Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

1981. ougusitus 7. Képújság 3 Kőolaj- és földgáztermelés További fejlesztések Megvalósultak az utóbbi öt évre előirányzott kőolaj- és gáz­ipari alapvető fejlesztési fel­adatok; bár a nehezebbé vált gazdasági körülmények miatt csökkentek az anyagi erőforrá­sok, a szállító- és elosztóveze­tékek építésében, a háztartások vezetékes és pb-palackos ellá­tásában túl is teljesültek az öt­éves előirányzatok - állapította meg az ipari miniszter előter­jesztése alapján az Állami Terv­bizottság. A testület előzetes jelleggel jóváhagyta a szénhid­rogén-ipari célcsoportos beru­házások VI. ötéves tervi prog­ramjának főbb mutatóit, s dön­tését a Minisztertanács tegnapi ülése is megerősítette. A cél­csoport beruházásainak végle­ges jóváhagyására az éves nép- gazdasági tervekben kerül sor. A jelenlegi tervidőszakban alapvető feladat a hazai kőolaj- és földgáztermelés szinten tar­tásához szükséges fejlesztések megvalósítása. Gondoskodni kell tehát a felszínre hozott kő­olaj- és földgázkészletek folya­matos pótlásáról, hogy a hazai termelésből évente 2 millió ton­na kőolajhoz és 6—6,5 milliárd köbméter fölgázhoz jusson az ország. Ebben a tervidőszakban csaknem egy időben több mint száz, -műszakilag és értékben jelentősen különböző célcsopor­tos beruházás megvalósításával kell fejleszteni a kutatás eszkö­zeit, a termelést, a szállítást, az elosztást és a tárolást. Elsőbb­séget a bányászati beruházások kapnak. Szorgalmazzák a kő­olajbányászat másodlagos és harmadlagos termelési módsze­reinek kitenjesztését, a föld mé­lyén rejlő kőolaj minél nagyobb arányú felszínre hozatalát. A termelés súlypontja változatta, nul a Dél-Alföld, s ebben a tervidőszakban is Algyő adja majd a hazai kőolaj- és föld- gáztermelés felét. Korszerű mélyfúró berendezések és esz­közök beszerzése segíti, hogy évente 200 km kutató- és 150 km feltáró fúrással bocsássanak a termelés rendelkezésére újabb szénhidrogén-lelőhelyeket. A program szerint a tervidőszak közepétől, 1983-tól hasznosítják az alacsonyabb fűtőértékű, úgy­nevezett inert gázt is, mégpedig a villamos energia termelésé­ben. így a Tiszai Hőerőműben a tervek szerint ezzel a gázzal évente mintegy 200 ezer tonna fűtőolajat takarítanak meg. A kőolaj- és földgázvezeték­rendszert a korábbinál szeré­nyebb ütemben fejlesztik, s így a VI. ötéves tervben 231 km hosszú szállítóvezeték és 298 km hosszú elosztóhálózat épül. Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vidéken 50—70 ezer újabb gázfogyasztó háztartás bekapcsolásával számol ebben a tervidőszakban. A propán-bu­tán gázellátás fejlesztésére 70 új bázis- és cseretelepet épí­tenek, és gondoskodnak a meg­felelő palackozó-, palackjavító és töltőüzemek építéséről is. A VI. ötéves tervben így mintegy 300 ezer palackosgáz-fogyasz- tó ellátását tervezik. Tag a téesznek Százmillió firint kölcsön A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek tagjai a TOT össze­sítése szerint mintegy 100 mil­lió forintot adtak eddig kölcsön saját gazdaságuknak ahhoz, hogy a jelenleg viszonylag szű­kös fejlesztési, beruházási lehe­tőségeiket némileg bővíthessék. A föld és más vagyontárgy be­vitelén túl ugyanis - a fennál­ló rendelkezések szerint — a tag a közgyűlés által jóváhagyott közös fejlesztési célok megvaló­sításához az alapszabályban meghatározott feltételekkel a szövetkezet tevékenységéhez anyagilag is hozzájárulhat. Ez­zel a lehetőséggel mind többen élnek. A megállapodásokat minden esetben írásban rögzí­tik és a szerződéses feltételeket az idevonatkozó pénzügymi­niszteri rendelethez igazítják. Különösen élénk az érdeklő­dés azóta, hogy a Pénzügymi­nisztérium, amely e kérdésben állásfoglalásra illetékes, közöl­te: nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a tagok hozzájá­rulása után a takaréklevélre fi­zetett kamat mértékének meg­felelő részesedést fizethesse a szövetkezet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a tag 5 ezer, 10 ezer, 20 ezer, illetve 50 ezer forint összegű hozzájárulást ad a szövetkezetnek, akkor az át­adott összeg után például öt­évi lekötés esetén 7 százalékos, háromévi lekötésnél 6 százalé­kos részesedés illeti meg. Egész sor termelőszövetkezet­ben fejlesztéshez fogtak a tagi kölcsönökkel. Egyebek között új munkaalkalmat teremtettek pél­dául a hartai Erdei Ferenc Ter­melőszövetkezetben, ahol a ba­romfirészleget bővítették rész­ben a felvett kölcsönből. Má- sut a gazdálkodás szociális fel­tételeit javítják azzal, hogy a lé­tesítményeket kiegészítik. Külö­nösen sokat segít a tagi köl­csön az állattenyészéssel fog­lalkozó gazdaságoknak, itt a forgóeszközök ugyanis hama­rabb „kimerülnek” és pótlásuk­ra rendszeresen szükség van. (MTI) Az energiagazdálkodásról KNEB-vizsgálat és népfrontfórum Űjabb állomásához érkezett a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság és a Hazafias Népfront együttműködése. A mozgalom országos tanácsánál az MTI tu­dósítójának elmondották, hogy hat megyében és Budapesten megkezdték azoknak a társa­dalmi vitáknak a szervezését, amelyeken az energiagazdálko­dási és racionalizálási intézke­dések és azok megvalósítása kerül napirendre. A téma a KNEB 1981. évi programjában szerepel, s a né­pi ellenőrök e hónap végéig el­készítik a kedvező, illetve a kö­vetésre méltó példák elemzése­it, az összegezéseket. Ezek az anyagok kerülnek majd szep­tember első felében Borsod, Heves, Komárom, Pest, Szolnok és Tolna megyében, illetve a fővárosban megrendezendő tár­sadalmi fórumok elé. Ezzel te­hát szakmailag megalapozott,' objektív felmérésekről, a népi ellenőrök adta, a laikusnak is érthető információkról nyithat­nak vitát. A fórumokra meghív­ják az MTESZ, a SZOT és a KISZ területi szerveinek képvi­selőit is, tehát valóban a leg­különbözőbb foglalkozási réte­gek, korosztályok véleményét summázhatják majd. Ugyancsak bekerülnek az összegzésbe azok az észrevételek, amelyek a Ha­zafias Népfrontban az energia- gazdálkodás kérdéseiről már megtartott szakmai tanácskozá­son kristályosodtak ki. A társadalmi fórumok állás- foglalásait, indítványait is fel­ölelő KNEB-jelentés - amelyet a népfronttal közösen az idén már három nagy vizsgálat elő­zött meg más témában — végső állomásként a Minisztertanács elé kerül. (MTI) Téglapor és ötven fok Egy kínai legenda szerint a Nap a Földön alszik. Ebből vagy nem igaz semmi, vagy ez a Nap nem az a Nap. Ennek nem otthona a Föld: ez büntet és ostoroz. A kölesdi téglagyár teknőszerű telephelyén a föld felett remegő levegő harminc fokot jelent, de lesz ebből még több is, mert még csak délelőtt tíz óra van. Elkövettem azt a hibát, hogy bementem a kemencébe, ahol két kiszedő dolgozott. Hozzáér­tő vélemény szerint ötven-hat- van Celsius-fok a melég. Én csak annyit tudok, hogy ilyen melegben még nem voltam. Ügy éreztem magam, mint a csirke a grillsütőben, azzal a különbséggel, hogy nem voltam felpucolva és feltűzve. így az­tán kellőképp elcsodálkozhat­tam azon, hogy itt még embe­rek dolgozni is tudnak. Nem is akárhogy. Boros Mihály és ve- je, Bognár Ferenc, a két kihor­dó. Feladatuk egyszerű: a le­hűlt (ötven fokra!) kemencéből kiviszik a téglát a placcra. Egy gumikerekű alkalmatosságon, napjában hatezer darabot. Hi­hetetlen gyorsasággal rakod­nak, nemhiába volt Boros Mi­hálynak húsz éve a gyakorlás­ra, azóta csinálja' ugyanis. — Jó idő van — mondom jobb híján, tréfaképpen. — Jó, mert ide nem süt be a nap — mondja a válla fölött Boros. A berakok és a kirakok nem valami beszédesek munka' közben. Csevegés helyett inkább hajtanak, hogy minél kevesebb ideig legyenek a banánérlelő hőségben. Hajtanak azért is, mert da­rabbéresek: amennyi a tégla, annyi a pénz. A gyár dolgozói­nak kilencvenöt százaléka telje­sítménybéres, s mivel idény­munkáról van szó, akkor dol­goznak, amikor lehet. A kihor­dok keresnek a legtöbbet, öt­hatezer forint körül. Ennek nagyjából a felét keresik meg azok az asszonyok, akik a prés­gépről a nyerstéglát leszedik. Pedig ők sem akármit emelnek. Egy ilyen nyerstégla ötkilós, ha napjában negyvenezret leszed­nek ketten, akkor az kétszáz mázsa koponyánként. Nehéz munka, amit kint a szabadban kell végezni. így az­tán nem nagyon kapkodnak utána. Szezon elején még akad­nak jelentkezők újonnan, de mikor bejön a „cigánybeteg- ség" — vagyis a forróság — akkor csak a szilárdabbak tar­tanak ki. Téesztag nemigen jön ide, büntetésnek vennék. A kölesdi téesz tulajdona a téglagyár 1971, óta. Az idei évtől új vezetője van, Szűcs János személyében. A műveze­tő, Berta Vince is most kezdett újra, rövidebb kihagyás után jött vissza. Tizenkilenc éve kez­dett itt, mint segédszerelő. A termelés eddig jobban alakult a tavalyinál, hiszen a tervezett három és fél millió égetett tég­lának hatvan százaléka került ki eddig a kemencéből, és há­rom hónap van még vissza a szezonból. Az a negyvenkét em­ber, aki a gyárban dolgozik, naponta harminchat-negyven- ezer nyerstéglát termel. Az egy fizikai munkásra eső éves termelés százezer darab, ami a téglaipari átlagnak felel meg. Alatta vannak viszont annak a bizonyos képzeletbeli tégla­ipari átlagnak a körülmények, a termelés feltételei és lehető­ségei. A géppark kiöregedett, jó néhány gép már csak eszmei értéken fut, igaz, ebből annyi haszon van, hogy kicsi az amor­tizáció. Némiképp a szerencsé­nek, nagyobbrészt a lelkiisme­retes téli nagyjavításnak és a folyamatos karbantartásnak kö­szönhető, hogy eddig különö­sebb zökkenők nélkül ment a termelés. A termelés feltételeihez tarto­zik, hogy a tégla ára 1,64 fo­rint, míg közben a szén, olaj és villany ára eléggé szerényte­lenül emelkedett az utóbbi években. Ennek ellenére a szű­kített önköltség alapján egy­millió-háromszáznegyvenötezer forint volt a tavalyi nyereség, de az amúgy tavaly gyengén termelő téesz általános költsé­gei ezt elsöpörték. Maradt a nullszaldó. Ezekből is nyilván következik, hogy a téesz szűkös anyagi le­hetőségei miatt egyszerűen nem gondolhat a termelés fejleszté­sére, vagy a géppark felújítá­sára. Vagyis megy a verkli így, ahogy van és addig, ameddig. — A tégla iránt amúgy is csökkent a kereslet — mondja Szűcs János, a gyár vezetője. Tavaly tovább kellett várni a vevőknek a téglára, most két hónap a sorbanállás ideje. Sze­lídült az építkezési láz az anya­gok általános áremelésének hatására. Aztán meg kezd el­terjedni a blokktégla és a pa­nel, nyilván a tégla rovására. A fentebb soroltak nem ép­pen pozitívumok, de a kesergés vagy netán sóhajok helyett a gyárban inkább termelnek. A jelek szerint jó minőségű tég­lát, mert Sárbogárdtól Bátaszé- kig jönnek a vevők. négy közül. így becézik az anyagmozgatásra használatos motoros vontatókat; afféle kis­vasút keskeny sínpárja hálózza be a telepet. Egyhengeres fekvő dízelmotor hajtja — MIB — mint azt a szerelőműhelyben magam is láthatom, mert Oláh János fő­gépész és Dechert Imre segéd­gépész éppen szerel egyet. Hogy honnét szereznek alkat­részt hozzá, ha már maguk nem tudják „legyártani”, azt a szabott terjedelem miatt nem sorolom. Itt találkozunk Márkus Jánossal, aki már nyugdíjas, de néha bekukkant a gyárba. Gé­pészkovácsként kezdte a tégla­ipart 1952-ben, itt, Kölesden, így hát módunk van hallgatni egy kis gyártótörténelmet, attól az időtől, mikor Kóró György tulajdonában még kézzel verték a téglát és később a Bence ne­vű szekszárdi bérlő megépítet­te az első kemencét és az első géppel még csak tizenöt ember dolgozott. A kemence felé tartva elme­gyünk a gyári óvoda mellett. „Ez persze ideiglenes, de meg kellett oldani a gyerekek fel­ügyeletét arra a két hétre, míg a községi óvodát festik" — mondja Szűcs János. — Az ott pedig a homokozó — bök a fa alatti hely felé. Fölkapaszkodunk a ringbe, vagyis a körkemence rendszerű téglaégető padlására. Itt Má­tyás István tűzmester tavasztól — amikor is begyújtanak — a szezon végéig éjjel-nappal (persze váltótársakkal) tüzel. Kampós vassal emelgeti a kür­tők vasharangját és bedob az izzó téglafal közé egy-egy ka­nál szenet. Ez is a meleg he­lyek közé tartozik, különösen, ha valaki megszemléli, hogyan izzik a tégla. És miről tudja megállapítani, hol is tart a tég­la az égésben? A válasz egy­szerű: „Ahogy izzik. A színirül.” Hihetünk neki: huszonöt éve iz­Beszélgetés után körbenézünk a telepen. A bányaművelésen három Sz—100-as dózerolja a domboldalt (jó minőségű a ki­termelt agyag) a vedersoros kotró elé, ami szalagra rakja az agyagot. Megy hozzá a ke­verőszén, a víz, aztán az egé­szet egy kétdobos monstrum gyúrja masszává, a prés végén pedig leszeleteli téglává. Innét kézzel megy az elszedés és a lerakás. Ilyen melegben hat nap alatt kiszikkad a lerakott nyerstégla és lehet égetni. Mi­közben téblábolok (kellőképp akadályozva a munkát) el-elhúz mellettünk valamelyik kuli a Mottó: Egy tégla az egy tégla, de kct feltégla az nem egy tégla. Otven fok — árnyékban A szerelőműhelyben mindig van bütykölnivaló Lerakás Viszik a téglát Alapanyag van bőven: bányaművelés a kölesdi hegyoldalban. zó téglákat nézeget. Kép, szöveg: Steiner

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents