Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
A ÍnÉPÜJSÁG 1981. augusztus 25. Moziban Majmok bolygója Színes és szélesvásznú amerikai ka l a ndf űrnek megtekintése előtt nem' tanácsos olvasni, különösen nem azokat a regényeket, amelyeket ezek a filmek teljesen kiforgatnak értelmükből!. Természetes, hogy a filmgyártás felhasználja' azokat a sztorikat, amelyek könyvalakban sikert arattak. Az eredmény aztán már igen változó lehet. A Száll a kakukk fészkére című regényből például remekmű született, a nemrég bemutatott Kóma meg sem közelíti az eredeti krimit, Pierre Bou'lle regénye, a1 Majmok bolygója pedig nem is hasonlít erre a filmre. Más műfaj, más világ. Igazság szerint nem is jogos összevetni egy filmet egy regénnyel, mert mindegyik csak a maga műfajában elemezhető, de ezt akár összevetjük, akár nem — a végerdemény mindenképpen ugyanaz. Pierre Bou'lle regénye, finom iróniából maró szatírába váltva, az ember természetrajzáról szól a majom-társadalom ürügyén. Ott a majmok is emberiek voltak, Zira például bűbájos, okos, gondolkodni bátor ifjú tudós, akit nem kötnek társadalmi konvenciók, Cornelius, a vőlegénye éppen ellenkezőleg, jól képzett, de gondolkozni gyáva — éppen ezért — nagy karrier előtt álló tudós. A majmok társadalma megcsontosodott szokásjogon, előítéleteken és konvenciókon alapul. A rendszer a maga keretében kitűnően működik gondolkodás nélkül is, sőt, éppen a szabad emberi gondolat az, ami veszélyezteti a rendet. A filmen viszont ehelyett kapunk gyönyörű tájakat, és egy hőst, akit hiába ütnek, vernek, rúgnak, egyre agresszívabb és egyre szebb lesz. A filmben semmi nem indokolja, hogy mellé áll a két majom-tudós, míg a regényben finom lélek- ra'jz mutatja be hármójuk kapcsolatát. Zitát a tudásvágy hajtja és „emberi’ tisztessége, Corneliust először a majomlány iránti szerelme sodorja, majd pedig a féltékenység, mert mély szellemi kapcsolat jön létre az ember és az okos majomlány között. Corneliusnak érdeke megszöktetni — eltávolítani — a menyasszonya mellől az embert, aki okosabb, mint a vőlegény. A főpapminiszter pedig hallgatólagosan támogatja a szökést, mert a rendet veszélyezteti, ha csimpánzok is gondolkodni kezdenek, nemcsak utánozzák O' társadalom számára kívánatos gondolkodás- és magatartás- formákat. A filmben is szerepel Nova, a fél vad emberlány, hősünk szerelme. A regényben megvan a kapcsolat rajzai a nemiségtől az érzelmi kapcsolaton keresztül a lány emberré válásáig, a filmben pedig egy bamba képű nő pompázik kő- korszaki tépett bikinijében. Ha nem ismernénk mindazon tartalmat, amit a történetbe beleírt az író, talán még' szórakoztató is lehetne a szuperfilm enyhe ember- és állatvédelmi tartalmával, pacifista végkicsengésével —, de így csak bosszantó, hogy az egyébként jól működő szakmai rutin mily csekélyke mondanivalót takar, de azt aztán nagyon. Kossuth-könyvek I. Sz. Kon: Kultúra-szexológia A modern szexológia elméleti alapja, áll a könyv alcímében. ami rögtön tisztázza, hogy aki erotikus történeteket vár a könyvtől, az ne is kezdjen bele. Tanulmánykötet a Kultúra-szexológia1, amely megkísérli összefoglalni az ember nemi magatartására vonatkozó elméleteket. Alig van ennél bonyolultabb kérdés, hiszen az emberek szexuális magatartása a társadalommal együtt változik. Mélyek a1 társadalmi, ezen belül a kulturális, a szociológiai, a néprajzi, de még az esztétikai gyökerei is. Foglalkozik a témával a biológia, az orvostudomány, bár ez utóbbi inkább az eltérőt — betegségéket? — tárgyalja. A szexo- lógiában, mint tudományban maguk az alapfogalmak is vitatottak, élég csak az előbb említett területet végiggondolni. Ki és milyen tényezők alapján tudja eldönteni, hogy valamely szexuális magatartás betegség-e, amelynek biológiai okai vannak, vagy társadalmi magatartászavar, netalántán az egyén lelki életének különös, vagy egyedi vonása? A könyv ennék ellenére megpróbál világos válaszokat adni a témakörben felmerülő kérdésekre. Nem könnyű olvasmány, de annál érdekesebb. Négy nagy fejezetre tagolva logikusan tárgyalja a témát a szerző, a szexológia, mint tudomány elemzésétől kezdve a természet- tudományos összetevőkön, a szó ci okulturá I is vo natkozá sokon keresztül a lélektani aspektusokig. Ajánljuk a könyvet minden tájékozottságra törekvő olvasónak, különösen a pedagógusoknak. Rádió Esztrádműsor Bonyhádon Társasutazás Jó lenne tudni, hogy milyen gondolatok vezérelték Incze Zsuzsát a „Társasutazás" című riport (Kossuth, vasárnap, 17.13) elkészítésékor, mert ez magából a riportból csak alig-afig derült ki. Negyvenötén útra kelnek Olaszországba, fejenként á. 15 ezerért. Ebben semmi szokatlan sincs. Az útitársak keresztbe- kasba tegeződnek, hovatovább ez is mindennapi. Van köztük ifjú jogtanácsoslány több, mint havi 5000 forintos fizetéssel, gyermekorvosnő nem tudjuk mennyivel, vízügyi tervező, egy (sejthetőleg) sportvezető, továbbá egy három tagú család, akik a bőség kosarát valószínűleg a karjukon viselik, mert majdnem 50 ezer forint két hétre bizony kerek összeg. A szereplők folyvást beszélgetnek. önmagukról beszélgetnek, amiből azt a következtetést kell levonni, hogy csak akkor tudunk megnyílni egymás előtt, ha 1) nem ismerjük a másikat, 2) már mögöttünk van néhány országhatár. Talán igaz, talán nem, e sorok nem éppen barátkozó alaptermészetű írója például nem hiszi el. Az utazás céljáról, örömeiről a legváloga- tottabb közhelyek voltak hallhatók. Nagyjából-egészéből a megszóló hatottak közlési színvonala nem ütötte meg egy jobb tanerőkkel rendelkező általános iskola VII. osztályos tanulóiét. Senkinek nincs joga kételkedni a riporternő igazmondásában, vagyis abban, hogy azt és úgy tárta elénk, amit és ahogyan hallott. Az igaz és a valódi azonban nem ugyanaz. Ha a társasutazások országos- és világjelenségéről akarunk valamilyen képet rajzolni, akkor ez az egyetlen csoporton alapuló példa suta volt és befejezetlen. Úgy bajos nekifogni egy alkotásnak - riport ebben az esetben = alkotás — hogy a szerző ne tisztázza a célt. Ha nem teszi meg, és itt ez történt, akkor a végeredmény suta. A „Társasutazás” nemcsak befejezetlen volt, hanem olybá tűnt, mintha el se kezdődött volna. O. I. „Tessék minket választani!” Az idézett cím egy szórólapról való, amivel augusztus 20- án a bonyhádi művelődési központban rendezett műsorra hívták a nézőket. Hogy mennyire volt szükség a hívogatásra? Tán semennyire. Egy előadást hirdettek meg, melyre szinte pillanatok alatt elfogytak a belépőjegyek. A művelődési központ rugalmasságár dicséri, hogy nyomban megigényelték a „repetát". így mindkét előadást rendben megtartották: hat, illetve fél kilences 'kezdéssel. A műsorban felléptek: Aradszky László, Balogh Mária, Böröczky József, Harangozó Teri, Kovács Erzsi, Paudifs Béla, Poór Péter, Tönis Magi, valamint Kékesi János és együttese, Szokásunktól eltérően felsoroltuk minden szereplő nevét, ugyanis egy dologban azonosak voltaik: mindvégig átéléssel énekeltek, s látszott, hogy nem a gázsi, hanem elsősorban a közönség szórakoztatása, lel- üdítése lelkesítette őket. Ezért a nézősereg elismerő honoráriumát is megkapták: sokszor visszatérő — kísérő és szóló - vastaps formájában. Szóval, azok a bonyhádiak, városkörnyékiek, sőt szekszárdiak, akik o Tessék minket választani! programot szavazták meg maguknak 20-án este - jól jártak. Nem minősítem a művészek külön érdemének azt a tényt, hogy egyikük sem ripacskodott, visszafogottan, de tehetségüket és tudásukat teljességében nyújtva szerepeltek, sőt azt sem, hogy öltözetük kifogástalan volt, sőt, a számokhoz Mlő kosztümökben léptek fel. Mindezeket csak azért említem, mert sajnos, az utóbbi időben a vidéki közönség jószerével elszokott már az ilyen megtiszteltetéstől. Szóval zengett a dal, régi és új egyaránt, volt visszatapsolás, és ráadás, Harangozó Terit és Poór Pétert alig akarta elengedni a közönség, Paudits Béla tévéből ismert „Jóska, levelet hozott a posta" dalát Kékesiék számaival együtt ütemes taps kísérte. Tönis Magi, aki vendégénekesként lépett fel, Bonyhádon is sikert aratott észt népdalával, amit kíséret nélkül, tiszta, kidolgozott hangon adott elő, de örömmel hallgatták előadásában Elvis Presley nosztalgiát ébresztő dalát is. A zenekarról annyit, hogy a hat fiatal produkciója és lelkesedése sem maradt el a főszereplőkétől. Tehát érdemes volt őket választani I V. HORVATH Középkori leletek Debrecenben A debreceni Déry Múzeum munkatársai dr. Módy György régész vezetésével tovább folytatják az elmúlt évben megkezdett feltárást a Nagytemplom környékén. A nyugati oldalon megtalálták a híres Rákóczi-harang 1642-ben megépített négyzetalakú Veres-tornyának maradványait, az északi oldalon pedig egy XV. századi sekrestyekápolna alapjait. TV-NAPLÓ A másik Karinthy A műsorszerkesztők nyilván arra gondoltak, hogy a háromnapos ünnep alatt mindenki kirándulni megy, aki pedig otthon marad, annak úgyis mindegy. Hát olyan is volt. A szokásos alkotmánynapi látnivalókon kívül a műsor vajmi kevés ötletről tanúskodott, s még az ünnep estje könnyednek szánt főműsorát is a kedvetlenség mázsás súlyai húzták le. Nyesztyerenkónak természetesen a világ legjobbjai között a helye, de ebben a sivár ötlettelenségben Radványi és Vámosi között kellett volna meghoznia a tavaszt. Néhány percre valóban kisütött a nap, aztán minden újra elhomályosult, mig meg nem jelentek a Moszkvai Jégcirkusz mesterei. A kárpótlás vasárnap este Karinthyra várt, s ahogy a gyakorlat bizonyítja, ha minden puskapor elfogyott, jöjjenek a klasszikusok. Karinthy pedig mindig kéznél van, s rá mindig lehet számítani. A köztudatban a Tanár úr kérem, az így irtok ti, s jó néhány sziporkázó humoreszk Karinthyja él, de van egy másik Karinthy is, a rezignált filozófus, a harcos publicista, a költő, aki folyton játszott, s jóval Weöres Sándor előtt ilyen verset is kitalált: A pő, ha engemély, kimár — De mindegegy, ha vildagár... Szürrealista játék, vagy talán ennél is több, mert játékai is zseniálisak voltak: „mégis csak ez a marha volt közöttünk az egyetlen lángész" — mondta a másik lángész, a legendás barát, Kosztolányi. Ebből a má$ik Karinthyból válogatott Révész György, s kicsit merészen „tv-játéknak" nevezte Agyrémek című összeállítását. De hát itt szó sem volt tv-játékról, a lazán összekapcsolt jelenetekből egy Karinthy-válogatás kerekedett ki, anélkül, hogy a műsor egységes karaktert kapott volna. A kitűnően induló háborúellenes „világszinház", vagy Az égő ház megrendítő és groteszk képsorai után Révész elvesztette a fonalat, mert a Három csokoládészivar csak felvillanó ötlet (Karinthynál ezrével találni hasonlót), a Reménytelen szerelem pedig ebben az újrafogalmazásban éppen lényegét, sejtelmes költészetét veszhette el. Egyébként is az egészből hiányzott a dinamika, a játékos elemek nem bírják el a közbeiktatott hosszú szónoklatokat, a lelassított tempót, mert ez a másik Karinthy is csupa feszültség, szellemi izgalom. Ennek itt alig volt nyoma, s a végén magunk is rezignálton bólogattunk, igen, ez is Karinthy, de mégsem Így. Valahogy másként. Ahogy a lángész csinálja, mindig és minden körülmények között. Marad hát Karinthy klasszikus találós kérdése: A micsoda, ha kicsodát mitcsinál? A választ Ferenc fiától tudjuk: „Apám tenyerével az asztalra csapott. — A pő, ha engemély kimár, de mindegegy, ha vildagár! Ugye, te csirkefogó, mondom, hogy rosszul kérdezed! Az engemély nem engem helyett van, az nem kicsodát, mert nem tárgy. És nem is hogyan, mert nem határozó, hanem csakis jelző. Milyen. Engemély! Hogy lehet ezt nem érezni?" Valóban. Hogy lehet ezt nem érezni? CSANYI LÁSZLÓ Fehér Farkas, Fekete Macska Az elmúlt hét — némi túlzással — a befejező tv-sorozatok, több részes műsorok hete volt a televízióban. Csak emlékeztetőül: a „Fekete Macska" bandája 5., a Ki jár jobban? 6., Az Ítélet 6., a Búcsú a békétől 3. része, a tánc- és popdalfesztivál döntője vetett véget a több héten át tartó, nagyon- is kétséges izgalmaknak és más jellegű — feltételezett — szórakozásnak. De ugyanezen a héten láthattuk a Csillagszemű I—II., A Fehér Farkas I—II—III. részét, amelyek megtekintése nem kis feladatot jelentett, már ami időbeosztásunkat illeti. A folytatásos műsorok erősen vitatható színvonalúak voltak, akár összességükben, akár egyenként vizsgáljuk őket, de ami biztos: a televízió műsorszerkesztői alaposan feladták a leckét nekünk, nézőknek, hogy a mennyiségben túlságosan is bőséges választék közül melyeket igyekezzünk mindvégig figyelemmel kisérni. Néha az az érzés fogja el az embert: a műsorvezetők talán úgy vélik, hogy mindennap, s a műsoridő minden részében ráérünk sorozatokat nézni, holott egyáltalán nem így van, s ha —- tegyük fel — 6 részből csak 3—4-et látunk, akkor már hiányos az ismert cselekmény, s oda a — feltételezett — igazi szórakozás. Persze nem kötelező valamennyi sorozat megtekintése, ám egyetlen egynél sincs arra garancia, hogy heteken át éppen akkor ráérünk majd, amikor a folytatást sugározzák. A sorozatdömping 7 darabja fejeződött be az elmúlt héten, de tart még a XXVI részes Testünk, a X részes Képzőbűvészet, no meg a 6 darabból álló Tollas-suli, továbbá a Magyarország állatai és a Pufi kalandjai, amelyek terjedelmét még az RTV- újság sem közli. Igaz, az utóbbiaknak — feltételezett — él- vezhetőségét kevésbé befolyásolja egy-egy epizód megtekintésének elmulasztása, ám ha a többi, azonos címmel rendszeresen jelentkező műsort is számba vesszük — például: Életet az éveknek, Vasárnapi muzsika, Delta, Kapcsoltam, A Hét, stb., akkor rájövünk, hogy e műsorpanelek majdnem megkérdőjelezik az új és egyedi produkciók, többek között tv-filmek, tv- játékok létét a fennmaradó műsoridőben. Sorozatokra és állandó műsorokra természetesen feltétlenül szükség van, ám a mértéktartásra jobban kellene ügyelni. Ez, bizonyára a minőség javát is szolgálná. V. Z. Könyvek, gyerekeknek 4 A tanév kezdését jelző első csengőszóra több, a kisiskolásoknak szánt könyvvel jelentkezik a Móra Kiadó. Már az üzletekben van a szinte segédkönyvként keresett Mosó Masa mosodája és a Gőgös Gúnár Gedeon című kötet új kiadása, továbbá a Benedek Elek legszebb meséiből készült válogatás Világszép nádszálkisasszony címmel. A Mókus-könyvek sorozatának új darabja — Két kis kutya barátkozik címmel — a magyar irodalom immár klasz- szikus alakjainak gyermekekről írt műveit, meséit közli: többek között Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Tömörkény István, Török Gyula, Veres Péter írásait. Új meseregényként kerül a könyvesboltokba Bálint Ágnes műve, Labdarózsa lámpája címmel. A szerző Labdarózsa című korábbi könyvének alakjai térnek vissza a meseregényben. Weöres Sándor közkedvelt, népszerű gyermekverseit foglalja magába a Ha a világ rigó lenne című könyv, amely már negyedik kiadásban jut el olvasóihoz. i
