Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
to ^ÉPÜJSÁG 1981. augusztus 30. Deák Mór: Ami nagyanyám lejfájáril lemaradt IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Esőcsepp gurul — Bornemissza Jánosnak — Virágokban is élni fogsz, és madarakban is szólsz tovább: — fát-elültető, sugaras, próféta-arcú Lobogás! Fenyőfa-mecset ég a kertben, és harangoznak a szivekben; *— versekben szólsz. És nagy, kövér esőcsepp gurul Babitsért! Augusztus Kenyérszegő, kenyeret-osztó, sugaras kezed megcsodálom. Kalászok hullámoztak ott, ahol születtél: Szentmihályon. Tisza zöld-szép-televénye, ha égre nézel, arcod éle. Kenyérben, oly gazdag vidék, csodát szültél, amely nem ég, nem káprázat, nem is tenger, valóságos. Tiszta EMBER! ! ! znap, amikor az utolsó í|jjtv pohár bor felhőjéből le- csapott nagyanyámra a J százfejű sárkány, a Halál, és elragadta, bolondul1 bőgtem — sehogyse tudtam megérteni: miért őt? Hiszen nagyanyám már csak nekem volt szép! Hogyan tévedhetett ekkorát a Halál? Ő nem változik királykisasszonnyá! Nagyanyám mosolygott a ravatalon is. Sárga és borostás volt az arca. Féltem a bizonytalanságtól, és nem tudtam elhinni, hogy őt öleli a koporsó, ahogy mi talán sohasem tudtuk. Már az is furcsa volt, hogy az utolsó hónapokban nem nevetett; azelőtt 'nevetése felkutatta a legapróbb sarkokat, foetölve a házat, minden zegét- zugát, a pókokra is fintorgó bátorsággal. Amikor ágynak esett, örökké mogorva nagyapám próbálta helyettesíteni, de észrevettem, hogy a mindig féltve gondozott kertet felveri a gaz, és éreztem nagyapám kacagásából a félelmet: ki fog most már szívéből nevetni? Ki tud mostantól? Ősz volt. Finom ujju, favet- kőztető- ősz — nagyanyám csak fonnyadt, száradt egyre, s néha meglestem arcán valami földöntúli boldogságot: talán már istene jött el könnyíteni rajta? Vagy a Halállal csókoló- zott akkor is? Ha megpuszilt engem, megtörölte mindig a száját előtte — vajon melyikünket szerétté jobban.. ? Törékeny asszony volt a nagyanyám, illékony-testét nevetése fogta marokra — belekapaszkodott akár a söprű vagy a gereblye nyelébe. Hátravetett fejjel kacagott mindig, s olyankor farkát behúzva kot- ródott a csend, mint az idegen kutyák az udvarból, a galambok meg rácsodlákozta.k nagyanyámra: ki az, aki még náluk is magasabbra szárnyai? Huszonnyolc kilóval ment el. Nagyapám felnyalábolta, úgy futott vele félőrülten az udvaron — a tyúkok, amik még az ő kezét ismerték, kotkodácsoiva rebbentek széjjel. Rohantam én is nagyapámmal, kukorékoltam, azt hittem, játszunk, hogy nagyanyám elmosolyodjon végre annyi idő után. Nagyapám csak szaladt, szaladt, egyre lassabban, s amikor megnyugodott, eltemette őt mélyen a könnyei alá. Életében először rágyújtott akkor egy cigarettára, én adtam neki a dugicigim- ből — éreztem, nem fog bántani. Érdes-rekedten szólalt meg, de nem köhögött, mint én az első slukktól: — Vaksi volt. Lánykorában sokat olvasott. Három újságot napönta. Az apró betűt is. Az apjának... Ezt mondta, és odahúzott az ölébe — akkor sejtettem meg: nagyanyáim mosolyát örökre lezárta kedves kék szeme... de sírássá változtatni a Halál sem tudta! Az utolsó napig jó barátja volt nagyanyám a szép szavaknak, a kedvességnek. Kacagásának ereje álomvilágban engedett élni — és csodálatosak voltaik közös álmaink. Lefekvés után, félálomban hallgattam meséit. Saját életét színezte ki, s emlékeibe mártózva elhittem, ő' Hamupipőke, és sorsa morzsaléfcából nekem mindig kiválogatta a mesék lencséit. Elbeszélései világos- barnák voltak, lencsebarnák, s ha néha közéjük lopott egy-egy színes üveggolyót, hevesen tiltakoztam; olyankor úgy kacagott, a könnyei kicsordultak, a papa dörmöqve fordult a másik oldalára, és még órákig nem tudtam elaludni. ... ma már tudom: a Halál az életből meríti erejét, s nem is harcolnék véle — a mesék hazugak, s a levágott sáHkány- fejek helyébe úgyis hét másik nőne; de nagyapám attól kezdve csak a Hamupipőkét tudta mesélni, s amikor megkértem: meséljen a Hamutartóról is, kinevetett. Én azért kitaláltam magamnak egy mesét: ez a soha-nemhasznált, de naponta elmosott porcelántál'ka tulajdonképpen a Mama, s csak arra vár, hogy egy cigaretta csókja felébressze... beszélgettem is vele, s jaj, nagyon haragudtam', amikor a> papa bele- szotyo lázott. Egyszer elesett a tejjel. Mért iszol, Mama, kérdeztem tőle, és akkor a nagyapám úgy szájon vágott, mint soha senki. Amikor aztán a kicsiny koporsó valami szomorú, lyukas csónakként elsüllyedt a sírban, megmagyarázta: te adtál értelmet az életének, miattad legalább utólag kiszínezhette, s amikor már maga is hitte, hogy járt az Öperencián túl, kinevették, és sírva jött haza — akikor itta az első pohár bort. Ahogy hazaértünk, felújjong- tam: — Papa, most végre nyugodtan kergethetjük a macskákat! A Mama úgyis mindig megszidott bennünket érte. — Nagyapám rám nézett, nem szólt egy szót sem, húzott egy nagyot a pálinkás-bütykösből, csalk aztán intett nemet. Még meg is verte egyszer a Bun- dit, amikor az megzavarta' Szür- kemacSkát. Aztán' anyám hazavitt, mert a papa már nem is borotválkozott, és azt mondták, nem vagyok jó helyen nála. Én maradtam' volna szívesen, de nem engedték. Utoljára még kimentem a- kertbe. A kiszáradt cseresznyefa1, mint a Mama, vézna karjaival az eget próbálta átfogni. Aztán láttam, ahogy a gereblyére hajol... s csak most tűnik fel, a csuptasz karók milyen vészjóslóan meredeztek körülötte! Azóta minden karó kidőlt. Nagyapám nem adhatja el a kertet. Ő nem engedné. .. — Van, aki istennek születik. Van, akit istenné választanak, és van, aki istenné váltja magát.. . Ő ilyen volt — mondja nagyapám, aki sohase sír. És ezeknek az isteneknek még ma sincs saját vallásuk. A hamutartót a zsebembe dugtam, amikor anyám összecsomagolt, a papa már úgyis a földre hömuzott. Azért mégis sajnáltam, hogy elvisznek. A Bundi is velünk aludt éjszakánként, és néha átmászott hozzám ai papa ágyából, és meg- bökdösött a nedves orrával. De azért örültem is, mert már gyakran nem volt mit enni, és bűz volt, és ritkán jött össze annyi pálinkásüveg, hogy azt visszaviihessem, és lefaraghassak magomnak egy cukorkára valót — pedig amikor a< Mamával jártam vásárolni, sokszor még csokit is kaptam. A busz a temető mellett ment el, anyu sírt, de én tudtam, és nem mondtam' meg neki, hogy a Mama úgyis elmeséli majd, hogyan járt túl az eszünkön — talán erre az utazásra1 is szüksége volt abban a bukdácsoló csónakban, talán eljutott az Óperenciá'S-tengeran túlra is. Inyomom a csikket a hamutartóban — igen, ez rfE•• még mindig az a hamu...... tartó, s reménykedem: a M ama azért nem mesélte el nekem ezt a> históriát mégsem, mert ahol van, azon már nincs mit színezni, remélem, megtalálta a meséit. Az ő kacagását keresem azóta is, a legszebb zenét, 'ifjúságomat. Itt áll most is mellettem, nézi', ahogy segítségül hívom a papírt. . . jaj, 'iszonyúan kacagni kezdek. HAJNÓCZY PÉTER A csuka Egy szép nyár eleji napon a folyó kicsapott a medréből, és az erdőt elöntötte az ár. Mindenki a magasabban fekvő, száraz területekre igyekezett. — Nyugalom, barátaim! — rikoltotta a sas. — Őrizzük meg hidegvérünket! Az események megfelelően követik a Terv előírásait! — Kifejtenéd ezt bővebben? — kurrogott álmos képet vágva a vadmacska. — Igazán nem szívesen fárasztalak, de talán akadnak még rajtam kívül mások Is, akik nem rendelkeznek oiyan átfogó műveltséggel, mint te. A farkas, a róka és a vaddisznó hangos helyesléssel kontrázott a vadmacskának. Odább, külön csoportban, hallgatagon álltak a többiek: a szarvas, az őz, a nyúl, a sündisznó, aztán ismét külön az egerek és a bogarak. Akadtak teljesen közönyös résztvevők is, mint a bagoly, aki abban a percben elaludt, amikor a vita kezdetét vette. Mindenki várakozóan nézett a sasra, aki hirtelen felröppent a sziklájáról, és lecsapott a vízre, amely már a közeli fák derekát nyaldosta. A sas jókora halat tartott a karmai között, és felröppent vele a sziklára. — A kicsinyes szűklátókörűség — kezdte a sas, és horgas csőrével gyorsan fejbe vágta a fickándozó halat — a haladás rákfenéje. Ha az eseményekkel kapcsolatos álláspontomat akarjátok hallani, nos: egyszerűen a halászati terület régen tervezett bővítése valósult meg. A haladás robogó szekerét nem lehet megállítaniI — Micsoda bölcsesség! — dorombolta a vadmacska. — Aranyat ér minden szava! Es míg a sas vérszemet kapva tovább szavalt, a vadmacska a bokrok közé sompotygott; megkerülte a sziklát, és két hatalmas ugrással a sas hátára vetette magát. A sas vijjogva felröppent, a vadmacska a szájába kapta a halat, a földre huppant, és eltűnt a szikla tövében a páfrány között. A róka vigyorogva nézte a kitépett tollai között röpködő sast. — A haladás — mondta —, az egy nemes eszme. Nincs is annál előbbre való! — Hogy is állunk ezzel a halászati tervvel? — recsegte a farkas. — Elmondanád? Teltek a napok, és az ár egyre nőtt. Egy reggel a csuka kidugta a vizből a fejét és kijelentette, hogy az erdőt ezennel a folyóhoz csatolja, és mint az Egyesített Terület Katonai Fő- parancsnoka, utasítja az egykori szárazföldieket, hogy nyugalmukat megőrizve, haladék nélkül foglalják el kijelölt lakhelyüket a nádas iszapjában. A madarak nem sokat törődtek a csuka ultimátumával. A bagoly aludt, a sas halászott, a többi reggeltől estig falta a bogarakat. Ami az emlősöket illeti: a szan/as és a vaddisznó szorgalmasan gyakorolta magát az úszásban. A vadmacska álló nap a legmagasabb tölgyfa tetején kuporgott, mancsait egy vaskos, A reinkarnáció és a lélekvándorlás című köteten nyugtatva. A róka és a farkas megpróbált szót érteni a csukával. —- Ma nekem... — hajított a vízbe egy egeret a róka — holnap neked... A csuka egyetlen falással elnyelte az egeret, és várakozóan a farkasra nézett. — Kéz kezet mos — mondta a farkas, és ő is a vízbe hajított egy egeret. Aztán kivillantva a fogait, rámosolygott a csukára. Az új főparancsnok bekapta az egeret, és hangosan csuklóit egyet. — Ha megállítod a vizet — köszörülte meg a torkát a róka —, életed végéig ellátunk egérrel. — Nem ígérhetek semmit — válaszolta a csuka, s kitátotta a száját. — Bőséges készleteink vannak — bólogatott a farkas. — De fönntartásuk és szaporításuk kizárólag a szárazon oldható meg. A csuka meg se mukkant, csak a száját tátotta. — Ha egy kicsit közelebb jönnél a parthoz — mondta a róka —, magad is láthatnád... — Miféle part? — kérdezte a csuka. — Talán a Szigetre gondoltál? — Ha a szavakon nyargalunk — rázta meg a fejét a farkas —, akkor soha nem jutunk előbbre. — Az előrejelzés szerint — mondta kissé bizonytalanul a róka — ez a mostani nyár igen száraz lesz: a folyóban még az iszap is megrepedezik... — Miért növekedne a Sziget — mondta a csuka —, amikor parancsomra éppen egyre kisebb és kisebb lesz? Azonban a róka jóslata valóra vált:\perzselő szárazság következett, és a folyó alig volt szélesebb és mélyebb, mint egy közönséges patak. A vaddisznó az iszapban túrkálva, mindennap csámcsogva teleette magát hallal, aztán kényelmesen elhelyezkedett a meleg pocsolyában és hortyogva elaludt. Ami a csukát illeti: egy szép napon beleragadt az iszapba, úgy, hogy moccanni sem bírt. A vadmacska óvatosan belekapaszkodott a kopoltyújába, és kirántotta a parira. — Teljesítetted a parancsomat! — kiáltotta a csuka. — Leköltöztél az iszapba! Megjutalmazlak! A vadmacska a szájába kapta a csukát, és puha, nesztelen léptekkel besurrant vele a páfrány közé. Hajnóczy Péter Füst Milán-díjas író 1981. augusztus 9-én tragikusan fiatalon elhunyt. Reá emlékezve közöljük meseelbeszélését A fűtő című kötetből. Bartók Eigel István festménye BERTÓK LÁSZLÓ: Alattad a délkör Ha nem érezném meg egy rezzenésből, hogy fölösleges lettem, leszaladt orrom előtt a roló, le a nap, kibuktam a görbülő mindenségből, ha mint aki folyvást zuhanva néz föl. nem látnám büntetlenül magamat, ahogy besétálok a pillanat kertjébe hiú jóhiszeműségből, ha megtanulnám végre miért öl minden, ami él, s úgy lennék szabad, hogy élveztem már mutatványodat, mert nem taszíthatsz ki a tévedésből, megbillenne-e alattad a délkör? adnál-e országomért egy lovat? Hortobágyi fények Vencsellei István fotója
