Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-13 / 189. szám
A KÉPÚJSÁG Kortársunk: Sarkadi Imre Hatvan éve született a Körhinta írója Rejtélyesen halt meg, zaklatottan élt, két végén égette a gyertyát. Szinte már 1961. április 12. hajnalán, halálakor, új legenda született, Sarkadi Imre legendája. Azóta húsz esztendő telt el, megjelentek ösz- szegyűjtött írásai, könyvek, tanulmányok tárták fel életét, életművének értékeit. A legenda széjjeloszlott, egy jelentős szocialista ihletésű író maradt a helyén. Hatvan évvel ezelőtt, 1921. augusztus 13-án született, viszonylag jómódú, debreceni ci- viscsaládban. Leérettségizett, jogi egyetemre járt, aztán felcsapott újságírónak egy debreceni kormánypárti laphoz. 1945- ben a Nemzeti Parasztpárt tagja lett, mint annyi más, népi mozgalomhoz közelálló értelmiségi, s a párt lapjának újságírója — Darvas József hívására. Illyés Gyula is rátalált: „Irodalmi fölfedezettem volt; kedves, folyton dorgálás alatt álló vidéki édes öcsém, ... reménységem, hogy nem gyöngül a magyar irodalom". Ekkor lett igazi újságíró: hol a Tiszántúlon, hol a Dunántúlon bukkant föl, s lelt rá mindig a falu legégetőbb kérdéseire. A polgári-értelmiségi származású fiatalember a parasztság életének egyik legjobb ismerője. Cikkei ekkortájt mindig a falu változásairól szólnak, elbeszélései azonban még egy ideig, körülbelül 1948-ig, értelmiségi gondolatkörben mozognak. A fordulat éve számára is változást hoz, ekkor válik szépíróként a parasztság ábrázolóSarkadi Imre jává. Ezt monográfiájának szerzője azzal magyarázza, hogy Magyarországon a felszabadulás után a paraszti élet sűrítette magába a legnagyobb változásokat. Hozzótehetnénk egyéb okokat is, a lényeg ugyanaz: Sarkadi számára a magyar falu átalakulása jelenti azt az élményt, amely őt az elkötelezett, szocialista szemléletű, realista elbeszélések, kisregények, drámák felé hajtja. 1949—1955-ös korszakának legjobb műve a Gál János útja. Az előszóban ő maga fogalmazza meg, hogy Móricz Zsig- mond Boldog emberének folytatásául szánta. A születő új embert ábrázolta: a cselédből a maga gazdájává, termelőszövetkezeti taggá váló nincstelent. A regény 1950-ben jelent meg egy sematikus áradatban, amelyből szenvedélyessége, 'at- éltsége, hitelessége messze kiemelte. Másik nevezetes alkotása ebből az időből az új magyar filmművészet egyik legnagyobb büszkeségének, a Körhintának a forgatókönyve. (A Kútban című elbeszéléséből kerekítette.) A Tanyasi dúvad című regénye szintén ekkori. Méltó párja a Gál János útjának. Első színre vitt drámái is e tájt születnek: az Út a tanyáról, s a Szeptember. Mind-mind, kivétel nélkül a paraszti élet tükre. Igaz, néha torzít a tükör Sarkadi Imre sem kerülhette ki a sematizmus buktatóit. Talán éppen ezért talált magára nehezen 1956 után. Pedig egy pillanatra sem vállalt közösséget az ellenforradalommal. József Attila-díjas, Kossuth- díjas író volt, egészen fiatalon, körülményei mégis mostohára fordultak, az irodalmi élet szélére került. Ráadásul megbetegedett, súlyos műtéten esett át. Tovább alkotott, de már nem a parasztság érdekli, nem járja az országot, irodalmi életet él a fővárosban, arról ír, amit legjobban ismer, s ami talán akkor izgalmasabb is volt: az értelmiségről. A vergődő értelmiség izgatja, azaz önmaga. Négy jelentős mű zárja le emberi és alkotói életútját: A gyáva, a Bolond és szörnyeteg című kisregények, s az Elveszett paradicsom, és az Oszlopos Simeon című drámák. Sötét képekkel küszködik bennük, küzdelme „az élet értelmét, társadalmi helyét elvesztett, de azt szüntelen kereső, visszaperlő ember tragikus küzdelme”. S ezzel a szakasszal csukódik be Sarkadi Imre életműve. Halála véletlen volt és korai. Nem szabad anarchikus hőseihez hasonlítani. A teljes Sarkadi Imréhez hitelesen hozzátartozik a Gál János útja, a Körhinta, s természetesen A gyáva is. Egyszer a szocialista realizmus mibenléte felől elmélkedett. Az ő legjobb művei kétségtelenül beletartoznak. Híven, lelkesen szolgálta a felszabadulás után létrejött új rendet, még bizonytalanságai, útkeresései ellenére is a miénk. Az érdeklődő olvasóknak Hajdú Ráfis és Kónya Judit Sarka- di-könyveit ajánljuk, s természetesen az író nagy példányszámban megjelenő, gazdag könyv- termését. Friss és tanulságos olvasmányok. GYŐRI LÁSZLÓ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Videotonban már hagyomány, hogy a szakszervezeti bizottság tanszersegéllyel járul hozzá a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő szülők iskolai kiadásaihoz. Ebben az évben egymillió- háromszázezer forintot fizettek ki, amelyből 1256 család részesedett a vállalat székesfehérvári, budapesti, illetve vidéki telephelyein. A három- és többgyermekes családok, a két vagy ennél több gyermeket nevelő egyedülálló szülők mellett a segélykeretből az alacsony jövedelmű kétgyermekes családok, valamint az egy iskolás korú gyermeket nevelő egyedülálló dolgozók is részesedhettek, amennyiben szociális helyzetük ezt indokolta. A tanszersegélyt a gyermekek számától függően differenciáltan osztották el az érintett családok között, hatszáztól kétezer- egyszáz forintig terjedő mértékben. A segélyeket a dolgozók jú- liús végén már kézhez kapták, így a kedvezményes tanszervásár alatt, olcsóbban szerezhették be gyermekeiknek a szükséges iskolaszereket. SOMOGM"0^ Tizenöt képzőművész él Kaposváron, a megyében letelepültek hetven százaléka. Ot a Magyar Képzőművészek Szövetségének a tagja. 1977-ben elkészült a donneri művésztelep három műterme, ezzel lényegesen javult az itt élők munkakörülménye, de öt képzőművésznek még nincs megfelelő helye az alkotásra. 1975 és 1981 között húsz alkotással gazdagodott a város. Jelentős részüket helyi képzőművészek készítették. Kivitelezés alatt áll Trischler Ferenc Killián- szobra, Gero Katalin alkotása, melyet a gyakorló általános iskolánál állítanak föl, Szabados János mozaik-alkotása, Bors István Táncsics Mihály emlékére készült műve, Simó József ivókútja és Meszlényi János két- alakos kompozíciója. Kaposváron tizenöt helyen rendeznek rendszeresen képző- művészeti kiállításokat. A VI. ötéves tervben több jelentős művészeti alkotásra számíthatunk; a megyei pártbizottság mellett kialakítandó térre, az épülő megyei tanács elé, a Domus Áruház parkjába, a Béke és a Petőfi utcába terveznek új szobrokat. A Toldi Miklós utcai oktatási és egészségügyi intézmények, a donneri óvoda és orvosi rendelő, a cseri kisegítő iskola, a kórház területét is „benépesítik" uj képző- művészeti alkotásokkal. PETŐFI NÉPE Az év elején önállóvá vált Kecskeméti Zománc- és Kádgyár nehéz - fordulatokban gazdag — első félévet tudhat maga mögött. A Lamport Zománcipari Művektől való leválás nem volt zökkenőktől mentes. Hónapokat vett igénybe a vagyonmegosztás, s az önállósággal együtt félmilliárd forintos rekonstrukció anyagi és beruházási gondjai is a gyár nyakába szakadtak. Eközben kellett a termelés és értékesítés zavartalanságáról gondoskodni, s emi7 att természetesen az üzem VI. ötéves tervének kidolgozása sem volt könnyű feladat. Emllítésre mélltó, 'hogy a lehetőségeket számba véve és kihasználva 10 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, s így a gyárban az egy dolgozóra jutó évi bér csaknem eléri az 50 ezer forintot, sőt megteremtették annak lehetőségét is, hogy júliusban bevezessék az ötnapos munkahetet. A termeléssel összhangban alakult az értékesítés. Kétezer káddal többet szállítottak a megrendelőknek, mint egy évvel korábban. A termelési érték ték 32 százalékkal haladta meg a bázisidőszakot, mert a fürdő1981. augusztus 13. kád-átlagárak a termék- és színösszetétel változásának hatására kedvezőbben alakultak. A tőkés piacon áremelést is el tudtak érni. A gyár fejlesztése lehetővé teszi, hogy az idén 200 ezer, jövőre 220 ezer, 1983-tól pedig 250 ezer fürdőkádat gyártsanak évente. Emellett jelentősen növelik az egészségügyi berendezések, a zománcanyag és a kádfény-tisztítószer előállítását. Dunántúli napló Megéri megrendelést elfogadni, sőt vállalkozni is a négy megye — Baranya, Somogy, Tolna, Zala — kisiparosait összefogó Kisipari Termeltető Vállalat pécsi irodájának a szervezésében. A Dél-Dunántúlról 400—500 kisiparos vállal rendszeresen valamilyen feladatot a KTV-nél. Jelenleg a Dél-íDunántúlon 500 vállalót, 80 kereskedelmi egység, 60 költségvetési üzem, 40 ipari szövetkezet, 30 tsz-mel- léküzem tart igényt folyamatosan a KTV-vel való együttműködésre, amely az új profil bevezetésével tovább gazdagodik. Messzemenően támogatják a többségükben családi vállalkozásokat. Már követendő példát is említhetünk, így a nagykanizsai Bence családot, amelynek az évi produktuma 7 millió forint a hiánycikknek számító ajtóbiztonsági tolózárból és a Bommer-ajtápántból. De sokat tesz a Hornung család is Ellend- ről, így többek között forgácsol, lakatosmunkát végez a BCM- nek, a Pécsi Bőrgyárnak, a bajai EVIG-nek. A nagykanizsai vállalkozó szellemű csalódok épp Baranyában vállalnak hosszú távon is munkát így Büki József a pécsi Áfor-telep, a füszér- tes banánérlelő és a mérlegjavító felújításában vesz részt. Ezenkívül Horváth László, Csizmadia Csaba, Bai Gyula és 10 alkalmazottjuk célfeladatok teljesítésére mini szövetkezetét hozott létre, hogy eredményesen vegyenek részt ai Sellyéi Agrokémia új telekhelyének, az új pécsi tűzoltólaktanya, a mohácsi malom építésében, valamint a Pécsi Tanárképző Főiskola ka- zán ház-rekonstrukciójában. A szövetkezeti jellegű munka- közösségek még az anyagbeszerzésre is vállalkoznak. Mindenképpen példaképei az újszerű vállalkozó szellemnek. Jelenet Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című színművéből, a Madách Színház Kamaraszínházának előadásában. A szereplők: Váradi Hédi, Horváth Jenő és Gábor Miklós. AZ «A PHD a bíróság folyosóján hirtelen csend lett, minden arc, minden tekintet arra fordult, amerre a börtönőrök csizmája kopogott a kövezeten. Két börtönőr között lépkedett a vézna ember. Nem látszott idegesnek, csak gondterheltnek, pedig elérkezett a tárgyalás legizgalmasabb napja, amikor a tanúkat hallgatja ki a bíróság. Nem ideges a vézna ember, hiszen már mindennel leszámolt. Bevallotta, a bíróság előtt is elismerte, hogy a rábízott állami pénzből folyamatosan elsikkasztotta azt a nyolcvanezer forintot, amit most számon kérnek rajta. Tehát a tanúk vallomása már nem nagyon érdekli, ő már napok óta azon töpreng, hogy mit mondjon az utolsó szó jogán. Forgatja, csiszolja a mondatokat: — Tisztelt bíróság, bűnt követtem el, jól tudom, hogy bűnhődni kell érte. De mégis, kérem, hogy az ítéletnél gondoljanak arra; tulajdonképpen szerencsétlen sorsú ember vagyok, magányos ember. Nagyon egyedül vagyok én, kérem. Nincs se feleségem, se gyerekem, csak barátaim voltak. Nem mondom, hogy ők juttattak ide, mert az nem lenne igaz. Való, hogy együtt mulattunk, együtt szórakoztunk, hogy fizettem a költségeket, de többnyire én csábítottam őket. Hívtam, csábítottam őket, mert munka után nem tudtam mit kezdeni az idővel. Nem és nem tudtam hazamenni az albérleti szobába. A barátaim családos emberek, szinte az utolsó fillérig hazaadták a keresetüket, hát én fizettem az egész társaságnak, hogy ne legyek egyedül. így történt... A tárgyalóterem ajtaja előtt megálltak a börtönőrök, megállt a vézna ember is. Várni kellett, amíg bevonul a bíróság. Az ember végignézett a tanúkihallgatásra várakozókon. A barátai voltak, az ő barátai. Kovács Péter, Nagy Jenő, Sá- rosi Imre, Sós Pista. Tudta, hogy valamennyien ellene vallanak, de egyik iránt sem érzett haragot. Nagyon halkan oda is köszönt. Amazok egy kicsit tétováztak, tűnődtek, hogy szabad-e, illik-e elfogadni egy letartóztatott köszönését. — Szervusz, Géza — szólalt meg nagyon bátortalanul Kovács Péter. A többiek némán biccentettek. Néhány pillanat múlva Sá- rosi Imre közelebb merészkedett. — Elvtárs — szólt az őrhöz —, megengedi, hogy... oí megkínáljam egy cigarettával? — Csak kínálja — bólintott az őr. A vézna ember pedig alig hallhatóan tátogta: — Köszönöm, Imre. Nagy Jenő egy egész csomag cigarettával közelített. — Neki adhatnám? Megengedik? — Szabálytalan ugyan — mondta a rftagasabb rangú börtönőr —, de adja ide, majd én a zsebébe csúsztatom. A vézna ember hálásan pislogott. — Köszönöm, Jenő. Megnyílt a terem ajtaja, bevonult a bíróság, aztán a börtönőrök, meg a vádlott. — A bíróság — mondta az elnök —, Solymosi Géza bűnügyében a tanúk kihallgatásával folytatja a tárgyalást. Kovács Péter tanút kérem. A tanú reszkető térddel állt az emelvény elé. — Milyen kapcsolatban volt a vádlottal? — Barátok voltunk. — Kérem, jellemezze a vádlottat. A tanú sápadtan kezdte: — öt vagy hat éve ismerem: rendes ember. A munkájával sohasem volt baj. Ivott, de nem volt részeges. Azt hiszem, sohasem láttam berúgva. — Mikor tudta meg, hogy sikkasztott? — Amikor letartóztatták. Kérem, én nem is gondoltam volna róla. — Befejezte? — Igen, kérem. — Akkor foglaljon helyet. — Igenis. A tanú, anélkül, .hogy megfordult volna, két lépést hátrált, majd a legközelebbi helyre leült, majdnem a vádlott ölébe. — Ne oda üljön, kérem — emelte fel hangját az elnök —, arra a padra csak a vádlottak ülhetnek. De el is távozhat, ha akar. Az ideges tanú kapva kapott az alkalmon, szinte futva tette meg az utat a folyosóig. Ott az izgalomtól még mindig sápadtan suttogta: — Képzeljétek, a Géza mellé ültem véletlenül. f-r—i gyikük — azt hiszem E Nagy Jenő — mosolyogni kezdett, de hirtelen eszébe juthatott valami, amitől még a nagyon halvány mosoly is az arcára fagyott. SIMON LAJOS Székesfehérvár új szabadtéri színpadán, a Bánya-tavi vizi színpadon mutatták be a Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című művéből készült rock-operát. Rendező: Moravetz Levente, ’ zeneszerző: Bolba Lajos. Rock-opera
