésből jelentős, ese­tenként 10 százalékot is meg­haladó mértékben részesedünk (például: puhabőr, zománc­edény). Ugyanakkor jelentős arányváltozás is megfigyelhető. A nehéziparban és az élelmi­szeriparban foglalkoztatottak aránya növekedett. A szövetkezeti szektor me­gyénk iparában továbbra is magas arányt képvisel. Az ipari foglalkoztatottak 26,3 százalé­ka dolgozott 1980-ban az ipari szövetkezetekben. (Az országos arány 13,8 százalék.) A megyei munkaerőhelyzet megítélésénél igen jelentős az, hogy miként alakul, illetve ala­kulhat az első ízben munkába lépők és a nyugdíjazás miatt távozók száma. A IV. ötéves tervidőszakra Jellemző volt, hogy a munkába lépők száma tartósan és jelentősen megha­ladta a kilépők számát. Az V. ötéves tervidőszak során a munkaerőforrások fokozatosan beszűkültek és a foglalkoztatott­sági struktúra változása miatt az első ízben munkába lépő fiatalok közül évről évre keve­sebben helyezkedtek el az ipar­ban. Ugyanakkor a nyugdíja­zás miatt kilépők száma növe­kedett. TÖBB A MŰSZAKI DOLGOZÓ A megye építőipari egységei­nek kapacitása az elmúlt öt évben 24,5 százalékkal bővült, melyben jelentős szerepet ját­szott a három egyedi nagybe­ruházás építési szükséglete. A termelés bővülésének forrása jelentős mértékben a munka­termelékenység emelkedése volt, bár a foglalkoztatottak száma és aránya is nőtt. Az ágazat technikai fejlődésének következtében nőtt a műszaki munkavállalók száma és 10 százalékkal emelkedve jelenleg már 57,2 százalék a szakmun­kások aránya is. Az építőiparban jelenleg in­dokolatlanul magas a munka­erő-elvándorlás. A TÁÉV-nél 1980-ban készített felmérés sze­rint a távozó dolgozók 31 szá­zaléka lakóhelyükhöz közelebbi munkahelyen kívánt elhelyez­kedni, s mindössze 6 százalé­kánál szerepel a kilépés oka­ként a kereseti lehetőség. A munkaviszonyt változtatók kö­zel 40 százaléka termelőszövet­kezetben vagy kisebb, megyei építőipari szervezetnél (tanácsi költségvetési üzem) helyezke­dett el, mintegy 30 százalékuk különböző intézmények és ter­melőüzemek karbantartási munkakörében létesített új munkaviszonyt. öt év alatt a megye mező- gazdasági üzemeinek bruttó termelési értéke 17—18 száza­lékkal nőtt. A foglalkoztatottak részaránya viszont számottevő­en csökkent az V. ötéves terv­időszak során. A létszámcsök­kenést alapvetően befolyásolta a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjkorhatárának leszállítá­sa. Például 1975-ben 885-en, 1976-ban 973-an, 1980-ban 1354-en kerültek nyugdíjba. A termelés technikai színvonalá­nak fejlődése megkövetelte a műszakiak számának emelését, amely a termelőszövetkezetek­ben 5 év alatt 226-tal nőtt. A kereskedelmi ágazatban foglalkoztatottak száma az V. ötéves tervidőszakban elérte a 10 ezer főt. Az ágazaton belül a szövetkezeti kereskedelem fejlődése a dinamikusabb. TÖBB EZER ÜJ SZAKMUNKÁS A gazdasági fejlődéssel pár­huzamosan nőtt az igény a kü­lönböző szakmai végzettségű dolgozók iránt. A szakmunká­sok részaránya 28,4 százalék­ról 39,8 százalékra, a betaní­tott munkásoké 38,1 százalék­ról 43,7 százalékra emelkedett, a segédmunkásoké pedig 33,5 százalékról 16,5 százalékra csökkent az elmúlt 10 év alatt. A szakképzettségi színvonal megyénkben ennek ellenére alacsonyabb, mint az országos átlag. Az ipari szakmunkásképzés bázisai a Szekszárdon, Dombó­váron, Bonyhádon és Tamási­ban működő intézetek. Az el­múlt 5 év során 4300 tanulót képeztek ki 53 ipari szakmá­ban. A szakmunkástanulók 75 százaléka ipari szakmát tanul. A szakmunkásképzésben nagy jelentőségű a felnőttko­rnak képzése. Az ipari szak­mákból évenként vizsgázók egynegyede felnőtt munkás, s mintegy egyharmada nődolgo­zó. Mezőgazdasági szakmák­ban a felnőtt vizsgázók száma meghaladja az ifjúsági tagozat létszámának hatszorosát. Külö­nösen állattenyésztő szakmában vizsgáznak magas számban. A szakképzettségi színvonal növe­kedése — főként a mezőgaz­dasági üzemekben — javította a korszerű technológiák alkal­mazásának személyi feltételeit. TALÁLJON EGYMÁSRA A MUNKAHELY ÉS A MUNKAERŐ Tolna megye munkaerőhely­zetét általánosságban az is jellemzi, hogy a munkahelyek száma meghaladja a munka- vállalók számát, azonban azok térbeli eloszlásában, területi tagoltságában számottevő az eltérés. A településhálózat, a gazdaságföldrajzi tényezők, a már korábban kialakult ágaza­ti szerkezet, a közlekedés alap­vetően befolyásolták a megye foglalkoztatáspolitikai jellemző­it. A mezőgazdasági keresők arányának országos vidéki át­lagot meghaladó nagyságrend­je, a könnyűiparban foglalkoz­tatottak magas aránya is a megye adottságából származik. A kiemelt szerepkörű települé­sektől távolabb eső mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben jelenleg is hat a foglal­koztatási kényszer, hogy a tsz helyben oldja meg a munkára jelentkezők foglalkoztatását. Ugyanakkor a megyeszékhelyen annak ellenére létszámhiány van, hogy mintegy 9500 a bejá­ró dolgozók száma. Az előzetes felmérések sze­rint az aktív keresők számának kismérvű csökkenése várható az 1981—85-ös tervidőszakra, a teljes foglalkoztatás célul tűzése reális, megvalósítható feladat. A megye munkaerőhelyzete alapján nagyobb arányú ipar- telepítéssel a VI. ötéves terv­ben nem számolhatunk. To­vábbra is elsődleges feladat a nagyberuházások — paksi atomerőmű, szekszárdi húsüzem 1— munkaerő-szükségletének maradéktalan biztosítása. Má­sodik helyen a meglévő, közel­múltban épült vagy rekonstruk­cióval bővített ipari üzemek hiányzó létszámának feltöltése szerepel. A munkaerő hatéko­nyabb foglalkoztatása érdeké­ben a fejlesztésekkel, rekonst­rukciókkal összefüggő munka­erő-szükségletet így az 'ipar egyéb ágazataiból felszabadu­ló munkaerő foglalkoztatásával biztosíthatják. Az egyes közsé­gekben — gazdaságosabban másutt nem foglalkoztatható — a munkaerőtartalékot, a mező- gazdasági alaptevékenység lét­számszükségletének biztosítá­sán túl, elsősorban a kiegészí­tő gazdaságban célszerű alkal­mazni, úgy, hogy ezzel a falu népességmegtartó szerepét, ké­pességét erősítsék. A műszaki, technikai színvo­nal javításával, korszerűbb technológiák bevezetésével is szükséges javítani a munka­erő-foglalkoztatás hatékonysá­gát. Az anyagmozgatás gyor­sabb ütemű javításával csök­kenthető a termelés kisegítő fo­lyamataiban foglalkoztatottak száma. És még tovább sorolhatók azok az általános érvényű és speciális feladatok, amelyek révén tovább javítható me­gyénkben a munkaerő- és fog­lalkoztatáspolitikai koncepció minél teljesebb megvalósítása. Ilyen a megfelelő munkaszerve­zés, az üzemi belső irányítási szervezetek korszerűsítésével javítható munkafegyelemj a korszerűsített szakmunkáskép­zés, felnőttképzés, a dolgozók munkába járási körülményeinek javítása, a munkarendváltozá's. Természetesen változatlan fel­adat a munkaerő-tartalékok feltárása, a szervezés színvona­lának növelése, a dolgozók al­kotóképessége kibontakoztatá­sának elősegítése. HÉTRŐL I! I ^HHHÍRREl HÍRRŐL Dúskálok a jó hírekben, amikor kiteritem magam elé a heti Népújságokat. Magas a ko­rai szőlők cukorfoka Szekszárdon, sikereket ér­tek el a megye kiálítói a BNV-n, az ősz hiva­talos beköszöntésével ismét megjött a nyár, or­szágosan egyedülálló tárgyi emléket mentet­tek meg, azt a bizonyos nagydorogi mennye­zetet, bevitték a Béri Balogh Ádám Múzeumba, sikeres volt az atomeröműves ötletnap Pakson, a megyei magasugrócsúcsot 208 centire javí­totta Kovács Miklós, a diákok többnyire jó­kedvűen, eredményesen dolgoznak az őszi betakaritási munkákban, pályázni lehet ismét a pécsi akadémiai bizottságnál, elvihetjük a gépkocsikat ingyenes fényszóróbeállitásra ... Álljunk meg! Tegyünk reflektorfénybe néhány dolgot! A nap is erősen fénycsóvázott péntekig, amikor kiadós zápor csobogott Szekszárdon, és más­hol is. A fényben tisztábban látunk, ugyebár... Mennyezet a múzeumban Világos például, hogy miért nem szakadt le a mennyezet 110 év alatt a nagydorogi ház­ban, a valamikori tisztaszobában. Gondoljuk csak el, 1871 óta majdnem sértetlen ai szép, festett famennyezet, és most múzeumba került, mestergerendástól, mint egyedülálló népi épí­tészeti emlék. Miért lehet ez egyedüli, miért nem ették meg a szűk, miért nem szakadt le? Hát a szú bizonyára értékelte a festés szép­ségét és odébbállt, más rágnivalót keresett. A ház mindenkori lakói mindig jók voltak, nem füllentettek, nem tettek keresztbe szalmaszá­lat sem egymás kárára. A mennyezet geren­dái, deszkái, sőt még a kezettái is a helyükön maradtak. Gyanús talán, hogy kifogástalanul Formás betűk és számok: készült 1871. építették meg 1871-ben? Ki mer ilyent állítani a mai időkben, amikor csupán betonfödém van a fejünk fölött? Ötletek félre a tréfával! Az atomerőmű-építkezésnél nagyon biztonságosan építenek, minden tekin­tetben. Tehát nemcsak a sugárzás elleni véde­lem megvalósítása szigorú előírás, hanem az épületek szerkezetének legnagyobb és legki­sebb részeit is nagy szilárdsággal készítik, vi­tathatatlanul. Legalább hármas ellenőrzés van, de inkább négyes: az építő, szerelő vállalatok műszaki irányítói árguskodnak munka közben, ennél még árgusabb szemekkel vizsgálják nap mint nap a munkát az Erőmű Beruházási Vál­lalat műszaki ellenőrei, velük együtt — vagy külön is — a szovjet szakértők, és mindezen túl az országos hatáskörű műszaki minőségvizsgá­ló intézet, főként a kritikus elemeket, részeket. Miért hozom szóba ezt a témát? Egész hétre szóló esemény volt Pakson a KISZ-építkezési napok. Egyik rendezvényén, az ötletnapnak nevezett fórumon sokszor és sokan beszéltek az építés részleteiről, javaslatot tet­tek új megoldásokra. Például, hogy bizonyos pontokon — ahol kevés a hely a sokféle mun­kához és az idő sürget — nem kellene időzni a helyszíni gyártással (betonozás vagy szere­lés), hanem előregyártott elemeket kellene al­kalmazni, Érveltek: konkrétan megmondták, hogy máshol ugyanez előregyártott elemmel készült, mert ott o terv úgy írja elő. A zsűrinek nagyon tetszett a fiatal szakemberek ötlete, javaslata, kézenfekvőnek látszott: ezzel a mód­szerrel gyorsítani lehet a munkákat. De min­den ötletnél, példánál elhangzott a kérdés: elég szilárd, jól illeszthető, stabil? A válasz határozott igen volt, mondván, hogy más he­lyen is így oldották meg . . . Ezek az építőik méltó utódai a nagydorogi 1871-es mestereknek. Paks színházai Maradjunk még egy kicsit Paks női. A fél or­szág építi az atomerőművet, úgy illő tehát - a jelek szerint -, hogy legalább a fél ország színházai ajándékozzák meg előadásaikkal az atomváros közönségét. Hat színház tart elő­adást Pakson ebben a szezonban, összesen ti­zenkettőt. Opera- és balettműsor is van a bér­leteken: 'Hol vagyunk már attól az időtől, amikor egyetlen színház, a hajdani Déryné járogatott Paksra', és a nem túlságosan korszerű kultúr- háZban játszott! Ennek a kisvárosnak a fejlő­dését sok mindennel lehet mérni. Lehet pél­dául azzal, hogy az idén, az aszályos időjárás ellenére sem volt vízhiány, noha korábban örö­kös gondot okozott. Még csak vízkorlátozást sem kellett elrendelni 1981-ben. A régi város­részben egyre több a park, o város előtt pedig egyre több ipari üzem, vállalati telep létesül. Kocsmák helyett szép éttermeket talál a ven­dég, lassanként mind eltűnik a színvonaltalan szórakozóhely. Ezek nagyon nagy változások. De az, hogy Szegedtől Veszprémig és Buda­pestig hat színház járjon rendszeresen a Duna menti minivárosba (remélem, nem'sértődik meg senki a kifejezésért, hiszen Szekszárd jóval na­gyobb és az is csak kisváros), tehát hogy ilyen Jó évjárat lesz az idei, mára is meleget ígérnek színvonalra magasodik a kulturális kínálót, ez bizony felülmúl minden korábbi elképzelést. Ugrásszerű a fejlődés - ugornia kell a közön­ségnek is, a saját érdekében. Hiszen a hang­versenybérletről meg a pódiumbérletről még nem is szóltam. Lovas kocsival részegen Az elején csupa jó hírt emlegettem, ez ter­mészetesen egyoldalú kép: nem volt fenékig tejföl ez a hét sem, például azért, mert fenékig szesszel dolgoznak némelyek, sajnos. Tehát isz­nak, vedelnek munkaidőben. Egyik községünk határában leesett a lovas kocsiról a fogatos ember, mert ittas volt - így szól a rendőrségi hír —, és a helyszínen meghalt. Mindig elszo­morodom, sőt megrémülök, ha ilyen tragédiát hallok. Nem véletlenek ezek a hatólok. Ez a baleset nem is tartozik a jellegzetesen mező- gazdaságiak közé. „Elavult” 'baleset. Ha gép­hiba, vagy súlyos jármű véletlen megcsúszása okoz bajt, még érthető. De hogy valaki lees­sen a lovas kocsiról!. .. Gyerekkoromban, Kis­tormáson, amikor még fcönmös traktorral szán­tottak, fölborult egy traktoros, mert a tábla végén a lejtőnél megcsúszott a gép. Maga ailá szorította szegény embert, égette a testét a forró kipufogócső, később meg is halt. Nem történt mulasztás. Még csak nem is virtusko- dott az illető, egyszerűen ki akart menni a tábla végéig, hogy fölszántsa az egészet. A gép megcsúszott. Nem volt akkor kellő tapasz­talat a traktorvezetéshez. Már van. A lovas ko­csihoz is lehetne végre. Ki a győztes A mezőgazdasági munkákban, a betakarítás­ban értékes segítséget adnak a diákok, ország­szerte. Megyénkben különösen sok a tennivaló, nagy a kertészkedés, főként a szőlőterület. Rengeteg tanuló dolgozik, több helyen verse­nyeznek is. Munkára nevelés ez o javából. Rendes fizetést kapnak a gyerekek, a teljesít­ményüket mérik. Nagyon egyszerűen: megmé­rik a leszedett szőlőt. Nem is értem, hogyan történt meg az a kü­lönös eset az egyik tsz-'ben, hogy összeveszett két tanárnő: kinek a diákjai szedtek több sző­lőt. Valamelyiküknek bizonyára savanyú a sző­lő, mert a nyelve helyén fullánk van. GEMENCI JÓZSEF A KSZE termelési rendszer új talajművelő esz­közöket is bemutatott szerdán a taggazdasá­gok szakembereinek a Szekszárdi Állami Gaz­daságban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents