Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXXI. évfolyam, 186. szám. huh; i.ou rí AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉT SZIBÉRIA URBANIZÁCIÓJA BEVEZETÉSÉNEK KÉRDÉSEI (9 0id « (2. old.) 1 Az árakon és béreken múlik? Csakis e két tényezőtől függne a mindenkori életszínvonal? A közvélemény szerint igen, s miért is csodálkoznánk e — szakmailag nem hibátlan — válaszon, hiszen hosszú ideig csak a lakossági jövedelmek növelése, s a fogyasztói árak lehetséges stabilizálása jelentette az életszínvonal növelésének egyoldalúan alkalmazott módszerét. Pedig, gondoljuk csak meg: aki autót vásárolhat, jó minőségű utakon autózhat, viszonylag gyorsan javíttathatja a kocsiját, fölszerelheti mindazzal az „extrával”, amire egyébként nincs szükség egy autóban, válogathat a benzin- és az olajmárkák között —, nos mindez életszínvonalnövelő tényező? Persze, hogy az! Akinek nincs autója, s mondjuk, a főváros szélén, Kispesten lakik/viszont — lakásgazdálkodásunk nem nagy dicsőségére —, például Budán, a Moszkva tér környékén dolgozik, életszínvonal-növelő tényezőként könyvelheti el a kispesti metróvonalat? Nyilván, hisz naponta egy órával kevesebbet kell utaznia, s micsoda különbség metróval robogni, vagy autóbusszal vánszorogni a csúcsforgalomban. Túl vagyunk a félresikerült vitákon, s túl vagyunk az időszakon, amikor még az elemi infrastrukturális ellátásért áhítoztunk. A hatvanas évtized elejétől, közepétől számíthatjuk az ún. fogyasztói infrastruktúra fejlesztését, ami sajátos körülmények között indult. Nem állunk rosszul a tartós fogyasztási cikkekből sem (például tavaly 100 aktív háztartás közül kilencvenben volt tv, mosógép és hűtőszekrény, 39-ben gépkocsi). Szóval: a megvásárolható javakban nem szűkölködünk, nem így a klasszikus infrastrukturális ellátásban. A telefon csak egy példa. A telefonhálózat fejlesztésére annyi pénz sem jutott, hogy legalább a műszaki szintet tarthattuk volna. A^ eredmény: minden olyan településen, ahol nincs éjszakai telefonszolgálat, dupla-, tripla tűzbiztonsági követelmények szerint építendők a gazdasági épületek és a közintézmények; természetesen többszörös költséggel. Hogy mire a tűzoltók értesíthetők, legalább az épület váza megmaradjon. Említhetném az óvodákat, az általános iskolákat, az iskolai napköziket, a sportpályákat, az uszodákat, amikre nem jutott elég pénz. No és períze a lakást, mint a fogyasztói infrastruktúra meghatározó elemét. Magyarázatokkal persze jól állunk. Itt van . mindjárt az örökségi elméletünk, miszerint örökölt lakásállományunk olyan, amilyen, ezért semmiféle felelősség nem vállalható, így igaz! Az újonnan épített lakásállomány minőségéért, nagyság szerinti összetételéért azonban vállalni kell a felelősséget, mint ahogy az öröklött állomány már-már elmulasztott karbantartásáért is! A második számú elmélet a több generációs családok vártnál gyorsabb felbomlása. Ez annyira tetszetős, hogy meg sem próbálják eldönteni: a nagycsaládok kizárólag a túlzott individualizmus miatt bomlanak szét, vagy netán azért is. mert az ötvenvalahány négyzetméteres „korszerű, kényelmes" panellakások még egy háromtagú kiscsaládnak is szűkösek. Előrángatjuk még a válási statisztikákat (való igaz: megannyi lakásgond), s szünet nélkül ismételgetjük, „az igények gyorsabban nőnek, mint a lakásépítési lehetőségek...” kezdetű teóriát. Végül is ki vitathatná: az igények — a huszadik század végéhez közeledve — már-már utolérhetetlen gyorsasággal nőnek; az emberek kivétel nélkül lakni szeretnének, nem albérletben, nem társbérletben, nem mosókonyhában, hanem lakásban!... Érvekkel és magyarázatokkal tehát rendben lennénk, ám amikor valaki a lényegre kérdez, akkor e kérdéseket megkerülik a lakásépítők és a lakásgazdálkodók. Lényegében felderíthetetlen, hogy korszerűvé varázsolt építőiparunk miért csakis simára tarolt területeken képes — vagy hajlandó — működni? Ugyancsak érthetetlen, hogy a jelenlegi 3,5 milliós lakásállományból miért áll üresen majdnem 1300 ezer (másfélszer annyi, mint 1979-ben)? Amikor a népszámlálást végző pedagógusok üres lakásokra bukkantak, ezzel kapcsolatos kérdéseiket csakis egymás között vitathatták meg. Lakásgazdálkodó illetékeseink ingerült semmitmondásokkal zárkóztak el az egyébként tűrhetetlen jelenség kommentálásától. S még inkább annak taglalásától, hogy mit óhajtanak — s egyáltalán óhajtanak-e valamit — tenni annak érdekében, hogy ne legyenek üres lakások. E. magatartásból csakis arra következtethetünk, hogy a lakásgazdálkodást nemcsak lakásgazdálkodási szempontok befolyásolják. A kényszerű korszerűség jegyében épített szürke panellakások persze enyhítik a lakásgondokat, s még inkább enyhítenék, ha lenne nálunk lakásgazdálkodás. De nincs, következésképpen nincs szervezett lakásmobilitás sem. mert a tanácsok lakáselosztó funkciójának monopóliuma — a jelek szerint — szent és sérthetetlen. A nyolcvanas évtized elején mindössze annyira jutottunk, hogy egyre több és egyre hangosabb megjegyzés és kérdés vitatja a tanácsok — nyilvánvalóan alkalmatlan — lakásgazdálkodási módszerét, ám a lényeg megfogalmazásáig még nem jutottunk el. Tudniillik annak kimondásáig, hogy a lakásgazdálkodás sokkal nagyobb tudást, szakismeretet, üzleti invenciót feltételező szakma, semmint hogy e feladat iránt érzéketlen és e munkában járatlan — mert képzetlen —, hivatalnokok ezt megoldhatnák. Márpedig: ha nem tanuljuk meg a lakásgazdálkodást, akkor minden eredmény, amit a fogyasztói infrastruktúra fejlesztésében elértünk, s a jövőben elérhetünk, csak rész- eredmény.. Amíg súlyos, és egyre nyomasztóbb a lakáshiány, addig a közvélemény csak módjával értékeli az élet- színvonal — a fogyasztói infrastruktúra által is meghatározott — emelkedését. Ennyi, és nem kevesebb a lakásépítők és a lakásgazdálkodók felelőssége. VÉRTES CSABA ÚSZÓ TRAKTOR AZ ÉSZAKI-SARKON (9. old.) A JÖVŐ VAROSAIT ÉS LAKÓTELEPEIT ÉPÍTIK (9. old.) NEGYVEN ÉVE HALT MEG BABITS MIHÁLY (10. old.) CSÖND (10. old.) JOBB LEVEGŐT! (4. old.) JUTALOMBÓL VEZETŐ? (4. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) SZEGEDI KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA SZEKSZARDON (11. old.) KISPLASZTIKA! BIENNALÉ (1L old.) ÉPÜLŐ TANKHAJÓ MAGASABBRA állították a mércét A DÓZSA KOSARASAINÁL (14. old.) AMI KIMARAD A JEGYZŐKÖNYVBŐL (3. old.) HŰSÉGGEL SZOLGÁLT (4. old.) OLVASÓTÁBOR VÁRALJÁN (7. old.) MICSURIN TANÍTVÁNYAI (8. old.) EGYESÜLT ERŐVEL (8. old.) VIETNAMI NYÁR (8. old.) Fidel Castro kubai és Jósé Lápez Portillo mexikói elnök pénteken délután a Mexikóhoz tartozó karib-tengeri Cozumel szigetén megkezdte hivatalos tárgyalásait. Jól értesült körök szerint a két államfő megvitatja a Kuba és Mexikó közötti kereskedelmi, technológiai és ipari együttműködés fejlesztésének lehetőségeit, és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről cserél véleményt. Ennek keretében foglalkoznak a mexikói, venezuelai, kanadai és amerikai külügyminiszterek nassaui találkozójával, valamint a legfejletfebb kapitalista országok ottawai csúcsértekezletével. Ezenkívül Fidel Castro tájékoztatja Lápez Por- tillót a huszonkét ország állam- és kormányfőinek ősszel Mexikóban tartandó csúcstalálkozójával kapcsolatos álláspontjáról. A kubai elnök péntek délután, magyar idő szerint a késő esti órákban érkezett Cozumel szigetére. .Lápez Portilló elnök péntek este díszvacsorát adott vendége tiszteletére. Pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a két ország közötti hagyományos barátság keretében került sor a mostani találkozóra. Hozzáfűzte, hogy a világban figyelemre méltó események játszódnak le, s ezek szükségessé teszik, hogy a két ország a kölcsönös érdekeknek megfelelően egyeztesse álláspontját. Fidel Castro kubai elnök válaszában a két ország közötti baráti kapcsolatokról szólva emlékeztetett arra, hogy annak idején Mexikó volt az egyetlen ország, amely a durva amerikai nyomás ellenére sem szakította meg kapcsolatait iKubával, és visszautasította a szigetország ellen irányuló agresszív terveket. A kubai államfő mostani látogatását a béke és szolidaritás útjának" nevezte. Rámutatott, hogy o mostani megbeszéléseket összetett, bonyolult helyzetben tartják, s érthető, hogy ijyen körülmények között igen nagy a két országot kölcsönösen érdeklő kérdések száma. Fidel Castro végezetül meggyőződését fejezte ki, hogy a mostani tárgyalások a tavalyi és tavalyelőtti megbeszélésekhez ha- sontoan gyümölcsözőknek bizonyulnak, és a látogatás eredményeként tovább szilárdul Kuba és Mexikó immár hagyományos barátsága. (12. old.) Állatok a Mecsekben (13. old.) A dunaföldvári csónakkikötőben augusztus első vasárnapján tépett a Petőfi gőzhajó fedélzetére ezerkétszáz kiránduló. Elkísérte őket fotóriporterünk is. (Képriportunk lapunk 5. oldalán található.) Kubai-mexikói tárgyalások fi Petőfivel a Dunán
