Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
1981. augusztus 7. I^EPÜJSÄG 5 A közoktatás kérdései Ásatás Alsóhetényben Gyakorlatitárgy-választás a gimnáziimokban Korunkban is megállja a helyét az az oktatáspolitikai elv, hogy a gimnázium — ez az arányait tekintve sokat vitatott, de nagy múltú és megőrzendő — középiskolatípus elsősorban a továbbtanulásra kell hogy felkészítse diákjait. Jelenleg a 14—18 évesek nemzedékének nem egészen negyede tanul tovább ebben a középiskolai formában. Hatvan százalékuk lány. 26—30 százalékos a szakközépiskolások részaránya — többségük fiú —, a többiek szakmunkásképzőkben végzik el tanulmányaikat. Az általános iskolát végzetteknek mintegy 6—7 százaléka nem tanul tovább. képesítést AZ ÉRETTSÉGI MELLÉ Furcsa és némiképpen torz képlet jellemzi tehát a középfokú oktatást. A továbbtanulásra leginkább képesítő, az orvosi, jogi, pedagógiai pályákhoz leginkább szükséges előkészítő tudásanyagot a gimnázium nyújtja. Tovább örökíti így az adott pályák elnőiesedésének nem csekély társadalmi hátrányosságát. (A nemek egészséges aránya társadalmi és népgazdasági érdek lenne, ám a műszaki felsőoktatásban például — valamint foglalkozások jjgész sorában — indokolatlanul kevés a nő.) Másrészt: ma a gimnáziumokból 40—45 százalékban jutnak a felsőoktatási intézményekbe a fiatalok. Évente tehát legkevesebb tizenkét-tizenöt ezer érettségizett fiatal szakképzetlenül, egy értékes, ám képesítést nem adó érettségi bizonyítvány birtokában keresgél állást. Jobbára íróasztalokra vadásznak, s éveket töltenek el amolyan megtűrt „munkaerő-feleslegként", társadalmilag kevéssé hasznos feladatokat végezve. A gimnáziumi gyakorlati fakultáció, amelyet 1981. szeptemberétől vezetnek be, ezeken a gondokon kíván enyhíteni. Mi módon? Már néhány esztendeje kísérleteznek mintegy száz gimnáziumban, önkéntes vállalkozás alapján a fakultatív gyakorlati módszer kipróbálásával. 7+10 órás kifutó rendszerrel — tehát a kísérletet a most végző negyedikesekkel be is fejezve. A nyert tapasztalatok hasznosak voltak. Igazolódott, hogy a gimnáziumok III—IV. osztályaiban — mindenütt, ahol adottak a megfelelő feltételek — érdemes és szükséges megszervezni néhány, részben képesítést is nyújtó, szakmai tanfolyam anyagának megfelelő — képzési lehetőséget. MŰSZAKI RAJZOLÓ, IDEGENVEZETŐ, LABORÁNS öt-hat órás a fakultatív gyakorlati ismeretek oktatása, elsőízben, most ősszel a harmadik osztályokban szervezhető ilyen tárgy. Tizenhat központi tanterv alapján ismerkednek meg — a többi között — a gépipari, illetve építőipari műszaki rajz, az idegenvezetés, a telexkezelés, stb... alaptudnivalóival, e területekre képesítést is nyerve, illetve munkakör betöltéséhez elegendő ismeretet szerezve. Oktatható nevelési alagjsmeretek — utóbbi nem ad ugyan képesítést, de jól előkészíthet egy későbbi, pedagógus pálya kiválasztására. Tanítható továbbá gépírás, különböző laboratóriumi, fényképészeti laboránsi ismeretanyag — hogy most csak néhány, központilag szervezhető fakultatív gyakorlati tárgyra hívjuk fel a figyelmet. Lényeges alapelv volt a fakultációk engedélyezésénél, hogy valamennyi forma egyúttal a továbbtanulást is segítse, amellett, hogy azonnali munkába állást is lehetővé tesz. Lehet az említett tárgyakon kívül helyi fakultatív tárgyak oktatását is szervezni — helyi igény szerint, külön engedéllyel; utóbbiak zöme természetesen nem ad képesítést, az elhelyezkedést, sőt, a későbbi továbbtanulást viszont szintén elősegíthetik. Néhány lényeges, országos adat jelzi a gimnáziumok érdeklődését, a helyi tennivá- gyást. A beérkezett jelzések tanúsítják: élni kívánnak a lehetőségekkel. Húsz csoport oktatását tervezik idegenvezetésből; 15 diákcsoport kívánna megismerkedni a fényképészettel. Húsz csoport nevelési alapismeretek elsajátítására vállalkozhat, 5 a postaforgalommal, 14 csoport (testnevelési és sportszervezéssel, kilenc a telexgéppel, 13 az államigazgatással, 11 csoport építőipari műszaki rajzzal, 60 csoport pedig a gépipari mOszaki rajz alaptudnivalóival ismerkedhet ősztől. SOK SZÜLŐ MÉG N^M ÉRTI A gyakorlati fakultáció anyagiakat többnyire nem igényel az iskoláktól, mert az üzemek, illetve a tanácsi szervek a szervezéshez vagy a diákok gyári, üzemi, vállalati fogadásához megfelelő segítséget adtak, legalábbis az eddigi jelzések szerint. Az ország 261 gimnáziuma tervezi ősztől fakultatív gyakorlati tárgy szervezését. Érdemes most még néhány helyi tennivalóra odafigyelniük az iskoláknak — illetve a helyi tanácsi szerveknek. Több megyében a vártnál, a kívánatosnál kevesebb volt a gyakorlati tárgyra jelentkező diák, jelezve: sok szülő még nem érti, esetleg nem ismeri a fakultáció kínálta lehetőségeket! Indokolatlanul szerény a gyakorlati tárgyak propagandája is. A családod többsége — bízva a továbbtanulás, az eljövendő felvételik sikerében — egyszerűen megfosztja a gyereket attól a lehetőségtől, hogy sikertelen felvételi esetén némi szakismeret birtokában, előnyösebben helyezkedhessen el. Szükséges és nagyon fontos tehát az okos meggyőző szó, a pedagógusok helyes érvelése minden gimnáziumban. Hiszen a gyakorlati fakultáció nem azonos az egykori 5+1-gyei! Nem viszi kényszerpályára a diákot, hanem hozzáad némi többletet az ismeretanyagához, mégpedig gyakorlati többletet. S ha semmi más haszna nem lenne, mint annyi, hogy az érettségi utáni bizonytalanságból egyfajta szerény, biztos kapaszkodót nyújt, már nem szabad megfosztani tőle a gyerekeket. VÁRKONYI MARGIT Dudás Miska szerencséje Régi igazság, hogy az emberséget nem szavakkal mérik. A csöndes tettek becsülete szerencsére sokakban nagyobb, mint a harsány tétlenségé. így gondolhatta ezt a szekszárdi Volán Vállalat Jelújító brigádja is. Anélkül, hogy egyeden „magasabb fórumot" értesítettek volna, vagy nagydobra verték volna szándékukat, nem tettek mást, csupán csak dolgoztak. Csöndben, nem elismerésért, nem dicsőségért, hanem emberségből. Magam sem tudnék minderről, ha Dudás Miska nem meséli el... „Lerobbant a Trabantom — Hycomat —, én meg, hiszen tudod, ki se tudok mozdulni hazulról anélkül. Pedig jó lenne kimenni már valahová. Horgászni szoktam járni, de nyár eleje óta hol jó volt a kocsi, hol nem. Pedig vizsgára is kellett volna már vinni, ott pedig nem nézhetik, ki ül benne." Ránézek. Miközben mesél, tesz-vesz, járkál a műhelyben. Két rokkant lába rezeg, mint a nyárfalevél, néha alig engedelmeskedik a menni vágyó akaratnak. Tőle tudom, hogy — lévén vérbeli iparosember — még télen sem tud a szobában maradni, ha másért nem, rendet rakni kijön az udvar végén álló műhelybe. „Bejött egyik nap régi haverom. Mikor még a vállalatnál dolgoztam, néha beszélgettem vele. Kérdezi, hogy vagyok. Én meg elmondtam neki. Megnézte a kocsit, aztán elment. Másnap már kijöttek, szerelték ki a motort, mindent megjavítottak, amit itt lehetett, a többit meg elvitték. Teljes nagyjavítást végeztek rajta, még a kárpitosmunkát is megcsinálták. Én már nem ismertem közülük senkit, mert mind később kerültek a céghez, azután, hogy nekem a második műtétem is megvolt..." A második műtét. Elgondolkodom azon, mit is jelenthetett a fiatal lakatosnak akkor — vagy másfél évtizede már —, hogy egyszerre nem dolgozhat tovább, hogy addigi élete keserűre fordul, hogy a gerincvelő sérüléséből eredő bénulás rokkanttá teszi. * Azonban Dudás Miska nem az az ember, aki egykönnyen megadja magát. A munkát sosem hagyta abba, s talán ez volt és ez ma is a legnagyobb erő, amely minden bajon segít, minden bánatot feledtet. Három emberre is elég életkedve van ugyanis Dudás Mihálynak — akit, mint én is, mások is Miskának ismernek. Most is mosolyog. „Jólesett a srácoktól, nem számítottam rá. Nekem kevés a nyugdijam, az a kis lakatos- munka, amit itthon végzek, nem túl sokat hoz." (Azt már én teszem hozzá magamban, hogy tudom, ezek a munkák sokszor csak köszönetért, barátságból készülnek, áruk nincs, vagy ha van is, nem pénzben mérhető ...) „Bevallom, a végén már izgulni kezdtem, mibe fog ez kerülni: minden mintha új lenne, még a motort is lelújatták homokkal, csak úgy csillogott. De nem fogadtak el semmit. Azt mondták, örültek, ha segíthettek, most már mehetek vizsgáztatni a kocsit, aztán pedig horgászni. Nem is tudtam mivel meghálálni nekik, amit értem tettek. Azért szóltam édesapádnak, ha följössz, szóljon, hogy beszélni szeretnék veled." Én meg, bevallom, nem tudtam megállni, hogy „csak" any- nyi legyen az újságban, hogy „Dudás Mihály szekszárdi rokkant lakatos Trabant Hycomat autóját a Volán Vállalat felújító brigádja társadalmi munkában felújította és felkészítette vizsgára." Mert a történet valójában nem ez, csak ez is. Mögötte emberek, életek, sorsok vannak, az a hozzáállás és az a mód, amellyel mindig jólesik találkozni, amely nem szavakkal, hanem tettekkel méretik. Mit mondhatnék mást, mint amit a brigád mondott: — Jó utat, Dudás Miska, guruljon a Trabantod, maradjon meg jókedved. TÖTTŐS GÁBOR Jövő nyáron folytatják (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Befejezéséhez közeledik a régészeti építőtábor munkája Alsóhetényben, de jövőre folytatják a munkát, mint azt dr. Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze elmondta. — Az idei feltárás a dombóvári Városi Tanács közreműködésével szerveződött, építőtábor jelleggel. Ebben az évben 3 turnus vett részt a munkában, hetenként 30 fővel. Föltételezéseim szerint 8—10 évig fog tartani az ásatás. Addigra kerülnek elő az erőd belső épületei, használati tárgyai. Köztudott, hogy az erőd falait már 1969-ben kiásták, Soproni Sándor régész vezetésével, aki nagyon szép eredménnyel zárta akkori alsóhetényi tartózkodását. — Katonai célokat szolgált ez a castrum? — Feltehetően igen, de e háromhetes munka után még pontosan nem dönthető el, mi volt a rendeltetése. Mindenképpen érdemes folytatni a feltárásokat, hiszen már Soproni Sándor muzeológus is értékes leletekre bukkant a vár falainak kiásása során. Azt is elmondhatjuk, hogy az egyik legnagyobb pannóniai erődről — antik neve Jovia — van szó, melynek mérete 500x500 méter. Dr. Tóth Endre a továbbiakban elmondta, hogy eddig megtalálták két. épület alapjait, melyekben valószínűleg terményeket raktároztak. Felszínre kerültek egy fürdőmedence maradványai, melyhez csatlakozik egy szellőztető berendezés is. Ezenkívül, a keleti oldalon találtak egy körbástyát és egy kaput. — Mit tud elmondani a „keleti kapuról"? — Őszintén szólva meglepett bennünket, ugyanis ez- ideig nem került elő keleti oldalon hasonló építmény egy erődünkben sem. Rábukkantunk ilyen jellegű és méretű kapukra a ságvári és a fenékpusztai ásatásoknál is, de sehol sem a keleti oldalon. A kapu melletti körbástya is érdekes építmény, hiszen egészen jó állapotban találtuk, feltűnően vastag, 2,60 méter széles falakból áll. — Mit vár a további ásatásoktól? — Elsősorban á kronologikus sorrendre vagyunk kíváncsiak, pontosabban arra, hogy a IV. századon belül mikori és milyen épületeket takar a föld. Másodsorban pedig az erőd rendeltetése érdekel bennünket. Az már kiderült a feltárások során, hogy a IV. század folyamán építették át, illetve erősítették meg az erődöt. Mint említettem, nem vagyunk bizonyosak abban sem, hogy katonai célt szolgált-e a castrum, vagy pedig császári birtokközpontként működött. Az eddigi leletek gazdasági épületekről tanúskodnak, ami utánpótlási bázisra utal, innét védték és látták el a közvetlen veszély előtt álló dunai provinciákat. Erre utalnak a megtalált terménytárolók is. — Mi a véleménye a diákok és a szervezők munkájáról? — Szépen, fegyelmezetten és ami fontos: nagy érdeklődéssel dolgoztak! Munkájukra az elkövetkezendő években is számítunk és szeretnénk, ha mind többen és többen kapcsolódnának be a régészeti építőtábor munkájába. — Úgy hallottam, hogy jövőre már 2 hónapos időtartamú tábort szerveznek? — Igen; 1982-től már megnyújthatjuk a feltárás idejét, sőt, én már kora tavasszal is lejövök terepjárásra. Több olyan bejelentés érkezett ugyanis a környező falvakból, melyeket szintén nem hagyhatunk figyelmen kívül. — Viszontlátásra a jövő nyáron ! BODÓ IMRE Fotó: Uherkovich László A jogról mindenkinek Öröklés, végrendelet ÖRÖKÖLNI törvény vagy vég- intézkedés (végrendelet, öröklési szerződés, halál esetére szóló ajándékozás) alapján lehet. Ha az örökhagyó után végrendelet marad, az öröklés rendjét alapvetően ez, tehát az örökhagyó szándéka határozza meg. Ha nincs végintézkedés, akkor a törvényben meghatározott öröklési rend érvényesül. Mi ennek a lényege? A törvényes öröklés alapja mindig valamilyen családi kapcsolat. Ezért van az, hogy például az elvált házastárs és az élettárs nem lehet törvényes örökös. Az elhunyt személy vagyonának törvényes örököse elsősorban a gyermeke. Jó tudni, hogy a törvényes öröklésnél az örökbe fogadott gyermeket is a vét szerinti gyermekkel azonos jogok illetik meg, ő is ugyanúgy örököl. Több gyermek esetén az örökséget fejenként egyenlő részekre kell osztani. Visszatérve még az örökbe fogadott gyermek sajátos jogállására', el kell mondanunk, hogy ő nemcsak az örökbefogadó, hanem természetesen, vér szerinti szülője után is örökölhet. Vagyis az új csalódban szerzett joga a vér szerinti kötelékhez fűződő öröklési jogát nem érintió Kivétel ez alól a titkos örökbefogadás esete. Ha az örökbefogadott gyermeket újból anyakönyvezték és az örökbefogadó szülőt vér szerinti szülőnek jegyezték be, az örök- befogadott és a vér szerinti rokon között — az örökbefogadás fennállása alatt - nincs törvényes öröklési kapcsolat. Előfordulhat, hogy az örökhagyó gyermeke már korábban kiesett az öröklésből, például, úgy, hogy ő is meghalt. Ilyenkor a törvényes öröklési rend szerint a gyermek közvetlen leszármazottai, tehát az örökhagyó unokái örökölnek. A MAGYAR jogrend szerint törvényes örökösnek számít az örökhagyót túlélő másik házos- társ is. Ha azonban az örökhagyónak gyermekei, unokái vannak, a házastárs csak a hagyaték haszonélvezeti jogát örökli, Ezt közismertebben özvegyi haszonélvezeti jognak hívják. Fontos hangsúlyozni, hogy az özvegyi jog a túlélő házastársat csak addig illeti meg, qmíg újabb házasságot nem köt. Ha az örökhagyónak nincsenek leszármazottai, a túlélő házastárs örököl. Itt azonban mái bonyolultabbak a szabályok, hiszen más rendelkezések vonatkoznak az úgynevezett szerzemény! és az ági vagyonra. A törvényes öröklési rend szerint', ha nincs sem leszármazott, sem házastárs, akkor az örökhagyó szülei örökölnek, mégpedig fejenként egyenlő részben. Valamelyik szülő halála esetén a helyére az ő leszármazottai, vagyis az örökhagyó testvérei lépnek. MELYEK a legfontosabb tudnivalók a végrendeletről? Az első az, hogy végintézkedést tenni csak személyesen lehet, meghatalmazott útján tehát nem. A végintézkedéshez bizonyos fokú cselekvőképességre is szükség van. A korlátozottan cselekvőképes ember például csak közvégrendeletben tehet érvéöyes végintézkedést. A teljesen cselekvőképtelen személyek - így például az elmebetegek — érvényes végintézkedést egyáltalán, tehát semmilyen formában nem téhetnek. A magyar jog a végrendelet három formáját ismeri. Ezek: a közvégrendelet, az írásbeli magánvégrendelet és a szóbeli végrendelet. A legtöbb bizonytalanság, félreértés a szóbeli végrendelet körül van, így erről érdemes külön is szólni. Általános elv, hogy szóbeli végrendeletet tenni csak a törvény által külön meghatározott esetekben lehet. Szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető rendkívüli helyzetben van és így írásbeli magánvégrendelet megtételére vagy egyáltalán nincs, vagy csak jelentékeny nehézséggel lenne léhetősége. Ilyenkor a végrendelkezőnek két tanú együttes jelenlétében, a tanúk által értett nyelven, élőszóval kell előadni végakaratát és egyúttal azt is ki kell jelentenie, hogy ez a nyilatkozat egyben az ő végrendelete. AZ ÖRÖKLÉSSEL kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés is, hogy mit jelent a kötelesrész? A jog az örökhagyó legszűkebb családi köréhez tartozó személyek (leszármazók, házas- társ és szülők) érdekeit védi azzal, hogy az örökség meghatározott hányadát még akkor is biztosítja számukra, ha ők a végrendeletből kimaradtak. A leszármazott kötelesrészének mértéke az egyébként járó törvényes örökrész fele. Ezt tehát a gyermekeknek mindenképpen meg kell kapniuk, kivéve, ha őket az örökhagyó az örökségből kifejezetten kitagadta. Az érvényes kitagadásra azonban csak jogilag pontosan meghatározott esetekben van lehetőség. (D. A.)
