Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

A^RrÉPüJSÁG 1981. szeptember 17. Cigány folklóregyüttesek Hagyományőrzés és beilleszkedés * A baksi Nevo Trajó (Űj Élet) ‘ cigányegyüttes A magyar népmeséket, dalo­kat, táncokat sokszor cigányok mondják, éneklik, táncolják el, de van a cigányoknak sajátos, önálló kultúrájuk is. Élnek még zárt közösségek, amelyeknek nem kell élesztgetniük és újra­termelniük néphagyományukat, mert az még élő valóság szá­mukra. Sajátos népdalaikat éneklik, sajátos, külön táncai­kat járják. Együtteseik, ha kö­zönség elé lépnek, elsöprő si­kert aratnak. S ma már egyre többször találkozhatunk velük különféle találkozókon, fesztivá­lokon. A Cigány népi együttesek egy-egy bemutatkozása nem csupán művészeti esemény, más értelme is van: közelebbről megismerkedhetünk egy velünk, köztünk élő népcsoporttal. Mert még most sem ismerjük eléggé. Nézzük meg őket közelebbről I A felületes ítéletek közül a legszelídebb az, hogy ,,a ci­gánygyerek hegedűvel a kezé­ben születik". Ez éppúgy nem igaz, mint ahogy egyéb általá­nos tulajdonságokkal sem lehet jellemezni egy népcsoportot, amelynek a társadalmi munka- megosztás koronként és tájan­ként különböző lehetőségeket kínált és kínál. Vagy tagad­nánk, hogy ti foglalkoztatás, a társadalmi helyzet erősen ala­kítja az emberi tulajdonságo­kat? A cigányok kézműves-keres­kedő népként vándoroltak Euró­pában. Tekintve, hogy elsősor­ban fémművesként tartós tár­gyakat készítettek, általában előbb telítették a piacot, mint­sem a helyben élő népekkel bensőségesebb kapcsolatba ke­rülhettek volna, ősi, zárt kö­zösségi rendjük mindig nehezí­tette társadalmi beilleszkedésü­ket és fejlődésüket. A szocializ­mus sürgetően napirendre tűzi maradéktalan beilleszkedésüket a modern világba. Azoknak, akik cselekvő részt vállalnak e történelmi folya­matban, elsősorban két terüle­ten kell munkálkodniuk. Először is küzdeniük kell a magyar la­kosság körében élő olyan elő­ítéletek ellen, minthogy „a Cigány természeténél fogva lop" „a cigány nem szereti a munkát", vagy pedig „a cigá­nyokat az állam .túltámogatja' a többiek rovására.” Másod­szor: a cigányság önismeretét kell fejleszteniük. Jó, ha ők ma­gúk is - mindenki másai együtt - tudatában vannak, hogy a ci­gányok az idők mélyéről nem a lustaságot, a tehetetlenséget és az alkoholizmust hozták, hanem a kézművességgel járó tudást és ügyességet; hogy a gagyizó asszonynál és a kvarcóracsem­pésznél „igazibb" cigány a szeg.kovács, a teknővájó, a ko­sárfonó - hogy csak a még ma is élő foglalkozásokat említsük, nem szólva olyan, már kiveszett mesterségekről, mint az üstfol­tozás, o vályogvetés és a tégla­égetés. (Lakatos Menyhérttől tudunk alföldi cigányok hatva­nas évekbeli sikeres téglagyári vállalkozásáról, amely régebbi idők kisipari hagyományaira épült, és néhány év után nem a téglavetők munka kedvének fogyatkozásán fenéklett meg. Manapság a nógrádmegyeri szegkovács-szövetkezetről hal­lunk jókat — remélhetőleg még sokáig!) Természetesen efféle „cigány manufaktúrák" nem oldhatják meg sem a teljes cigánylakos­ság beilleszkedésének, sem a magyar népgazdaságnak min­den gondját, de létük — és hí­rük! — növelheti e népcsoport becsületét, mind mások, mind önmaguk szemében. Hasonló a szerepük a cigány folklóregyüt- teseknék is. A művészi teljesít­mény, a siker egyrészt csökken­ti azt a ta'rtózkodást, idegen­kedést, amely kölcsönösen ne­hezen oldódik; másrészt önbi­zalmat, biztatást ad a sok év­százados törvényenkívüliség em­lékeit hordozó, bizonytalan élet­érzésű embereknek. A befogad- tatás élménye oldja azt a lelki­feszültséget, amely ma még a cigányságban rejlő hasznos energiák jó részét fölemészti. 'Hogy a máig szét nem hul­lott nagycsaládök mekkora tár­sadalmi szervező erőt jelent­hetnek, azt mutatják a már említett tenmelőközösségek —( és maguk a foíklóregyüttesek lís, ezeket általában ugyancsak családi szálak tartjál? össze. Hasznos energiának kell te­kintenünk a cigányoknak - ma még sokszor, túlzott és eltorzult formában jelentkező — társa­dalmi érzékenységét. A cigány­ember állandóan viszonyítani kényszerül önmaga helyzetét, sorsát, értékét másokéhoz. Ez a kényszer — ha némiképpen csökken szorítása — árnyalt lá­tás- és gondolkodásmód kiala­kulását segítheti. Egészséges légkörben élő, egészséges szel­lemű közösségek a reális ön­ismeret iskolái lehetnek: a kü­lönféle találkozók pedig — pél­dául a folklóregyüttesek eseté­ben - a beilleszkedés állomá­sai. (Az egyik legutóbbi, nagy sikerű fesztivál a nyár elején zajlott le Tatán, a Cigány fol­klóregyüttesek első találkozója címmel, amelyet a jövőben rendszeressé kívánnak tenni. Képeink is ezen a találkozón készültek.) önmagán túlmuta­tó jelentőségű az a tény is, hogy a Tatán betlehemes játé­kával szereplő mílotai együttes Veresegyházon is jelen lehetett. Tavaly ugyanígy a nagyecse. diek képviselték a cigány fol­klórt a hagyományőrző együt­tesek országos találkozóján. Érdemes megnéznünk, ho­gyan is jönnek létre ezek a cso­portok. Lényegileg háromféleképpen. Egy-egy községben pedagógus vagy népművelő szervezi és irá­nyítja őket. Ilyen a szentai ci- terazenekör Németh Lajos tanár jóvoltából. Az effajta munka érik be akkor, amikor egy-egy ré­gebbi együttes tagjai maguk alakítanak csoportot. Szép pél­da ere a sükösdi gyermekegyüt­tes, amelynek Balázs, Ferenc a vezetője; de Boksán is hasonló­képpen, önálló kezdeményezés­ből jött létre a csoport Rostás Márton irányításával. A harma­dik — igen figyelemreméltó — útja a szerveződésnek az, amely a nagyecsedi és a nyírvasvári együttesek születéséhez és meg­erősödéséhez vezetett. A buda­pesti Szegedi úti építőipari női szállóban kezdték összejárni egy kis éneklésre, táncra ezek a szabolcsi nők és férfiak. A szálló vezetősége is segítette őket egy ideig ebbed; azután amikor a segítség megszakadt, a kialakult családi-baráti kö­zösségek a hétvégeken szülő­falujuk művelődési házában folytatták az összejöveteleket — tudatosabb és komolyabb for­mában. A két kitűnő együttes léte és művészi teljesítménye is bizo­nyítja: érdemes és fontos a munkásszállókban támogatni az efféle kezdeményezéseket. Ha a szülőhely is, a szálló is, a mun­kahely is segíti az ingázó mun­kások e rétegét abban, hogy •még teljesen szét nem hullott hagyományos közösségeikre új közösségeket építsenek, ame­lyeknek közvetlen célja akár az, hogy a jelen kor színvonalán őrizzék hagyományos kultúrá­jukat, hihetjük, hogy a „fekete vonatok” híre is szelídülni fog; de talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy messziről érkező embercsoport végre va­lóban megérkezzék valahová! A folklóregyüttes és a talál­kozók sora — mint minden, ami a cigányság létére figyelmeztet — azt sugallja, hogy közös a gondunk, s harmonikus beil­leszkedés mind az egész társa­dalom segítsége, mind pedig a cigányok cselekvő részvétele nélkül elképzelhetetlen. TRENCSÉNYI IMRE A milotai cigény néptáncegyüttes betlehemes játéka FEJÉR MEGYEI HÍRLAP nyeinek kielégítésében. Sokol­dalú tevékenységükkel növelték a falu népességmegtartó ké­pességét, pozitív irányban fej­lesztették a közízlést, a fogyasz­tói szokásokat, s javították a la­kóhelyi közérzetet. gyobb, mint tavaly ilyenkor volt. Ezt a számot azonban akkor ér­tékelhetjük csak, ha tudjuk, hogy tavaly szeptember 28-a volt a kampány hetedik napja, vagyis az idén - a két héttel korábbi idei indulás ellenére — már most nagyobb a cukortar­talom. E tényből további ked­vező kilátásokra következtethe­tünk. A még földben lévő ré­pát a mostani eső tovább hiz­lalja, de cukortartalmát nem csökkenti. — Egy érdekes kampány előtt állunk. Régi berendezéseinket is karban kellett tartanunk, hogy kezdeni tudjunk szeptember 15- én, íbiszen új berendezéseinket majd csak a lendületet vett munka idején kapcsoljuk be a termelésbe. Ugyanakkor a régi­ek karbantartására már csak annyit fordíthattunk, amennyi még gazdaságosnak mutatko­zott. - Pál György, az Ercsi Cu­korgyár főmérnöke kalauzol vé­gig a bevetésre kész üzem meg­fiatalodott, frissen festett, olaj­tól, zsírtól fénylő gépei között, amelyek az üzemi főpróbán már vizsgáztak, felőlük kezdődhet az idei cukorkampány. — Szeptember nyolcadikán kezdtük meg a rápaátvételt 9 átvételi helyen — mondja Félix Andor, a cukorgyár igazgatója. — Mivel első szállítóink közeli partnereink, a besnyői Saljai és az adonyi Március 21. Téesz, a répa egyelőre közúton érkezik. — A sikeres karbantartáson túl egy sor műszaki intézkedést is tettünk, például a vesztesé­gek csökkentésére - mondja a főmérnök. - Munkaerőt takarí­tottunk meg azáltal, hogy a tartályfigyelő embereket tévé­kamerákkal helyettesítettük. Bár ez kényszer is volt, de végtére a munkakörülményeket is javít­ja. PETŐFI NÉPE Bács-Kiskun általános fo­gyasztási és értékesítő, takarék- és lakásszövetkezetei megfele­lően vették ki részüket a szá­mukra megjelölt program vég­rehajtásából. Eredményesen mű­— A megye fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezeteinek elmúlt évi összes árbevétele megha­ladta a 9 milliárd forintot; ez 54 százalékkal volt több, mint fél évtizeddel ezelőtt. A közsé­gek lakosságát majdnem telje­sen, a tanyán élőket pedig ki­zárólag a szövetkezetek látják el. Folyamatosan erősödött be­folyása a városi kereskedelem­ben és termeltetésben, érdemi résztvevőivé vált a munkásosz­tály áruellátásának. Dunántúli napló Félévtizedes környezetvédelmi erőfeszítés után napjainkra vég­leg sikerült „lokalizálni" a Me­cseki Szénbányák hét, mérges­gázokat „lövellő" meddőhányó­ját Pécsett, Szászváron és Kom­lón. Idén már senki sem panasz­kodik a gázok szennyező hatá­saira, mivel a környék lakóit már nem veszélyezteti a koráb­ban szokásos évenkénti 5000 tonna kéndioxid és ettől kétszer több mennyiségű szénmonoxid ártalma. Nem sajnálta a pénzt a bánya vezetése, ahogy az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal sem. A tűz- lo'kalizáló habarcsbevonat kiáll­ta az idő próbáját, föld került rá, megindult a növényi vege­táció és jó alapul szolgál egy komoly tájrendezéshez. SOMOGYI^ •Kétezer-lharminckét vagon ré­pát dolgoztak föl eddig a Ka­posvári Cukorgyárban. Ez 222 vagonnal több, mint a tavalyi kampány első két napjának tel­jesítménye. Kopp Károly igaz­gató elmondta, hogy a majd­nem egynapi előny elsősorban npflBaa Aki járt már Tambovban, a saját szemével győződhetett meg arról, hogy mennyi zöld, virágos, fás terület van test­vérvárosunkban. Még dal is született a parkokkal, virágok­kal teli Tambovról, amelynek rekonstrukciója az elmúlt évek­ben kezdődött. Újjászületik ez az ősi város. Új sugárutak, új terek, parkok létesülnek, sétányt építenek a Cna folyó partján... Testvérlapunkban, a Tam- bovszkaja Pravdában most ar­ról olvastunk: az új terek, su­gárutak kialakításakor nem fe­ledkeznek meg a fásításról sem. Tambov továbbra is az egyik legnagyobb zöldterülettel ren­delkező város marad a Szov- jetu nióban. A szép, tiszta lakókörnyzetért indított verseny híreiről számol be Karl-Marx-Stadt megyei test­vérlapunk egyik legutóbbi szá­ma. A megyében 36 településen és 865 lakókörzetben indítottak versenyt a „Példamutató rend és biztonságú körzet" címért. Az egyik lakókörzet elnökével beszélget a lap munkatársa. A beszélgetésből megtudhattuk, hogy a körzetben 15 ezer tár­sadalmi munkaórát fordítottak a patkok ápolására és a növé­nyek gondozására, valamennyi épület lakói elvállalták a kör­nyezetük gondozását. A három­ezer lakost számláló városrész közbiztonságának fenntartását a népi rendőrség mellett az ifjú­sági szervezet rendfenntartó csoportjai is segítik. Gondot fordítanak arra is, hogy terüle­tükön a közlekedési szabályo­ködtek közre a kitűzött élet­színvonal-politika megvalósítá­sában, a szövetkezeti tagság növekvő és dlifferenciálódó igé­az első három nap kedvező üzemimenetéből származik. A répa cukortartalma 14,48 száza­lék, azaz 0,26 százalékkal na­kat is mindenki betartsa — er­re azért is szükség van, mert ott az egyik legfőbb közlekedé­si eszköz a kerékpár. Harmincéves érettségi találkozó Az elsők voltak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási gimnázium életé­ben rendkívüli esemény volt a legutóbbi érettségi találkozó. A tamási gimnáziumban 1947. október 5-én volt az első tan- évnyitó ünnepély, utána meg­indult a gimnázium szépen fej­lődő élete. E találkozó részt­vevői voltak a gimnázium in­duló első osztályának a tanulói. Tamásiban korábban sohasem volt gimnázium. Gyönkön, Bony- hádon, Dombóváron működött legközelebb gimnázium és sok tanulót vonzott Pécs is. A múlt században Értényben is volt rövid ideig algimnázium. E gimnáziumot Tamási dinami­kus fejlődése, vonzásköre hoz­ta magával. A mostani találko­zó résztvevői „alapító tagok”, ők voltak a kezdetben mostoha körülmények közt induló gim­názium pionírjai, akik nagy szorgalommal, fegyelmezetten és hihetetlen tudásvággyal ta­nultak. A gimnázium első érett­ségijén is kitűnően megállták helyüket. A találkozón szép számmal megjelent 30 év előtti, most már embernyi ember „tanuló­kat" volt osztályfőnökük, Bella Margit köszöntötte. Felidézte a kezdeti nehéz, de szép és tu­dásszomjjal telített kedves, na­gyon eleven és igen vidám gimnáziumi időket, a tiszta múltat, amely most és mindig kötelez: „Igen, kötelez a múlt, a tamási ifjúságod, a szellemi töltekezésed ideje, ide kapasz­kodó gyökereid, s az a felhal­mozott energia, amely ma már kamatos kamattal munkálhat, gyarapíthat, adhat tovább és tovább...” A régi tanárok közül nagy szeretettel köszöntötte a jubi­lánsokat Benedek Endre, a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem testnevelő tanára, sportíró. Cséke Miklós és dr. Koppán József nyugdíjas tanár. Meg­emlékeztek az egykori igazgató­ról, Heinrich Rudolfról is, majd beszámoltak életük folyásáról, családjukról, a külföldön élő, és elhunyt osztálytársaikról. Ezután megtekintették az új gimnázium modern tantermeit, szertárait és kitűnő labori és szemléltető felszereléseit, majd ellátogattak a csinos, világos olvasóteremmel és sok könyv­vel, napilappal, folyóirattal ren­delkező járási könyvtárba. A közös vacsora a Dám Ho­tel különtermében volt. Az ét­terem személyzete igazán kitett magáért: az asztalok virágokkal feldíszítve, a térítőn kirakott piros szirmok a 30 év számát és betűit villantották fel. Az íz­léssel készített ételek pompás tálalása is dicséri az éttermet. A jó hangulat sokáig együtt- tartotta az évfordulóra összejött osztálytársakat. Dr. K. J. Kép: Pete Tóth László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents