Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-17 / 218. szám
Mester és tanítvány (2.) Viszontlátás a tantestületben 1981. szeptember 17. Az MSZBT tagcsoportjainak megyei értekezlete Dr. Király Ernő előadása Dr. Király Ernő a vitaindító előadást tartja NÉPÚJSÁG 3 Bodies Lászlóné — Megyénkben is a szovjet— magyar barátság ápolása valamennyi politikai szervezet, mozgalom, állami és gazdasági szerv közös ügye lett — mondta bevezetőben dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára. — Ennek is köszönhető, hogy a magyar—szovjet barátság egyre mélyebben és sokoldalúbban van jelen megyénk lakosságának érzés- és gondolat- világában. Az emberek mind szélesebb körben értik, hogy a népeink közötti barátság erősítése, a mindenoldalú együttműködés fejlesztése, népünk nemzeti érdeke. Kádár elvtárs mondta a XII. kongresszuson: „A Központi Bizottság nagy megelégedéssel jelenti a kongresszusnak, hogy az elmúlt öt évben tovább szilárdult internacionalista egységünk a világ első szocialista államával, az emberi haladás ügyének fő támaszával, felszabadítónkkal, a Szovjetunióval. Sokoldalú kapcsolataink lendületesen fejlődtek, népeink megbonthatat- lanabb barátsága még erősebb lett. A magyar—szovjet barátság szilárd elvi alapja: elveink, szocialista céljaink, alapvető érdekeink közössége. Sokoldalú kapcsolataink, együttműködésünk további fejlesztése nemzeti érdekünk.” Az MSZBT-tagcsoportok agi- tációs munkája is hozzájárult, hogy megyénk lakossága mind jobban tájékozott a Szovjetunió társadalmi, gazdasági fejlődéséről, a szovjet tudomány és kultúra eredményeiről, a Szovjetunió népeinek életéről. Megyénk lakossága nagy figyelemmel kíséri és nagyra értékeli a szovjet állam békekezdeményezéseit, a fegyverkezési verseny megállítására irányuló erőfeszítéseit, és ezzel együtt azt is értik és érzékelik, hogy a Szovjetuniónak ugyanakkor hatalmas anyagi áldozattal korszerű, ütőképes hadsereget kell fenntartani, s hogy ez egyben hazánk védelmét is jelenti. Figyelemmel kísérték a megye MSZBT-tagcsoportjai a nemzetközi élet kiemelkedő eseményét, az SZKP XXVI. kongresszusát, ismertették, megvitatták a kongresszus állásfoglalásait. A legkülönbözőbb fórumokon sokan kifejezték elismerésüket és örömüket, hogy a Szovjetunió hű maradt elvi politikájához, a már régen meghirdetett békeprogramhoz. Sok olyan jelentős évforduló volt a most értékelt időszakban, amelyek méltó megünneplésében, szervezésében elismerésre méltóan vették ki részüket a tagcsoportok. Tevékenységükre azonban mindinkább nemcsak az ünnepi rendezvények a jellemzők, hanem a hétköznapok rendszeres cselekvése, tevékenysége. Sok példát lehetne felsorolni a gazdasági kapcsolatokra — mint például a paksi atomerőmű beruházása, a 100 korszerű új gép a tolnai PATEX-ben, mezőgazdasági gépek, stb. Megyénk dolgozói is büszkék, hogy termékeik eljutnak a Szovjetunió leqtávolabbi részeibe — Műszergyár, MEZŐGÉP, Bőrdíszmű, Bonyhádi Cipőgyár, Dombóvári Kesztyűgyár, Paksi Konzervgyár. Jól szolgálja a két nép barátságának az élet minden területére kiterjedő erősödését a Tolna és Tambov megye között meglévő testvéri kapcsolat. Ma már ez a kapcsolat megyénk szinte minden területét érinti: ipari, mezőgazdasági üzemeket, általános és középiskolákat. A kölcsönös megismerés jó lehetőséget ad arra, hogy egymás tapasztalatait átvegyük, hasznosítsuk. A barátsági munka jelentős területe a testvér- megyei kapcsolaton belül az a közvetlen kapcsolat, amely úttörők, KISZ-esek és egyes családok közt kialakult és állandóan fejlődik. Egymás megismerésén túlmenően ezeket a kapcsolatokat, tapasztalatokat a gazdasági, politikai, kulturális élet területein is fel kívánjuk használni. Megyénk területén a barátsági munkának jó példája az a kapcsolattartás, amit az ideiglenesen itt állomásozó szovjet egységekkel tart megyénk lakossága. A termelőmunkában, szabad időben gyakran találkoznak a katonafiatalok megyénk felnőtt és ifjú lakosságával egyaránt. A tagcsoportok egyre jobban megtalálják azokat a formákat, módszereket, amelyek a két nép történelmének politikai, gazdasági, ideológiai, kulturális fejlődését bemutatják, tudatosítják. A tájékoztató tevékenység erősödését bizonyítják a dekoratív és friss hírekkel szolgáló MSZBT-ihíradók, MSZBT-sarkok, -klubok. Az MSZBT-elnökség módszertani kiadványai, képsorai, plakátjai iránti érdeklődés egyre fokozódik. Előtérbe kerültek a tagcsoportok Szovjetunióban tett útjairól készült élménybeszámolók, diafilmek, fotók. Igen kedveltek a személyes tapasztalatokon alapuló agitáció közvetlen módszerei. A propagandamunkában tovább kell erősíteni a szóbeli agitációt. A tagcsoportok, munkájukban a súlyt a közvéleményt alakító tömegpolitikai tevékenységre helyezték. Hatékonyan működnek közre a poli tikai ünnepségek szervezésében, a dolgozók mozgósításában. örömmel szervezik a Szovjetunióból érkező MSZBT kulturális vagy turistacsoportok fogadását és programját. Eredményesen segítik a Szovjetunió és a szovjet nép életét népszerűsítő kiadványok terjesztését, felhasználását. Az internacionalista nevelés szempontjából nagy jelentőségűnek tartjuk a diáklevelezést. Több iskolában működik levelezőklub. Kiemelkedő szerepet kap az iskolai tagcsoportok munkájában a világnézeti, politikai nevelés. A világnézetünk alapjai, a történelem, a fizika, a kémia tantárgyak tanításában eredményesen alkalmazzák az MSZBT-kiadványokat, a szovjet filmeket. A KISZ akció- programjába beépülnek a barátsági munkával összefüggő rendezvények. Megyénkben megnőtt a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasok száma. Tapasztalataik, széles körű ismereteik hasznosítása érdekében kiemelt feladatként jelöltük meg számukra a tagcsoportok munkájának segítését, az agitációs és tájékoztató tevékenység fokozását. Jelentősen segíti az orosz nyelv és irodalom oktatásának eredményesebbé tételét a MAPRIÁL-nak négy évvel ezelőtt a megyénkben megalakult tagozata. A megyei elnökség munkáján keresztül jelentősen hat az iskolán kívüli orosz nyelv- oktatás és továbbképzés eredményeinek fokozására. Az ipari üzemekben — különösen a tolnai selyemgyárban, a dombóvári Lángban, a Bonyhádi Cipőgyárban — jelentős sikereket ért el a „Kell a jó könyv" olvasómozgalom. A korábbinál eredményesebb volt az Auróra '77 versmondóverseny a fiatalok körében. A „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedők a tanuló fiatalok körében váltottak ki nagy érdeklődést. Az elkövetkezendő időszakban nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy a dolgozó fiatalok az eddiginél több ismerettel rendelkezzenek a Szovjetunióról. Megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni a szocialista brigádokkal. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a tagcsoportok a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával. Az itt tett látogatások, a kölcsönös kiállítási anyagok, filmek, a közösen rendezett előadások elmélyítették a munkát. A megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy az 1970. július 6.-i központi bizottsági határozat után kialakított rugalmas szervezeti keret bevált. Az MSZBT-munka jellegének jól megfelelnek az alkalmazott munkamódszerek és munkastílusok. Jónak és életképesnek ítéljük meg az MSZBT-mozga- lom társadalmi méretű kiterjesztését. A tagcsoportok elnökségében a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, választott szervek képviselői vesznek részt, az elnökség munkáját széles körű aktívahálózat segíti. A tagcsoportok munkáját a megyei pártbizottság agitációs és propaganda-munkabizottságának tagjaiból alakult koordinációs bizottság irányítja. E bizottság hivatott a társadalmi és tömegszervezetek Szovjetunióval kapcsolatos propagandamunkáját koordinálni. Az utóbbi időben a tagcsoportok növekvő száma miatt gondot jelentett munkájuk megyei szinten történő hatékony irányítása. Ezért járási-városi szinten is létrehozták a koordinációs bizottságokat. A pártirányítás hatékonysága ezáltal javult. A pártszervezetek a tagcsoportok munkájára számítottak és számítanak. Ennek megfelelően látják el őket feladatokkal, a tagcsoportokban működő párttagok munkáját pártmegbízatásként értékelik. Jelentős területe a politikai nevelőmunkának az MSZBT-munka, érte indokolt az eddiginél többet tenni, új tagcsoportokat alakítani. ahol ehhez a feltételek adottak és a meglévők tevékenységének színvonalát emelni, változatosabbá tenni. Többek közt differenciált propagandamunkával elérni, hogy a barátsági munkában minél nagyobb számban vegyenek részt fiatalok és pórtonkívüliek is. B A DICS LÁS ZLÓNÉ Bodies Lászlóné várdombi pedagógus házának nagy szobájában ülünk, s amíg leforr a- kávé, többnyire erről a tágas, kertes családi házról társb'lgunk. A tizenhét esztendeje pedagógus büszke erre az otthonra, amely a négytagú Bodies-családnak a halj lélka. Szülői segítség nélküli, pedagógus-kölcsön- nel építették. Az öt évvel ezelőtti beköltözés „igazi honfoglalást;" jelentett számukra. A külső vakolás még hátra van... — Decsen születtem — mondja Bodies Lászlóné —, Kajda- cson fejeztem be az általánost, a szekszárdi Garay gimnáziumban érettségiznénk — Mikor határozta el, hogy pedagógus lesz? — Semmikor — így a válasz. Elképedek. — Mondhatom úgy is, hogy véletlenül lettem az. Én soha nem gondoltam erre. Negyedikesek voltunk a gimnáziumban, amikor a pécsi tanárképző főiskoláról jöttek „toborozni". Beszéltek nekünk a. pályáról, majd megkérdezték, ki akar tanár lenni. Senki nem mutatott hajlandóságot, erre én feltettem a kezemet. Osztályfőnököm később mondta is, nem így kell megvédeni az osztály becsületét. Felvételiztem', sikerült. 'Páratlan pályaválasztás, ez igaz, de a gyerekek között eltöltött tizenhét év pedagógiai munkája mindenképpen őt igazolja! Két évig volt nappalis hallgató, majd tanítani kezdett és két év elteltével levelezőn fejezte be tanulmányait. 1968-ban diplomázott. Az aisónánai iskola volt az első munkahelye — ott is lakott, szolgálati lakásban —, a körzetesítéskor került a várdombi iskolába. — Nagyon szeretem O' gyerekeket. Sokszor még a szünetekben is velük együtt játszottam. Ha távolról nézett bennünket valaki, nem tudott megkülönböztetni engem a nyolcadikos lányoktól. Csapatvezető is voltam. Munkámban mindig a gyerék egyénisége irányít. Mindig személyre bontom a feladatokat, annak a nehézségi fokát. Az alapvető ismeretanyagot még a leggyengébb tanulóval is megtanítom, ám aki jó képességű, azt „meghajtom". Gondjaimat sohasem viszem a gyerekek közé. Bodies Lászlóné eddig hozzávetőlegesen négyszázötven' gyereket tanított. Lakóhelyén volt tanítványai körében él, így sokat tud róluk. Pedagógustársával, egykori tanítványávál, és saját gyermekeinek tanárával mindennap találkozik. — Milyen d'iák volt Molnárné Ivic Erika? — Minden osztályban van egy aktív-mozgékony mag, akikre a tanár támaszkodhat. Erika is egyike vált azoknak, akik segítettek nekem is, osztálytársaiknak is. Rajta, illetve rajtuk keresztül mértem le tanítási módszerem eredményességét, osztályfőnöki munkámat. Ha láttam, hogy csillog a szemük, amikor rám figyelnek, akkor boldog voltam. — Most milyennek látja gyermekeinek tanárát? — A kezdéshez — hiszen nem régóta tanít — minden feltételé adott. A haj'ldma is megvan. Munkálkodik benne a minél több tudományos ismeret- anyag elsajátítása iránti igény, csak hiányzik még a kellő gyakorlata. Úgy érzem, többet kellene látnia a gyermekek szemével. A munkatársai segítségét keresi, de azt is megmondja, amivel nem ért egyet. Várja a kritikát, de közli saját észrevételeit is. mqlnarne ivic erika Molnárné Ivic Erika és férje, Molnár Géza szépen berendezett aisónánai szolgálati lakásában- járván, rögtön arra gondoltam'; ez a fiatal pedagógus- házös-pár milyen helyzeti előny- nyel indul más, lakásgondokkal küszködő pályatársaival ellentétben. Náluk már a házasság- kötés utáni második hónapban — a tanács jóvoltából! — adva volt ai nyugodt tanításhoz szükséges családi „hátország”. — Anyagi biztonságban élnek? — kérdezem. — Ami kell, az megvan, de luxusra nem jut pénz. Férjem most katona, így az én fizetésemből fedezem az összes részletet. — Beszéljünk az indíttatásról. — ötödikben határoztam el, hogy tanár leszek. Az iskolában olyanok tanítottak1, akik példaképeim voltaik'. Egész lényük, gyermekszeretetük ragadott magával. — Példaképei között... — Azt akairjü kérdezni, hogy Máiria ott van-e? — fejezi be megkezdett- kérdésemet. Bólintok. — Igen. Különösen kritikus szelleme, igazságossága fogott meg. Kiállt az osztályáért, s azt teszi ma is. Molnárné Ivic Erika nem kezdett azonnal iskolában'. — Először egy évig az aisónánai óvodában' dolgoztam. Fél pont híján nem jutottam be a főiskolára, levelezőn- kezdtem meg a tanulást. A várdombi iskolába kerülve két évig napközis nevelő volt, majd alsó tagozatos osztályban tanított, 1979-ben lett felsőtagozatos osztályfőnök. — Ekkor már más jellegű munkát végeztem — mondja. — És teljesült, a vágyam! Saját szakomat, a matematikát és a kémiát taníthatom. — Nehéz volt munka mellett tanulni? — Nekem ez így volt természetes! Molnárné Ivic Erika szeret tanítani. A tantestület, nemcsak hogy hagyja, de segíti is munkájában. Rajta múlik, hogy alakul pedagóguspályája. — Milyen tanár szerene lenni? — Erről a- pályáról sohase akarok elmenni. Nagyon- elkeserednék, ha egyszer ilyenre „kötelezne" az élet. (Folytatjuk) SZŰCS LÁSZLÓ JANOS Fotó: Kapfinger András.
