Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-26 / 199. szám
1981. augusztus 26. ^fepClJSÄG 3 így is lehet g Fogalmam sincs, ki lett a király azon a napon, amikor a beteg és mozgássérült gyerekek 1981. évi táborában Váralján — az államalápító I.' Istvánt és korát Idézve — megtörtént a királyválasztás. Megjegyzem, fontosnak se tartom, hogy szekszárdi, vagy Tamásiba való, netán bonyhádi volt, akit közfelkiáltással trónra ültettek, mert az alatt a tíz nap alatt, amíg az ez évben második alkalommal szervezett tábor tartott, trónus, korona és más hatalmi jelvények nélkül is kiskirályoknak érezhették magukat a gyerekek. Ezt bárki megállapíthatta, aki idetévedt, vagy látogatóba jött. Mondanom sem kell, hogy a látogatók, zömmel szülőik, hozzátartozóik voltak, akiket kémkedni a féltő aggodalom vezérelt Váraljára. Sokan nem hitték volna, hogy otthon hí- mesto jósként kezelt fiaik és lányaik sora olyan jó 'lesz itt, mint tapasztalhatták, jöttek-volt bármikor. A tábor zengett, élt a nyári veröfényben, s a belülről fakadó napsütés, amit mind közönségesen derűnek nevezünk, feloldotta az alkalmi közösségben a betegségük miatt visszahúzódókat, zárkózó ttokat is. Hogy mit dolgozott ezért az a tizenöt fős felnőttgárda, mely orvossal, ápolónőkkel, védőnőkkel, pedagógusokkal volt teljes? Azt kérték, ne firtassam ezt, dicsérjem meg inkább a domóvári egészségügyi szakközépiskolának azt, az öt tanulóját, akik ifivezetőként — szakmaszeretetből is vizsgázva — motorjai voltaik a. tábor életének, főként a minden gyógyszernél varázslatosabb hatású vidámság, a családias légkör megteremtésében. Abban, hogy az 'az ötvenegy szív- és cukorbeteg, továbbá asztmás és mozgássérült gyerek — amely a megye különöző településeiről étkezett —, emlékezetes nyolc napot tölthessen együtt. S majd úgy búcsúzzon, hogy máskor ‘is eljön, ha jöhet. Ennek egyébként — hála a Vörös- kereszt által indított megyei akciónak —, semmi akadálya. A táborépítési alapra befizetett 2 millió 300 ezer forintból 2 Márta néni löködéje Aratók fölvonulása milliót átvett szerződéssel a szekszárdi Városi Tanács, hogy 1983 nyarára Fonyód-'Bélatelé- pen fölépülhessen az a tábor, ahol nyaranta társbérlők lesznek a beteg gyerekek is. Terv továbbá, hogy ha a fennmaradó 300 ezerhez megjön a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének ígért 700 ezerje, az így összejövő millióból fönntartja a Vöröskereszt megyei szervezete a váraljai „társbérletet" is. A viszontlátás tehát garantált. A táboroztatás sikere úgyszintén, hiszen az idén a tábori élet programja már gazdagabb, színesebb volt, mint tavaly. Kialakult, összeszokott az a fel nőtt gárda, amely nagyon, speciális feladatát szívvel-lélekkel vállalta végezni. Különben itt, csak gyerekszere- tetből ‘nem- élhet meg a felnőtt. Több kell. Hivató sszeretet is kell és játékosság. Egyikből sem volt hiány. Ahány közös munka, az mind játék is volt, de nemcsak a gyerekeket kötötte le. D. Nagy Éva a Móra Könyvkiadó munkatársa, aki mindössze azt vállalta, hogy rövid növénygyűjtő kirándulást vezet, nem tudott búcsút venni a tábortól néhány óra. múltán. Három napot töltött itt. S augusztus 20-án — amikor a parkerdő megtelt kirándulókkal', a tábor pedig apukákkal1 és anyukákkal —, még teljes gőzzel vett részt a 19-én éjfélre „kifőzött” vidámvásáron. Hát kérem, én a legvidámabb vidámvásárokon se láttam eddig ilyen tökéletes „össznépi" vigalmat. A táborvezetőség teljes létszámban, mutatványossá alakult át órákra szólóan a megyei vöröskeresztes titkárral, Savanya' Gézánéval az élen, aki a vásárbiztos szerepét látta el. Dr. Buzogány Mária gyermekorvos üzemeltette Mari néni fujodáját, Zsédely Istvánná', Márta Jöködéjét, Kalmár István, Pista bácsi fogodáját, Ez nem volt más, mint egy kék fürösz- tőfcád, s benne, fadaraboknak „álcázott" amurok és busák. Volt gól-rugda, dugoda, a zombaialk köztiszteletben álló védőnője (a kikiáltó Gabb Anikó szerint I. Lajostól kapott térdszalagokkal ékesítve) az ü ve gfcer ü Id e cé gtu la jdo n o sa ként osztogatta a zsetonokat. Persze, csak az ügyeseknek, akik aztán Magdi és Éva nénik Az első snecit a dombóváriak fogták „bevá Idájában” költekeztek, beszerezve a Váraljáról hírt mondó ajándéktárgyakat. Délután horgászverseny volt, s ebben nem számított az a barátságot megpecsételő kéz- szerződés, amit a tábornyitás napján kötöttek. A halfogóversenyt 16 hallal az Oroszlán jegyű csapat nyerte, összesen 36 hal került horogra, ezenkívül két gyanútlan rák. Hogy a zsákmány java visszakerült a tóba, senkinek a dicsőségét se kisseblbítette. Este következett aztán az aratófelvonulás, az aratók vacsorája — bor helyett teával —', majd az arató-dis'CÓ. Siker teljesebb nem is lehet. Jól mondta Kolompár Józsi, amikor azt találta mondani dr. Buzogány Máriának: — Látja, doktor néni, itt is lehet gyógyítani, nemcsak a kórházban! — A fölismerés — bármi jó volt hallani a 11 éves fiú szájából — szerencsére már nem új. Akkor volt az, amikor két évvel ezélőtt megyénk lakói a beteg és mozgássérült gyerekek táborának építésére elkezdték összeadni a forintjaikat. .. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Magyarszéki Endre Biztató jelek és kezdeti sikerek az energiagazdálkodásban Beszélgetés Papp Istvánnal, az Energiagazdálkodási intézet igazgatójával Energia. E fogalomnak egy idő óta megkülönböztetett rangja van, jobban odafigyelünk rá, mint korábban, a „Lassabban gyorsíts!” népszerű plakátja nem puszta reklám a számunkra: a szó szoros értelmében és képletesen is óvatosabban adagoljuk a gázt, mintha valóban törékeny tojás volna a talpunk és a gázpedál között. A VI. ötéves terv energiagazdálkodási kormányprogramja szerint az energiafelhasználás népgazdasági szinten évente csak két százalékkal növekedhet, ezzel szemben az új tervidőszak első félévében energiafogyasztásunk — a háromszázalékos gazdasági növekedés mellett — két százalékkal csökkent! E tény jelentőségéről beszélgettünk Papp Istvánnal, az Energiaaaz- dálkodási Intézet igazgatójával, az Orszáqos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjével. — Az olaj világpiac! ára az utóbbi néhány esztendőben megtízszereződött, most pedig csökkenőben van. Véleménye szerint kivédte-e a világ az olajárrobbanás következményeit? — Az olaiárváltozásokra a vilóq többféleképpen reagált, de mert a qazdasági növekedés korlátái eavszerre észrevehetőbbekké váltok, általános tendencia lett a fékezés. A növekedés lassításának mértéke pem eay- forma, mert az orszáaok helyzete sem eavforma az olaiár- robhanás következményeinek kivédése tekintetében. A viláq enerqiahelvzetében mindenesetre úi elem, hoav az ólaitól való füqqés némileq csökkent, mert az eneraiafelhasznólást viláq- szerte racionalizálták, s kiderült. hoav óriási tartalékok vannak mind a fogyasztásban, mind a termelésben. — Hogyan reagált a mi gazdaságunk az olajárrobbanásra? — Későn. Az első, az 1973— 74-es olajárrobbanás idején elterjedt nézet volt nálunk, hogy ennek következményei nem, vagy csak kevéssé érintenek bennünket. Annak ellenére, hogy már az 1974-es decemberi párthatározat előtérbe állította az anyag- és energiatakarékosságot, a határozat végrehajtását enyhén szólva megnehezítette az olcsó energia korára jellemző, csak az ellátás biztonságára törekvő gyakorlatunk. Születtek ugyan jó kezdeményezések ebben az időszakban is, de ezek nem találtak megfelelő fogadtatásra. — A késedelmes reagálásnak ezek szerint elsősorban szemléletbeni oka volt? — Igen. El kellett jutnunk az 1978-as pazarlási csúcshoz — amikor egy százalék nemzetijövedelem-növekedésre két százalék energiafogyasztás-növekedés jutott —, hogy a Központi Bizottság 1978 decemberi határozata rendet teremthessen a fejekben. Ennek köszönhető, hogy a második olajárrobbanás már a mozgósítás állapotában ért bennünket. De még meg kellett szervezni a cselekvést, mind a tervezésben, mind a végrehajtásban, nagyobb összegeket kellett biztosítani az ener- gia-megtaakrítást eredményező beruházásokhoz, tehát az energiagazdálkodás intenzív útjára kellett átvezetni az országot. — Milyen gyakorlati eredményei vannak a szemlélet- változásnak? — Amíg korábban a vállalatoknál az olcsó energia a legtöbb esetben pazarló megoldásokhoz és pazarló üzemvitelhez vezetett, ez a gyakorlat most megváltozott. Az árintézkedések hatására sok helyen átértékelték saját termékstruktúrájukat és termelési, technológiai rendszerüket is. Az anyagi ösztönzés eszközeit helyesen használták fel például a közlekedésben az üzemanyag-takarékosság, jó néhány termelőüzemben pediq az energia-felhasználás javításának érdekében. Vállalatok, termelőszövetkezetek, brigádok és az eayes emberek Is nagyon sok jó javaslatot dolgoztak ki, részint beruházással, részint azonban beruházóé nélkül, szervezéssel megvalósítható, ener- qia-meatakarítóst eredményező intézkedésekre. Mindemellett ma már meafiqyelhető bizonyos eqyüttműködési törekvés is az egyes vállalatok között, ami biztató jele a szemléletbeli változásnak. Kooperációk létesülnek a hulladékhő hasznosítására, így például a győri szeszgyár hulladékhőiével textilüzemet fűtenek, a Tiszai Vegyiművek hulladékhőjének felhasználása révén kommunális, mező- gazdasági célú energiahasznosítást terveznek. A borsodi oxigén-kooperáció révén kohászati, vegyipari energia-megtakarítást lehet elérni, mert az oxigén előállításakor keletkező nitrogén felhasználható a vegyiparban. — Az ésszerűbb energia- gazdálkodás a szemléletváltozáson kívül az olajfeldolgozás szerkezeti változását is igényli... — Kétségtelenül. Igaz, hogy az utóbbi félévben technológiai változtatás nélkül is kevesebb kőolajat tüzeltünk el mint korábban, s ezáltal sikerült csökkenteni a kőolajtermékek fel- használását, és Importját, de az új krakkoló megépítésével megvalósítjuk a kőolajfeldolgozás intenzív módját, vagyis egységnyi kőolajból nagyobb értékű termékeket állítunk elő. A VI. ötéves terv e létesítménye révén több gázolajat és benzint tudunk előállítani, egyúttal csökken a fűtőolaj erőműi fel- használása, ami az olajtermékek hatékonyabb felhasználását jelenti. — Mi a jelentősége annak, hogy az idén az első félévben a tervezett kétszázalékos növekedéssel szemben az energiaielhasználás két százalékkal csökkent? — Ennyi energiát nem takaríthattunk volna meg a vállalatoknak a viszonylag kis pénzügyi eszközökkel, jórészt szervezéssel és gyorsan megvalósított energiafelhasználás-racio- nalizáló intézkedései nélkül, s általában a technológiai fegyelem megszilárdítása nélkül. Ebben az is megmutatkozik, hogy az energiagazdálkodásnak magában a termelésben vannak nagy tartalékai, hogy a termék- és technológiakorszerűsítés, az ésszerűbb szervezés, a rendszeres veszteségfeltáró munka, tehát mindez együtt ígér további jelentős eredményeket. A magasabb fokú termelési kultúrára való törekvés ugyanis azt is jelenti, hogy a magas energia- tartalmú termékek, így például a műtrágya, a hengerelt áru, a cement hatékony felhasználósát jobban megszervezzük. Az persze gazdaságpolitikai kérdés, hogy a mainál viszonylag kisebb energiatartalmú késztermékeket igyekezzünk exportálni, így is csökkentvén aazdasá- gunk energiaigényességét. Az energiafelhasználás csökkenése a tartalékok további forrását is jelzi, nevezetesen azt, hogy a másodlagos nyersanyagokat vissza kell vinnünk a termelési folyamatba. A kezdeti sikerek többek között arra utalnak, hogy érdemes ösztönözni a korszerűsítési javaslatokat, hogy azokat gyorsabban kell elbírálni és megvalósítani, s hogy mindez rendszerszemléletet Igényel: tehát az ésszerű energiagazdálkodás érdekében a folyamat egészét kell nézni és nemcsak az egyes részeket. így például át kell hidalni azt a hetlyzetet, hogy manapság átmeneti pénz- üqyi zavar hátráltatja a már kifejlesztett energiatakarékos háztartási készülékek gyártását és forgalmazását, hiszen ezek alkalmazása révén a lakosság energiafogyasztása csökkenhet... összességében az eddigi biztató eredmények legfőbb jelentősége szerintem az, hogy részint nyilvánvalóvá teszi az energia- aazdálkodási kormányprogram által kitűzött célok elérhetőségét, részint azonban nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a programban megfogalmazott reális célok elérése nem lehet kampányfeladat, hoqy tehát a megvalósítás az indulásnál tapasztalt intenzitást folyamatosan és hosszú távon igényli. ACZÉL GÁBOR Automatizált gyárak Száztíz cipőmodell Az ország legnagyobb cipőipari üzeme a martfűi Tisza Cipőgyár, sikerrel szerepelt az augusztus második felében tartott budapesti börzén, amelyen 1982 első felére szánt 'kollekcióját ajánlotta nyolc kereskedelmi vállalat képviselőinek. A bemutatót 240 modellből száztizet választottak ki és rendeltek meg, s a fél évre felajánlott 3 millió 120 ezer pár lábbelit teljes egészében lekötötték. Kiváltképp nagy sikere volt a gyár két új termékének, a PVC gyermek- és fiúcsizmáknak, valamint a férfi szabadidő cipőknek. A gyermekcsizmákból már ez év végéig százezer párat kap a kereskedelem, 1982 első felében pedig további 150 ezer párat. A fröccsöntött talpú férfi szabadidő cipő előállításához decemberben látnak hozzá és a következő év közepéig 102 ezer párat küldenek a nagyke- r e s ke d e I m i vál I áfátok n a k. A Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyárában — az országban elsőként — rövidesen megkezdi a próbaüzemet egy in teg rá I t szá m ítógép i rá n y ítás i rendszer. A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai Intézetével közösen nyolc fontos alkatrésztípus 36 féle megmunkálási programját már elkészítették, valamennyi szer- számgépökhez szükséges precíziós öntvény, amelyek minősége alapvetően befolyásolja a végtermék minőségét. A következő hetekben folyamatosan kapcsolják be a gépeket, technológiai egységeket az integrált termelési rendszerbe, s várhatóan októbertől a szerszámgépgyár öt megmun- káláközpontja', egyik anyagot, alkatrészt és szerszámot kiszolgáló magas-raktára, egy ipari robotja és komplett mérőberendezése számítógépes irányítással, teljesen automatikusan termel majd. A gyáriak úgy tervezik, hogy minimálisan két műszakban, de ha lehet, három műszakiban indítják a próbaüzemet. így a teljes, komplett integrált termelési rendszer ösz- szesen 32 hagyományos megmunkáló szerszámgép munkáját látja el. A rendszer üzemeltetését műszakonként mindössze három szakember végzi el, így sok dolgozó fizikai munkáját kiváltják. Erre nagy szüksége is van o gyárnak, mert munkáslétszáma évről évre csökken. Csupán az idén több mint nyolcvanon mentek el a csepeli szerszámgépgyárból. A csepeliekkel szinte egyidő- ben a Szerszámgépipari Művekben, az Egyesült Villamos Gépgyárban és néhány kutatófejlesztő intézetben is munkába állítják a számitógépirányítási rendszert.
