Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. augusztus 11. KÉPÚJSÁG 3 Innováció Korszerű üzem a KeselyűsI úton A Szovjetuniónak gyártott kapcsológépek alkatrészeit készíti Nagy János Z. ötlete szenzációs volt, ____________ kollegái es pár­tatlan szakemberek egyaránt állították: forradalmi változás következik az üzem egyik fontos termékének gyártásában. Az új eljárás szinte mesébe illő — ol­csóbb, gyorsabb, jobb minősé­get, s ezáltal értékesebb pro­duktumot szolgáltat. A zaz szolgáltathat, ha elérke­zik a bevezetés ideje. Mert az ötlet — bármilyen nagyszerű is — még messze van a meg­valósulástól. Kutatók dolgozzák ki a zseniális új elv apró részle­teit, a fejlesztőmérnökök már a gyártás, a gyárthatóság szem­pontjából vizsgálják az eljárást, majd következik a „félüzemi" (ilyenkor félig még laboratóriu­mi, de félig már gyári körülmé­nyek között folyik a munka), majd az üzemi próba, végül a beteljesülés, a sorozatgyártás. S mert képzeletbeli példánk­ban feltételezzük, hogy keresett termékről van szó, az értékesí­tés fontosságát nem is hang­súlyozzuk — ezúttal a piackuta­tás, az eladás nem okozhat problémát. Négy szó — kutatás, fejlesz­tés, termelés és értékesítés, meg a szavak által jelzett ál­lomásokat összekötő út, rajta ezernyi akadály, kátyú, szaka­dék; mindezek leküzdésének képessége és sikere ez az in­nováció. Folyamat, amely az ötlettől a megvalósulásig, az eszme születésétől a megvásá­rolt vagy máshol felhasznált termék létrejöttéig tart. Innováció. Mit keres már me­gint egy idegen test nyelvünk szöveteiben? — kapják föl a fe­jüket a nyelvészek. Féltő gon­doskodásukat tisztelem, de amig nem ajánlanak az idegen szó helyett megfelelő, a tartal­mat pontosan kifejező magyart, használni vagyok kénytelen ma­gam is. Divat lett az innováció­ról beszélni — talán valami új jelenség ez a gazdaságban? Egyáltalán nemi hiszen az inno­váció azóta létezik, amióta tár­sadalmilag megszervezett ter­melés folyik a földön, ötlettől a megvalósulásig — egy primi­tív nép valamelyik tagja által kitalált új szerszám elterjedése során ugyanúgy végigkísérhető a folyamat (persze a kor szelle­me szerint értelmezve azt), mint az űrhajó, a számitógép vilá­gának ipari újdonságainál. Amiért mégis mostanában kezd­tünk sokat beszélni az innová­cióról, annak egyszerű a ma­gyarázata: ma országok, népek gazdasága, életszínvonala, egyáltalán létezése függ attól, hogy az adott társadalmi kör­A következő hónapokban ipa­runk és külkereskedelmünk a Hungexpo közvetítésével 30 hi­vatalos kollektív kiállításon mu­tatkozik be külföldön, további 35 szakrendezvényen pedig egyéni kiállítóként vesznek részt magyar vállalatok. Még ebben a hónapban sor kerül a Közel-Kelet, illetve Észak-Afrika legjelentősebb nemzetközi vásáraira: Az algí­rin mintegy félezer négyzetmé-' ternyi területen magyar konté­nerek, kikötői daruk is láthatók majd, a damaszkuszi vásáron pedig a KGST-országok ered­ményeit reprezentáló közös ki­állításon a magyar vállalatok vasúti járműveket, erősáramú berendezéseket, háztartási gé­peket mutatnak be. Ugyancsak augusztusban kerül sor az izmíri vásárra, amelyet ezúttal a mo­dern török állam megalapítója, Atatürk születésének 100. évfor­dulója jegyében szerveznek meg. Hazánk horminoharmad- szor álhit itt ki. A MOGÜRT autóbuszokat, a TECHNOIMPEX szerszámgépeket, a TRANS- ELEKTRO konyhai berendezése­ket mutat be. A szakkiállítások közül érdemes megemlíteni a klagenfurti nemzetközi , faipari bemutatót, amelyen ugyancsak részt vesz külkereskedelmünk. Szeptemberben világszerte az őszi vásárok sorozata kezdődik. nyezetben mekkora sebességű a folyamat. S nemcsak a termé­kek vagy iparágak esetében lényeges ez a kérdés — a tár­sadalom szempontjából éppen az általános innovációs képes­ség, azaz általában az új lét­rehozására és befogadására va­ló készség, alkalmasság a dön- tő. _ “ De térjünk vissza hősünkhöz, Z-hez. Ha Z. ötlete abszolút eredeti, s a siker nem halvá­nyítja el mások munkáját, nincs különösebb akadály — már ami az embereket illeti —, min­den megy a maga útján. Más a helyzet — s ez a gyakoribb —, hogy Z. sikere egy korábbi, talán még a vállalatnál dolgo­zó szakember által bevezetett módszert tesz elavulttá. Bár ez a dolgok rendje szerint így ter­mészetes, nem biztos, hogy az illető, akiről szó van, ugyanígy természetesnek gondolja. Ha pedig nem így gondolja, tenni próbál azért, hogy bebi­zonyosodjék: Z. ötlete nem is annyira szenzációs. A hazai ver­senypályákon számtalan módját kitalálták már az efféle aka­dályállításnak. De mit tehet 'jenkor ____________________Z.? Küzd, harcol, verekszik — esetleg in­farktust kap —, s ha törekvése eredményt hoz, az optimális idő két-háromszorösa alatt az ötlet­ből végre eladható termék lesz. Igaz, akkor már szenzációról senki nem beszél, az eredeti gondolat régen úgynevezett kö­vetőfejlesztéssé szelídült — az innovációra alkalmasabb kör­nyezetben Z.-t évekkel ezelőtt lekörözték. Személyes féltés, féltékeny­ség az átkos teher? Ezt kimon­dani talán túlzás, de az való­színűnek látszik, hogy nem hiá­bavaló e tájon keresgélni — a presztízsféltés túl sok ember cselekedeteit motiválja. Mert — kérdezi magában a képzeletbeli Z.-t képzeletbeli felettese, aki mellesleg az ed­dig használatos módszer kigon- dolója volt —, mi lesz velem, ha Z. zsenialitása bebizonyoso­dik? Feleslegessé válók ezen a poszton, természetesnek látszik, hogy ezután nem nek^m, hanem Z.-nek áll a zászló. És már hallja is, amint a háta mögött összesúgnak: • ez az ember megbukott. Igen, ez az, amitől annyira félnek talán nem kevesen. A félelem jogos — valóban bukott embernek tartják (tartjuk) azt, aki nem teljesítményével, meg­újulási készségével képes meg­őrizni helyét az íróasztalnál. S ez a társadalmi beidegződés kényszeríti a valahová egyszer A zágrábi vásáron 19 magyar vállalat 1600 négyzetméteres nemzeti csarnokban állít ki. A pavilonban külön zenetermet rendeznek be, ahol filmvetítés­sel egybekötve Bartók és Ko­dály muzsikájában! gyönyörköd­hetnek a látogatók. Ugyancsak önálló nemzetközi kiállítást szervezünk a teheráni vásáron, amelyen 11 vállalatunk vesz részt, egyebek között a TESCO, a KOMPLEX, a TERIMPEX, a Ganz-MÁVAG és a Magyar Hajó- és Darugyár. A moszkvai híradástechnikai szakvásáron a BUDAVOX és a VIDEOTON ál­lít ki. A HUNGAROCOOP és a HUNGAROTEX kiállít a kölni „csak fiataloknak” világdivat- parádén és a düsseldorfi IGEDO-DESSOUS '81 fehérne­művásáron. Októberben a MÖNIMPEX és a TERIMPEX részt vesz a brüsz- szeli élelmiszerszalonon, 16 ma­gyar vállalat pedig az amszter­dami nemzetközi korrózióvédel­mi kiállításon. Ugyancsak az őszi programok között említhető o moszkvai újí­tási és találmányi kiállítás, amelyen 14 magyar gépipari vállalat szervez bemutatót. No­vemberben pedig Mexikóban 12 magyar külkereskedelmi illetve külkereskedelmi joggal rendel­kező vállalat 11 napon át ma­gyar napokat szervez. (MTI) feljutottat arra, hogy óvakodjon a képzeletbeli ranglétra alsóbb fokára lépni. Pedig az efféle személycseréket tekinthetnénk egyszerűen a megújulás (az in­nováció!) egyik megnyilvánulási formájának. A „leváltott" (íme, a nyelvünk is táplálja az előíté­letet; vagy talán az előítélet formálta a nyelvet?) pedig ilyenkor presztízsveszteség nél­kül kezdhetne új fejezetet szak­mai munkásságában, a számá­ra (tudása s nem betöltött hiva­tala alapján) biztosított alkal­mas helyen. Ismerek valakit, aki megbecsült, számon tartott, jó szakember létére nem restell időről időre munkahelyet változ­tatni. Ha elvégezte, amit rábíz­tak, új feladatokat keres; s ha ahhoz a munkakönyvét is ki kell kérnie, hát kikéri.-Nem vándor­madár ő, hanem a változtatni, megújulni akaró és arra képes ember ma még ritka mintapél­dája. Mi történik mindaddig, amig az a bizonyos előítélet motivál­ja a pozícióba már bekerültek többségét? Az például, hogy igyekeznek magukat olyan em­berekkel körülvenni, akiktől nem kell félniük. Akik (tisztességes, természetes úton) valószínűleg nem képesek kétségessé tenni a vezető poszton álló ember ve­zető szerepét, s akik kiválóan alakítják a.végrehajtó figuráját; nem javasolnak, nem vitatkoz­nak, nem bírálnak, hanem tel­jesítik az utasításokat. Ezen a ponton pedig már a társadalom innovációs képes­ségének kérdéséhez jutottunk. Vajon az a közeg, amelyben az elismertséget legegyszerűbben a feltétlen alkalmazkodással, az eggyel magasabb szint utasítá­sainak, elképzeléseinek gondol­kodás nélküli végrehajtásával lehet elérni, lehet-e befogadója az újdonságoknak? Ez a társa­dalmi közeg elbírja-e, eltűri-e egyáltalán azokat, akik újat, jobbat akarnak? Egy előadáson hallot­—£'J.--------------------------- tam megfogalmazni azt, amire ma­gunk is rájöhetünk a dolgokat egymás-mellé helyezve, a kap­csolatokat végiggondolva. „A legfőbb baj az — mondta szá­momra meggyőzően a kérdéssel hivatásból foglalkozó, nagy fel- készültséggel, alapos informá­ciókkal rendelkező szakember —, hogy a társadalom jelenle­gi állapotában, beállítottságá­ban éppen az átlagtól eltérni akaró, a régit nem feltétlenül elfogadó, az ésszerű változást kívánó egyéniségeket fogadja tartózkodóan, gyakran elutasí­tóan.” Diétás konzervek A VI. ötéves terv időszakában az élelmiszeripar új diétás ké­szítményekkel bővíti a választé­kot: a program első lépéseként a Budapesti Konzervgyár só- és energiaszegény készételeket kí­sérletezett ki. Gyártásuk az idén megkezdődik. Több éves előkészítő munka eredményeként a tervezett hét­féle készétel közül a szigorú feltételeknek végül is négy fe­lelt meg. A MÉM-tőI már a gyártási engedélyt ^s megkap­ták. A húsgombócot káposzta- főzelékkel elsősorban cukorbe­tegeknek gyártják, ebben keve­sebb a liszt, több-a káposzta és a tejföl. A lecsós marhahús, a húsgombóc tejfölös kapormár- tásbam és a marharagu vada­son egytől egyig sószegény éte­lek, ezeket főleg vesebetegek­nek szánják. E készítmények ízé­ben érződik ugyan a só hiá­nya — bár más közömbös fűsze­rek ezt némileg ellensúlyozzák - ám mégis várhatóan szívesen fogadják majd a diétázók, hi­szen eddig az ilyen ételek hiá­nyoztak a konzervek választé­kából. A diétás ételek 300 grammos adagokban kerülnek a konzerv­dobozokba. Az idén néhány va­gonnyit hoznak belőlük forga­lomba. Ha nagyobb kereslet mutatkozik irántuk, úgy jövőre növelik a gyártást. Sokakat derült égből villám- csapásként ért a hír. A nagy nyereséggel dolgozó és korsze­rű termékeket gyártó vasiparit megvásárolta a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat. A Gemenc olajkályha — melyet a vasipari gyártott — híres volt az országban, a legtaka­rékosabb fűtőberendezések kö­zé tartozott. A vásárlás 1974. június el­sejével történt. A volt vasipari­nál közel ötszázan dolgoztak. Ebből csak egy kis csoport foglalkozott az olajkályhával. A többiek a szolgáltatásban dolgoztak, autószerelők, laka­tosok voltak és még számos más szakma végezte abban az időben az egyre növekíő vá­ros kiszolgálását. Az új vállalat keretében csak a lakatosok és a kályhagyár­tók maradtak meg. Továbbra is készült a Gemenc, az alkat­részek — és a javítóbázis is üzemelt. Nagyon sok volt eb­ben az időben az adminisztra­tív és műszaki dolgozó: az ötszázból 240. Erős kereskedel­mi osztály, anyagosztály, olyan szervezetek, melyek az önállóan gazdálkodó vasiparinál kellet­tek. Az új gyárban más volt a „felállás". Az első időszakban, 1974 második félévében, a szekszárdiak ingajáratban köz­lekedtek az anyavállalat 'és a gyáregységek között. Novem­ber—december hónapokban már megtörtént az új szalagok felállítása. Addig több mint száz leendő művezető, csoport- vezető és betanított munkás volt egy vagy két hónapig be­tanuláson. 1975. január 1-én megkezdték Szekszárdon CT szovjet piacra a kapcsológépek — telefonközpontok. — gyártá­sát. 1975-ben 580-an léptek be a BHG-ba, de rövid időn belül majdnem négyszázan távoztak is. Mondhatjuk természetesnek is ezt a folyamatot. Sokan pró­báltak szerencsét az új üzem­ben, aztán pár hónapos mun­ka után kiderült, hogy egy ala­kuló gyárban sokkal több' a gond és a probléma, mint a régi, már begyakorolt üze­mekben. A gyárban az új „gazda" természetesen komoly fejlesz­tést valósított meg. Abban az időben a BHG egymilliárd fo­rintos rekonstrukciós fejlesztés­be fogott. Ebből Szekszórd is jelentős mértékben részesedett. Épült felületkikészítő üzem, a sok apró üzemcsarnokot össze­építették, készült szociális blokk. Minden, ami szükséges egy modern középüzem kiala­kításához. Ebben az évben már 900 fővel dolgoztak. A követ­kezőben, azaz 1976-ban pedig 1250 volt a létszámterv. Ebben az esztendőben is magas volt a fluktuáció: 460-an léptek be és 300-an ki a gyárból. Röpke két év alatt kialakult a jelenlegi termelési sor. A legkorszerűbb technika került Szekszárdra. A magasraktár 1979-ben készült el. Ez a szál­lítás., a raktározás korszerűsí­tésének egyik állomása. Beve­zették az egységrakományo­kat, kialakult a speciális bel­ső anyagmozgatás, a csoma­golás. A termelésben nagy felada­tot kellett „nyelni”. Évenként 10—18 százalékkal emelték a tervet. Ezt az első időszakban többnyire létszámnöveléssel oldották meg. A második szakaszban — 1979-től — szintén nagy volt a termelésfelfutás de változott a program. A növekedést a bel­ső tartalékok feltárásával kel­lett megvalósítani. Sőt, csök­kenő létszám mellett érték el az évi 10 százalékon felüli gyártásnövelést. Érdekes szám­sor jelzi, hogy 1976-tól nap­jainkig milyen változásokon ment keresztül a gyár. Ezren dolgoztak 1976-ban is a gyár­ban és 1981-ben is. Akkor 25 ezer kapcsológépet gyártot­tak, ma 35 ezer darabot. Mind­ezt úgy, hogy egy jól működő lakatosrészleg alakult ki és folyamatos volt a profilválto­zás, ami napjainkban is tart. A többlet a hatékonyság nö­velésével jelentkezik. Szólni^ kell a szakmai szín­vonal emeléséről, az új szak­mák meghonosodásáról. Több százan ismerkedtek meg a hír­adástechnika ipartechnológiá­jával. Fiatalok kerültek vezető beosztásba, olyan fiatalok, akiknek nem volt szakmai múlt­juk, tehát a vezetést együtt ta­nulták a szakmával. Sok segít­séget kaptak a BHG-sok, de a problémákat mindig itt, Szek­szárdon kellet megoldani. Magas mércét állítottak. A vállalatnak szüksége volt a szekszárdi termékekre. Ezért is határoztak meg magas terve­ket. Átlagban évenként 15 szá­zalékkal kellett volna Szekszár­don növelni a termelést. Ez az 1979-es első félévben sikerült először, majd 1980-ban az egész éves tervet tudták telje­síteni. A gyár dolgozóinak át­lagos életkora alig éri el a 'SO évet. Ebből is adódik, hogy sok fiatalember a betanulás után katonai szolgálatra vonult be, a fiatalasszonyok pedig gyermekgondozási segélyt vet­tek igénybe. Mindezek ellené­re 1980-ban 16 százalékkal nö­velték a termelést, úgy, hogy eleget tudtak tenni a nagyvál­lalat igényeinek. Korszerű gyárat építettek, alakítottak ki Szekszárdon az V. ötéves tervben. Van jövőjük. Az ezredfordulóig — 2000-ig — adott a gyártmánystruktú­ra. A piaci mozgások, áz igé­nyek ezen természetesen még változtatnak, mert a BHG is a piaci igényeknek megfelelően tud csak hatékonyan dolgozni, de a szekszárdi gyárban olyan változásokat már valószínűleg nem érnek meg, mint az első években. Befejezésül adódik egy kér­dés: Milyen gyár a BHG szek­szárdi gyára? Fejlett technoló­giával. szakmailag jól felké­szült dolgozókkal, közepes eredménnyel működő üzem. H. J. — K. A. GÖRÖMBÖLYI LÁSZLÓ Zsúfolt kiállítási program Nemzetközi vásárok, szakkiállítások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents