Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
1981. szeptember 23. Képújság 3 Nők a termelőszövetkezetekben (II.) Itthon a helyzet bonyolult Településfejlesztés fi jöuöben kapjon többet a falu Tárva-nyitva a nagymányoki Gábor Áron Mgtsz elnöki szobájának az ajtaja, pedig Tat- kács Zoltán nem várt vendégeket. Meghallgatva jövetelünk célját, hogy véleményére vagyunk kiváncsiak: miért nincs helyük Tolno megyében a nőknek a téeszvezetés első vonalában, ő is úgy nyilatkozott, ahogy hetekkel ezelőtt Fogarasi Zsolt, a dabasi (Fehér Akác elnökhelyettese. Rögtön tálalva is a bizonyító erejűnek szánt helyi példát. Azt nevezetesen, hogy ha az 5 ezer hektáros, hat falura kiterjedő, 3 tanács közigazgatási területén dolgozó, két megyében lévő termelőszövetkezetben kimagaslóan tevékenykedő nőket akarnak fölterjeszteni kitüntetésre, a csatát nem a döntési joggal felruházott férfiakkal, hanem a nőkkel kell fölvennie a vezetőségnek. Ebben a termelőszövetkezetben a dolgozó taglétszám 350. Megoszlás: 130 nő, 220 férfi. 1980. december 31 -i adatok szerint a termelőszövetkezetben 8 mezőgazdasági jellegű egyetemet, főiskolát végzett közül 6 férífi, 2 nő. Nem mezőgazdasági jellegű főiskolai végzettséggel rendelkezik egy nő. Felsőfokú technikumot ketten végeztek, mindketten nők. Főkönyvelőjük Ludvig Jánosné. Akinek a helyettese is nő. A főraktáros is az. Főágazatvezetöi beosztásban dolgozik Vörösné Strasszer Teréz. A téesz váraljai termény- szárítójának is nő a vezetője, a belső ellenőrük szintén nő. „Kell ennél több?” — szól az elnöki kérdés. S ha arra gondolok, hogy Dobáson- Kakucsi Gabriella is főkönyvelőként kezdte és kemény munkában megszerzett pénzügyi, közgazdasági, agronómiái tudásai, vezetői készsége jogosította föl az elnöki szék elfoglalására, azt kell mondanom: „ez már valami!" De hozzáfűzöm — másodszorra is az alapkérdést: — Miért nincs Tolna megyében még csak mutatóban se asszony téeszelnöki vagy helyettesi poszton? • Takács Zoltán határozottan azt állítja hogy azért, mert il’yen jellegű teher- és felelősségvállalásra a nők — szerinte legalábbis — a nemükre jellemző fizikai adottságok miatt nem a'lkalmasak. Ugyanakkor hangoztatja, hogy a nők a termelőszövetkezetekben általában — de más munkahelyeken is — lelkiismeretesebben végzik el a rájuk bízott feladatokat, mint a férfiak. — A téeszelnöki beosztás nem egy emberé, hanem az egész családé. Ha ez o háttér rendezett, megértő, segítőkész, megy minden, mint a karikacsapás. De, ha otthon állandó a szápárbajozás o korai eltávozások, késői hazatérések, az átlagosnál sokkal nagyobb lekötöttség miatt, kész a baj. A nőnek lehetetlen megvalósítania azt a függetlenséget, amire egy jó feleség mellett a férfi képes. Gondoljon csak a nők családanyái hivatására! Takács Zoltán: Az elnöki megbízatás, férfimunka Gondolok, de nem sok egyetértést tükrözhet az arcom, mert az elnök folytatja!: — Tudjak milyen hosszú idő kellett ahhoz is, hogy Ludvigné elvállalja a főkönyvelői beosztást? Évek! Elhiheti nekem, nem a szorosan vett munkától tartott. Nézze . . . nehéz lenne megmondani, hogy a termelő- szövetkezetekben hány generációváltásra lesz még szükség ahhoz, hogy az emberek elfogadják a női vezetést. Különben amikor Erzsiké végre ráállt, s elvállalta a főkönyvelői beosztást, tudja mit mondtak még az elnöktársaiim is? „Bátor vagy, Zoli, de aztán rá ne fázz!” De én biztos voltam a választás helyességében, és az idő engem igazolt. Az az alapvető gond a nők vezetői beállításánál, hogy a mezőgazdasági képzés egyre inkább csak férfi- szakmákat ad. Meg aztán az ezeréves megszokások, beidegződések, hagyományok .. . iNe hozza nekem elő Kakucsi Gabriella példáját, mert ő nem az általánost, hanem a különöst képviseli. (Ezen a ponton a mindaddig elvtársi hangvételű eszmecsere csaknem nyíltan ingerültté váltott, egy nem túl szerencsés körbeszólás miatt, mely azt kezdte firtatni, milyen alacsony szintű általában a nők műszaki intelligenciája, miért nincs a nődolgozók körében- annyi újító, mint a férfiak körében és így tovább. A rokonszenves tényen persze ez mit sem változtat. A nagymányoki Gábor Áron portáján legalább nem utasítják a kívánt, azaz megkövetelhető szakmai tudás birtokában ab ovo a második, harmadik vonalba a munkavállalókat azért, mert nők. S ez már komoly valami. Itt Tolna megyében legalább is az. Amikor egy igen munkaigényes fölmérés elkészülte után, 1978 végén a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége tárgyalta a szövetkezetekben dolgozó nők élet- és munkakörülményeinek alakulását, a nő-bizottságok munkáját, sok tiszteletet ébresztő eredményt vehettek számiba-. Felgyorsult a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődése, szélesedett a szövetkezeti demokrácia, fokozódott a tagság részvétele a szövetkezet irányításában, ellenőrzésében, növekedett a szakmai, politikai, általános műveltségi szintje, a személyes jövedelem. De ami bennünket ezúttal különösen érdekel: jelentősnek minősítette az említett felmérés a nők tudati fejlődését. A megye 68 termelőszövetkezete akkor 37 059 taggal dolgozott. E létszám- 40 százaléka volt nő. Nagyjából ma is ez aiz arány. De . .. Se akkor -nem dicsekedhettünk, se most nem dicsekedhetünk a nők magasabb munkakörbe történő megbízásának térhódításával. Elnök és elnök- helyettes, főagronómus, főállattenyésztő a 68 szövetkezetben a nők köréből nincs. Igaz, -némileg emelkedett o főkönyvelőnők száma. Középvezetői megbízatása viszont lényegesen több nőnek van már. Az érintettek ezeket a megbízatásokat bátram vállalják, helyt is állnak. Igaz, hogy a munkából a bizonyítás során még mindig kétszer-há- romszor annyi jut egy -középvezető nőnek, mint férfinak. A női agrárszakemberek száma küjönösen alacsony. A felső- és középfokú agrárképesítést szerzett nők zöme pedig az -ügyvitelben dolgozik, és csak statisztikailag tartozik az agrárszakemberekhez. ^Bizonyításul álljon itt néhány 1980. december 31-én -kelt adat a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott nőkről: — Mezőgazdasági -egyetemet, főiskolát végzettt 46 — Nem mezőga-zdaságije Heg ű főiskolát végzett 13 — Mezőgazdasági jellegű felsőfokú technikumot végzett 15 — Nem mezőgazdasági technikumi végzettségű 2 (Felső- és középfokú iskolai végzettségű összesen 76 (Főkönyvelő és egyéb beosztásban foglalkoztatott nő 17 Vezető B. kategófiájú -beosztásban 10 Vezető C kategóriájú beosztásban 18 Egyéb munkakörben 43 Elnök, elnökhelyettes, főmezőgazdász nincs az ográr.képe- sítésű nők köréből. Miért? A -különös és az általános különbsége miatt. iNo de ... a -különös gyakran szerepel, ám úgy, mint közbülső láncszem az általános és egyes között! S mint az már meg-any. nyiszor előfordult a történelem során: a különös, mint kategória eltűnhet, -hogy többé-kevés- bé áltailá nősként szerepeljen tovább. De erről módunk volt először Iregszemcsén, -majd Pincehelyen is beszélgetni. Furcsa módon itt se szenvedélymentesen. (Folytatjuk.) LÁSZLÓ IBOLYA Szarvasmarha-tartás higiénikusabban Érdekes kísérletbe kezdett az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát. Újfajta szarvasmarhatartási eljárást dolgoztak ki, amelynek lényege, hogy a karám padozata lignitpernyéböl készült. Ez az állatok higié- nikusabb tartását teszi lehetővé. Az állattartó épület kisebb a hagyományosnál, hőszigetelt és oldalai GRABOPLAST ponyvából készültek. A kísérlet célja: vizsgálni azt, hogy az állatok miként „érzik magukat" az új körülmények között. A képen: az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát új tehénistállója. Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik közelmúltban tartott ülésén elfogadták a településfejlesztési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől kértünk nyilatkozatot: — Tíz éve lépett életbe a településfejlesztési koncepció. Mi indokolta ennek felülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy évtized alatt sok minden változott, igen nagyot fejlődött az ország. Ezekben az években lényegében befejeződött a szocialista iparosítás extenzív szakasza, az ezzej együtt járó ipar- telepítés, aminek viszont óriási hatása volt a településfejlesztésre. Korábban teljesen vagy nagyobb részben mezőgazda- sági jellegű helységek iparosodtak, s ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak hatással volt a településfejlesztésre a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása, a korábbi kis szövetkezetek egyesülése, összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy évtized alatt a makroszerkezet stabilizálódott, ezért is át kellett tekinteni a településhálózat-fejlesztési elképzeléseket és teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztettük a módosításokat. Természetes, hogy hosszú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon- is beleszól a mindennapi gyakorlat. Nagyon fontos célja volt a településhálózat-fejlesztési koncepciónak a város és falu közti különbségek csökkentése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csökkentek — ami az átlagot illeti. Voltak és vannak azonban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűztük azt is, hogy Budapest „egyeduralkodó” szerepét mind jobban ellensúlyozzák az ország más nagyvárosai, elsősorban az úgynevezett kiemelt felsőfokú központok, a megyei városok. Ez nagyrészt valóra vált, bár a szellemi élet még mindig túlságosan centralizálódik a fővárosban. Hozzátehetem: ezzel szinte egyedül állunk Európában, minden más országban nagyobb súlyuk van a szellemi életben is a vidéki városoknak. — Mennyiben hatott a településfejlesztési koncepció az aprófalvak elnéptelenedésére? — Divatos téma lett ez mostanában, sokat olvasunk, hallunk a falvak elnéptelenedéséről, méghozzá úgy, mintha ez valami magyar sajátosság lenne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb európai országban korábban zajlott le. Úgy is mondhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosítás, ami nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nagyjából egy időben zajlott le. A fiatalabb korosztályok városba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet találni, s egyáltalán nem a település- fejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncepció gyakorlatilag az ötödik ötéves terv időszakában kezdett hatni, a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval korábban elkezdődött. — Mégis: gyakori és jo- jos panasz, hogy a kis községek nemcsak hogy nem kapnak, hanem szinte ,,mindent elvisznek belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb településeknek többet kell kapniuk központi és megyei erőforrásokból is. A koncepció módosításában azonban szerepel az is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szintet a legkisebb falvakban is biztosítani kell, tehát legyen mindenütt villany, víz, napi áru- szükségleteket kielégítő bolt, továbbá az alapellátást adó egésszégügyi, oktatási intézmény és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítésére könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt eddig, hogy a településfejlesztési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli település” meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi" szót, tehát egyszerűen .szerepkör nélküli településinek tekintettek egyes községeket, ebből kiindulva elvonták tőlük a helyben képződött eszközöket, s ezek egy részét városfejlesztési célokra használták fel. Ez viszont a falu és város közti különbségek növekedéséhez vezetett. — Milyen változások várhatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb településhálózati szerepkör eléréséért mesterségesen duzzasztották fel egyes városok népességszámát és ezért nem tudott lépést tartani a városok népesség- növekedésével az infrastruktúra fejlesztése. Ezentúl nem orientálhat a népességszám ilyen fejlesztésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottságának helyzete. — Ugyancsak a kormány által elfogadott módosításban olvasható, hogy „az agglomerációk összefüggő városias téljségekként fejlesztendők". Mi tette szükségessé ezt? — Egyre erősebb — csakúgy, mint világszerte — az agglo- merálódási tendencia, vagyis a különböző településekről, kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvárosok, elsősorban Budapest közvetlen környékén telepszenek le. Ez teljesen érthető, hiszen ott még megtarthatják bizonyos mértékig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmódjukat, mint a városokban, esetlen lakótelepeken. Emiatt egyes nagyvároskörnyéki települések lélekszáma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlődése. A településfejlesztési koncepció módosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni az agglomerációk fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a közművesítésben, szociális-kulturális ellátásban, általában az infrastruktúrában. Az összefüggő városias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó településeket egy összefüggő, nagy fejlesztési egységnek kell tekinteni, ahol a regionális létesítmények kialakítását kell az egyedi megoldásokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenntartása megköveteli az agglomerációba tartozó tanácsok szoros együttműködését. — A határozat hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes települések természeti, demográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételével az öntevékenység kibontakoztatására, a helyi kezdeményezések támogatására". Mit jelent ez a gyakorlatban? — Igen sok lehetőség van még, amit nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenforgalomba bekapcsolódhatnának zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek községeinek ma még kihasználatlan lehetőségeire. Ilyen helyeken a megyei eszközöket annak arányában fogják szétosztani, amennyire maguk a helybeliek mozgósítják erqiket. Vonatkozik ez a helyi erőből történő kisebb építésekre éppúgy, mint a társadalmi munka igény- bevételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpolitikára, a lakosság bevonására a tervek elkészítésébe és jóváhagyásába. Ahol így készítik el a terveket, ahol a lakosságot bevonják a tervezésbe és a kivitelezésbe egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett értékekre, mert valóban sajátjuknak érzik — mondotta befejezésül Jantner Antal miniszterhelyettes. VÁRKONYI ENDRE Böngészde... Elém terítem o Tolna megyei Népújságot, és már harmadik nap olvasom a hirdetések között: (Böngészde Bonyhádon. Jó hír. El is rohantam, 'böngésztem, nem vettem semmit, de módom nyílt arra, hogy lássam, mennyire szeretünk válogatni, egy ruhadarab, ha olcsóbb harminc forinttal, válogatjuk, a javát keressük, pedig mind egyforma', amit a pultra öntenek. Mondom, jó ez a 'bonyhádi böngészde. A vásárló látja hasznát, mert olcsóbban vehet 1®- kástextilt, kötött árut. A forgalom kielégítő, a reklám költsége megtérül. A böngészdéről — mint újabban felkapott foglalkozási ágról lesz az alábbiakban szó. Vágjunk a dolgok közepébe: a bíróság két cigány ügyét tárgyalja, akik az Arany-fürt Mgtsz táblájáról lopták a 'kukoricát. Lopták. Nem böngészték, de — figyeljük csak az újabb módszereket! Ismeretlen tettesek megjelennek egy-egy kukoricatáblán és napközben, mintha dolgukat végeznék, beállnak autóval, lovas kocsival a sorok közé, s közben tépik, vágják a szép kukoricacsöveket le o földre. A csősz azt gondoljál, hogy tényleg a dolgukat végzik, nem szól. Ám, másnap megjelennek a kombájnok, levágják a tábláról a termést, utánuk pedig megjelennek a böngészők . .. összeszedik azokat a szép csöveket, melyeket előző nap földre fosztottak, törtek. Nomármost — jogos-e a böngészés? Persze, hogy nem. De például a szekszárdi szövetkezet ötezer hektáros határának minden táblájára tud-e állítani mezőőrt? Tud-e találni olyan embereket, akik nem ijednek meg a saját árnyuktól, — mert tudjuk, hogy miként viselkednek ezek o fickók, törvényt semmibe véve,, erkölcsi normákat felrúgva Lopnak. A 'közöst, a miénket lopják. Persze, o szőlő sem kivétel. Elém tettek egy névsort, kiket kaptak el a szövetkezet, meg az állami gazdaság^csőszei. Egyre szaporodnak a történelmi borvidéken a szőlőtolVajok is. Trabantok, Ladák állnak a táblák mellé, s tépik, szaggatják ai termést vezetőik, utasaik náj'lon- zsákba-, ládáiba, (mintha az övék volna. S száguldanak bandák motoron is! Négyen-hatan vannak — melyik gazda mer ellenük kiállni? Amikor odaállnak egy kistermelő egész évi munkáját ellopni, nincs arra vállalkozó, aki a tolvajok kezét megfogná —, félnek az emberek o szekszárdi szőlőhegyben. Persze, a rendőrség sem lehet ott minden szőlőtóblo szélén, de a társadalmi ellenőrzés — mégha az autórendszámot lesározzák, akkor is — eredményes lehet. Fel kellene állítani járőröket, megfizetnénk 'munkájukat', csak nagyobb biztonság legyen o hegyen. A bolti böngészdére szükségünk van, a mezők tolvajaira nincs! PÁLKOVACS JENŐ
