Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. szeptember 26. NÉPÚJSÁG 3 Reggeltől estig Németkér — 1981. szeptember 23. szerda Az újságíró ugyebár a hét­köznapok krónikása is, mely hétköznapokat többnyire elfe­ledünk. Mi sem természetesebb ennél, hiszen már magában a szóban benne van, hogy azok semmi különösebbről nem ne­vezetesek. Most egyetlen hely­színről és egyetlen hétköznap­ról olvashat, aki kedvet érez hozzá. Nagy vonalakban azt igyekeztünk megörökíteni, hogy mi történt az elmúlt szerdán Németkéren. Ez csak annyiban különbözött az év többi ötven­egy szerdájától, hogy ezen a napon, délután, a németkéri szemek jelentős része épp úgy a község határain messze túlra figyelt, mint ahogy ez országo­san az államhatárokon is túlra történt. Szerdán volt Bukarest­ben az emlékezetes román— magyar labdarúgó-mérkőzés, amire bizonyára emlékezünk majd egy-két hétig, de még a lelkes szurkolók túlnyomó több­sége is elfelejti — egy-két év múlva. ,, Arra a megoldhatatlan fel­adatra természetesen nem vál­lalkozhatunk, hogy a szépen gyarapodó község valamennyi háztartásában valamiféle idő­mérlegszerűt készítsünk. Csak néhány helyszínt választottunk ki és megelégedtünk azzal, hogy utalásszerűén említsük, ez a nap is a faluból Paksa indu­ló és onnan érkező ingázók láncára volt felfűzve reggeltől estig. A TERMELŐSZÖVETKEZET­BEN az 536 férőhelyes tehené­szeti telep 45 dolgozója kezdte a napot. Munkaidejük első fele fél 6-tól 10-ig tartott, délután pedig fél 4-től este hétig. Ar­ra a kérdésre, hogy a meccs jóvoltából „ráhajtanak”-e egy keveset, a főkönyvelő és állat­orvos egyaránt mosolygott. Ez a jószág mellett egyrészt kép­telenség, másrészt a tehenészek legendásan jó munkaerők, akikkel kapcsolatban már fo­gadást is vesztettek. Arról volt szó, hogy szilveszter éjszakája változtat-e valamit munkájuk minőségén. Aki ellenük foga­dott — vesztett. A tizenöt iro­dista 8-tól délután 5-ig dolgo­zott, ebédszünettel. Az ÉLELMISZERBOLTBAN fél 7-kor nyitottak. Most nem lehe­tett annyira érzékelni, mint máskor, hogy a bolt már ki­nőtte a németkéri igényeket. Búcsú után lévén, kisebb volt a forgalom, húszezer körüli fo­rint, a máskori harmincezer he­lyett. Változatlanul hiánycikk volt a zsemlemorzsa. A 40-es számú élelmiszerbolt 8 dolgo­zója és a 2 tanuló a falubeli­ekkel együtt várja az október­ben remélhetőleg megkezdődő átépítést, aminek jóvoltából, előbb-utóbb kis ABC-áruházzá válnak. Remélhetőleg inkább előbb, semmint utóbb. Az ÓVODÁKBAN is reggel fél héttől kezdődött a munka. Kettő van, 3 óvónő és ugyan­ennyi dada 96 gyereket gon­doz és nevel itt. Az I. sz. óvo­dában Luxemburger Józsefné és Szalay Lajosné kezdte a na­pot. 7-re jött Csida Jánosné óvónő, majd később a délutá- nos Pálfai Kornélné. Fél 9-ig érkeztek a gyerekek, ezután reggeliztek, majd 9-kor kezdtek velük tanmenetszerűen foglal­kozni. Ezt nem árt hangsúlyoz­ni, hiszen az óvodában az is­kolára való előkészítés történik, anyanyelvi, német anyanyelvi, környezetismereti oktatás, test­nevelés és barkácsolómunkára szoktató tevékenység formájá­ban. Háromnegyed 12-kor tá­voztak a „hazamenősök", fél 1- kor ebéd, fél 3—3-ig alvás. Az ISKOLÁT mint mindennap, háromnegyed 7-kor Ambach János nyitotta. 7-re befutott a falun kívül lakó mintegy 30 gyerek, akikre a tanítás kezde­téig Kiss Ferenc nevelő fel­ügyelt. Fél 8-ra érkeztek az ügyeletes nevelők, majd a töb­biek, valamivel 8 előtt Viola László igazgató kulcsainak csörgése hallatszott. 15 peda­gógus 250 gyerekkel dolgozott benn, míg kinn a falakon a ta­nács építőbrigádja végezte az utolsó simításokat az épület ta­tarozásán. 600 ezer forint érté­kű a felújítás. Napközis 96 van, és még 24 menzás, aki itt kap ebédet az új kisvendéglő­ben. A napköziben délután 4- ig tartott a tanulás. Háromne­gyedkor megérkezett az állami gazdaság kis autóbusza a Szlu- ha-pusztai 8 diákért. Takarítás után Ambach János délután 6- kor zárta azt a kaput, melyet ő nyitott. A KISVENDÉGLŐBEN 7-re jött Krausz Nándor vezető és 7 dolgozója. A két presszós 8-ra. Itt 9-kor, az étteremben, a köz­ség lassan készült új büszkesé­gében fél 12-kor nyitottak. 300 személyre főztek, közülük negy­venen vitték el 13 forint 70 fil­lérért az előfizetéses ebédet. (Halászlé, túróscsusza.) Fél 1 körül Orsós Józsefné „terelget­te” befelé a 135 itt étkező is­kolás első csoportját. A kugli- pálya ... bocsánat, tekepá­lya!... 9-től a 21 órai zárásig szolgálta a nem kevés, bár rendszertelenül érkező sport­kedvelőt. Kereken hatszázan fordultak meg ezen a napon a Vigadó vendéglőben. A TANÁCSNÁL délelőtt nem lehetett vezető tisztségviselőt találni. Ambach Edéné, az el­nökasszony Pakson volt, mint népi ellenőr. Dr. Czakóné Fer­ge Mono, ax új yb-titkár pedig a községet járta. „Csendes nap volt" — mondták az irodisták. Adócsekkért, napközis térítési díj ügyében, s ideiglenes beje­lentővel keresték fel őket. Két­ségtelenül legfontosabb ese­mény Payerle Mihály Györny és Képi Klára bejelentése volt, akik házasságkötési szándéku­kat közölték. A lakodalom ok­tóber 21-én lesz. A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN is lakodalmi előkészületek folytak. Ide várják a mai napra — szombatra — a Benke Ferenc és Poth Zsuzsanna egybekelé­sét ünnepelni kívánókat. A ház­ban egyébként még csak az őszi szezon első lépéseit tették. Délután itt találkoznak az ifjú munkásőrök és úttörőgárdisták. Hanák Ottó igazgató, aki. dél­előtt tanít, diákjai egyikét-má- sikát korrepetálta. Felesége, a könyvtáros fél 4-kor a 14 lány­ból álló könyvbarát őrs első ta­lálkozóját vezette, előtte azon­ban könyvgyarapodásokat re­gisztrált. A 350 saját és 317 le­téti kötetből álló német nemze­tiségi könyvtár 15 kötettel gya­rapodott ezen a napon. Már napközben többen érdeklőd­tek, hoqy délután jöhetnek-e tévét nézni, természetesen a már említett meccsre kíváncsi­an. Az ORVOS — bízunk benne -— szintén időt szakíthatott er­re. Dr. Szijjártó Zoltán községi orovs szakvizsgára készül, dél­után 2—6-ig a felesége helyet­tesítette, dr. Dobos Eszter, aki főállásban a paksi konzervgyár üzemorvosa. Németkér késő délutáni, es­ti beszédtémáját nem regiszt­ráltuk. Ügy véljük, hogy sport­tárgyú volt. ORDAS IVÁN Fotó: GOTTVALD KÁROLY A népfront életéből Vendégek Karl-Marx-Stadt megyéből A Hazafias Népfront Tolná megyei Bizottsága vendégeként kéttagú, Karf-Marx-Stadt me­gyei delegáció tartózkodik me­gyénkben. Az NDÍK-beli Nem­zeti Front Kárl-lMarx-Stadt me­gyéi és a HNF Tolna megyei Bizottságai,' a testvérkapcsola­tok jegyéiben, évek óta, gyümöl­csöző 'munkakapcsolatot tart fenn egymással, ennek része­ként rendszeresek a delegáció- cserék is. Wolfgang- Frank, a Nemzeti Front Karl-IMarx-Stadt megyei titkára és Werner Oberst, Zwickau-i járási titkár kedden érkezett hazánkba. Az első na­pot Gárdonyban- töltötték és tanulmányozták a népfront és az egyházak kapcsol atót,ezt követően- Székes-fehérváron is­merkedtek a népfrontmozga­lom helyi tevékenységével. Csü­törtökön Dombóváron jártak, ahol a város vezetőivel talál­koztak, ai tapá'sztalatcsere té­mája a társadalmi munka szervezése volt. Tegnap reggel dr. Péter Szigfrid-, a megyei pártbizott­ság titkára fogadta a küldött­séget. A baráti beszélgetésben szó esett a testvérkapcsolatok­ról és a népfront párt'i-rá-nyítá- sá-naik kérdéseiről. Ezt követően a delegáció tagjai Pakson is­merkedtek a népf-rontmunká- va.l és a város új létesítmé­nyeivel, majd Dunaföldvárra utaztak. A delegáció ma elutazik Tolna megyéből, Budapesten, a XII. kerületi népfrontbizott­ságnál lesz még tapasztalat­csere-beszélgetés, majd rövid városnézés- után- hazautaznak testvérmegyei vendégeink. Kis csoport - nagy pénz? Jó tapasztalatokat kínálunk A különböző elszdmo­■ lasi mó­dok (elszámoló ár, szűkített ön­költség) miatt a ba-ksai Ezüst- kalász Termelőszövetkezeten be­lül a munkaszervezetek nem ér­zékelték kellően munkájuk ered­ményét; a dolgozók -például csak a részműveletek elvégzé­sében, nem pedig a végtermék jövedelmezőségében voltak ér­dekeltek. Hogy mindezen vál­toztathassanak, 1980 januárjá­ban új üzemszervezési és ér­dekeltségi módszert alakítottak lei. Ezzel a -mezőgazdasági ter­melést jól körülhatárolható, komplex termelési egységekre bontották, meghatározott termé­kek, vagy termékcsoportok elő­állítására 5-15 fős, önállóan gazdálkodó, a többletnyereség elérésében érdekelt munkacso­portokat hoztak létre. A csoportokat nem a vezető­ség, hanem a feladatokat isme­rő dolgozók alakították meg. A csoportok szervezése meg­lehetős gonddal -történt. Mert nem mindegy, hogy ki, kivel vállalkozik együtt dolgozni a munka eredményétől függő sze­mélyes jövedelem megszerzé­sére. A munkacsoportok és a szövetkezet vezetősége közötti megálla-podás ugyanis egyértel­műen leszögezi: „a munkacso­port célja, hogy a rájuk hízott vagyontárgyakkal, an ya gokkal, eszközökkel és a munkaidővel való ésszerű gazdálkodással oz üzemi tervhez viszonyított több­leteredményt érjenek el”. A többleteredmény 30 százaléka a csoporté, azt egymás között el­oszthatják, ta rta lékolhatják vagy munkájukat megkönnyítő eszközöket is vásárolhatnak be­lőle. A kiscsoportban dolgozó em­berek havi átlagjövedelmének ez csak az egyik része. Az elő­ző évi átlagjövedelemnek meg­felelő összeg az alapbér, ehhez jön a csoport — már említett — többletnyereségének 30 százalé­ka, és az év végi nyereségrésze­sedés. A nyereségrészesedés és a többletjövedelem meghatáro­zott hányadával kialakított cso­portjövedelmek a következő év bázisai, amelyek természetesen növelik a költségeket. További többletnyereséget tehát csak a hatékonyság növelésével lehet elérni. És erre legalkalmasabb eszköz a termelési költségekkel való takarékoskodás. íMindez persze nem mehet a minőség rovására, mert a ter­melési technológiát a tsz írja elő és betartását szigorúan el­lenőrzi. (Nem lehet tehát úgy takarékoskodni, hogy a növény- termesztésben például nem használják fel a szükséges mű­trágyát.) A csoportok és a termelőszö­vetkezet szabályos munkaszer­ződést kötnek -és a szerződés értelmében a szövetkezet mint munkáltató, a- termeléshez szük­séges földterületet, anyagokat és eszközöket árjegyzékben meghatározott áron adja- át a- csoportnak. A műtrágyát, a nö­vényvédő szert, a vetőmagot, a segédanyagokat -a hivatalos -be­szerzési ár és a kezelési ár ösz- szegével, az erő- és munkagé­peket bérleti díjjal, a szárító­üzemi kapacitást tervezett áron, a munka során felmerülő egyéb költségeket pedig a tényleges bekerülési áron terhelik a kis­csoportok költségszámlájára. Ennek a fordítottja is áll: tehát az előállított termékek és mel­léktermékek — általában terme, lői áron számított — értéke a csoport bevételét -növeli. A két összeg közötti különbség alaku­lásától függ, hogy a csoport tel­jesíti-e a nyereségtervet.-A kiscsoport a- saját felelős­ségére, illetve költségére dönt a munkaerő-felhasználásról is. 5 mert az időszakos munkások fizetése a cso.porttagok -alapbé­rét terheli, kétszer is meggon­dolják-, hogy felvegyenek-e va­lakit vagy -maguk végezzék-e el a többletmunkát. A csoportok­nál kötetlen a munkaidő, az el­végzendő munka1 jellege és mennyisége dönti el, hogy mi­kor kell dolgozni. A szövetke­zet vezetősége ugyanis nem a ledolgozott munkaidőt, hanem a tedhn-ológia betartását kéri szá­mon. Az egyik éltetőben pél.-----------SS---- daul uj gépét á llítottak be, amelynek kezelé­séhez évi 166 ezer forintos munkadíjjal négy embert lehe­tett volna felvenni. A csoport azonban eredeti létszámmal vállalta a többletmunkát. A megtakarított 166 ezer forintos munkaibér ugyanis csökkenti -a költségeket, tehát növeli a nye­reséget. A baromfiágazatnál maradva, a keltetők és a -neve­lők valóságos géptermek, ahol néha szükség van szerelőkre. Amióta az ágazatban kiscsapor. tos szervezetben dolgoznak, és amióta a szerelők 'munkadíja a csoport költség-keretét terheli, öntevékenyekké váltak az em­berek és a kisebb-nagyobb — különleges felszerelést, szaktu­dást nem 'igénylő — javításokat maguk végzi-k el. iBár a kiscsoportos munka- szervezés -a tsz-tagsógnak csak 35 százalékára terjed ki, ebben a formában hozzák létre a tsz termelési értékének csaknem 70 százalékát. A tagság -nagyfokú önállóságára, a gazdálkodásba való tényleges 'bevonására ala­puló szervezeti forma megvál­toztatta, megváltoztatja a gaz­daság vezetőinek feladatát is. A szövetkezet vezetőinek első­sorban a termelési célok meg­fogalmazása, az ehhez szüksé­ges közvetett szabályozás ki­dolgozása, a közvetlen szakmai vezetésnek pedig a technológiai folyamatok meghatározása és a munkacsoportok szakmai irá­nyítása a feladata. Egy tsz-nek - -alkalmazza bár a leghatékonyabbnak tűnő munkaszervezési és érdekeltségi rendszert - alkalmazkodnia kell a központi előírások szerinti jö­vedelemszabályozáshoz, amely köztudottan az adómentes jö­vedelemnövelési lehetőségeken túl, a meghatározott színvonal felett progreszív -adót fizettet a többletjövedelemért. Azon- per­sze lehet vitatkozni, hogy a jövedelemszínvon-al-sza'bályozás rugalmas-e vagy rugalmatlan, de tény: a nagyüzemek első­sorban az adómentesen elérhe­tő jövedelmet tartják szemmel, és nem, vagy csak kevés figyel­met fordítanak az így elérhető jövedelmeknek a végzett mun­ka minősége és eredménye alapján való elosztási rendsze­rének kialdktásán. Ezért, bármennyire is vonzó a Boksán kísérletképpen alkalma­zott kiscsoportos szervezési és érdekeltségi rendszer, ezt még­sem lehet -akárhol bevezetni. Elsősorban azért nem, mert nem mindenütt képződik akkora nye­reségtöbblet, ami -a kifizetett többletjövedelemmel járó prog­resszív jövedelemadók kifizeté­sére is elegendő lenne. A több­letnyereség 30 százalékából származó jövedelemnövekedés általában meghaladja az adó­mentesen növelhető bérszínvo­nalat, amely Boksán 3 száza­lék. Másodszor pedig azért nem, mert a kiscsoportos módszerrel - mint azt a baksai példa is mutatja — nem lehet az egész termelést megszervezni. Ez pe­dig feszültséget okozhat a szer­ve zhetetlen és o szervezett te­rületeken dolgozók között. Ha ez még elkerülhető is lenne, a módszer elterjesztéséhez -nem a szabályozókat kellene megvál­toztatni, hanem hozzájuk kelle­ne a kiscsoportos szervezési és érkedeltségi rendszert igazíta­ni. Az egyik alkalmas mód erre az lenne, ha a csoportok nem közvetlenül, hanem közvetve, a gazdaság nyereségéhez való hozzájárulásuk arányában, a gazdaság tervezett, vagy lehet­séges bérszínvonal-növekményén belül kapnák a többletnyeresé­gük után járó plusz jövedelmet. A baksai tapasztalatok - —- a-lapjan azonban meg lehet kockáztatni azt is, hogy -a kiscsoportos munkaszer­vezésnek nemcsak a többlet- nyereségben való érdekeltség a hajtóereje, hanem a terme­lési költségek ismerete és azok csökkentésének lehetősége is. BONYHÁDI PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents