Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9. népújság 11 Kisplasztikái biennálé ötödik alkalommal rendezték meg Budapesten a Nemzetközi Kisplasztikái Kiállítást. A 10 évvel ezelőtt rendezett első ilyen bemutatóval hazánk is belépett a nemzetközi képző- művészeti életbe. Ezek a kiállítások rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosítanak a szobrászat egyik legnagyobb hagyományú műfajának, a kisplasztikának. A kiállítás iránti nagy érdeklődést bizonyítja, hoyg ez alkalommal 30 ország 100 művészének 400 alkotását mutatják be a Műcsarnok termeiben. A budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítás egyre inkább megfelel az induláskor megfogalmazott célkitűzéseknek. Az „Egyén és közösség'’ téma megtartása mellett — amely már az előző kiállításnál is jól szolgálta a humánus értékek felmérését, az eltérő körülmények között dolgozó alkotók munkásságának összehasonlítását — az idén ajánlásként Bartók Béla születésének 100. évfordulója szerepelt. A kiállításon változatos anyaggal, sokféle szobrászati irányzattal találkozhat a látogató. A nagynevű szobrászok mellett néhány áj névvel, számunkra eddig ismeretlen formai törekvéssel is barátkozhatunk. A magyar szobrászatot pályázat útján öt művész képviseli: Bányai József, Farkas Ádám, Lóránt Zsuzsa, Pajzs László és Szentirmai Zoltán. Képeink a kiállításon készültek. Vlagyimir Vahramejev (Szovjetunió): Gordonos Bányai József (Magyarország): Kompozíció Szegedi képzőművészek kiállítása Szekszárdon A képzőművészetéről és rangos tárlatairól is méltán híres alföldi nagyváros két neves művésze — Tápai Antal szobrász és Zombori László festőművész — e hetekben közös múzeumbeli tárlatukon mutatkoznak be megyénk és a megyeszékhely művészetszerető közönségének. A nyolcvanadik évéhez közelítő — de ifjakat megszégyenítően energikus és fiatal — Tápai Antal művészi pályája a húszas évek elején indult a népi tehetségeket mindig szívesen felkaroló Móra Ferenc támogatásával, aki felismerte a fiatal lakatos fiúban a nem mindennapi művészi képességet. Az ő segítsége révén kerülhetett a képzőművészeti főiskolára, ahol — már saját tehetségére és képességeire utalva — művészi diplomát szerzett. Itáliai tanulmányútja után 1931-ben tért vissza Szegedre, hogy vállalja és élje a saját hazájában tenni akarók soha sem küzdelemmentes, de talán éppen ezért egész embert ki- A szekszárdi múzeumban vánó életét. most látható szobrokat és rézTápai Antal: Ecce homo domborításokat annak a két hatalmas termet betöltő életmű-kiállításnak az anyagából válogattuk, melyet tavaly decemberben a szegedi Móra Ferenc Múzeum rendezett a művészi pályafutásának ötvenedik évébe lépő Tápai mester alkotásaiból. Ottani kiállításának rendezője — dr. Szelesi Zoltán művészettörténész — a szekszárdi megnyitón a művész önvallomásának szavait idézte: ......Erőmből, ahogy tellett, t örekedtem a mesterségbeli tudásom gyarapítására. Iparkodtam az anyagok törvényszerűségeit megismerni, anyagban gondolkodni. Szeretem a konkrét formákat, a biztos szerkesztést követelő fát, a tömörséget sugalló követ, a kemény formákra, mozgásra, lendületre sarkalló fémeket. Az anyagot gonddal, szeretettel, de néha minden tartalék erőmmel és akaratommal alakítom. Ez a hozzáállás az anyaghoz határozza meg . szobrász mivoltomat." Zombori Last ló: Halász Tápai Antal: Kodály Zoltán A rendkívül gazdag színvilágé képein, nekünk dunántúliaknak is csodálatos — és tegyük hozzá, sokunk számára ismeretlen — alföldi tájakat bemutató Zombori László ugyanúgy a Tápai Antal által indított fiatalabb művészgenerációhoz tartozik, mint már a Tolna megyeinek számító Farkas Pál szobrászművész. A kezdeti lépéseket Zombori László is a szegedi képzőművészkörben tette meg, ahol Tápai Antal volt a kör egyik vezetője. A szegedi tanárképző főiskola elvégzése után több évig rajzot tanított, miközben egyre aktívabb művészi tevékenységet fejtett ki. Művészi kiteljesedésének egyre gyakrabban rendezett hazai és külföldi kiállításai, önálló és kollektív tárlatokon való szereplései, mind megannyi fontos állomását jelentették. Három ízben kapta meg a Szegedi Nyári Tárlat festészeti díját, 1975-ben Szeged város alkotói díjával jutalmazták, két év múltán pedig a Dél-alföldi Tárlat Koszta-érmét nyerte el. A szekszárdi kiállításon felvonultatott festményeit látva, mélységesen egyetérthetünk Zombori László szavaival, melyek e képek születéséről vallanak : ,,A nagyüzemi mezőgazdaság lényegesen megváltoztatta a mai Alföld arculatát. Ember és gép együttese szinte geometrikus rendet formált az alföldi lapos síkságokon, alig-alig hagyva érintetlen területeket. Ám e területen szabadon burjánzik a természet, megfigyelője előtt feltárulkozik örök körforgása, pusztulása és megújhodása. Ilyen élményeimből készült képeimből válogattam e kiállítás anyagát.” Fotó és szöveg: DR. GAÁL ATTILA Gábriellé Simossi (görög): Szolgálók Zombori László: Tápéi szoba Zombori László: Csatornaépítés
