Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-30 / 203. szám

B (t?3ÉpCUSÁG 1981. augusztus 30. Vietnam Az ország első tejgazdasága Szép sikereket ért el Vietnam első tejgazdasága, a Hanoi környékén létesített Moq Tau állami gazdaság. A -tej-hasznú állattenyésztés a vietnami me­zőgazdaság teljesen új ágaza­ta. Az állami gazdaságot kubai segítséggel építették fel. A'tá­voli szigetországból érkeztek a tenyészállatok is. A gazdaság­iban 1976. végén mindössze 740 tehén volt, számúik jelenleg meghaladja a. kétezret. Az álla­tok jól akklimatizálódtak és megszokták az új takarmányo­kat. Az állami gazdaság legfon­tosabb feladata, hogy tenyész­állatokat * neveljen az ország­ban létesítendő többi tejgazda­ság részére. Hitel ifjú házasoknak Az NOK-ban az elmúlt fél­évben 425 millió márka kamat­mentes hitelt kaptak az .ifjú há­zasok. A kedvezményt 69 ezren élvezték. A hitelt főleg a lakás- körülmények javítására fordít­ják a fiatalok. A kamatmentes hitel összegéből gyermekenként ezer márkát elengednek. Az állam másfajta kedvez­ményekben is részesíti a fiata­lokat. Például rendelkezésükre állnak a hétvégi üdülőközpon­tok, amelyekben ingyenesen sportolhatnak és pihenhetnek. Na-umburgban 19 millió márka állami hozzájárulással és társa­dalmi segítséggel ifjúsági ho­telt építettek a fiatalok számá­ra. Városon és falun egyaránt számos sportolási lehetőség áll a fiatalok rendelkezésére. Az idén 190 új sportlétesítmény épült fel az országban. Munkások és robotgépek A Szovjetunióban a nyolcva­nas években széles körben al­kalmaznak majd automatikus manipulátorokat (ipari roboto­kat), és automatizált üzemeket és gyárakat is létesítenek. A műanyagtermékeket előállító minszki „Termoplaszt” gyár azok közé a belorusziai válla­latok közé tartozik, ahol első­ként alkalmaztak automatikus manipulátorokat. Ivan Pavloviccsal, a gyár fő­mérnökihelyettesével, az ötletes robottechnika egyik alkotójával járjuk az üzemet. Az automaták békésen zümmögnek, mintha egymással beszélgetnének. Más beszélgető partnerük nem is akadna, az üzemben alig lát­ni embert. Az egyik berendezés előtt egy leány gondosan figyeli, hogyan végzi el az automata az egész gyártási folyamatot, a nyers­anyag gépegységbe való ada­golásától kezdve a készter­mék csomagolásáig. Inina Bak- lanavá-nak hívják, húszéves, középiskolát végzet, hároméves munkaviszonya van. — Korábban is dolgoztam eb­ben a részlegben - meséli de akkor még majdnem min­den műveletet kézzel kellett vé­gezni. A levegő tele volt káros kigőzölgéssel, nagyon nagy volt a zaj. Most főképpen csak a műszerekre ügyelünk. És an­nak ellenére, hogy minden munkásnő nem két, hanem nyolc prést kezel, a munka kö­zel sem olyan fárasztó. — Én nagyon örülök, hogy az üzemben megjelentek a robo­tok — folytatja Baklanova. — Mi, munkások, csak nyertünk vele. Az első időkben, amikor tanultuk az új berendezések kezelését, termelékenységük természetesen nem volt kielé­gítő. De a vállalat erre az idő­re is biztosította az átlagkere­setünket, mérnököket és techni­kusokat adott mellénk segítsé­gül, — most már valamennyi­ünknek 20—25 százalékkal nőtt a munkabére. Az automatizálás eredménye­képpen csupán abban a rész­legben, ahol megfordultunk, tucatnyi munkás mentesült az ártalmas munkakörülményektől. Közülük többen, mint Irina Bak­lanova is, új szakmát sajátítot­tak el, és a korábbi munkahe­lyükön maradtak, mások át­mentek a szomszédos üzemek­be. De egyetlen dolgozó kere­sete vagy munkafeltételei sem szenvedtek csorbát. A „Termoplaszt”-ban már ki- lenc gépesített és automatizált üzem és részleg működik. A kö­vetkező lépés: beépített mani­pulátorokkal működő automati­kus sorok létesítése, és az olyan egyhangú és alacsony termelé­kenységű munkák automatizá­lása, mint például a kicsiny munkadarabok formaprésbe történő adagolása. Nincs mesz- sze az a nap, amikor a válla­lat automatizált gyárrá válik. De a robotok akkor sem lesz­nek a munkás „ellenségei”, sőt megkönnyítik a munkafelté­teleket, érdekesebbé, tartalma­sabbá teszik a munkát. A „Termoplaszt” nem az egyetlen vállalat Belorusziá­ban, ahol robotok helyettesítik az embert az ártalmas és ala­csony termelékenységű munka- területeken. Sikerrel alkalmaz­zák például a robotokat he­gesztésre a minszki traktorgyár­ban, a minszki óragyárba-n is robotok vették át a szerelő nők munkáját. A breszti elektro- tedhnikai gyárban automatikus berendezések szolgálják ki az öntőgépeket. Belorusziában összesen 8700 gépesített, auto­matizált és folyamatos gyártó­sor és több mint négyezer komplexen gépesített és auto­matizált üzem, részleg, termelő- egység működik, 650 ezer mun­káskéz szabadult fel ezáltal. De eközben egy dolgozó sem ma­radt munka nélkül, valameny- ay.ien munkát kaptak vagy sa­ját üzemükben, vagy a köz­társaságban időközben felépült negyven új gyár valamelyiké­ben. VLAGYIMIR BIBIKOV A kransznodari szerszámgépgyárban működő robot 70 kg ter­het 50 mikronnyi pontossággal helyez a munkapadra. \ _ •__ V íz napenergia segítségével Földünkön évrőf évre egyre égetőbbé válik az energiatar­talékok problémája. Az ener­giaválság megoldására több út is kínálkozik. Az első a hagyo­mányos fűtőanyagok kitermelé­sének növelése, beleértve az atomenergiát is, ezen az úton azonban nem lehet messzire jutni, mivel a fűtőanyagkészle­tek korlátozottak. A második út a fűtőanyag hatékonyabb fel- használása-, mivel ennek hatás­foka egyelőre átlagban nem haladja meg a 40 százalékot. A fűtőanyag hőértékénék tehát kb kétharmada kárba vész és -ráadásul még a természet öko­lógiai -egyensúlyát is megbont­juk. Szükséges tehát továbbra is a hagyományostól eltérő „új energiaforrások" kutatása. Ide tartozik a napenergia is. A Szovjetunió déli államai­ban, így a Türkmén SZSZK-ban a kutak sós vizéből napener­giával működő vízlepárló készít ivóvizet. A kutakból -napener­giával kiemelt víz üveggel bo­rított napcsapdákba kerül. Itt a víz a nap hevétől elpárolog, a pára, a gőz lecsapódik és a sótartalmától megtisztított ivó­víz a tárolótartályokba jut. Türkméniában általában ötvén, 19 négyzetméteres egységből álló telepeket használnak e cél­ra. Egy-egy telep több száz li­ter ivóvizet állít elő naponta. Bulgária Gazdasági kapcsolatok Jugoszláviával A Bolgár Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság közötti gazda­sági, kereskedelmi és tudomá­nyos-technikai együttműködés kérdéseit az e célra életrehí- vott vegyes bizottság egyezteti, és a két szomszéd ország közöt­ti egyezmények egész sora. biz­tosítja a megvalósítás feltétele­it. A tapasztalatok dinamikus fejlődésről tanúskodnak. Különösen élénkek az ipari kapcsolatok. Széles skálájú a termelési együttműködés a -két ország gépgyárai, vegyészeti, kombinátjai és kohászati üze­mei között. A jövőben kiter­jesztik a mindkét fél számára igen hasznos gyártási kapcso­latokat az elektromos targon­cákra, a tehervagonokra-, az el e ktroa k-u s zt-ikai bérén déré ­sekre is. Bolgár gyárak ered­ményesen működnek együtt a nisi „Electronska industrija” üzemeivel a legmodernebb ház­tartási gépek, készülékek elő­állításában. Legjobb termékeiket kölcsö­nösen bemutatják a két ország nagy nemzetközi vásárain. A bolgárok mindig szívesen látott vendégek a belródi, a zágrábi vásárokon, a jugoszláv testvér­üzemek sem hiányoznak a bul­gáriai 'bemutatókról. NDK A schwedti példa Az NDK népgazdaságában - akárcsak Magyarországon - a következő években nem emel­kedik a foglalkoztatottak szá­ma. Az Ipar létszámgondjai csak az ésszerű munkaerő-gaz­dálkodással oldhatók meg. Ezen a problémán próbálnak segíteni és mintaszerű megol­dást találni az Odera -menti Schwedti Petrolkémiai és Vegyi Művekben. A schwedti -nagyüzem - a Buna és a Leuna Művek mel­lett — az 'NDK egyik legna­gyobb vegyi kombinátja, a Ba­rátság-vezetéken érkező szovjet kőolajat dolgozza föl. Ebben a kombinátban állítják elő az ország benzin-, dízel- és fűtő­olaj-, bitumen-, paraffin- és eg yé b o Iajszá rm a zé k-termélésé- nek jelentős részét. A kombinátban a közeljövő­ben két új üzemrész épül fel összesen 1800 munkahellyel. A nagyüzem szakmai és politikai vezetése elhatározta, hogy a .-munkahelyek betöltését munka­erő - átcsopo rt o s ít áss a I oldják meg. 'Elsőnek létrehozták a gazda­sági, párt- és szakszervezeti ve­zetőkből álló tudományos taná­csot, amely elkészítette a vég­rehajtandó feladatok program­ját és menetrendjét. Ezután mintaüzemet szerveztek, ahol kilenc hónap alatt 413 munka­helyből 91-et megszüntettek, s a dolgozókat más munkahelyre irányították. Következő lépés­ként a mintaüzemben kikísérle­tezett módszert kiterjesztették a többi termelő és adminisztratív mu.nkahélyre. A racionalizálás során az egyes munkaeszközöket kibőví­tették: a központi folyamat­ellenőrző és a vezérlőtermek­ben egy-egy dolgozó a koráb­bi két-háro-m helyett öt-hat fel­adatot lát el. A dolgozók el­vállalták a karbantartási, a ki­sebb félújítási és az egyszerűbb laboratóriumi munkák elvégzé­sét is, de előtte továbbképző tanfolyamokon vettek -részt, hogy -megismerkedjenek meg- növékedett feladataikkal. A párt- és a szakszervezeti szer­vek ag-itációs-politikaf propa­gandával támogatták az átszer­vezést. Idővel sikerült csökken­teni az irodai munkahelyek számát is. A több feladatot vállaló dol­gozók természetesen magasabb anyagi e-l-ismerés-ben részesül­tek. Javítják a dolgozók szociá­lis ellátását is. Például a vál­tott műszakban dolgozó házas­párok gyermekei részere késő estig nyitva tartó bölcsődéket, óvodákat létesítettek. A schwedti kombinát vezér- igazgatója az NSZ-EP X. kong­resszusán már jelentős sikerek­ről számolhatott be. A kong­resszus kezdetéig a munkások más munkahelyre irányításával az üzem 8600 munkahelyéből 1859-et szüntettek meg. Terve­ik szerint 1981. végéig - egy évvel az eredeti határidő előtt - további 541 munkahely sza­badul fel. A -nagyüzemi kezdeménye­zés nagy érdeklődést és vissz­hangot váltott ki országszerte. Ma már számos gyár és nagy­üzem követi a schwedtiek pél­dáját, s igyekeznek a tudomá­nyos-technikai forradalom ered­ményeit összehangolni a racio­nális m u nka erő -g a zdá lkod á s sa I és a munkatermelékenység nö­velésével. Kéntelenítő berendezés-Földünkön évente 9-10 mil­lió tonna kén kerül a levegő­be (főként kéndioxid formájá­ban.) Becslések szerint e mennyiség 40 százaléka a szén, 60 százaléka kőolajtermékek elégetéséből származik. A köz­hiedelemmel ellentétben a bel­sőégésű motorok viszonylag kis mértékben, csupán a teljes kénmennyiség 4 százaléka ere­jéig „ludasak” a légszennye­zésben. Az elsődleges kénter­jesztők tehát a kohók, kazánok, tűzhelyek és kályhák. Egyálta­lán nincs még tisztázva, hogy a -kéntartalmú gázok hogyan viselkednek az atmoszférában, és milyen kémiai, illetve fizikai- kémiai átalakuláson mennek keresztül. Az viszont bizonyos, hogy a földközeli légrétegek­ben egészségügyi ártalommal fenyegetnek. Légköbméteren­ként 0,3 milligramm kéndioxid jelenlétében kénízt érzünk a szóinkban, 0,5 milligramm je­lenlétében pedig érezzük a kén szagát. Ami az időtartamot il­leti, 0,2 milligrammos koncent­ráció esetében 8 órát meg nem haladó időtartamnál semmiféle egészségügyi ártalom nem mutatkozik. Ennél hosszabb időtartamnál, 1 hónapig -bezá­rólag, klinikai tünetek jelent­kezhetnek: krónikus hörghurut, köhögési róhamok. -Még hosz- szabb tartózkodás után az át­lagoshoz képest nő a légzőszer­vi szövődmények okozta elha­lálozási arány. A levegő kénszennyeződését elvileg két módon lehet elke­rülni: az égéstermékek (füst­gázok) kéntelenítésével vagy az üzemanyagok, -fűtőanyagok (szén, olaj) kénmentesítésével. A füstgázok megtisztításának két alapvető módszere ismere­tes, az úgynevezett száraz, -il­letve nedves eljárás. Képünkön az utóbbira láthatunk példát: egy ammónia elnyeletésű kén­telenítő berendezést az egyik csehszlovákiai vegyi üzemben. A felfogott kén jelentős értéket képvisel, további feldolgozással koncentrált kén-savat lehet be­lőle előállítani.

Next

/
Thumbnails
Contents