Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. augusztus 27. Misztifikáció nélkül Rendhagyó beszélgetés Lehotka Gáborral Tihanyi hangversenye után kértem meg erre a beszélge­tésre Lehotka Gábort és jó időben érkeztem Tolnára. Izga­lommá! vártaim a kézfogást, mellyel a tihanyi ígéretére em­lékeztethettem a művészt. Könnyű ingben és sortnad­rágban szállt ki kocsijából Alig foglalt helyet, már estem volna neki, általam csodá to­tósnak minősített kérdéseimmel. Ilyen romantikus kérdé­sekre én nem tudok válaszolni — mondta, s várakozón igazí­totta meg a sortnadrágját. Ek­kor egyik házigazdánk megszó­lalt, hogy ő nem akar zavarni, de Bogyiszlóit halászlével vár­nak bennünket — Na ez egy reális ötlet, gyerünk — derült föl Lehotka Gábor és indult is, nem sejtve, hogy egy kocsiban kell meg­tennünk az utat. Míg halad­tunk, kiderült; most jár Tolna megyében először, mégis kötő­dik hozzá, hiszen kedves tanít­ványa, aiki erre a koncertjére segítőként kísérte el. Zeke La- ■jos, alsónyéki fiatalember. Dip­lomahangversenye ez év ápri­lisában volt, a Zeneakadémián. Ez kapóra jött, mert a kérdé­sek között azért akadt a mes­ter és tanítványok kapcsolatá­ra vonatkozó is. Később, míg fogyott a halak leve, nekem előbb Arany János sorai jutot­tak eszembe: „szavuk is alig van aratott, míg esznek”. Majd mikor házigazdánk itallal kí­nált — és Lehotka Gábor csu­pán egy pohár állott vizet kért 1—, Kosztolányi: „borból, vízből mértékkel tölteni”. Mindkét idézet mosolyt váltott ki, azt javasolták, inkább együnk. mert az idő szalad. Csak va­csora után hadarhattam el kérdéseimet. — Nem kell ám túlmisztifi­kálni a dolgot — csillapított Lehotka tanár úr. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más. Vácon élek édesanyámmal egy családi házban. Szabad időm­ben meg néha nem csinálok semmit, de azért spo^olok, fu­tok, meg egy kicsit gumiköte­lezek. Olvasok, nyelvet tanu­lok. Teszem' a munkámat. Min­den ember így csinálja. Hogy miért az orgonát választottam? Terién mert túl sokat hallhattam gyerekkoromban. Aztán életem rtagy szerencséjének tartom, hogy Pikéthy Tibor mester ép­pen Vácon volt és én hozzá kerülhettem. Ö nem akort meg­tartani saját dicsőségére ta­nítványának. hanem túladott rajtam, hogy minél magasabb szinten tanulhassak. így kerül­tem a Bartók Szakiskolába, majd a Zeneakadémiára. Az­tán úgy van, hogy minden em­ber munkáját figyeli valaki és értékeli. A Liszt-díjat 1974-ben, az Érdemes művészit 1978-ban kaptam meg. ügyemmé lett a magyarországi orgonák sorsa és ez vált közéleti tevékenységem célpontjává. Az elmúlt évtized tette lehetővé, hogy argona- kultüránk ott tartson, ahol az európai évszázadok óta áll. Kultúrpolitikánknak köszönhető, hogy szinte irreálisan tömeges az érdeklődés az orgonakon­certek iránt. Ez az orgonákra súlyos teherként nehezedik, mert azért kevés azoknak a száma, amelyek igazán jók. Az egri, a pécsi, a szegedi ráadá­sul szép is. A nagyorgonák ka­tegóriájában természetesen legjobb a zeneakadémiai. Az elmúlt években sikerült találni egy elfogadható ösozegért or­gonát építő drezdai céget, amely elkészítette a váci Városi Tanács orgonáját. Az orgonista utánpótlásnevelés területén egy egészséges és természetes kiválasztódás indult meg az I. nemzetközi orgonaversennyel. A másodikra 1983-ban kerül sor. Milyen zenepedagógiai kérdés foglalkoztat? Azt, hogy zeneművek szülessenek, nem lehet irányítani. Az előadómű­vészetet — amelyben Bartók és Kodály tevékenységének eredményeként erősek vagyunk — igen. Ennek köszönhető, hogy zenepedagógiánk oly je­les helyet foglal el külföldön. Alapjai, hogy a hangszeres ze­nélés mellett egyre többen énekeljenek és ezt lehetőleg már általános iskolában kezd­jék el. Talán ez is hozzájárult, hogy úgy megnőtt a hangver­senyek látogatottsága. — Művészi hitvallás, ars- poetioa? — mosolyog és tanít­ványára, Zéke Lajosra tekint. — Nincs ilyen, vagy még nem gondoltam rá, hogy elmond* jóm. Meg nagyon itt vagyok még és nem üzenek különöset az embereknek. Bogyisz'lóról visszafelé jövet megálltunk a bárka előtt, az­tán jártunk egyet a tolnai ut­cán. A hangverseny helyét bizto­sító barokk templomban a szomjas várakozás csöndje fo­gadta Lehotka Gábort. Aztán megremegtek az öreg orgona sípjai... DECSI KISS JANOS Pörög a rokka (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Olyan lendülettel és kedvvel hajtja a rokkát Kaposi József­éé, hogy bármelyik fiatal meg­irigyelhetné. Nagy igyekezettel varázsol a marék gyapjúból fo­nalat. — Már nem sokáig bírom, pedig menyecske koromban ez volt a tempó. — Köszönöm, ne is tegye! In­kább arra kérem, mesélje el, hogyan dolgozzák fel a gyap­jút a falujában, Kölesden? — Minden paraszti gazdaság­ban tartottak birkát. Ki többet, ki kevesebbet. Mi 3-4 anyát, a született bárányokkal. Ez utób­biak adták a családnak a húst szüretkor, sőt disznótorkor is. Az idős állatokat évente egyszer nyírták. Ezt én végeztem egye­dül. összekötöttem az „áldozat” négy lábát, fel egy alkalmas asztalra, és már dolgoztom is. Még az őszi munkák elkezdése előtt kellett elkészíteni azt a fonalat, amit majd az esős idő beálltával a lakásban ilyen, vagy olyan ruhadarabbá kötöt­tünk. Erre az időre érett meg iga­zából a gyapjú, így könnyebb volt vele a munka. A zsíros, bo- gónesos, szemetes gyapjút vittük a Sióra mosni. A vízben állva, vesszőkosárba téve addig dör­zsöltük, míg tiszta nem lett. Aztán vizesen megtéptük, vagy­is szálakra szedtük szét. Majd mostuk tovább! így megfehé- redve és már szárazon másod­szor is a tépés következett. Ké­sőbb ezt a munkát géppel vé­gezték, „kallulták”, de ezért Gyönkre, vagy Hőgyészre kel­lett gyalogolni a nem kis teher­rel. Ekkor következett a fonás, melynek az eszköze a rokka volt. A lányok mqr egészen kicsi ko­rukban kezdték tanulgatni. A tiszta, érett, hosszú szálakból nagyon finom és vékony fona­lat lehetett készíteni, mely hor­golásra is alkalmas volt. Ez volt a szárazfonás, Az ebből ké­szült fejkendő, sálkendő, pará­déskesztyű csak ünnepi viselet volt. Ha vastagabb fonalra volt szükség, akkor a két vékony szálat eggyé fontuk, vagyis „viszáltuk”. Ez már férfipulóve­rek, berlinerkendők, melegebb sálak, férfisapkák, kinti munká­hoz szükséges kesztyűk, tarisz­Kaposi néni kezében fonal születik a gyapjúból nyák készítésére volt alkalmas. De nem minden ruhadarabhoz kellett a gyapjú hófehér színe. Olyan is előfordult, hogy ép­pen csak megmostuk és máris fontuk. Ez volt o zsírosfonás. Kapcát (németkapcának nevez­ték akkor), tutyit, pacskert ké­szítettünk ebből a minőségileg jó, de nem kellően megtisztí­tott fonóiból. Nem ment ve­szendőbe a „lábszár-gyapjú” sem. A rövidebb szálak csak vastagabb fonal készítésére voltak alkalmasak. Ebből kö­töttük a szobatutyit, amit csak a lakásban viseltünk. — Én már ritkán veszem elő a rokkát. Annak idején sokat hajtottam, készitettem a fona­lat, abból pedig különböző hol­mikat kötöttem. Akkoriban ez asszonyi munka volt. De aki kedvét lelte benne, az öröm­mel végezte. Én is ezek közé tartoztam. KONRAD LÁSZLÓ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A kisiparosok és a kisipar­ban foglalkoztatottak száma 1981 első felében kedvezően alakult Fejér megyében. A kis­iparosok száma 5,7 százalékkal, az alkalmazottaké pedig 19,4 százalékkal növekedett. A megyében jelenleg 3861 kisiparos rendelkezik működési engedéllyel, kétszázkilenccel több, mint a múlt év végén. Területi megoszlás szerint: Szé­kesfehérváron és Dunaújváros­ban 94ó-an, a községekben pe­dig összesen 2915-en dolgoz­nak. A szerkezeti összetételben kis­mértékű változás tapasztalható. A főfoglalkozásúak aránya emelkedett, míg a munkavi­szony és nyugdíj mellett ipart gyakorlóké csökkent. Az iparmegszűnések száma, az előző év azonos időszaká­hoz képest, kis mértékben nö­vekedett. Csökkent a nyugdíja­zás miatt visszaadott engedé­lyek száma, ugyanakkor lénye­gesen megnőtt az „ismeretlen ok” jelöléssel megszűntek ará­nya. A kisiparosok száma a vegy­ipar kivételével, minden ipar­csoportnál emelkedett. A növe­kedési ütem a műszer-, a textil-, a fémtqmeg-, a fafeldolgozó és a szállítás iparcsoportoknál át­lagon felüli volt. Kedvezően ala­kult a helyzet a ruházat, a kéz­mű, az építőágazatokban és a személyi szolgáltatás területén. A létszám legdinamikusabban a bérfűrészelő, a kőműves, a szobafestő és a villanyszerelő szakmákban emelkedett. Dunántúlt napló Baranyában közel 2000-en végeztek a szakmunkásképző in­tézetekben — többen mint az előző években. Élesedett a „harc" az úgynevezett divatos és kevésbé divatos szakmákban. Vájárok, esztergályosok, ácsok, kőművesek, villanyszerelők, kesztyűszabászok, cipőfelsőrész­készítők aránylag könnyen ta­lálnak munkahelyet, sőt nem is kell keresniük. Többségük a „kiképző” vállalatnál, gyárnál marad. A gondokkal küszködő fiata­lok létszámának fele 3 szakmá­ban koncentrálódik: a szabók, autószerelők (!) és a rádió-, tv-műszerészek. De divatos még a fodrász, a kozmetikus, a fog­műves szakma is. (Persze, ha a magánpraxist választják — a gond a múlté...) Mindenesetre egy tanácsi felmérés szerint a 2000 most végzett szakmunkás közül mindössze 180-nak — 9 százalék — akadnak komoly problémái az álláskeresésnél. A megye egyetemein, főisko­láin kereken ezren kaptak dip­lomát most tavasszal, nyáron, s 1 többségük más megyébe megy. Ugyanis a baranyai mun­káltatók 1981-ben mindössze 180 felsőfokú végzettséget igénylő állásra hirdettek pá­lyázatot. Legkedvezőbb helyzetben a közgazdászok vannak, ha Bara­nyában akarnak maradni. Egy- egy pályakezdő közgazdász 6— 7 állás közül választhat, ami jelzi: a vállalatok Baranyában is felismerték a közgazdászok alkalmazásának szükségessé­gét. (Más kérdés az, hogy nem mindig a képzettségüknek meg­felelő munkakörben alkalmaz­zák őket!) A jogászoknál fordí­tott a helyzet: egy-egy meghir­detett baranyai állásra 6-an pályáznak. Bíróságra, ügyész­ségre bejutni helyben napja­inkban szinte lehetetlen. A meghirdetett állások kétharma­da nincs a Dunántúlon. Ennek az országrésznek a „jogász­ellátása” már biztosított. PETŐFI NÉPE Ez évben szűkített program­mal, nem a Vasútkertben tör­ténnek a hírős napi események. Az idén is különböző tudomá­nyos tanácskozások, üzemi be­mutatók, látványos kiállítások, termékbemutatók, versenyek szerepelnek a műsorban. Az országos kertészeti na­pokon plenáris összejövetelen, valamint a szekcióüléseken a termelés fejlesztésének legak­tuálisabb problémáit vitatják meg. Az üzemi bemutatók is szigorúan ehhez kapcsolódnak. A másik nagy tudományos ta­nácskozás a - mezőgazdasági vállalatok irányításának és szer­vezésének időszerű témáival foglalkozik, ehhez az idén is ügyvitelszervezési, gépesítési és mérőműszer-bemutató járul. A legnagyobb kiállítás a ker­tészeti lesz a megyei művelődé­si központban. Ezen a megye állami gazdaságain kívül mint­egy ötven mezőgazdasági szö­vetkezet, az áfész-ek szakcso­portjai, valamint a megye szá­mos kertbarátköre is bemutatja kertészeti termékeit. Jól láthat­ják tehát majd a vendégek, hogy a kisárutermelést hogyan segíti, irányítja a nagyüzem. Egyúttal azt is, hogy a kisgaz­daságok hogyan egészítik ki ez utóbbi termelését. A kiállítások és bemutatók anyagát bírálják. Ennek megfe­lelően a zsűri arany-, ezüst-, bronzplaketteket, okleveleket qd a helyezetteknek. A megyei ta­nács vb kereskedelmi osztálya kirakatversenyt is meghirdetett. SOMOGYI"6’1" Hétfőn délelőtt hatalmas tö­meg gyűlt össze a siófoki kikö­tőben. Hajóra vártak, pedig ez a vízi jármű sehová se ment. Jó erősen kikötötték és tíz óra­kor megnyílt az ország első hajóáruháza az egyik katama­ránon. A MAHART Balatoni Igazgatósága és a Sió Áruház összefogása teremtette meg ezt az újdonságot. Egy hétig tart nyitva a vízi vásár, ötmillió forintos árukész­lettel várja naponta a vásárló­kat. A Sió Áruház mindegyik osztálya kitelepült a hajóra, a napi cikkeken kívül — tej, ke­nyér és hasonlók — mindent árulnak itt. A készlet nagy ré­szét árengedménnyel adják el, tíz és ötven százalék között mo-* zog a leértékelés. Több nagy­kereskedelmi vállalat is segítet­te a kiárusítást. Az áruház elsősorban a sze­zon nyújtását és a nyári kész­letek csökkentését tűzte ki cé­lul. Egy nap alatt rendezték be a katamaránt és húsz áruházi dolgozó szolgál a hajón. A földszinten az élelmiszer, a ci­pő, a konfekció és a méteráru kapott helyet. Az emeleten a műszaki cikkek és az ajándék- tárgyak közül lehet válogatni. Vasárnap: országos tanévoyitó Kiállítások a Szépművészeti Múzeumban Megalapításának 75. évfor­dulója alkalmából jubileumi ki­állításra készül a Szépművésze­ti Múzeum. Az október 28-án nyíló tárlaton mintegy 200 tárgy- gyal, több fotóval, plakáttal, nyomtatvánnyal, és a restau­rálóműhely bemutatásával ad­nak képet a külföldi, az antik művészet legnagyobb hazai gyűjteményének múltjáról, jele­néről. Több tabló szemlélteti majd az intézményben végzett tudományos munkát. A repre­zentatív kiállításon bemutatják a múzeum jubileuma alkalmá­ból meghirdetett fotópályázatra beérkezett fényképek legjavát. Bartók születésének centená­riuma alkalmából Budapesten rendezik meg a nemzetközi ze­nei ikonográfiái szimpoziont, amelyhez kapcsolódva „Kép és zene" címmel a zenetudományi intézettel közösen grafikai kiál­lítást nyitnak a városligeti épü­letben. A szeptember 7-én meg­nyíló tárlaton mintegy 200, a zene világát, a muzsikálás örö­mét megörökítő rajzot, sokszo­rosított grafikát állítanak ki. A műtárgyak a XVI. századtól a XX. századig ábrázolják e sajá­tos témakört. Picasso születésének 100. év­fordulójáról is megemlékezik a közművelődési intézmény, a modern művészet klasszikusá­nak mintegy félszáz remekmű­vét bemutatva. A centenáriumi tárlat december 5-től látható majd. Az országos tanévnyitó ün­nepséget augusztus 30-án, va­sárnap délután a sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnázium­ban tartják: Pozsgay Imre mű­velődési miniszter mond ünnepi beszédet. Az alsó- és középfokú neve­lési-oktatási intézmények nap­pali tagozatán szeptember 1-én, kedden nyitják meg az 1981 — 82-es tanévet és szeptember 2-án kezdik meg a tanítást. A pedagógusok e napokban ala­kítják ki az új órarendet, ne­velőtestületi értekezleteken vi­tatják meg a következő tanév feladatait. A munkarend sze­rint a téli szünet december 21-től január 3-ig tart. Az első félév január 31-én fejeződik be, a félévi osztályzatokat 1982. február 5-én közlik a tanulók­kal. A tavaszi szünet április 3. és 13. között lesz. A középisko­lák valamennyi tagozatának IV., valamint az egészségügyi szakiskolák III. osztályos ta­nulói — a végzősök — számá­ra május 8-án tartják az .utolsó órákat. Az érettségi írásbeli vizsgák a nemzetiségi gimná­ziumokban május 14-én, a gim­A Tolna megyében évek óta folyamatban lévő avar kori ré­gészeti ásatások idei eredmé­nyei — a gyönk-vásártéri avar temetőben feltárt ötvennél több újabb sír leldtei — európai vi­szonylatban is figyelemre méltó­nak bizonyultak. Új megvilágí­tásba helyezték az avar társa­dalom rétegződését. Egyértel­náziumok és a szakközépisko­lák nappali tagozatán május 17-én kezdődnek. A gimnáziu­mok és a szakközépiskolák esti és levelező tagozatán május 31.-e az érettségi írásbeli vizs­ga kezdetének napja. Az utolsó tanítási nap az alsófokú neve­lési-oktatási intézményekben, a középiskolák I—III. osztályaiban, a szakmunkásképző iskolákban, a gép- és gyorsíró iskolákban, valamint az egészségügyi szak­iskolák I—II. osztályaiban jú­nius 12.-e. A 170 alsófokú és 80 közép­fokú oktatási intézményben — ahol a következő tanévben kí­sérletként ötnapos lesz a taní­tási hét — a nevelőtestületek döntése szerint augusztus 29- én, szombaton, vagy 30-án, va­sárnap tartják a tanévnyitót. A tanítás augusztus 31-én, hét­főn kezdődik. Az első félév ja­nuár 31-én fejeződik be A téli szünet december 24-től januái 3-ig, a tavaszi szünet április 5-től 12-ig tart. Az utolsó taní­tási nap — a kísérletben részt vevő — általános iskolákban és a gimnáziumokban június 18- án, a .szakképzést adó iskolák­ban pedig június 11-én lesz. művé vált: az avarok a munka- megosztás olyan fokára jutot­tak, hogy kézműipari szinten termeltek. A fazekasok olyan mértékben foglalkoztak ezzel az iparral, s olyan igény volt a termékeikre, hogy a készítésük­kel fenn is tudták tartani ma­gukat. A leletek egyértelműen bizonyítják az egykori avar la­kosság helyben maradását is. Avar kori leletek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents