Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-13 / 189. szám

1981. augusztus 13. NÉPÚJSÁG 5 Kisdobosok A szekszárdi úttörőház tervei Bíró Mártonná igazgatóhe­lyettes szerint mór most el kell kezdeni a szekszárdi úttörőhöz őszi programjainak a szerve­zését ahhoz, hogy időben, kap­kodás nélkül kezdődhessen az őszi szezon. A gyerekek egy része még éppen a házban tölti a nyári szünet egy részét, mint nap­közis, ugyanis egész nyáron rendszeresen, előre elkészített beosztás szerint — persze azon kívül is — fogadták a szekszár­di iskolák napköziseit. Mások az úttörő- és napközistáborok­ban nyaralnak még, de már . elkészültek az őszi tervek, sőt, megkezdődött azok szervezése is. Az első programok egyike a nyári tábori olimpia városi dön­tője és az ünnepélyes ered­ményhirdetés. Már a nyomdában van a Szakköri hívogató, amiből a pedagógusok és a gyerekek megtudhatják, hogy huszon- négyféle szakkör indul, ha er­re igény mutatkozik, sőt, egy- egy foglalkozási típusból két csoport is működött eddig is. A hagyományos és jólismert szakkörök mellett meghirdették az idén a rádióépítő, a fafara­gó, és a szövő szakkört, hete­dik-nyolcadikosok számára pe­dig a tini-klubot. Augusztus végétől lehet jelentkezni a fog­lalkozásokra, amelyek szeptem­ber közepén meg is kezdődnek. Megtartják a hagyományos és népszerű rendezvényeket, például az aktuális évforduló­kat, az idén ezek között sze­repel Babits Mihály halálának évfordulója, lesznek sportverse­nyek, télapóünnepség és fog­lalkozások napközisek számára. Megrendezik a pályaválasztási kiállítást, a képzőművészeti vi­lághéten pedig Juhos László szobrász és Csuhaj Tünde tex­tilkiállítását. Már szeptemberben élmény- beszámolót tartanak a külföl­dön járt. pajtások. Az úttörőház a honismereti mozgalom országos módszerta­ni központja. Az idén érdekes tanácskozást terveznek, amely­nek a témája a felnőtt és az úttörő honismereti mozgalom összehangolása. Ez ideig pár­huzamosan dolgoztak a felnőt­tek és gyerekek, és van, ahol éppen az úttörők eredménye­sebben. Célszerűnek és Hasz­nosnak látszik a munka össze­hangolása. A megbeszélésre — és tapasztalatcserére többek között — meghívják a megyei úttörőelnökség, a honismereti tanács tagjait és természete­sen a szakkörök vezetőit. Úttörővezetők továbbképzése Két turnusban kerül sor az idén a felnőtt úttörővezetők éves továbbképzésére és ta­pasztalatcseréjére, augusztus 23—25-ig, valamint 25—27-ig Dombodban, a KISZ-táborbon. A két turnusban több mint kétszázötven pedagógus készül fel az új úttörőév feladataira. Tájékoztató és konzultáció lesz ezen kívül az MSZMP és g_ KISZ legutóbbi kongresszusáról és más aktuális politikai kérdé­sekről. Az előadásokon és kon­zultációkon szóba kerülnek módszertani, gyermek- és ser­dülőlélektani kérdések, lesz beszélgetés az úttörő és szak­köri demokráciáról, a hazafias és a világnézeti nevelésről, a hagyományok ápolásáról, az ifivezetők segítéséről, vala'mint a tervezés feladatairól. Vándortábor a Zselicségben Megemlékezés a mártírokról a Latinca-emlékműnél Vándortábor! A Német De­mokratikus Köztársaságban már régóta dívik, nálunk az utóbbi években kezd meghonosodni az iskolások nyári programjának ez a formája. Egy-egy csoport gyerek hátizsákot vesz a hátá­ra, tanári, szülői felügyelettel bebarangolja az ország vala­melyik vidékét. Félnomád életet él, alszik sátortáborban, isko­lákban berendezett szállásokon, étkezésben is jórészt önellátó a csoport. Az is népszerűvé teszi a vándortáborozást, hogy keve­sebb a kötött, több a szabad program, több a1 lehetőség a rögtönzésre. A szekszárdi IV. számú iskola Zója úttörőcsapatának tizenhét tagja — nyolcadikosok — So­mogy megyei vándortáborozásra indult július 15-én. A túra elne­vezése: száz kilométer a Vörös Hadsereg nyomán. Bátaszéken, Dombóváron keresztül az első állomás Kaposvár. A Zselic exp­ressz „révén" két órával hama­rabb érkezünk. A szállásul ki­jelölt iskola bejáratán kézzel írt üzenet tudatja, hol találjuk a kulcsot. Ettől függetlenül a be­járat nyitva, miután lepakolunk, a kulcsot is megtaláljuk. Miután az idő kitűnő, enni­valóval felpakolva birtokba vesz- szük a strandot, egész délután­ra. Vacsorát a diákétteremben kapunk, utána a várossal is­merkedünk. Július 16., csütörtök. Kirándu­lás a kaposszentjakabi apátság romjaihoz, majd onnan öt kilo­méteres gyalogtúra következik a Nádasdi erdőbe, a Latinca-em- lékműhöz. Az idő múlik, rövidí­tenénk az utat, de a térképen jelzett erdőnyílás áthatolhatat­lan, így visszafordulunk az ere­deti úton.. Délután négy óra, amikor visszaérve a városba, az ÁBC-ben vásárolt elemózsiát el­fogyasztjuk az árokpart fái alatt. Vacsora után ismét város­nézés, szabad program, tévéné­zés. Néhány fiú az előtérben összetolt két asztalon pingpon­gozik. A gyalogtúra fáradalmait hamar kiheverte a társaság, mert a takaródénak alig van foganatja. Igaz, az egyszemé­lyes zuhanyozó miatt elnyúlik a tisztálkodás. Július 17., péntek. Reggeli után takarítás, hogy a helyet tisztán hagyjuk az utánunk ér­kezőknek. Az áruházban meg­vesszük az ebédnekvalót, útnak indulunk a túra második állo­mása, a gyertyánosvölgyi sátor­tábor felé. Kellemes, hangulatos erdei ösvényen teszzük meg az út nagyobbik részét. A tábor mellett kis tó van, a fiúk közül néhányon nyomban pecázni kezdenek, így a lányoknak kell a főzéshez vizet hozni, a mint­egy kétszáz lépésnyire levő, Négy testvér forrástól. Július 18., szombat. Két ese­mény ezen a napon: paprikás- krumpli-főző verseny a két őrs — a Kunkori és a Lajhár — kö­zött, este pedig számháború. Az előbbiről azt állapítja meg a zsűri, hogy a lányok nem sze­relmesek, a számháborúnak vi­szont olyan sikere van, hogy meg kell ismételni, sötétben, zseblámpák igénybevételével. Július 19., vasárnap. Gyalog vissza Kaposvárra, szennai ki­térő — a festett kazettás meny- nyezetű műemlék templom és a tájházak megtekintése - után Kuckósarokba visz az utunk. Utánunk csúnya, sötét felhők, el is érnek bennünket. Mielőtt tel­jesen bőrig áznánk, felfedezzük a táborhelyet. Az eső elmossa az esti hangulatot is. Július 20., hétfő. Reggelre ki­derül az idő, délelőtt néhány, a táborrendhez tartozó munkát kell elvégezni. A lányok dél fe­lé palacsintasütésbe kezdenek. Kiderül, hogy a tűzhely nem ki­mondottan palacsintasütésre szolgál. A közeli községből, Bá­nyáról hoznak három palacsin­tasütőt, Így délután négy óra után mindenki megkapja a ma­ga adagját. Utána „vérre me­nő” rögbimeccs. Július 21., kedd. Búcsút mon­dunk Kuckósaroknak, gyalogtú­ra Kadarkútig, onnan autóbusz- szal Ladra. Kadarkúton a ven­déglőben ebédelünk, alig fél­óra múlva - az előzetes értesí­tésektől eltérően - ebéddel várnak bennünket a ladi isko­lában. Ezzel megoldódik a va­csoránk is. Az iskola szép ős­parkban fekszik, a park egyik nevezetessége a „szerelemfa", amelynek megtekintését elmu­lasztani vétek. Július 22., szerda: Kirándulás a szuloki termálfürdőbe. Közle­kedési tapasztalát: nem minden buszsofőr előtt népszerűek a ki­ránduló iskoláscsoportok. Vi­szont az idő kellemes, alkalmat ad alaposabb tisztálkodásra is. Július 23-, csütörtök. Utazunk Barcsra, táborhelyünk a város- központtól három kilométerre fekvő parkerdő. Alig rakodunk helyre, gyalogolhatunk is visz- sza, ebédelni. Utána strandolás következik. Egy fürdőnadrágon — miként arról előzetes híresz­telés is szólt - folytonossági hi­ány támad a csúszda jóvoltá­ból. Július 24., péntek. Délelőtt gyalogtúra o határállomásra, a Dráva-'hídhoz, utána megtekint­jük a tájmúzeumot. Ebéd után fürdés, strandolás. Este, haza­felé ismerkedés az úton szolgá­latot teljesítő határőrökkel. Július 25., szombat, irány Da- rány. A turistajelzés hiányossá­gai miatt a kaposvár-barcsi Elkészült a versenyfeladat, a paprikáskrumpli úton keressük az útirányt. Egy juhász kalauzol bennünket rö- videbb útra, mert ismét a nya­kunkba szakad az eső. Több, mint négyórás gyaloglás után érkezünk a darányi iskolába, ahol a konyha személyzete már aggódva — és jó ebéddel - vár bennünket. A délutáni program általános ruhamosás, -szárítás, majd ismerkedés a községgel. Július 26., vasárnap. Délelőtt gyalogtúra a közeli ősborókás­ba, végigsétálunk az 1200 mé­ter hosszú erdei tornapályán, majd visszafelé ki-ki elvégzi a pályán előírt testmozgató gya­korlatokat. Kitűnő vasárnapi ebéd után vonattal megyünk Szigetvárra. Bejárjuk a vármú­zeumot, néhány fiú törököt ját­szik a sáncokon. Megtekintjük még a hajdani török karaván- szerájt. Este a szálláshelyen „kí- sértetjárás” és egyéb nagy küz­delmek a fiúk-lányok között. Július 27., hétfő. Utazás haza­felé, Barcsról Kaposvárig busz- szal, onnan vonattal. A vonat­ban megtörténik a kirándulás értékelése, a jutalmak átadása. Nagyon jó volt, jövőre más vi­dékre indulunk vándortáborba. B. I. A szigetvári várnál Komló (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az elmúlt év szeptemberétől országos játékba kapcsolódhat­tak be az iskolákban és a művelődési házakban működő úttörő fotószakkörök és egyéni amatőrök. Ez idő -alatt elméleti és gyakorlati feladatok meg­oldásával kellett bizonyítaniuk tudásukat. Az így összegyűj­tött pontok alapján a beneve­zett 66 szakkör és egyén közül a komlói Országos Módszerta­A kölesdi fotósok már az országos vízügyi pályáza­ton is díjat kaptak. Sikon- dán három pajtás képvisel­te a szakkört. Balról: Far­kas István, Konrád Zsolt, Debreceni Tibor. példája ni Központ 27 szakkör 80 paj­tását hívta meg sikondai tábo­rozásra. Jöttek gyerekek Ózd- ról, Debrecenből, Úpusztaszer- ről, Szobról. Tolna megyéből a dombóvári és a kölesdi műve­lődési ház szakköre kapott meghívást. Ezek a gyerekek csodálatos hetet töltöttek a szaktáborban. Az idő munkával telt el. Hogy az arcokon a fáradtságnak a jelét sem lehetett látni, annak köszönhető, hogy Czanik István vegyészmérnök, komlói szak­körvezető olyan programot ál­lított össze, hogy a gyermekek figyelme nem lankadhatott. (Ö irányította az országos játékot is.) Meegismerkedtek a baranyai tájjal, felkeresték Pécs városát, a történelmi templomot, a Zsolnay-múzeumot és az állat­kertet. Jártak egy német nem­zetiségi tájházban, és az aba- ligeti vár romjain. Megnéztek egy kerámiaüzemet, és megcso­dálták egy népi fazekas el­bűvölően szép munkáit! Ezek mind olyan helyek, ahol a gyermek könnyebben meglátja a témát, de az elmélyültebb képalkotás lehetősége is adott — kinek-kinek tudása szerint! — Nagyon elégedett vagyok a gyerekekkel! Lelkesedésük, tenniakarásuk meglepett, és még az is, hogy feladataikat milyen fegyelmezetten hajtották végre! — tájékoztatott Szilasi László, az OFOTÉRT propagan­da osztályáról, aki a gyerekek közt töltötte az egy hetet. Majd így folytatta: — Az országos játékkal sikerült a gyermekek­ben elültetni a fényképezés szeretetét, és arra ösztönözni őket, hogy képezzék magukat tovább a „fotótudományok­ban”. És nem titkolom azt sem, hogy a cégnek hosszú távon üzletpolitikai koncepciója a tá­borozás segítése! Mi biztosí­tottuk a filmet, a vegyszereket, a szükséges papírt, és a pénzt a díjazáshoz. Ä pajtások még propaganda anyagot is kap­tak. Már egy kicsit előre is te­kintünk. Tervezi a vállalat, hogy saját kiadásban fotó- és filmiskolát jelentet meg, öt év alatt 16 füzetben. A díjak átadása után Czanik István fáradtan törölte meg homlokát. — Nehéz volt egy kicsit! De öröm az nekem, hogy más szervek is felkarolták, segítet­ték e szép elképzelés megva­lósulását. — És a jövő? — Elsősorban — központunk jellegének megfelelően — módszertani segítséget adunk a velünk kapcsolatban álló szakköröknek és egyénileg fo­tózó pajtásoknak. A játékot a következő években is fenntart­juk, de számban még több, és a minőségi munkában még jobb résztvevőket várunk. Sze­retnénk előteremteni az anyagi alapjait egy kéthetes táboro­zásnak. A sugárzó gyermekarcok most, egy hét után is ezt jé* lezték. Persze, ők nem tudják, hogy milyen munkával járt az országos játék és a táborozás lebonyolítása. De tudták azok, akik összefogtak! Komló ezzel mutatott példát mindannyiunknak. Irta és fényképezte: KONRAD LÁSZLÓ Úttörőév 1981/82 Hass, alkoss, gyarapíts! A Magyar Úttörők Szövetsé­ge Országos Tanácsa az új út­törőévre azt ajánlja a csapa­toknak, hogy Kölcsey szép sza­vait idézve, a „Hass, alkoss, gyarapíts!” jelmondat szelle­mében alakítsák ki programjai­kat, és annak tartalmát váltsák valóra, hozzáigazítva azt társa­dalmi céljainkhoz és a gyerek- közösségek életéhez. A jelmondat nem jelenti azt, hogy az idei program merőben új lesz — a középtávú terv ér­vényben marad — és azt sem, hogy a már jól bevált hagyo­mányos rendezvényekre nem kerül sor. A fő feladatok változatlanok, ugyanakkor az igények és lehe­tőségek szerint a helyi körülmé­nyekhez alkalmazkodva rugal­masak is. Ezek közül is nagy jelentősége van, hogy a gyere­kek választ kapjanak korunk bonyolult világának minden őket érdeklő kérdésére. Ismer­kedjenek meg a haladó világ céljaival, szocialista építésünk kérdéseivel, és váljék bennük tudatossá a hétköznapi tettek­ben megnyilvánuló hazaszere­tet és internacionalizmus. A gyerekeket érintő közvetlen és közvetett hatások szükséges­sé teszik, hogy a meglévő mód­szerek mellett szerepet kapja- na új munkamódszerek és for­mák. Hatni kell: egymásra és ön­magukra, közösségükre és kör­nyezetükre, magatartásukra, vi­selkedésükre, szokásaik alaku­lására; hogy a kisdobos- és úttörőélet törvényei szerint él­jenek, tanuljanak, készüljenek a felnőtt életre; illetve segíteni kell nekik, hogy a gyermekek eligazodjanak az őket érő kü­lönféle hatások között. Alkotni kell: az úttörőközös­ségek és tagjaik közvetlenül ta­nulják meg becsülni a munkát, az alkotó embert, az értékek teremtésének és védelmének fontosságát és örömét; kapjon mind nagyobb teret és elisme­rést a kézügyességet, fantáziát, konstrukciós készséget próbára tevő és ezeket fejlesztő, kétke­zi tevékenység, a szellemi te- remtő-alkotó munka, a készsé­gek és képességek fejlesztése. Gyarapítani kell: a gyerekek segítő közreműködésével az is­kola és az úttörőcsapat beren­dezéseit és felszereléseit, szépí­teni a lakóterületet és óvni ér­tékeit; a kapcsolatok gyarapí­tása is cél, építsék tovább a három nemzedék barátságát és együttműködését — áll az út­törőszövetség országos tanácsá­nak határozatában. A jelmondat tág lehetőséget ad minden csapatnak és ezen belül rajnak, őrsnek, hogy új tartalommal töltsék meg a be­vált formákat, mint például a Szülőföld expedíció, a Nem térkép e táj, az Őrizd a békét, a Teremtsünk értéket, az Egy őrs — egy család, a Művésze­tek vándorútjai, vagy az Úttö­rők a nyugdíjasokért akciókat. A felnőttek módszerbeli tu­dását és tudatosságát ötvözni lehet a gyerekek szárnyaló fan­táziájával és játékos kedvével. E tekintetben a csapatok, őr­sök, rajok teljesen önállóak és olyan lesz az új mozgalmi évük, szeptember 1. után, ami­lyenné maguk alakítják. Az úttörőmozgalomnak is fel­adata enyhíteni az iskolák túl­zsúfoltságát. E célból javítani lehet az iskolák és művelődési intézmények kapcsolatát, fokoz­ható az együttműködés az üze­mekkel, gyárakkal, társadalmi szervekkel, sportegyesületekkel. Ezek szórakoztató és nevelő céljaik mellett bázisai lehetnek az iskolán kívüli programok szervezésének. Az országos tanács javasolja — többek között —, hogy a ko­rábbi országos játékok és gye­reknapi programok hagyomá­nyait gazdagítva szervezzenek május végére társadalmi mun­kaakciót, a gyereknapra pedig majálist, amelyre hívják meg a rajok és az őrsök minden fel­nőtt barátjukat. A majális lehetőséget nyújt a néphagyományok, diákszoká­sok és a munkásmozgalomból ismert majálisok felelevenítésé­re. A fáradhatatlan szervező, Czanik István ismerteti a „Bará­tunk, a kénykép" c. országos játék eredményét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents