Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. augusztus 11. A NÉPÚJSÁG Moziban Hogy mi az a filmrendező, Pistike? Az egy olyan ember, oki hosszú ideig csak ül, ül, né­zi a mozit, míg egyszeresük ki­gyullad a szeme mögött egy lámpa és kattogni kezd neki ott belül-. A sok történet, meg figu­ra, ami -a fejébe kuszálódott, ezután újra ott látható a vász­non, a többi ember meg áímél- kodik, nini, a gépész bácsi ösz- szekeverte a tekercseket! Hogyan? Túlságosan ismerős e' szöveg? Mihtha Karinthy... Úgy van. Csak ő az írót ha­sonlította a selyemhernyóhoz: mások írásait fogyasztja eper­levél helyett, és amit bekebelez, mind tintává változik a fejében, majd egy csövön a keze végé­hez jut és elkezd hosszú, kék szálat ereszteni a fehér papí­rokra. Hát igen, amit írtam, hm . . utánérzés. Mentségemre szol­gáljon, hogy 'Bán Róbert új filmjének megtekintése után kö­vettem el. A Fogadó az örök világos­sághoz hivatalosan bűnügyi ko­média. A nyomozás szálai Aga­tha Christiehez vezetnek, a szer­ző nem is tagad: még a kísérő­értelmező dal is tíz testvérről szól, ámbár a szereplők száma éppen egy tucat. Elméletileg ugyan lehetséges, hogy a Hét kis indián, a Tíz/kiesi néger, a Meghívó egy gyilkos vacsorára stb., stb. után még egy annyira áhított magyar sikerfilmre valót is ki lehet facsarni az alapötlet­Rádió A Dunatáj ­Van ennek az országnak egy olvashatatlan folyóirata. Ne tes­sék arra gondolni, hogy talán több is akad, mert ez az egy ugyanakkor kitűnő is. A Gondo­latról van szó, mely a Magyar Rádió régóta élő, színvonalas és széles közönségnek szóló irodalmi lapja. Nem nyomtat­ják, hanem sugározzák. Itt he­lyet kapni megtiszteltetés, hi­szen az, aki a közönséghez kí­ván szólni, mindig örülhet, ha szava sokakhoz eljut. E téren pedig a rádió alighanem ver­hetetlen. Ilyesformán a megyénkben megjelenő és immár negyedik évfolyamába lépett a DUNATÁJ cimű tudományos és művészeti szemle szerkesztői ritka lehető­séget kaptak, amikor Filippinyi Éva az elmúlt pénteken meg­szólaltatta őket, hogy beszélje­nek munkájukról, terveikről és főleg koncepciójukról. Olyan szerkesztőt még nem hordott a hátán a föld, aki egy ilyen al­kalmat arra használt volna fel, hogy a saját megyéje sajtóor­gánumát pocskondiázza. Termé­szetesen itt sem ez történt, ha­nem egy nagyon ügyes bemu­tatkozás, a jó áru jó ajánlata: - hogy üzleti kifejezést hasz­náljunk. Csányi László és dr. Vadas Ferenc szavaiból kiderült, hogy a DUNATÁJ megindításával hi­ányt akartak pótolni. Nagyon okosan nem arra törekedtek, hogy a kérészéletű helyi szép- irodalmi orgánumok számát sza­porítsák, hisz az egész megyé­Könyvek Népszerű rádió- és televízió­programok nyomán született művek megjelentetését készítik elő a Zeneműkiadó Vállalat­nál. A mikrofonnál Kroó György a címe annak a kötetnek, amely húsz év magyar zene­életének sajátos krónikáját ad­ja. A könyv a szerzőnek a rá­dió Új Zenei Újságjában '1960 és 1980 között elhangzott kri­tikáiból válogat. Csak a derű óráit számolom címmel Czigány György fog­Kossuth-könyvek Poór József: Századunk és a protestantizmus Párbeszéd marxisták és hívők között, vallás- és egyháztörté­net, filozófiai elemzés Poór Jó­zsef könyve, amelyben áttekinti századunk fő történelmi vonula- tairés a protestáns egyházak vi­szonyát. Alcímében is jelzi a köpyv, hogy az általános egy­ház- és vallástörténeti vonatko­zások mellett külön hangsúlyt kap: „a magyaroszági szolgáló egyház teológiája”. A protestantizmus a korai ka- pitalizműs korában----fő vona­l aiban — egyike a kor prog­resszív elméleteinek. Ezt a hala­dó jellegét — megintcsak fő vonalaiban — később, a társa­dalmi-történeti fejlődés folya­mán elveszti. Magyarországon, a felszabadulás után ismét for­dulat következett be, elsősor­ban az egyház hivatalos veze­tésének jóvoltából. A fordulat lényege, hogy a hit nem lehet akadálya annak, hogy a papság és a hívők részt vegyenek a tár­sadalom demokratikus és szo­cialista átalakításában. Ez az egyházi teológiai moz­galom elősegítette és ma is erősíti a hívők és marxisták nemzeti egységének kialakulá­sát. A világnézeti ellentétek fel­oldására nincs ugyan lehetőség, de a párbeszédet e könyv is se­gíti. A szerző szerint, ez az újfajta szolgálat-teológia „történelmi­leg az első jelentős megvalósí­tott kísérlet a keresztény teoló­gia egy radikálisan új alakza­tának kidolgozására”. A szerző ajánlja könyvét hí­vőknek és nem marxista ateis­táknak, teológusoknak és mar­xista valláskutatóknak, tehát minden olyan olvasónak, aki a vallás mai problémáira és a marxista valláskutatásra kiván­csi. a Gondolatban ben nincs féltucat olyan toll­forgató, akinek ilyen tevékeny­sége elérné a közölhetőség színvonalát. Ehelyett megkeres­ték azt a „fehér foltot”, mely­nek feltérképezésével Tolna me­gye példát mutathat — és miért ne éppen Tolna megye mutas­son példát. Ez az esszéiroda­lom, melynek kitűnő művelői vannak, de amely területen a megjelenés lehetősége korláto­zott. A másik feladat a hagyo­mányőrzés (Vörösmarty, Babits) és olyan hiteles dokumentumok felkutatása, melyek közléséért eljövendő korok kutatói lehet­nek 'hálásak. Ilyenekre Bartók esetében már épp úgy szép pél­dát szolgáltatott a rövid múltú DUNATÁJ, mint kevésbé ismert szereplőkkel kapcsolatban. Tüs­kés Tibor pl. egy bajai segédta­nító 1848-beli sorsáról közölt rendkívül érdekes, értékes ada­lékokat a IV. évfolyam 2. szá­mában. A folyóirat mindössze 1000 példányban jelenik meg, de a megye társadalmi átrétegződé- sével összefüggésben várható, hogy értő olvasóinak száma itt épp úgy gyarapszik, mint aho­gyan már rég túljutott híre megjelenési helyének közigaz­gatási határain. A bemutatko­zás szerencsés volt. Hitelét nö­velte, hogy nemcsak a szer­kesztők 'emlegettek érdekessé­geket, hanem a befejező rész­ben a DUNATÁJ-ból vett sűrű idézetekkel bizonyították is ezt. O. I. a zenéről Iáit kötetbe népszerű műsorai-, ból. A gyermekkönyvhét alkalmá­ból kerül a boltokba Dimény Judit: Hang-játék című könyve. A rádió ifjúsági adásaiból jól ismert zenepedagógus szer­kesztő olvasói megtudhatják a többi közöt, hogy mi a csend és milyen a hang, s azt is, hogy nincs feltétlenül szükség igazi hangszerekre ahhoz, hogy valaki zenélhessen. Régészeti kutatások Az ispánsági központ feltá­rásán dolgoznak a • Magyar Nemzeti Múzeum régészei az ország egyik legfontosabb ása­tásán, a visegrádi Várkert-dű- lőben. Eddig számos apróbb tárgyi emlék mellett 40 ház körvonalai bontakoztak ki. Az ásatások eredményei alapján ma már bizonyos, hogy e köz­pont egy római katonai főbor­ra épült, s annak kapuját a XI. században toronnyá alakí­tották. (Ebben a toronyban — s nem a róla elnevezett, köz­ismert Salamon lakótoronyban — raboskodhatott az 1063—74 között uralkodott magyar ki­rály a trónviszályok után.) Az ispónsághoz falu, házak, témp- lom, temető tartozott. Az országban számos, több éve kezdődött ásatás folytató­dik a nyáron. A Bács-Kiskun megyei Lászlófalvón a kun et­nikum nyomait keresik a szak­emberek. Római kori ásatás folyik a Pécs környéki Kővágószőlösön, az ércbánya területén, ahol egy villát tárnak fel. Ha elkészül a megközelítéséhhez szükséges közút, a romterületet a közön­ség is látogathatja. Hetény- pusztán késő római tábor nyo­mai bontakoznak ki. bői. Ehhez azonban nem elég a szereplőket múlt századi ma­gyar ruhákba öltöztetni, még a szemünket kibökve rejtőző kincs és o körülményesen indokolt bosszúterv sem jelent olyan té­tet, amj izgalmunkat kiválthat­ná. És hogy állunk a komédiá­val? — Megjelenik, mihelyt rá­jövünk, hogy csak a cégér vál­tozott, a fogadó, ahol megölik a pénzes vendégeket, Autant- Lara híres filmjéből honosodott át. Ettől kezdve jól mulatunk, ugyanis az ismerős helyzetek eszünkbe juttatják Fernandel fintorait. Meg azt, hogy a hu­morhoz is „tét” kell. A minta­képben megvolt: az ügyefogyott páternek a titok elárulása nél­kül kellett megmentenie a ven­dégek és a saját bőrét. Itt vi­Mennyezetfreskó, régi szépségében szont megemlítendő a főgonosz kocsmárosnét (Törőcsik Mari) különös módon megdicsőitő zá­rójelenet, amely már-már oly modern, hogy Resnais is meg­irigyelhetné. Kár, hogy már ko­rábban azt hiszi mindenki: itt a vége, fuss el véle, és a film mély értelmét a kijáratból visz- szafordulva még nehezeb kihü­velyezni. Végül, a bírálatokban — az olvasó nagyobb bosszúságára — megszokott egyrészt-másrészt alapon, lehetne néhány dicsérő megjegyzést erőltetni. Nem koc­káztatom meg. Bán Róbertról mindenki tudja, hogy különben rutinos mestere a szakmájának. CSONTOS KÁROLY Megújul a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola hangversenytermének 1894-ben festett mennyezet­képe. Mirkovszki Géza 36 négy­zetméteres. szekkó technikával készült alkotását korábban két ízben már javították. Most Ha­raszti Margit és Szoboszlay Éva reestaurátor művészek feltárják az átfestett részeket, könzer- válják és kiegészítik a meny- nyezetképet. TV-NAPLÓ Az érvényesülés háttere Rick Nóra és Gácsi Sándor — az elmúlt hét szombatján sugárzott Fenn lakunk a domb tetején című riportfilm alko­tói — nyilvánvalóan azért állították kamera elé a Hímben szereplő Jónás családot, mert „esetük" még mindig nem ál­talános. Sajnos. A tényszerűen higgadt hangú riportfilm egy olyan c i - g á ny családról szólt, amely ott tart életvitelében, gondol­kodásában, de azt is Írhatom: politikai és etikai magatar­tásában, mint kevesen. Akinek szerencséje volt látni a fil­met, az tudja, a Nógrád megyei'Vanyarcról Érdre költözött cigánycsalád nem értelmiségi, nem is lumpen. Jánásék keres­kedők. Évtizedek óta ruhákkal vásároznak. Tisztességesen, tehát tiszteletet ébresztőén. A vanyarci cigányságba már születésük pillanatától kezd­ve belenevelték a — zömmel iparos — szülők, hogy az egyedüli út a boldogulás felé a kemény munka. S ok, — Jó­náséit sem — nem feledkeztek meg erről az útravalóról­A Jónás családot ábrázoló 20. századi mozaikképben — amit a film alkotói remek érzékenységgel, a helyszíneket vé- gigjárva, darabonként illesztettek eggyé — a leglényegesebb szerep, a család középiskolás tagjának, Jónás Judit közép­iskolai tanulónak jutott. Judit remek előadó. Sikeres vers- és prózamondó verse­nyek állnak mögötte. A riportfilm még arra is vállalkozott, hogy következtetni bátorítsa a nézőket: lehet-e Jónás Judit­ból színésznő? Ha a jegyzetirónak módjában állna az ügyben voksolni, nyilvánvalóan a cigánylány érdekében tenné meg. Ilyen biz­tos családi háttérrel és bizonyított tehetséggel — lehet be­lőle színésznő. Hacsak nem tagadják meg őt pályaválasz­tása előtt származásáért, mint gimnáziumba való felvétele­kor. Reméljük, hogy nem. — szűcs — Hajótöröttek Hát befejeződött! Szombaton délután végre véget ért a Hajótöröttek cimű, hétrészes ausztrál Filmsorozat, s most már nem kell hétről hétre izgulnunk az emberevő bennszülöttek által látogatott, de egyébként sem túlzottan néptelen „la­katlan" szigetre került filmhősökért. Izgulni — persze — leginkább csak a film alkotóinak szándéka szerint kellett volna, s aki nem látta az utolsó részt, az nem tudhatja: a gyanúsan rövidre sikerült befeje­ző epizód happy end nélkül zárult. Ugyanis nem érkezett hajó a szerencsétlenül jártak megmentésére. Ám ha csupán ezzel szegték volna meg az alkotók a jól ismert hajótörött- történetek játékszabályait, az még nem lenne baj. Annál in­kább baj az, hogy a zátonyra futás után jobbára öncélú, vontatott cselekményé kalandokat láttunk, s csak azt remél­hetjük: az elmaradt megmenekülés nem egy újabb, hasonló folytatás-sorozatban következik be. A „hősök" — köztük egy izig-vérig bűnöző fegyenc, aki­nek mindig és mindent megbocsátanak a többiek — egy jóindulattal is csak butuskának nevezhető történet szereplői, némi ál-jellemábrázolással, hamis érzelmekkel, látszatro­mantikával, hihetetlen naivsággal. Az átlátszóan üres tanulságé epizódokra és a szereplőkre egyébként céltalan emlékezni ezúttal — és máskor is- Defoe és Verne történetei mögött minden tekintetben nagyon mesz- sze elmaradt e filmsorozat, amely sem utánozni nem tudta a klasszikus elődöket, sem pedig újat nyújtani nem volt ké­pes. így műsorra tűzése valószínűleg csak a forró nyárral és a tévébeni uborkaszezonnal magyarázható. Mert a hét rész megtekintése után nemcsak a filmbeli hajótörés jut eszünk­be, hanem az is, hogy ez a sorozat még szimpla szórakozta­tási kísérletként sem érte el célját — zátonyra futott. —k —n A következő heti filmjegyzetünket az Olsen-banda boldogul cí­mű dán filmvigjátékról írjuk A restaurátor művészek munka közben Injekciózzák az alsó rétegekbe a konzerváló anyagot ■ —^ Tíz piti kókler

Next

/
Thumbnails
Contents