Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

1981. augusztus 27. NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK Bemutatjuk a KISZ MB első titkárát Kiss Magdolna A Komimunfeta Ifjúsági Szö­vetség Tolna megyei Bizottsá­gának augusztus 10-i ülésén Kiss 'Magdolnát választották meg a KISZ MB első titkárává. — Huszonkilenc éves vagyok — jmondja Kiss Magdolna dol­gozószobájában. — Alsónyé­ken születtem'. A pörbölyi álta­lános iskolában végeztem. Na­gyon jó iskola volt a pörbölyi, egyenesen onnan hoztam ma­gammal a pedagógus pálya és a mozgalom iránti elhivatott­ságot. Ragyogó pedagógus- gárda — élén Vida János igaz­gatóval és feleségével — taní­tott bennünket, öntevékeny és örökös élményékben gazdag úttörőéletet éltünk A béta széki gimnázium bán 1971-ben végeztem. Mivel min­denképpen pedagógus akar­tam lenni, így a Pécsi Tanár­képző Főiskolára jelentkeztem. A megyei tanács ösztöndíjasa­ként 1975-ben végeztem ma­gyar—orosz szakon. Egy évig tanítottam a tolnai Földvári Mihály Gimnáziumban, maijd 1976 júniusában a KISZ Tolna megyei Bizottságának appará­tusába kerültem középiskolai és szakmunkástanuló felelősnek. Ebben a munkakörben dolgoz­tam két évig, közben elvégez­tem a KISZ központi iskoláját. A Politikai * Főiskola nappali tagozatos hallgatójaként 1978- ban kezdtem meg tanulmányai­mat, az idén diplomáztam. — Milyen célokkal', felada­tokkal és elképzelésekkel kezd­te meg munkáját? — Munkám nem személyhez kötött, hanem egy szervezet munkája. A KlSZ-ikongresszus megadta feladatunk fő irá­nyát. Nekem folytatnom kell, azt, amit ez az apparátus ed­dig végzett. A .kongresszus ha­tározatából sok nagyon fontos feladat következik. — Melyek ezek? — Előtérbe kell helyezni az úttörő—'KISZ átmenet kérdéseit, megoldásuk irányait, a lakóte­rületi KlSZ-munkát úgyszintén. Megyénk az a megye, ahol na­gyon feszítenek a lakásgondok. A fiatalok lakásgondjainak enyhítése ügyében is kell lép­nünk. És ezenkívül rengeteg apró és nagyobb, de fontos feladatot kell megoldanunk. Zászlófelvonástól zászlólevonásig „Végre egy hét pihenés, kikapcsolódás!" — sóhajt fel a fiatal, és rakosgatja tovább utazótáskájába a tornacipőt, zok­nikat, melegitőnadrágot, trikókat, tisztálkodási eszközöket, s sok más olyan apróságot, ami a táborozáshoz szükségeltetik. Vé­gül a csomagba kerül egy jegyzetfüzet is, hisz azt mondták neki, hogy ott előadásokat is kell hallgatni, foglalkozások lesz­nek. „De talán nem olyan sok! Lesz idő pecázni, fürdeni, na­pozni. Jólesne egy kis foci is, vagy kézilabda... Ja, majd el­felejtem, az egészben az a legjobb, hogy nem a szabim terhére megyek, s arra az időre még a fizetésemet is megkapom. Ott kell valami keveset fizetni az étkezésért, de azt igazán ki lehet bírni ennyi előny mellett" — mélázik tovább. Aztán elérkezik a tábornyitás ideje. Feláll a táborvezető, s elmondja, hogy mit nem szabad. Valahogy itt jóval hosszabb a lista, mint annál, hogy mit szabad csinálni. No és a program! Hát ez egyszerűen felháborító, hogy napi nyolc óra foglalkozás, mintha a munka­helyén lenne! Szabad idő az van, de milyen? Természetesen szervezett/ — Már „borsódzik" a háta. gazdasági vezetők ennyire tá­mogatják a mozgalmi munkát, mint litt. Lehet, hogy szerencsés ember vagyok, de ez a kétol- dalról „jövő” szerencsém ne­kem nagyon sokat jelent. Egész évi munkámba beépítem a tábori észrevételeimet, az otta­ni tapasztalataimat alkalmazni tudom, sőt kell lis.- Milyen ma egy csoportve­zető munkája,?- Minden híresztelés ellené­re mondom, hogy a mi munkánk nem a tábornyitással indul. Már jóval előtte kezdődik az anyaggyűjtés, a felkészülés egy- egy foglalkozásra, foglalkozás­vázlatok készítése. Törjük a fe­jünket új módszereken, s elő­TOBB MINT NYARALÁS? Tényleg, milyen a táborélet? Vannak KISZ-vezetők, akik már évek óta kijárnak Dombodba, s alig várják o nyarat. Pedig nekik jócskán van ott felada­tuk... S vannak, voltak hallga­tók (a többség), akiknek mi­után megadatott, hogy néhány napot táborlakóként eltölthet- tek, visszavágynak oda, abba a környezetbe. S évek múlva is emlékeznek a holt Duna-ág mellől fel-fel röppenő nevetés­re, a tábortűz pattogó szikrái­ra, egy-egy komoly vitára, jó előadásra... Ezeknek szegőd­tünk a nyomába. Felkerestünk olyan fiatalokat, akik már em­lékeik között kutatva szóltak a táboréletről, s megszólaltattunk olyan fiatalt is, aki még most jár táborozni, s legközelebb éppen vasárnap kezdődik szá­mára egy újabb tábori hét. — Igen, a propagandista tur­nusra megyek Dombodba, mint csoportvezető — mondja Gött- liinger Zoltán, aki a Tolna me­gyei Tervező Vállalat műszaki és ellenőrzési osztályának osz­tályvezető-helyettese, a KISZ szekszárdi politikai képzési munkabizottságának vezetője, tagja az ilyen jellegű megyei bizottságnak, kétgyermekes családapa, s a marxista-le­ninista esti egyetem szakosító tagozatának hallgatója. — Először is le kell szögezni, hogy a KlSZ-tábor nem nyara­lás. Igaz, 1976-ban, az első tá­borozásom alkalmával én is ilyen reményekkel indultam. Az­óta évente rendszeresen járok, 1979-től mint táborvezetőségi tag. Minden évben megyek mind a titkári, mind pedig a propa­gandista turnusokra is. — Miért éppen erre a kettő­re? — Éveken keresztül KISZ-titkár voltam. Szépnek és nehéznek tartam o titkári munkát. A tit­kár az ütközőpont, ő az, aki komplex módon foglalkozik a KISZ-munka egészével. Itt, a tervezőknél is éveken keresztül titkár voltam, de mellette poli­tikai képzéssel is foglalkoztam. Valahogy mindig együtt jelent meg bennem ez a két dolog. Hogy miért éppen a politikai képzést választottam? Renge­teg feladat van most ezen a területen: új politikai képzési határozat született, ennek meg­felelően újjá kellett alakítani a városi politikai képzési munka- bizottságot... A vállalatnál pe­dig nem okozott gondot a tit­kárváltás, jó kezekbe adtam át. Úgy éreztem, a politikai kép­zésnél nagyobb szükség van rám.- Családod, munkahelyed, felelős beosztásod van. Mégis ráérsz ennyit foglalkozni a KISZ-szel? — A feleségemnek nagyon sokat köszönhetek. Nélküle nem tudtam vülna ezt megcsinálni. Ő vállalja az otthoni munkák oroszlánrészét, de azért, ha fut­ja az időmből, én is besegítek a házi munkába. A táborozást tudomásul vette, látja, hogy ez is hozzátartozik a munkámhoz. Tapasztalatom, hogy kevés olyan munkahely van, ahol a adást is kell tartanunk. A tá­borvezetőség már előre elkészí­ti az ügyeleti beosztást is. S csak ezek után jön a zászlófel­vonás.- Zászlófelvonástól zászlóle­vonásig mi az, ami megragad a táborban ? Aki nem volt még ott, nem tudja elképzelni, hogy milyen komoly munka folyik. Persze megtaláljuk a szórakozást is. Megragad az a közös hang, ami a táborlakók és a tábor­vezetőség között kialakul, az együttdolgozás szépsége, egy- egy jól sikerült tábortűzi műsor. Eddigi táborozásaim egyik leg­nagyobb élménye éppen a ta­valyi tábortűzhöz kapcsolódik. Az egyik csoport „bírósági tár­gyalást” rendezett, ahoi a „vád­lottak padjára” a vezetőség ke­rült, s kedvesen, aranyosan, vi­dáman „ellátták a bajunkat”. Én a harmadrendű vádlott voltam — meséli nevetve, s felidézve az akkori eseményeket, bizony jó­kat derülünk rajta. — Látod, ez nekem mindig élmény marad! - mondja, s a szája csücskében „Tizennégy évvel ezelőtt voltam először Dómbori­Jó iskola egy-egy hét a tá­ban" borban — mondja Fülöpné Még a „vádlottak padján" is ültem - meséli vidáman Gött- linger Zoltán még mindig ott vibrál a neve- AZT AZ ÉLMÉNYT NEM tés. LEHET VISSZAADNI A HANGULATA , ÖRÖKKÉ MEGMARAD — Ennyi év után élményeket kiemelni már nem lehet. Az egésznek a hangulata maradt meg bennem; a részletek el­vesztek — mondja elgondolkoz­va Jutkusz Győző, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatósága filozófia tan­székének tanszékvezető tanára. - Ha előveszem azokat a tábori jelvényeket, melyeket ott készí­tettünk, s a névsort, valamint egyéb opró emlékeket, akkor nagyon jó érzés bizsereg ben­nem. 1967-től jártam ki Dombo­dba, hat éven keresztül. De azt követően még egyszer ellátogat­tam a táborba,amikora Politi­kai Főiskolán a szakdolgozatom készítettem az ifjúságpolitikai határozat gyakorlati végrehaj­tásának feladatairól. — A tábori önkormányzatra, miint egy csodálatos dologra emlékszem vissza. A fiatalok nagyon becsületesen akarták teljesíteni a feladatukat. Kevés is volt a fegyelemsértés! Csak egy bajunk volt: mi megtanítot­tuk a fiatalokkal, hogy mit és hogyan kell (kellene) tenniük. Abban az időszakban az ifjúsá­gi törvény által is kibővített de­mokrácia új „játékszabályait” kellett elfogadtatnunk. Bizony, a fiatalok sokszor falba ütköz­tek a gyakorlati megvalósítás során, de mi megpróbáltuk er­re is felkészíteni őket. — Sajnos o főiskolával elsza­kadtam a tábori élettől. Nagy kiesés volt a három év, más feladatokkal. Most szép lenne azt mondani, hogy visszavá­gyom a táborba. Ez így nem lenne igaz. Tudomásul kell ven­ni, hogy nem vagyok már hu­szonéves, „kinőttem” a tábor­lakók korosztályából. Számom­ra csak az emlék marad, de az nagyon szép... Fülöpné Szűcs Máriát, a Pe­dagógusok Szakszervezete Tol­na megyei Bizottságának titká­rát keresem. Meglepődik, ami­kor meghallja, milyen ügyben járok. S mindjárt az elején visz- szadobja a labdát: milyen most a táborélet? Én elkezdek mesél­ni, s látom, körben régi évek tapasztalatait gyűjti össze gon­dolataiban, elmerengve veszi át a szót tőlem: — Egy-egy tábor munkájában mint csoportvezető, vagy mint KISZ-tanácsadó tanár vettem részt. Úgy éreztem, s még ma is úgy érzem, hogy akkor, ott meg lehetett volna váltani a vi- fágot. Az egész napunk perc­nyi pontossággal volt beosztva, éjszakába nyúltak a táborve­zetőségi ülések, de mégsem éreztem magam fáradtnak. Nem is tudom, hogy engem mi raga­dott meg. Talán a dombori tá­bor helyi adottságai? Vagy az, hogy megpróbáltunk két hét alatt közösséget kovácsölni, s az szinte mindig sikerült? Vagy az evezősversenyek? Ott min­den — így visszagondolva apró butaságnak számító — ese­ménynek nagy hordereje volt. Ezt nem lehetne most visszaad­ni. Kiszakítva abból a környezet­ből, így nyomdafestékkel leírva hamis lenne. A táborok egy-egy mozgat­ni év aktuális feladataira ké­zitik fel a KISZ-vezetöket. Mapot adnak a további muri­dhoz úgy, hogy a feladatok : Olya ne elriassza, hanem kö- : elebb hozza egymáshoz a iatalokat. Hogy sok év után , csupán" a táborok hangula­ta marad meg a hajdani táborlakókban? Ez egyáltalán rém baj. Hiszen a komoly munka mellett ez is a cél! HABERSCHUSZ ERZSÉBET Fotó: CZAKÓ S.-ARVAI Z. Szoboravatás a dombori KISZ-táborban ünnepélyes eseményre, Jan­zer Frigyes, Munkácsy-díjas szobrászművész térplasztikájá­nak avatására gyűltek össze 25-én, kedden este a dombori „Mátai Antal” KlSZ-tábor fa­kói — úttörőcsapat-vezetők, kisdobosvezetők, csapatkép- zési felelősök —, valamint a meghívott vendégék. Az avatás színhelyén, a holt Duna-ágba benyúló mólón a szekszárdi családi és társadal­mi eseményeket rendező iroda fúvószenekarának rövid műso­rát követően Szabó Géza, az MSZMP Tolna megyei Bizott­sága propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője tar­tott avatóbeszédet. Elmondta, hogy a művészt régóta' kötik erős szálaik az ifjúsági mozga­lomhoz. A felkérés után a tá­bor sajátos lehetőségeinek fi­gyelembevételével alkotta meg több mint háromméteres — a napot, az ifjúságot és a játékosságot szimbolizáló — krómacél nonfiguratív művét. Szabó Ggza méltatta Janzer Frigyes művészi pályáját, amely­ben sajátos és fontos helyet foglal el a most felavatott al­kotás, hiszen a művész ez idáig nem készített nonfiguratív szob­rot. Az avatóbeszédet követően a műalkotást megyénk úttörő- és KlSZ-tagsóga nevében Kiss Magdolna, a KISZ Tolna me­r~----------------------------------------—------------------­---------------------------i...... ............. 111 J anzer Frigyes gyei Bizottságának első titkára vette át. Szabó Géza avatóbeszédét hallgatják a táborlakók- szíj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents