Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
1981. augusztus 25. Képújság 5 Konzervgyári hajrá. gyors megkezdésére vagy új lendületvételre... Rendszerint nagyobb erőfeszítést kívánó, a legnagyobb teljesítőképességet igénylő szakasz. .. Az ebben a szakaszban kifejtett erőfeszítés, teljesítmény... Hajráz: minden erejét megfeszítve dolgozik." (A magyar nyelv értelmező szótára) Csak jó minőségben! A gyors munka nem megy a minőség rovására, a konzervgyár ebben a tekintetben különbözik sok más termelőhelytől. Gondoljuk csak el: hetekig, hónapokig teljes erőfeszítéssel dolgozni hiba nélkül, ez bizony nagy teljesítmény. Nem mintha más üzemben természetes lenne a gyengébb minőségű termék kibocsátása egy-egy időszakban. sőt súlyos hiba, hiszen máshol nem is kell rendszeresen és huzamosan hajrázni. A konzervgyár hogyan tudja megvalósítani évről évre a nagy feladatot? Az igazgató természetesnek tartja, hogy így történik, mert mindenki a helyén van, kitűnő a kollektív szellem. A brigádok versengése és sok jó eredménye adja végsősoron a vállalati sikeres eredményt. Hozzá kell tenni természetesen, hogy mindent megszerveznek pontosan, megbízhatóan, a termeltetés ütemétől a feldolgozás túlóráinak kihasználásáig. A nyersanyagtermelő gazdaságokkal jó a partneri kapcsolat, teljes az összhang a betakarítás idején is, tehát friss áru érkezik a gyárba mindennap, ami egyik alapja a jó minőségű konzerv gyártásának. A másik „sarkköve" a gyors és jó munkának: minden újítás felhasználásával korszerűsítették a gépsorokat és a termelés zavartalan, lehet hajrázni. Az oldalt Gemenci József írta, a képeket Bakó Jenő készítette. Készül a csomag Üjjel-ncappcal A hajrá mindenképpen nagy iramot jelent, illetve az erre való biztatást, akárhol használják, sportban vagy csatatéren', mezőgazdasági szezonmunkában vagy hónap végén ipari üzemben. Közismert fogalom a hó végi hajrá, ugyanígy az év végi. Nem kevésbé az a biztatás, ami nagy nemzetközi versenyeken elhangzott számtalanszor: hajrá 'magyarok! Nem mindenütt kiabálnak, viszont valóban hajráznak, ahol ez létkérdés. Például a konzervgyárakban a főszezonban. Különösen az augusztus nehéz, ekkor van a legtöbb feldalgoz- nivaló, s a nyersanyag "nem Szép a gyárudvar Sokat számít — pszichológiai vizsgálatokkal szoktak példálózni —, hogy milyen a munkahelyi környezet. A Paksi Konzervgyárban a lehető legszebb a gyárudvar, illetve az épületek közötti térség, ami nem beton, hanem parkosítható. Itt mindig ápolt a park, a virágoskert, a legkülönbözőbb helyeken: a hosszú kerítés mellett is, a feldolgozóüzem környékén is, vagy például a teherkocsik útjainál. Mint egy üdülőben, ahol van gazdája a kertnek. KoroRGói uborka 'Győr-Sopron megyéből évek óta hoznak Paksra uborkát. Koroncó község a győri járás délnyugati részén van, közei a rábaközi területhez, amely az ország egyik legértékesebb termőföldjével rendelkezik. A paksi gyárudvaron találkoztam a koroncói Zöld Mező Tsz teherkocsijával. Éppen lerakták a hatalmas, pótkocsis szerelvényről a konténereket, szép friss uborkájukat. Este rakodtak otthon, hajnalban indultak Paksra. A kocsivezető azt mondja, az út nincs 200 kilométer. Kétnaponként jönnek, súlyos szállítmánnyal. Bachné mindig sokat vállal • Bach Ferencné konzervipari szakmunkás havi átlagkeresete tavaly 4200 forint volt. A hajrában, a legnehezebb időszakban fölmegy a pénze havi öt és fél ezerre, ha' van vasárnapi munka és tizenkétórá- zás is. Ez a pénz nem kevés, de a munka sem, ami mögötte van. Ne irigyelje senki. Bár, meg kell mondani, manapság már nincs nehéz fizikai munka a gyárban, sőt, Bach Ferencné dolga nagyrészt csak figyelés. A műszerfalat nézi, ellenőrzi a paradicsomlé-vonalnál, vagyis annál a gépsornál, ahol a paradicsomot nem sűrítménynek, hanem ivóiének készítik el. Az asszony beosztása pontosan: automatagépcsoport-kezelő. Huszonöt éve dolgozik a konzervgyárban, azzal kezdte, hogy meggyet vitt be az udvarról, rekeszekben. Akkor még cipekedtek. — A műszerfalnál nem áf- mosodik el nagy melegben? — Sálmosodni nem lehet. Minden kis zörejre fölfigyelek. Jövök-megyek. Éjszaka meg úgy vagyunk1, hogy egyik a másikát megbillenti a szalagnál, ha látja', hogy bóbiskol. Én mindig éjszakázok, télen- nyáron. Mindig három műszakban dolgozom. A férjem nyolc éve meghalt, egyedül maradtam a lányaimmal Ők sokat segítenek abban, hogy tudjak vállalni három műszakot, túlórázást. A nagyobbik lányommal együtt érettségiztem 1979- ben, ő akkor 22 éves volt, szóval ő is csak esti tagozaton tudta elvégezni a gimnáziumot. Együtt tanultunk. — Éjszakai műszak után jól kialuSsza magát? — Mindig délelőtt alszom olyankor. Nem mondom, hogy nem nehéz az éjszakázás, de csak háromhetenként van. Máskor szabadok az estéim. Szeretek hímezni. A tévében megnézem az érdekesebb műsorokat, legjobban a fejtörőset szeretem. — Kapott-e kitüntetést? — Kiváló dolgozó lettem 1969-ben és szakszervezeti kitüntetést is kaptam, ezüst fokozatot. A brigád, amelyikhez tartozom, elérte már a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést. A Kossuth brigád. Jó dolgosak vagyunk valamennyien. — Amikor először találkoztunk, nem' a műszerfalnál volt, hanem a zöldbabvágó gépnél ült a többiekkel, nézegette, hogy a gépek jól1 levágják-e a bab végéit. Máskor is dolgozik szalagnál? — Igen, ez természetes, minden kézre szükség van a gyárban, csak győzzük csinálni. várhat, megromlana. Éjjel-nappali, maximális erőkifejtéssel kell dolgozni, megfeszített ütemben, megállás nélkül. Mindenkinek. Ez aztán hajrá a javából. Nagy tömeg csinálja, hetekig, precíz összhangban, fizikai és szellemi munkában, gépsor mellett és targoncán, irányító és beosztott, fehér .kendős nő és olajos ruhás szerelő, karbantartó. A kemény szolgálat, a nagy nyári hajrá mindenkire vonatkozik a konzervgyárban. Sőt, a könyvelnivaló is több, mint máskor, hiszen nagyok a tételek, o számok, számoszlopok. * A borsót exportra szállítják A vonalba is beáll, szükség szerint (Bachné a „magas kendős”) KocsirakQdás: három perc A targonca vezetőjén nagyon sok múlik Szovjet exportra irányvonatot raktak, amikor ott jártunk a konzervgyárban. Harmincegy vagon zöldborsó, hat-hétszáz tonna. Két nap alatt megrakják. A rakodó- és szállítógárda egyáltalán nem nagy. Az ütem nagy. Négy-öt teherautó hordja a gyár udvaráról az új paksi vasútállomásra a szépen, gondosan csomagolt árut. Egység- csomagok ezek, úgy vannak összerakva és kötve, mintha egy-egy konténert emelgetne a targonca. A targoncán nagyon sok múlik, illetve annak vezetőjén. Legalább ötven targoncája van a gyárnak, a vezetők többnyire fiatalok. Nagyon ügyesen forognak, elég gyorsan mindenütt. Csak oz emelésnél kell „talpon" állni. Akkor aztán ne mozogjon a súlyos teher oldalirányban. Három perc alatt megrakja a teherautót három targonca. Kész, indulhat a vasútra! Ott csak két targonca dolgozik és néhány ember, az eligazgatásban. A gyár óriási raktárának ajtajánál dolgozik Grósz Pálné árukiadó. Kezében füzet és toll. Könyveli, ellenőrzi a távozó szállítmányt. Hadd menjen, minél gyorsabban, ami mehet. Kell a pénz is a gyárnak, meg a hely is a raktárban, a rohamosan szaporodó új készítmények számára. Grószné 29 éve dolgozik a konzervgyárban, 15 éves kora óta. Hatféle nyersanyag A Paksi Konzervgyár igazgatója, Örvös Ferenc nem sokat magyaráz, amikor megmondom, miről akarunk írni és fényképezni. Rögtön sorolja: — Most egyszerre megy a zöldbab, az uborka, a paprika, a paradicsom, az őszibarack, a szilva. Tehát hogy ennyi féle nyersanyag feldolgozása folyik egy időben. — Hogyan lehet ezt győzni, erővel bírni? — Évek óta csináljuk, hozzátartozik a avar életéhez. Lehet bírni, gépesítve van minden munka, ami csak gépesíthető. Általában három műszakban dolaozunk, de ha nagyobb erőfeszítésre van szükség, akkor egy időre tizenkétórózunk, így az összes gépet üzemeltetni tudiuk éjiel-nappal. A lecsökkent létszámú gyári kollektívának naavon fői, feavelmezetten kell dolaoznia a főszezonban. Meg is teszi. A többlettmunká- ért persze még külön 'jutalom is jár. Paradicsom és uborka egy üvegben Körút, ahol nincs megállás
