Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-24 / 224. szám

1981. szeptember 24. NÉPÚJSÁG 5 Lelkes, képzett vezetők Béndek Margit Dombóvár és a város kör­nyéke úttörőcsapatainak életé­ről beszélgettünk Béndek Mar­gittal, a városi úttörőelnökség elnökével. — A területen 10 iskolában 11 úttörőcsapat működik, 3987 úttörő részvételével. A csapa­tok többségét lelkes és képzett vezető irányítja, most már nincs baj az anyagi megbecsülésük­kel sem, de ezért bizony har­colni kellett. A területi irányí­tást 13 tagú elnökség végzi, róluk is csak a legjobbakat mondhatom, összeszokott csa­pat, sok-sok tapasztalat birto­kában. Néhány kivétellel vala­mennyien pedagógusok. — Milyen az életkori össze­tétel? — Szerintem ennek nincs je­lentősége, mert az idősebbek a mozgalmi tapasztalatuk miatt nélkülözhetetlenek, a fia­talok pedig új és friss ismere­tekkel bírnak. Van harminc év alatti is az elnökségben és negyven feletti pedagógus is. Hét szakbizottság működik, a vezetőik többnyire elnökségi tagok. Nagyon sokat segítenek a szakbizottságok a városi ren­dezvények szervezésében, lebo­nyolításában. Talán többet kel­lene a szakbizottságoknak se­gíteni a csapatok konkrét mun­káját. Az utóbbi időben ma­gam is többet járok az isko­lákhoz, mert így több az infor­mációm, és találkozhatok a gyerekekkel is. — Milyen érzés egy pedagó­gusnak főhivatású úttörőveze- tőként dolgozni? — Ez más munka, bizonyos értelemben nehezebb is, mint tanítani, amit nagyon szeret­tem. Döbröközről hívtak erre a posztra 1976-ban, véleményem szerint a gyerekekkel köny- nyebb bánni, mint a felnőttek­kel, vagy legalábbis nekem könnyebb volt. A munka ter­mészetéből következik, hogy ez nem nyugdíjas állás, tehát viSz- szamegyek majd tanítani. Kirándulás Nem „háztól-házig” Az úttörőcsapatok első nagy rendezvénye mindig a fegyve­res erők napjához kapcsolódik. Ilyenkor általában kirándulás, akadályverseny, számháború, vagy más sportrendezvény sze­repel a programban. Többnyire a legközelebbi er­dőt szokták választani, de már vannak kivételek is. A dombó­vári Zrínyi iskola úttörői ma- gyanegregyi kirándulásra men­nek, a kaposszekcsőiek pedig Abaligetre. A dolog annál is inkább érdekes, mert nem lesz autóbusszal „háztól házig” szállítás. A gyerekek vonattal mennek, aztán pedig hosszabb gyalogtúrát tesznek. Tizenöt eve a „Vadvirágok” élen Az újdombóvári Vadvirág gyerektánccsoport nemcsak a megyében ismert és népszerű. Az idén ünnepelték fennállá­suk 15. évfordulóját, azóta ve­zeti a csoportot Kóka Albert- né. — Nyolcadikos koromban kezdtem táncolni, a dombóvári tanítóképzőben folytattam. Most már két csoportunk van, egy kisdobos és egy úttörő, lelkes, nagyszerű közösség az együttes, igaz, másként nem is lehetne ilyen jó eredményt el­érni. Az idén nyáron harmad­szor vettünk részt Tolna megye képviseletében az országos út­törő- és gyermekjáték-fesztivá­lon. Hetenként háromszor van két óra próba, fellépések előtt gyakorolunk szombaton és va­sárnap is, a nyarat sem hagy­juk ki. — Tehetségesek a gyerekek, sokat dolgoznak, a tanítás mel­lett hogyan van ideje ennyit foglalkozni velük? — Nagyon szeretem csinál­ni, és ez a legfontosabb, de szükséges hozzá a családi ösz- szefogás is. A férjem a zene­kar vezetője, minden próbán részt vesz. A négytagú zene­karból ketten valamikor tagjai voltak az együttesnek, aztán velünk maradtak. A ruhák na­gyobbik részét az édesanyám varrta, a fejdíszeket is mi ma­gunk készítettük. A megalaku­lástól kezdve vezetjük a nap­lónkat, megörökítünk benne minden fellépést és jelentő­sebb eseményt, eredetileg én kezdtem, de most a férjem folytatja. — A gyerekek hogyan bír­ják a táncot és a tanulást együtt? — Még soha nem volt pa­nasz rájuk. A tánc fegyelemre és kitartásra nevel. Biztos va­Kóka Albertné és az emléke­ket, sikereket őrző albumok. gyök benne, hogy a táncosaim tanulmányi átlaga jobb, mint az iskolai átlag. Azért termé­szetesen előfordul, hogy kilép vagy szülői kérésre kimarad valaki, de az ellenkezőjére is van példa. A szülők kifejezett kérésére táncol néhány elsős is. a kisdobos csoportban. — Hogyan keletkezett a Vadvirág név? — Már ismerték az együt­test, de még nem volt nevünk, ■kezdtek bennünket névtelennek emlegetni. Akkor elhatároztuk, hogy keresünk egy jól hangzó, kedves névet. Ezt éppen a nagynéném találta ki, aztán a gyerekek is javasoltak és vé­gül ők döntöttek a Vadvirág mellett. A KlSZ-nek és az úttörőszö­vetségnek egyik legnagyobb - közös - gondja aiz átmenet megszervezése a gyerekszerve­zetből az ifjúsági szövetségbe. A KISZ legutóbbi kongresszusán döntés is született ennek az át­menetnek a javításáról. Ez ügy­ben sokféle módszer is elkép­zelhető, közöttük is érdekes a kurdi. A klubmozgailomból általában kimaradtak az általános isko­lák végzős tanulói, emiatt egy­re több saját klub alakul teen- agereknek ország- és megye- szerte. 'Nehéz és átmeneti élet­kor ez, igen sajátos testi, lelki jelensége kikel kísérve, ezer gonddal, problémával átszőve. Ugyanakkor ez az a kor, ami­kor a fiatalt, o gyerekeket min­den érdekli és fantasztikusan nagy a szellemi befogadóképes­ségük. A klub Kurdon nem divatje­lenség, és nem is határozatok hívták életre, hanem 3 éve a helyi felismerés, hogy szükség van rá. lencse Sándor, a 2495-ös Rá­kóczi Ferenc útörőcsapat veze­tője, a Magyar Úttörők Orszá­gos Tanácsának tagja alakítot­ta meg és vezeti máig is a klu­bot. 'Az iskolába — Csiibrákró1!, Kurdról és Csurgópusztáról - összesen körülbelül 30 hetedi­kes és ugyanannyi nyolcadikos jár. Eredetileg nyolcadikosokkal kezdődött a munka, az idén a hetedikesek számára hirdették meg a klubot, amelynek célki­tűzései közé tartozik; hogy a gyerekeket már korán o műve­lődési háziba „szoktassa”. Hétfő délutánonként vannak a programok, amelyeket a tár- dakuni vezetőség alakít 'ki, sőt részt vesznek annak előkészíté­sében, szervezésében is. A témák néha kapcsolódnak tananyaghoz, mások pedig az osztályfőnöki órák témaköréhez. Beszélgettek már a gyerekek a barátságról, volt külföldi él­ménybeszámoló és saját vitakör is. Általában a vitaindító elő­adást is o klub tagjai közül tartja meg valaki. Készítették már magnetofonnal felmérést, és van sok játékdélután is. Kü­lönösen kedveltek a nyelvi já­tékok, a Kapcsoltam és az élő keresztrejtvény. Többször vendé­gül látták a KISZ-eseket, és ta­nultak társastáncokat is. A klubszoba; sőt, klubszobák felszerelése kitűnő és szép is. Az idén kaptak pénzt o felsze­relés bővítésére. Ugyanezek a helyiségek más napokon, illetve estéken az if­júsági klubnak nyújtanak ott­hont, ami eddig a pártszék'ház- ban működött, most oda a könyvtár költözött Játék a klubban, hétfő délután az alakuló klubfoglalkozás előtt Három hét Algériában ■Kiss Tímea, a dombóvári ének-zenei általános isikofa nyolcadikos tanulója csapat- titkár, június 4. és 28, között, 21 ország gyerekszervezeté­nek küldötteivel Algírban és az O-ran melletti Afn el-Turch- boni ismerkedett a világgal. Azóta már a dombóvári Gő­gös Ignác Gimnázium I. b. osz­tályának tanulója. A füzet, amibe a kinti informá dókat ír­ta; mindig nála van, hogy pon­tos tájékoztatással szolgálhas­son azoknak, akik az élmé­nyeiről, tapasztalatairól faggat­ják. — Hogyan kerül egy magyar úttörő Algériába? — Mindén évben öttagú de­legáció utazik a nemzetközi táborba. Zárokon az úttörő- aktivisták táborában választják ki, az ottani munka alapján, hogy kik mehetnek külföldre. Angliába, Jugoszláviába és Ku­bába ment az idén magyar út- törőkülldöttség. Itt Zárokon út­törődé,lókat, népdalokat és az úttörőszövetség történetét ta­nultuk. Figyelték a kezdemé­nyezőkészséget, a talpraesett­séget is, mert például, ha ki­rándulni 'mentünk, közülünk kerültek ki az idegenvezetők is. Nagyon örültem, hogy rám esett a választás, már csak azért is, mert ez volt az első külföldi utam. Az indulás ere­detileg augusztusban lett vol­na; de a Ramadan-böjt miatt előbbre hozták, emiatt több or­szágból késtek is, mert nem tudták elintézni addig az uta­zásukat. — Mii volt a legnagyobb él­ményed a több mint 3 hét alatt? — Sok volt. Sok érdekessé­get láttunk, halllottunk. Csodá­latos volt a tenger és a pál­mafák, amikor először meg­pillantottuk ökrét. Először utaz­tam repülőn, is, az is izgalmas volt, bár nem féltem'. A tolmá­csunk bevitt bennünket a piló­Kiss Tímea tófűikébe is. Egészen más az' ottani életritmus, mint nálunk, mások az emberek is. Mielőtt elutaztunk, felkészítettek ben­nünket Csillebércen mindenre, még azt is elmondták, hogy az algériaiak nagyon érzékeny emberek, és külföldiek előtt lehetőleg keveset beszéljünk magyarul, ne nevetgéljünk, ne­hogy félreértsék a magatartá­sunkat azok, akik nem értik a nyelvünket. Bennünket viszont mindenütt megcsodáltak, fény­képeztek. Sok nő hord csadort, de alatta európai ruhát Visel­nek. A többség a szieszta után, tehát délután leveti a csadort. — Milyen nyelven beszélget­tetek, és hogyan, alakult egy nap programja ? — A francia volt a közvetí­tő nyelv, mindén csoportnak volt franciául tudó tolmácsa. Kiósit nehéz volt megszokni az időbeosztást. Reggel kilenckor volt reggeli, délelőtt fürdés a tengerben, aztáin csak a sziesz­ta után kezdődtek a progra­mok és késő estig tartottak. Mindennap találkozott két-két nemzeti delegáció, és egymássül ismerkedtek. Mi legalább 15 ország gyerekszervezetének a tagjdival találkoztunk. Voltak nemzeti ' napok, amikor az egész tábornak bemutatkozott egy delegáció. — Ti hogyan mutattátok be Magyarországot, a magyar út­törők élétét? — Az országról és az úttö­rőmozgalomról vittünk képes anyagot és bemutattuk az if­júsági kiadványokat is. Éne­keltünk úttörő- és népdaloktat. Csillebércen tanultunk egy táncösszeáfllításf, amit kint még gyakoroltunk. A nemzeti na­pokon a vacsora mindig a be­mutatkozók étele volt. A pap­rikáskrumplihoz mi vittünk ki paprikát, azt mondták, minden­kinek ízlett, a. chileiek külön gratuláltak. — Hoztál emléktárgyat? — A legnevezetesebb ez a szemüveg, ami rtajtam van. Két napot töltöttünk egy Algír mel­letti úttörőtáborban, amikor on­nan elindultunk Oranba, elve­szett a szemüvegem, Ajándék­ba csináltatták nekem ezt a szemüveget. Nagyon értékes, mert a fényviszonyoknak meg­felelően kicsit sötétedik és vi­lágosodik az üvege. — A nyáron is voltál ifi-ve- zető-k'épző táborban, talán pe­dagógus pályára készülsz? — Nem, de amit eddig vál­laltam, azt szerettem csinálni, amit megtanultam; azt meg szeretném továbbadni az új úttörőknek. Amíg szükség lesz rá; segítem az utódomat, a raj­tanács titkárát is. Most úgy gondolom, hogy műszaki pá­lyát váltasztok, egy időben ál­latorvos, vagy erdőmérnök sze­rettem' volna . lenni. Még- nem döntöttem. Vertikális úttörőcsapat A megyében egyedülálló kí­sérlet folyik Dombóváron az 1123. számú Hunyadi János út­törőcsapatnál. Az új módszer kipróbálásában csak az úttörők vesznek részt, a kisdobosokat hagyományosan készítik föl a mozgalmi életre. A kísérlet lényege a.z úgyne­vezett vertikális rendszer, vagyis a rajok érdeklődési kör szerint, önkéntes jelentkezés alapján állnak össze és részt vesznek benne az ötödiktől a nyolcadik osztályosokig a témakörre kí­váncsi úttörők. A formát Radnai Lajosné csa'- patvezető „találta ki”, azt mondja o kísérletről, ihogy még sok kérdés tisztázatlan, mert az idő kevés volt ahhoz, hogy le­szűrjék a tapasztalatokat. Van­nak a módszernek ellenzői és védelmezői — egy biztos, hogy a gyerekék szeretik. Az első jogos kérdés mind­járt az lehet, hogy nem bont­ja-e meg az osztályközösséget az, hogy nem egy rajhoz tartoz­nak? Eddig ennek még nem voltak jelel, ezzel szemben elő­nye az önkéntesség és témakör iránti érdeklődés; ami érvényes a rajvezetőkre is, akik rajt és témát választottak. Az őrsök pe­dig valóban 'baráti alapon szer­veződnek, tehát igazi kis kö­zösségek, kutatási témáikat maguk választják ki. Felmerül­het még ellenvéleményként, hogy a különböző életkorú gye­rekek más-más tudásszinten vannak, ezért a kicsik hátrány­ba kerülhetnek. Ennek éppen az e'lenkezőjét tapasztalni, a na­gyobbak többet segítenek ne­kik a mozgalmi munkában épp­úgy, mint az új ismeretek elsa­játításában, megértésében. A tehetségesebbek hamar utolér­hetik a nagyobbakat, tehát a módszer ebben a vonatkozás­ban a tehetséggondozás egyik formája. Havonta vannak raj- foglalkozások, általában heten­te örsiek, felváltva szerepelnek szak- és mozgalmi témák. 'Pillanatnyilag az úttörők igé­nyeinek megfelelően működik társadalom- és természettudo­mányi, .sport- és honvédelmi, művészetbarát és orosz nyelvi raj, ezeken belül is elkülönül­nék az élő és az élettelen ter­mészet iránt érdeklődők és van olyan raj, amelyikből kettő is van. A módszer előnyei közé tarto­zik, hogy a szülőket és más szervek szakembereit az eddigi­nél jobban -be tudják vonni a munkába; ezt a rendszert még tovább szeretnék szélesíteni, de már így is több előadást tar­tottak iskolán kívüli szakembe­rek, sokat segítenek o honvé­delmi rajnak o fegyveres testü­letek.

Next

/
Thumbnails
Contents