Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20. NÉPÚJSÁG 7 ábrázolja, amint a Herman Ottó lakótelepről érkező gépkocsi vezetője a STOP-táblánál - a megállással egyúttal - kiszállítja gyermekeit is az autóból. Forgalom ide, forgalom oda, a gyerkőcök a járművek között cikáznak. A többi autós tülköl, amott egy busz megy el, mögötte lovas kocsit követ a Trabantok, Ladák, Skodák sora. A forgalmat tovább nehezíti, hogy a Fürdőház utca egyik ódon tanyája előtt két kocsi áll, négyen pedig az utcán húzzák-vonják a hordákat, készülődve a szüretre. A reggeli és a délutáni látkép az utca felső szakaszán is hasonló a leírtakhoz, legfeljebb abban tér el, hogy ott még kevesebb helyen szegélyezi járda az utat, sőt, van olyan rész is, hol járda híján kizárólag az úttesten bonyolódik a gyalogos- forgalom is. (A Herman Ottó lakótelep felé is elkezdték építeni a gyalogutat, de ki tudja miért, néhány méter után abbahagyták.) Ahol pedig van járda, az olyan keskeny, bogy ketten is alig férnek el rajta.- A szekszárdiak, s főként azok, akik nap, mint na.p szenvedő alanyai ennek a - közlekedésnek aligha nevezhető — összevissza tumultusnak, bizonyára az őszi, téli gondokat is jól ismerik. A Kadarka utca nemcsak forgalmat bonyolít le, hanem vízelvezető szerepe is van. Esős időben szabályosan ihöm- pölyög az úton a víz, a gépkocsik — mégha 'be is tartják az előírt 40 kilométeres sebességet (?!) — lefröccsölik a gyalogosokat, s az iskolába csurom vizesen érkező gyerekek bizony gyakran megfáznak. Télen pedig, a fölfagyott út veszélyes. Bizony sok - szerencsére kisebb — baleset történt ezen a szakaszon. Annak ellenére is, hogy néha a közlekedési úttörőrend- őrök irányítják a Babits-'iskola előtt az alig látható zebra környékén a forgalmat. Idén gyakran segítenek nekik ebben a hivatásos és önkéntes rendőrök. De hiába a jószándék, az iskola és a közlekdésrendészet erőfeszítése, a Kadarka utca egyszerűen nem bírja el a megépült lakótelepek ide „zúduló" forgalmát, nem is szólva arról a tényről, hogy ugyancsak ide terelték az 56-os főközlekedési útról kitiltott lassújárműveket. Egyébként, a sok veszélyt rejtegető útszakasz forgalmi gondjának megoldására több kivi - telezhető javaslat született. Az illetékesek sorra elvetették mindet. A városi tanács műszaki osztályán azt mondják, hogy pénz hiányában tették ezt... Hiszen a megoldást a régi tanyák szanálása, lebontása jelentené, de évente mindössze két-'három tanya szanálására futja... Azt hiszem, érdemes lenne behatóbban foglalkozni a régi javaslatokkal. Pontosáé azokkal, melyek kalkulálnak a lakosság társadalmi munkájává,I, a szekszárdi építővállalatok által felajánlható építőanyaggal. S akkor kevés pénzből, akarattal, jószándékkal talán megelőzhető lenne az, amitől mindannyian a legjobban rettegünk. Szekszárdon, az újvárosi ABC- áruháznál levő gyalogosátkelőhelyen akkor szerelték fel a sárga villogó lámpát, amikor már megtörtént a katasztrófa! V. HORVATH MARIA Fotó: Bakó J. Valószínű, hogy keveset mondok, ha a szekszárdi Fürdőhöz és Kadarka utca közlekedési gondját tízesztendősnek tippelem. Tény, hogy egy évtizeddel ezelőtt is már minden szülő — akinek a gyermeke a Ba'bits-is- kolába járt - meglehetősen ideges volt reggelente és délután. Abban az időben, amikor a lurkók mentek, illetve jöttek haza az iskolából. Aggodalmuk tökéletesen érthető, hiszen ezekben az időszakokban a szó legszorosabb -értelmében veszélyben voltak gyermekeik. És sajnos, veszélyben vannak ma is. A már említett két utca — melyek egymás folytatásai — meglehetősen keskeny, járda csak itt-ott van, s igen nagy gyalogos- és járműforgalmat bonyolít le. A gyalogosok kilencven százaléka pedig gyerek. Ebben az utcában van a 3. számú Babits Általános Iskola, ahova ezeregyszáz kisdiák jár, s akik közül majd kétszázan végiggyalogolják - a Pázmány téren levő kihelyezett osztályokba - az egész útszakaszt. Ez az útvonaluk a Bezerédj István kereskedelmi szakközépiskola kollégistáinak, a Rózsa Ferenc szakközépiskola diákjainak és kollégium lakóinak. Továbbá e szakaszon van még egy bölcsőde és óvoda, azaz egészen pici gyermekek is itt közlekednek — igaz, hogy ők szülői kísérettel. Csakhogy a felnőttek gyakran felelőtlenek, nem maguk mennek az út szélén, hanem gyermekeiket vezetik ott. S ha már a szülői felelőtlenségnél tartunk, akkor érdemes figyelmesen megnézni a fotót, mely azt a pillanatot Gyerekek - veszélyben Forgalomirányítás Reggel fél 8-kor a Kadarka utcában Sietős csúcsforgalom a Ba bits-iskola előtti zebrán A STOP-táblánál... Az SZMK és a népfront Szülők az iskoláért Klárika kerek húsz éven át, összesen három iskolában „rongálta" a pedagógusok idegrendszerét és tette próbára türelműiket. Három gyermeke mindegyükét lelkesen végigkísérte az általános iskolától az érettségiig. SZMK, azaz szülői munkaközösség címén, járt a pedagógusok nyakára és kéretlenül be,lekotnyeleskedett mindenbe. Véleményt mondott, az iskola tisztaságáról, a gyerekek „neveltségii szintjéről”, a „készségfejlesztés legújabb metodikájáról" — időközben ugyanis rengeteg pedagógusi szakkifejezést is magára szedett. Minden iskolában akad egykét Klárika, sőt, a „rossznyelveik” szerint minden osztályban, ... Azért kár volna általánosítani és rajtuk keresztül megítélni a szülői munkaközösséget, mint a demokratikus iskola egyik vívmányát. Az viszont kétségtelen, hogy a, szerepelni nem vágyó, de segítőkész szülőket ez a típus ijeszti el a munkaközösségekből. Az utóbbi években a népfront feladatkörébe tartozik a szülői munkaközösségeik irányítása. A városokban, ez nem is rossz, mert a szülök iskolája és más tanfolyamok ilyen módon központilag, szervezettebben és több szülő . részvételével tarthatók meg. A községekben ennek már lényegesen kevesebb a jelentősége, hiszen, azon az egy iskolán nincs mit összehangolni. A nagy körzeti iskolák létrehozása pedig végképp összekuszálta a dolgokat, ugyanis minden településnek saját népfrontíbi- zottsága van, akkor melyik és hol szervezze a szülőket? Az egészen kis községekben pedig vagy pedagógus a népfronttitkár, esetleg elnök, és akkor amúgy is tudja, vagy nem az, és akikor fogalma sincs róla, mit is kellene csinálni. Az SZMK-eínökök tanév eleji tájékoztatását járásonként szokták megszervezni, ennek meg az a szépséghibája,, hogy járási népfrontbizottság egyáltalán nincs is, telhét a- megye hívja össze a szülőket — járásonként. * Szülői munkaközösségek mindezek ellenére vannak, és nem is működnek rosszul. Mosonyii Gyula, a, bonyhádi II. számú általános iskola igazgatója mondja: — Iskolánknak nagyon, jó a kapcsolata1 a szülőkkel, annak ellenére, hogy .ez az intézmény az ideálisnál jóval nagyobb, 1300 gyerekünk van. A szülői ma nkaköz ős sé g ek mu n k á jó nak megvan a kialakult rendszere. Eddig még akármit kértünk, mindenben a segítségünkre voltak. Az iskolai munkaközösséget tanév elején én tájékoztatom az előttünk álló feladatokról. Az idén például nem tudunk mindenkinek napközit biztosítani, ezért nagyon körültekintően kellett eljárni és mérlegelni, hogy ki kapjon, és kit hagyhatunk ki. Bonyhádon nem, mert nem ismerik egymást annyira az emberek, de Ma,jósán összehívtuk az SZMK-togokat és másfél órás megbeszélés során, az ő segítségükkel döntöttünk. Sokat beszélhetnék a társadalmi munkáról is, hiszen meg is lehet nézni a1 sportudvarunkat, sőt, sportudvarainkat, ezeket a szülők csinálták. De a tanulmányi munkában is segítség,ünlkre vannak. Sáfrány Józsefné Mosonyi Gyula Solymosi Gézáné — Ezt hogy érti? — Például biológia- vagy osztályfőnök! órán szükség lehet orvosra, védőnőre, vagy éppen tűzoltóra,. Vannak olyan versenyeink, ahol a- szülők részvétele plusz pontot jelent a csoportnak. Jó az iskolavezetés munkakapcsolata az iskolai SZMK elnökével, Fábián Andrásiéval i's. Ahol tud, segít, minden rendezvényünkön jelén van. Igazság, szerint úgy kellene lennie, hogy az SZMK-vezetők mozgassák a többi szülőt, de ez idealizált elképzelés, nagyon sok múlik az osztályfőnökön,. Szükség is van az információk cseréjére, az ismerkedés mindenfajta módozatára, mert úgy érzem, ekkora iskolában a vezetés, szinte állandóan infor- máöiáhiánybam szenved. Úgy értem, hogy a szükségesnél kevesebbet tudunk a gyerekékről és az otthoni' körülményeikről. — Milyen az iskola kapcsolata a népfronttal? — Eseti. Amikor kérünk valamit, segítenek, a városi népfronttitkár időnként eljön az iskolába... Nemrégiben például abban segítettek, hogy a zománcgyár kultúrotthonában is taníthassunk. A legtöbb társadalmi munkát végző szülőknek is a népfront adja elismerésül a kitüntetéseket. Ezeket minden évben a kisdobos- és úttörő- avatáson adjuk át. Kis községben merőben más a helyzet? Solymosi Gézáné a mórágyi iskola bátaapáti tagiskolájának vezetője. Tanít, népfrontos aktivista, tanácstag és egyáltalában mindenes a faluban. — Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék valamennyi szülővel az iskolában, a boltban, vagy az utcán. Jól ismerjük egymást. Mindent megtettek eddig is, hogy javuljanak a körülményeink és zavartalan lehessen a nevelő, oktatómunka. Minden évben farsangi bált rendezünk, és ennek a bevételéből kirándulunk, a szülőkkel együtt. Részt vesznek a taneszközök karbantartásában, sőt, a hét egyik napján nekik is „tanítás van”. Nálunk nincs fogadóóra, de minden héten egyik este elmondom, hogy mit tanulnak a gyerekek. Űk még másként tanulták például a matematikát, és ahhoz, hogy segíteni tudjanak, meg kell ta- nulniok az új módszert. A fegyveres erők napján is együtt kirándulunk, jól működik az Egy őrs egy család mozgalom, együtt játszanak, sportolnak a szülők a gyerekekkel. — Gond nincs is? — Déhogynincs! A szülői munkaközösség tevékenységében az egész iskoláért vállalt felelősséget. De merjen szólni a szülő a más gyerekének is. Az iskolának is van gondja, és ez a napközi. A szülők dolgoznak, méghozzá nem is itthon, hanem Bonyhádon, Bátaszéken és másutt. — Elhiszem, hogy nagyon kellene, de hát napközi létesítésének megvannak az anyagi feltételei, és ez nem is tartozik szorosan a szülői munkaközösségek témaköréhez. — Szérintem oda tartozik, mert az SZMK máris elhatározta, hogy ha kell, még egy bált rendez, és ennek a bevételéből megveszik a szükséges felszerelést. A tárgyi feltételek megvannak az óvodában. Van konyha és ebédlő, csak néhány felszerelési tárgy kellene, egy kisegítő a konyhába- és egy napközis nevelő, de szükség esetén, egy ideig magam is vállalnám a munkát, csakhogy legyen napközi... — Nem tudok nagy dolgokról beszámolni — mondja Sáfrány Józsefné, a szekszárdi Babits iskola VI. c. osztályának SZMK-elnöke, ahova Zsolt nevű fia jár, s kislánya másodikos. — Nem jelent sok munkát ° szülői munkaközösség, felkértek rá, szívesen vállaltam. Eddig még nem sok feladatot kaptunk. Minden évben rendezünk a gyerekeknek farsangi bált, ebben általában a többi szülő is részt vesz. Alsó tagozatban pedagógus napi ünnepséget is rendeztünk az osztályban. Egy óvónő anyuka segítségével állítottuk össze a műsort, reggelente próbáltunk, igazán megható volt. A gyerekek nagyon jól érezték magukat a csatári kerámiagyárban, ahova tavaly elvittem őket üzemlátogatásra. Az Egy őrs egy család kapcsolat keretében a tanyánál főztünk paprikás krumplit, a gyerekek jól szórakoztak. Az a len- jobb ebben a társadalmi munkában, hogy minden gyerek ismer, és én is ismerem a fiam osztálytársait, már messziről köszönnek. — Sok az aktív szülő? — Inkább kevés, kettő-három, ha van az osztályban. Ha többen lennének biztosan sokkal több programot tudnánk csinálni... IHAROSI IBOLYA
