Tolna Megyei Népújság, 1981. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
IO ^PÜJSÄG 1981. szeptember Í3. IRODALOM Thiery Árpád: Viszony Valami keveset tudok az autókról. Az Ottó-motoroktól a Rába—V katonai teherautókig, amelyek lámpáiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban, a szállításban, a turizmusban, a kényelem megszervezésében. Az emberi teljesítményben. Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterson, Lauda, Hunt, Fittipaldi, Stecher az autózás nagyszerű versenyzői, és Monza, Indianapolis, Nürburgring legalább olyan szentélyei a verseny- sportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emberekről. A modern ember nagy szerelme az autó, ez a szerelem azonban gyakran egyoldalú. A legszerencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a viszonyból. Ma is hallom annak a szerencsétlen Ladának a szenvedését, amelyet púderozott, aranykarpereces tulajdonosnője igyekezett „betörni" a nyaralóhely parkolójába. Hörgőit, jajgatott, dühödten zúgott (tiltakozott?) a szerencsétlen autó. Mint a megkínzott állat. — Asszonyom... — mentem oda segítőkészen. — Mi köze hozzá? Nem a maga autója — válaszolta gőgösen. Hazaérve, a lépcsőházban meg szoktam nézni a hirdetőtáblát. Fegyelemretlex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház parkolójában, feltehetően a saját autójával megnyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját. Nyolc lépcsőház van a hatalmas épületben. Az orvosnő minden hirdetőtáblára rajzolt (vagy rajzoltatott) egy-egy esengő felhívást. Abból gyanítom, hogy nem sok eredménnyel, mert más lépcsőházakban még hetek múlva is láttam a kifüggesztett felhívást. A miénket letépték a gyerekek. Miközben e sorokat írom, türelmetlen dudálás hallatszik fel. így szoktak jelezni egymásnak a házban lakó családtagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőt most már két autó dudája szól. Lenézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mellett kétoldalt autók parkolnak, középen maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér színű Skoda. Eltelik tíz perc, mire a lépcsőházból, amely előtt a Skoda áll, előjön egy alacsony, félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit képzelnek?... Beül a kocsiba, tesz egy kört, miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ablakból, hogy ötvenhatvan méterrel arrébb van üres hely. Bezárja a kocsit, visszamegy a hetedik emeletre, ahol vendégségben van. Az autó lent áll. Várakozik. Eltorlaszol. Ingerel. Feldühít. A kiosztott státus szerint: szerencsétlen, kiszolgáltatott gépállat az ember kezében. Alekszandr Kulics: Helyünk az életben Andrej Andrejevics remek hangulatban volt, ugyanis megkapta helyét az életben. Igaz, hogy ezért jó néhány órán át kellett soriban állhia a pénztár előtt, s Andrej Andirejevics nyugfe'lankod'ott is kissé, hogy kap-e még jegyet. Kapott. Ámde, amiilkor szerette volna eWoglalbi helyét az életben, mégpedig az imént vásárolt jegy alapján, kiderült, hogy az a hely mér foglalt. — Bocsánatot kérek — szólította meg az ismeretién, nőt —, ugyebár ez itt az én helyem. Tessék csak nézni a jegyemet. — ön pedig nézzen az én jegyemre — felelte amaz. — Valóban — csóválta fejét Andrej Andrejevics.. — Ez nagyon különös. Szóljunk esetleg az eWenőirnek? — Erre önnek van szüksége, nem nekem — mondta a nő, és az ablak felé fordította, fejét. Odajött az ellenőr. Figyelmesen megvizsgálta Andrej Andrejevics jegyét, majd Andrej Andrejevics arcát, ezután újra a jegyet méregette szigorú szemmell, és végül' kijelentette : — Minden rendben van. Ez valóban az ön jegye. — Nos>, Rgen, ezt, ugye, én is tudom., kérem. Ez a jegy jogosít erre a bizonyos helyre, itt az életben. — De hát még mit akar? — kérdezte az ellenőr. — Ugyanis az én helyemet itt az életben elfoglalta, kérem ez az asszony. Megnézné az ő jegyét is? Az ellenőr elkérte az asz- szonyét is. Megnézte és azt mondta1: — Minden rendben van. Mind a két jegy megfelel a szabályzatnak. — De két jegy van, és csak egy helly. Hát nem érti? — öntötte el az indulat Andrej And- rejevicset — Ez bizony helytelen — mondta, az ellenőr. Andrej Andrejevics visszament a kasszához. Mit látott! Kiderült, hogy nem. ő az egyetlen., akinek ugyanilyen sors jutott. A pana’szlkönyvet mégsem igyekezett elkérni senki sem. Meglehet, éppen azért, mert ott függött az orruk előtt egy szögre akasztva. Igaz, egytilkiük nyújtotta utána, eleinte a1 kezét, de Andrej Andrejevics haladéktalanul megmagyarázta neki, hogy a panaszkönyv — a bosszúállás eszköze, nem pe/f.ig a céí elérésére szolgáló eszköz. Aztán vissza gyalog olt szépen az életben kijelölt helyéhez, ahol ugyanúgy, mint eddig is, nyugodtan üldögélt az ismeretlen asszony. Dehát mit tegyen az ember? Foglalt, nem foglalt, mégiscsak egy hely. — Megint csak én vagyok — mondta csendesen. — Bocsásson meg, kérem. Adna egy kis helyet? — Mi történt? — kérdezte, és közben odébbhúzódott egy kicsit. — Tudja, nem az én bűnöm, hogy így történt. De ha már így van, megtudhatnám a nevét? _ — Miért kell az magának? Alekszandra Alékszandrovna vagyok. — Vagyis Szasenyka? Engem pedig Andrej Andreje- vicsnak. hívnak. Tehát Andrju- sánafc. E-e-e... Szereti Voznye- szenszki.jt? — Nem tudom. De ami a verseit illeti, tetszenek. — No és, mit szól hozzá, hogy én a druszája vagyak? — Még hogy maga? Be ne csapjon! — Becs.' szó! — Meglehet. Magának nagyzási hóbortja van? — 'Nagyzási? — Persze. Abból1 is látszik, hogy ki akar szorítani a helyemről. — A maga helyéről? Ez az én helyem.. — Itt a jegyem I — De hol van megírva, hogy ez a maga helye? — De hiszen én. foglaltam el előbb I — No és? Tolón valami fürdő ez, hogy aki előbb jön, az előbb merül a vízbe is? Ez, kérem, itt az élet. Ez pedig a hely az életben! Hát, tudja, ha nem volnának itt nők, majd megmondanám alaposan, hogy mit gondolok. — Nők? Milyen nők? — Hát ön! És így tovább, és így tovább. A viták és heves veszekedések pillanatnyi szüneteiben hőseinknek azért marad idejük rá, hogy összeházasodjanak, szülessen egy-két gyermekük, de hogy a pénztárosnő elismerje tévedését, azt, úgy tűnik, soha nem fogják elérni. Fordította: KONCZEK JÓZSEF A tokaji egyetem Tízéves a tokaji írótábor A lapok hírül adták, hogy augusztusban ismét írótáborozás volt Tokajban, immár a tizedik. A tokaji írótábor jubileumhoz érkezett. Jó alkalom arra, hogy megismertessük olvasóinkkal ezt az irodalmi-közéleti eseményt Hegyi Imrének, a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága nyugalmazott titkárának a segtíségével, akiknek — többek között — nagy szerepe volt az írótábor kigondolásában és létrehozatalában. ELŐZMÉNYEK A történet elég messzire nyúlik. 1940 májusában Tiszalo- dányban íríó-paraszt találkozót szerveztek a népi írók, amelyen az akkori falusi élet nyomasztó gondjairól, tennivalóiról esett szó. Többek között Darvas József is ott volt. Később, 1944- ben Darvas Tiszaladányban húzódott meg a nyilasok elől. 1960 augusztus 28-án — idézi Hegyi Imre, a népi írók régi barátja — az első találkozó emlékére. Darvas József segítségével, újabb találkozót rendeztek, éppen a tsz-szervezések idején. Az emberek elég komoran hallgattak. Felállt Darvas József: „Engem 1944-ben egy embererdő védett Tiszaladányban. A pap is kijátszotta, a csendőröket. ., Nem hoztunk magunkkal belépési nyilatkozatokat, de ha anynyira akarják, elküldhetünk egy gépkocsit." Az emberek megértették a tréfát; szívüket simogatta, hogy Darvas embererdőnek nevezte őket, amely óvta a bujdosót. A találkozó hangulata barátságosra fordult. TISZALADÁNYTÓL TOKAJIG De még mindig Ladányban vagyunk. Tizenkét év múlva, 1972-ben, ismét összhívtók az írókat, de most már azokat, akik a közben létrejött Napjaink című miskolci irodalmi folyóiratban tevékenykedtek. Darvas József ismét elment. Tiszaladányban kezdték a táborozást, aztán átutaztak Tokajba, amely alkalmasabb volt annyi ember befogadására. (Persze, Tokaj neve, szépsége, bora is közrejátszott.) A tábor először inkább baráti találkozó, kellemes együttlét volt. 1973-ben előbbre léptek. Azóta mindig valami aktuális, fontos irodalmi, művészeti, társadalmi kérdést vitatnak meg. Közülük néhány: munkások az irodalomban — a munkásábrázolás (Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vagyunk, egy nagy iparvidék közelében); az ifjúság, a nők, a csalód helyzete, állapota; a művelődés szerepe ma; a demokrácia; az információ; Móricz Zsigmond (születésének 100. évfordulóján). Mindmind izgalmas téma. Olyan előadók szerepeltek, akik egy-egy kérdés alapos ismerői, neves közgondolkodók: Fekete Gyula, Mód Aladárné, Hankiss Elemér, Kosa Erzsébet, Gombár Csaba, Turgonyi Júlia, Bata Imre Molnár Zoltán, Jókai Anna, Tarján Tamás stb. A TIZEDIK ÍRÓTÁBOR Az idén Bartók Béla születésének 100. évfordulóját ünnepelték. Dobossy László egyetemi tanár, Cs. Varga István debreceni adjunktus, Tarján Tamás irodalomtörténész tartott előadást, aztán elkezdődött a műhelyvita, az őszinte, nyílt demokratikus párbeszéd, főleg Bartók magyarságáról, nemzetköziségéről, s ebből kiindulva általában a hazafiságról, a magyarság közép-európai helyzetéről. A mai magyar társadalom címei Sarlós István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára tartott érdekes, közvetlen előadást. A hozzászólók közül talán Jókai Annáé volt a legszebb a legszenvedélyesebb. A tábornak — már hagyományosan — küllföldi vendégei is voltak: a nagyváradi román Família című irodalmi folyóirat szerkesztőségének három tagja. A TOKAJI EGYETEM A tokaji írótábor ma már fogalom. Borsodban pedig társadalmi esemény; a táborozok ugyanis fölkerekednek, s bejárják szinte az egész megyét. Koszorúznak, író-olvasó-találkozó- kon vesznek részt, ellátogatnak a gyárakba, a termelőszövetkezetekbe. A Napjaink rendszeresen közölni szokta az elhangzott előadásokat, mindenki számára hozzáférhetővé téve. A tábor ezzel — utólag — az egész ország számára is eseménnyé válik. Egy tizennyolcadik . századi orosz feljegyzés szerint az orosz diákok a prágai, a krakkói, a bécsi, a párizsi, a berlini — és a tokaji egyetemre jártak. A feljegyzés írója valószínűleg tréfából írta oda Tokaj nevét. Ma a tokaji írótábor kicsiben mégis mintha egyetem volna... GYŐRI LÁSZLÓ A tokaji írótábor résztvevői megkoszorúzzák Darvas József emléktábláját Tiszaladányban. Kiss István szobrászművész alkotásaiból Kiáltás
