Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

A^HPÜJSÄG 1981. augusztus 7. Csúfolják a gyereket Szinte minden osztályomban akadt egy-egy olyan gyermek, akit a társai csúfoltak. Egyike- másika egészen lelkibetege lett annak, hogy a szüntelen csip­kelődések keserítették meg kis­iskolás életét Hogy miért csúfolták a kisze­melt kis „áldozatot"? Hát bi­zony annak igen különféle okai voltak. Legtöbbször azok közül került ki a szerencsétlen gyermek, aki nem járt bölcsődébe, óvodába, teljesen új volt a közösségben, a többiek természetes, megszo­kott cselekvéseitől elütő módon viselkedett, különcködött, szinte túlzottan kényeztették, különle­gesen öltöztették, de a csúloló- dók horgára került az is, aki elhúzódott a többiektől, nem volt benne a közös mókákban. Azt az osztálytársai is hamar kiközösítették — sajnos —, akit a tanítónő túl sokat dicsért, akinek minden dolgozata és fe­lelete kitűnően sikerült. És ép­pen a legrosszabb magatartá­sé és leggyengébben tanuló gyerekek vettek elégtételt, hol azzal, hogy bezárták a WC-be, hol azzal, hogy okkal, ok nélkül csúfolták. A kórosán elhízott gyermeke­ken is észreveszik a többiek, hogy más, mint ők és a szeren­csétlent, aki úgyis gátlásos el- alaktalanodása miatt, daginak, pufinak, legjobb esetben duci­nak csúfolják. A gyermek otthon elsírja bá­natát, hogy csúfolják az osztály­társai s a legtöbb szülő úgy reagál, hogy ki akarja venni az iskolából és másikba íratni. Ez nem helyes! Mi hát akkor a teendő? Mindenekelőtt meg kell kísé­relniük megszüntetni azt az okot, amiért a gyermeket csú­folják. Ha még idejében érkezik a tanácsom, akkor azt ajánlha­tom, hogy minél kisebb korban közösségbe kell vinni, szorgal­mazni, hogy legyenek pajtásai, hogy mire iskolás lesz, ne le­gyen félrehúzódó, különc. Nem szabad az 'átlagtól elütő mó­don öltöztetni és kényeztetni! Ildikómnak például — aki az egyik szenvedő alany volt — valami szaténszerü, fényes anyagból készült az egyenköpe- nye, és nemcsak az iskola ka­pujáig, hanem a tanterem aj­tajáig kísérte a nagymamája, ahol segített neki a vetkőzés- nél, ami bizony a sok önálló­sághoz szokott, volt óvodásnak szemet szúrt. Mondták is kar­ban, hogy: „Megjött a király- kisasszony!" Akikhez későn ér el a taná­csom, azoknak azt ajánlom,: mondják el őszintén a tanító­nőnek az észlelésüket, keressék meg a kapcsolatot a csúfolódó „vezérek" szüleivel, nekik is mondják el bánatukat és kérjék a segítségüket. Alakítsanak baráti kört kikö­zösített gyermeküknek. Hívja­nak meg néhányat az osztály­társak közül: közös szánkózás­ra, hócsatára, korcsolyázásra, játékdélutánra, kirándulásra. Csak azt ne tegyék, hogy meg­szidják azt a gyermeket, aki csúfolta a sajátjukat! Hatalmi szóval nem lehet ezt elintézni! Másnap még kegyetlenebből bántaná a védelmükbe vett gyermeket. Szidás helyett kísé­reljék meg szeretettel közeledni hozzájuk és gyermekeik számá­ra „megnyerni" őket. Nekem, mint tanítónőnek, sokszor sikerült megoldani a csúlolkodás problémáját, de nem mindig. Szülői értekezleten is foglal­koztam a témával, s amelyik osztályban nagyon elharapózott a csúlolkodás, ott a szülőkkel közösen sikerült csak megfékez­ni csirájában ezt a nagyon is csúnya tulajdonságát a gyer­mekeknek. Orvosi gondolatok az edzésről A közelmúltban néhány fel­mérés adatait nézegettem. Kö­zülük nagyon is elgondolkoztat­tak Berg szovjet akadémikus megállapításai. Eszerint a múlt század közepén az egész föl­dön kifejtett és felhasznált energia 94 százaléka az embe­rek és háziállatok izomerejéből származott, ma ez az arány mindössze egy százalék. Hazai kimutatások szerint az iskolába kerülő gyermekek 10—40 szá­zalékánál, illetve a katonakö­teles fiatalok 25—30 százaléká­nál mozgáshiányból eredő hát­rányos alkati felépítettség fi­gyelhető meg. Egy jugoszláv vizsgálat adatai szerint három gyárban a nem tornászok köré­ben 3—8 százalékkal nagyobb volt a grippében, anginában, reumában és bronchitisben „érintettek” aránya. A következtetéseket nem ne­héz levonni. Nyilvánvaló, hogy a gépesítés, a munkaeszközök tökéletesedésével csökken a testmozgás, az életműködések korlátozódnak. A fizikai munka is mind egyoldalúbbá válik. Az a felfogás már megváltozott, hogy a működtetés a szervezet kopásához vezet, ellénkezóleg: a rendszeres, általános mozgás­sal a szervezet megerősödik. Ugyanúgy, az emberi szervezet öregedésének fő oka sem az egyes szervek kopása, hanem azok a betegségek, amelyek a szervezet vérellátását rontják. Legközismertebb a szív örege­désének folyamata, amikor a koszorús erek szűkülnek, eset­leg meszesednek, és rontják a szív teljesítőképességét. Ez a nem kívánatos körfolyamat is megelőzhető, kifejlődése meg­akadályozható ésszerű testmoz­gással, mert a testedzéssel já­ró fokozott anyagcsere hátrál­tatja a vérellátás zavarainak kialakulását, és az ezzel járó gyors öregedést is. Az izomreunka valósággal masszírozza az érpályákat, rész­ben az úgynevezett értornával, ami megőrzi az erek rugalmas­ságát, részben az erek izmai­nak fejlesztésével és karbantar­tásával. Ez is azt bizonyítja, hogy a testmozgás élettani szükséglete a szervezetnek. Miért képesek az edzett hosz- szútávfutók tízezer métereket futni anélkül, hogy izomzatúk jelentősen elfáradna? Mindenekelőtt azért, mert az edzett izom vérellátása jobb,, hajszálérhálózata dúsabb. E hajszálereken történik az izom oxigénellátása és a felesleges széndioxid eltávolítása, ami tar- tósabb izommunkát tesz lehető­vé. Javul az izom vegyi folya­matait megindító és serkentő enzimrendszer működése is, ami szintén fontos feltétele a tartós izomteljesítménynek. Vé­gül: a máj, és az izomzat az el­fogyasztott szénhidrátokat na­gyobb mennyiségben raktározza el glikogén — állati keményítő formájában. Edzetlen ember­ben 2000 gramm glikogén hal­mozódik fel, míg edzés hatásá­ra a glikogénraktárak befoga­dóképessége a kétszeresére is növekedhet. E megnövekedett tartalékenergia ugyancsak tar- tósabb izomtevékenységet tesz lehetővé. Edzés hatására javul a lég­zés, a tüdő teljesítménye is te­kintélyesen megnövekedhet: a nem sportoló 2,5—4 literes át­lagával szemben a 7—7,5 lite­res átlagtérfogatot is elérheti a tüdő. » Aki sportol — függetlenül at­tól, hogy nem versenyszerűen teszi — annak egészségesebb, edzettebb lesz a szervezete, ará­nyosabban, kedvezőbben fejlő­dik. Nemcsak az« izom és a csontszövet, hanem a belső szervek — a tüdő, a szív, sőt még a máj — teljesítőképessé­ge is nő. Ellenállásuk fokozó­dik, aminek következtében az egészségre káros tényezők, a betegségek kórokozói is nehe­zebben károsítják. Ez előnyösen hat a munkaképességre, az al­kotóerőre és a kedélyállapotra egyaránt. A sport egyben szórakozás is. Az idegrendszer kikapcsoló­dását, felfrissülését jelenti akár munka előtt, akár munka után, mert a felfokozott élettempó káros hatásától menti meg az embert ez az egészséges idő­töltés, ami a rendszeres és cél­tudatos izommunka mellett tu­lajdonképen pihenést biztosít. Ne értsük félre egymást. Nem a versenyedzés, hanem a min­denki számára elérhető egész­séges testnevelés, amiről Mi­chael Montaine azt mondta: „Nem a lelket, nem a testet, hánem a kettőt együtt kell ne­velni." Vagy amit Müller, a hí­res német tanár tanított: „Nem bajnokot, derűs, egészséges embert akarok!” DR. BUGA LÁSZLÓ OMLETT TONHALLAL Hozzávalók: 20 dkg tonhal (mélyhűtött), 3 tojás (külön a fehérje és sárgája), 7—8 dkg ementáli sajt (reszelve), 1 evő­kanál liszt, bors, paprika, 1 evőkanálnyi apróra vágott pet­rezselyem, kevés vaj a sütéshez. A tonhalat feldaraboljuk és szgrőn lecsöpögtetjük. A tojás sárgáját reszelt sajttal és pet­rezselyemmel összekeverjük és fűszerezzük Majd a tojásfehér­jét kemény habbá verjük és a tojás sárgájához keverjük, a lisztet szintén óvatosan a hab­verővel hozzákeverjük. Majd végül a tonhalat is belekever­jük. Serpenyőben vajat forrósí- tunk és a keveréket benne meg­sütjük. Amikor az omlett alsó fele szép aranybarnára sült, óvatosan megfordítjuk és a má­sik felét már fedő alatt sütjük tovább. TOJÁS POHÁRBAN Hozzávalók 2 személy részé­re: 4 tojás, 3 evőkanálnyi ap­róra vágott snidling, 10 dkg sajt (ementáli), bors, só. 2 db tűzálló pohár aljába sót és borsot szórunk. Majd bele­öntjük a tojásokat (fejenként 2 db) és bőségesen megszórjuk snidlinggel. Tetejére ugyancsak bőségesen reszelt sajtot te­szünk. A poharakat forróvizes edénybe vagy rövid időre a sü­tőbe tesszük. Tetszés szerint 5 —12 perc múlva kivesszük. S máris kész az igen ízletes, ki­adós reggeli. Átszabott gallérok ” * Kedvelt és jól kihasználható ruhadarabjaink egyike az ing­blúz, amelynek gallérja azonos a férfiingek hegyes formájá­val. Am többnyire éppen ez a spicces rész megy legelőbb tönkre a hordásban, a mosás­ban kikopik, szétfoszlik, bár a blúz még viselhető lenne. Két hagyással az egészet kiszabjuk. A gallér széleit befelé hajtva leférceljük, majd külső oldalán legépeljük. 2. A cakkos szélű kerek gal­lér formáját először egyenes vonallal rajzoljuk rá a régi gal­lérra. Ha ez kifogástalannak tűnik, akkor nem túl nagymére­1. egyszerű, könnyen kivitelezhető ötletet mutatunk be, amelynek felhasználásával egészen más jellege lesz a blúznak, s így felújítva még szívesen viseljük. 1. Az elkerekitett állógallért eredetileg olasz férfiingen lát­tuk, de legalább ilyen mutatós női blúzon is. A régi inggallér­tű cakkokra osztjuk be a szélét. Akinek modern varrógépe van, géppel slingelhet. De kézzel hí­mezve sem tart sokáig ez a mű­velet, ráadásul szebb és tartó- sabb is. Ha elkészültünk, jó éles kisollóval körbe, kivágjuk a cakkos gallérszegélyt. Na­gyon hatásos, ha ehhez a fa­ra szabókrétával (vagy grafit­ceruzával) középről kiindulva és a kívánt magasságot figyelem­be véve, egyenes vonalat hú­zunk, s enyhén ívelve fejezzük be elöl, a gombolásnál. Az eredeti gomboláshoz nem is kell hozzányúlni. Ha a forma megfelelő, félbehajtjuk a gal­lért és mintegy egycentis rá­zonhoz a gallér alá keskeny bársonyszalagból vagy selyem­ből hosszan lelógó masnit kö­tünk. Itt is marad a régi gom­bolásmegoldás. Aki nem vállal­kozik a cakkozásra, a bubigal­lér szélét 2—3 mm-es elütő szí­nű paszpóllal szegélyezheti. B. K. Szülőkről szülőknek Egyik kezükkel a botra támaszkodnak, másikban az éthordót viszik. így ballagnak lassacskán az idős emberek délidő tájt a falvakban. Gyakran látni őket megpihenni, miközben megbe­szélik az időjárás alakulását, panaszkodnak az erőt csökkentő betegségekre, és szót ejtenek, keseregve-büszkén a gyerekek­ről, akik megint nem írtak, nem jöttek. Idős, a munkában meg­fáradt embereket látni ilyenkor, akik öreg korukra - ha a té­nyek, adatok szerint nem is, de a valóságban - egyedül ma­radtak. A gyerekek kiröpültek. Másutt találtak munkát, életteret, má­sutt alapítottak családot. És egyre kevesebb idejük, lehetősé­gük, s talán kedvük van arra, hogy hazajöjjenek. Szüleik pedig — a beléjük ivódott takarékossá got nem tudván levetkőzni — összerakják kis pénzüket, rendben tartják a házat, a kertet, erejük és lehetőségük szerint. Majd jó lesz a gyerekeknek, mondják, s hisznek abban, hogy valamelyik talán meggondolja magát, hazajön. Ha ennyit tesznek, jó és természetes. Hiszen minden gyerme­keit szerető szülő természetes vágya, hogy adjon, felnőttként is segítse fiát, lányát. Adnak amennyit tudnak, miközben ők bi­zonyos mértékig az állam, a társadalom segítségére szorulnak. Mert nincs erejük, vagy nem tudnak főzni, hát elmennek ebé­delni, vagy ebédért az öregek napközi otthonába. Mert nincs rendszeres jövedelmük, vagy nagyon csekély, kénytelenek el­fogadni a szociális segélyt. Nem véletlen a kifejezés: kényte­lenek. Pedig az állam jó szándékkal adja azt, omit lehet. Ad ételt, otthont, tüzelőt, segélyt, ha kell, de egyet nem tud adni: szeretetet. A sértett büszkeség, a gyerekeknek adás vágya teszi talán, hogy sokan - ha szükségük volna is a segítségre — nem fo­gadják el. A Hazafias Népfront idős korúakkal foglalkozó tár­sadalmi bizottságának vizsgálódása derítette ki, hogy az egyes tanácsoknál évről évre megmaradó, az öregek napközi ottho­nára, illetve a szociális segélyezésre fordítható, viszonylag te­temes összegek nemegyszer az idős emberek szemérmessége, félelme miatt maradnak felhasználatlanok. Sorra mondták le például egyik községünkben a rendszeres szociális segélyt az idős emberek, mert megtudták, hogy haláluk után az a hagya­tékot terheli. Hány kiló a baba? Hány centi a baba? Új méretek csecsemőknek Évek óta dolgoznak o szak­emberek a hazai vásárlók alkati sajátosságainak jobban megfe­lelő rrvéretrendsrer kialakításán. Korábban a férfiingek, fehér­neműk, női fehérneműk új mé­rettáblázatát dolgozták ki. Most elkészült a legkisebbek, a cse­csemők ruházatának új méret- választéka, amelyet április 1-től vezettek be. Crt megelőzően a méretezés tapasztalatati alapon készült, s a legkülönbözőbb szempont szerint számozták a gyárak, szö­vetkezetek csecsemőholmijaikat. A legtöbb szülő is ránézésre, a számozás figyelembevétele -nél­kül vett bébiruhát kicsinyének. Mer} például az életkort feltün­tető méretjelzés csak az átlagos csecsemőnek volt megfelelő. Nagy volt az eltérés a külön­féle gyártók által azonosan számozott holmik méretei kö­zött is. Külön gondot jelentett a ko­raszülöttek és a kisméretű cse­csemők öltöztetése. A korábbi legkisebb méret 60 cm testihosz- szúságú újszülötteknek volt megfelelő, ezért a csecsemők 15 százalékát a szükségesnél na­gyobb ruhába kellett öltöztet­ni. A szakemberek Budapesten, Debrecenben, Győrött, Pécsett és Szegeden több száz csecse­mőről vettek testméretet, és ér­tékelték a hosszúsági és kerü­letméretek egymáshoz való vi­szonyát a csecsemők növekedé­sének különféle szakaszaiban. Bebizonyosodott, hogy a szüle­tést követő első időkben a ke- rületméreték növekedése gyor­sabb, a végtagoké pedig las­súbb, később éppen fordítva, a lassúbb kerületméret-növekedés gyorsabb ütemű végtagnöveke­déssel párosul. Ennek következtében a régi mérettáblázat alapján készült csecsemőruházati termékek mi­nősége és hosszúsága nem volt összhangban a legkisebbek testméreteinek arányaival. A csecsemők kora és testmé­reteik között nincs szoros ösz- szefüggés, ez indokolta, hogy a méretnagyságjelölést a gyermek és a felnőtt felsőkonfekció ru­házatánál bevált testmagasság­ra alapozva alakítsák ki. Az új méretjelzéseik: 50, 56, 62, 68, 74, 80, 86 cm, amely a testmagasságot jelöli. Az új méretadatok birtoká­ban került sor az egyes cikkek szerkesztésére, szériázására és o „0" széria gyártására a Bé­késcsabai Kötöttárugyárban (ti­pegő, totyogó, rékli, hálózsák), a Budapesti Finomkötöttáru­gyárban (ruha, kocsikabát, sap­ka), a Csenger és Vidéke Álta­lános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben (pelnekázónad- rág), a Gyógyászati Segédesz­közök Gyárában (pelenkázó- nadrág) és a Texelektro Ipari Szövetkezetben (pelenkázónad- rág). A Csecsemőotthonok Orszá­gos Módszertani Intézetével és a Centriköt Vállalat együttmű­ködésével próbaöltöztetéseket végeztek, majd próbaértékesí­tésekre került sor az Úttörő Áruházban és a Fővárosi Ruhá­zati Bolt Vállalat néhány szak­üzletében. A próbaértékesítés során 20 000 új méretezésű cse­csemőruhát forgalmaztak. A próbaöltöztetések és a próbaér- tékesitések kedvező tapasztala­tai alapján készült el a csecse- mőtestméret-szabványtervezet, amely áprilisban lépett hatály­ba. Az eddigi 46 méret helyett 68-at tartalmazó méretválaszték a kismamáknak is komoly segít­séget ad.- k -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents