Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból ÉSZAK DÉL ELLEN? 12. old.) AZ EMBER A FÉL KEZÉVEL (3. old.) KEVESEBB ELŐÍRÁS, NAGYOBB FELELŐSSÉG (3. old.) FÉL SIKER A MÁSODIK FORDULÓBAN (6. old.) KONZERVGYÁRI HAJRA (5. old.) XXXI. évfolyam, 198. szám. ARA: 1,40 Ft ivei. augusztus A tanyák sorsa A tsz elnöke modernizálni szeretné gazdaságát, új növé­nyi kultúrát meghonosítani, nagy teljesítményű, szedő-, ara­tó-cséplő gépeket beszerezni. A tanyák viszont szögesdrót­ként akadályozzák a táblásítást. A kis háztájikat, az ósdi - épületeket kerülgetni kell. Hiába a modern technika: a hét- mérföldes csizmában csak araszolni lehet. Az elnök a haladás érdekében sürgetné a bulldózereket. Hasonlóképp érvelnek a tanyát érzelmileg ellenzők. La­katos Vince nagy sikerű dokumentumfilmje, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tv-nézőket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világosságáért, a Biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kisparaszti élethez való ragaszko­dást, hanem a szórványtelepüléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amig Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szo­cialista brigádok társadalmi összefogást hirdettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuk­nak engedelmeskedők a tanyák ellen fordultak. Mentségük­re szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét ha­zánkban sokáig a széljárás szerint mérték. A múlt század közepén például a hatóságok erővel tartották a falvakban az embereket. Tanyát venni, önállóan gazdálkodni csak a paragrafusok és a zsandárok kijátszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlőtelepítéssel megkezdődött a ki­költözés. A falvakat elhagyó új honfoglalók még nem érez­ték hátrányosnak szociális, egészségügyi, kulturális ellátá­sukat: a betegbiztosítást, a színházat, az anyagi biztonsá­got nemcsak a tanyai agrárproletariátus hiányolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudatlanság, a nyomor kizárólagosan a tanyák jussa lenne. Felszabaduláskor egykori cselédek, napszámosok, sum- mások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építtetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek mag­jai, a tanyaközpontok. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba ér­tek a házak, elkészült a bekötőút, vegyesbolt nyílt, aztán kéttantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tago­zatnak), az orvos is meglátogatta a helyieket. Később könyvtár létesült: hétköznap olvasnivalót kölcsönzött, szom­batonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múl­va a helyi tsz irodát építtetett, az üzlethálózat bővült, a könyvtárból kultúrház, a tanyaközpontból falu lett. Ezekben az időkben új tanyák létesítéséről vagy a meglévők támo­gatásáról nem illett beszélni. A hatvanas években kiderült: nem olyan fekete az ördöq, mint amilyennek festik. Azt, hogy a magányos település a nagyüzemi gazdálkodás nehezítője — továbbra sem ta­gadta senki. Kiderült viszont, hogy ez a betyár nemcsak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapirgáló tyúkokat, hízott libákat, évszázados hagyományok szerint legeltetett állatokat. Sőt, munkára fogja a nagyüzemi gaz­dálkodásra alkalmatlan földeket is. Amig néhányon a lerombolással fenyegetődzőket csitít- ják, addig mások attól félnek, hogy a jelentős tanácsi se­gítséggel: útépítéssel, villamosítással állandósul a tanya­világ. Szerintük a modern televízióval, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a petróleumlámpást. Amit mondanak, igaz, mégsem hihető, hogy a reális vágyak valóra válása a régi településviszonyok konzerválását jelen­tené. Az ember nyugtalan lény: ha egy célt elért, újabba­kat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igénye­ket szül — főleg a tanyai fiatalokban. Az ő többségük (otthoni körülményeiktől függetlenül) vágyik egy közeli fa­luba vagy városba. Már csak azért is, mert minden fejlődés ellenére napjainkban a tanyákra nem a modern életvitel a jellemző. A villamosítás, az útépítés csak az egymáshoz közeli épületeknél kifizetődő. Ezért kellene egyre több ta­nyaközpont. Ide elérhetne a villamos vezeték, ide érkezhet­nének a mozgó élelmiszerboltok, itt lehetne gyermek­felügyeletet kialakítani, itt állnának meg a távolsági autó­buszok, és ami nem utolsó szempont, itt lehetne közösség­ben élni. öt éve országos felmérés készült a tanyaépületekről, la­kói foglalkozási szerkezetéről, jövedelemforrásáról, élet- körülményeiről. Az adatok összegzését egy rendelet követte. Ezentúl a tartósan fennmaradó tanyás területekre korláto­zott számú építési engedély adható. A körzet életképessé­gét a helyi tanácsok hivatottak eldönteni. Hogy mi lesz a tanyák sorsa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések döntik el, ezután is, hogy a fenn­maradás és a megszűnés között mire érdemes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ot­tani emberek sorsa az izgalmasabb. A fiatalok vagy közép­korúak jól, vagy rosszul, de megélnek. És az idősek? Az Alföldön a már említett társadalmi kezdeményezésben bő­vítették a szociális otthonokat, napközit létesítettek a ta­nyasi öregeknek vagy felújították házaikat. Mindez azonban csak csepp a tengerben. Az ország tanyáin több idős, ma­gatehetetlen ember él, mint amennyi élvezheti a társada­lom segítségét. Ezért, ha nem is mondunk nemet a tanyák­ra, a mindenkori erőhöz mérten támogatni kell a faluba költözésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak meg­oldásáért — ezzel nagyrészt elkéstünk. Viszont még sokat tehetünk a középkorúakért, a tizenöt-húsz év múlva segít­séget igénylőkért. Mindezek ellenére ne romboljuk le erőszakkal a magá­nyos házakat. Lakói elhelyezéséről, új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Ám az elhagyott épületekhez jöhet a bulldózer, a parlagon maradt földek beolvadhatnak a helyi tsz-ek, állami gazdaságok tábláiba. A megszűnő ta­nyát sirathatjuk. De újból benépesíteni már nem érdemes. H. K. Cheysson Indiában tárgyal Haig beismerése A Reagan-kormány készítette elő a Líbia elleni légi provokációt Alexander Haig amerikai külügyminiszter vasárnap az ABC televíziónak adott inter­jújában „erőpróba jellegű in­cidensnek" minősítette az ame­rikai 6. flotta Líbia elleni ak­cióját és gyakorlatilag elismer­te, hogy legmagasabb szinten élőkészített, szándékos provo­káció történt. Caspar Weinberger, az Egye­sült Államok hadügyminisztere közölte: a kormány elszánta magán az A WACS-repülőgépek Szaúd-Argbiába szállításával kapcsolatos döntés kongresz- szusi előterjesztésére. Haig külügyminiszter „haj­lamos azt hinni”, hogy „az el­nök által előzetesen engedélye­zett akciónak" — azaz a Libia elleni tengeri és légi provoká­ciónak — nem lesznek további következményei. Haig Líbiát „a világ minden részében folyta­tott felforgató tevékenységgel" és „elfogadhatatlan nemzetközi magatartással” vádolta. A „nemzetközi terrorizmus" té­mánál időzve Haig „a szabad világ elleni kihívásnak" minő­sítette Kuba és a Szovjetunió magatartását is. A miniszter kitért az elől, hogy a televíziós nyilvánosság előtt megismételje, de nem is cáfolta azokat az amerikai új­ságíróik által neki tulajdonított szavaikat, amelyek szerint Kad­hafi elnök „olyan rákos daga­nat a KözeUKeleten, amelyet el kell távolítani". Haig megerősítette, hogy a Kaliforniában tartózkodó Rea­gan elnököt csak hat órával az események után tájékoztatták a Sidra-öböíben- történtekről. A Maine-iban nyaraló Bush al­elnők „percről percre figyelem­mel kísérte a fejleményeket”. Az „ellenőrzést” Haig mellett Edwin Meese fehér házi főta­nácsadó, Weinberger hadügy­miniszter, William Casey, a CIA igazgatója', és Richard Al­len nemzetbiztonsági főtanács­adó gyakorolta egy olyan hely­zetben, amelyet Haig is koc­kázatosnak nevezett. „A elnök ismerte az ügyet, személyesen hagyta jóvá a gyakorlatot és a harcba bo- csátkozás szabályait” — jelen­tette ki ugyanakkor Haig — el­lentmondva a korábbi hivatalos amerikai nyíl atkozatok nak, amelyek viszont „rutinjellegű- nek” tüntették fel a Sidra-öböl- ben végrehajtott amerikai ka­tonai akciót. Az Afrikai Egységszervezet vasárnap a leghatározottabb formában elítélte az Egyesült Államokat, amiért annak légi­ereje lelőtt két, hazája felség- területét védelmező líbiai re­pülőgépet. A szervezet közleménye az amerikai akciót „előre megfon­tolt, agresszív cselekménynek" nevezte, amelyre Líbia semmi­féle törvényes okot nem szol­gáltatott. Ä dokumentum, em­lékeztetve arra, hogy ezt az ak­ciót még az Egyesült Államok barátai sem találták indokolt­nak, felszólította a Reagan- ko rmá nyzatot: „ha lodéktala n u I hagyja abba Líbia elleni há­borús kampányát és tartózkod­jon az olyan cselekményektől, amelyek árnyékot vethetnek az afrikai—amerikai kapcsolatok­ra”. A líbiai gépek hazájuk fel­ségvizeinek védelmében és csupán előzetes figyelmeztetés után indítottak akciót a beha­toló amerikai harci gép ellen — jelentette ki Etiópiában Moamer él-IKadhafi. A líbiai forradalom vezetőjének nyilat­kozatát a- JANA líbiai hírügy­nökségre hivatkozva a Reuter közölte. Indira Gandhi indiai minisz­terelnök hétfőn Új-Delhiben fogadta Claude Cheysson fran­cia külügyminisztert, aki vasár­nap érkezett hivatalos látoga­tásra Indiába. Új-Delhiben tudni vélik, hogy Gandhi asszony november köze­pén Párizsba látogat, és felte­hetőleg ezt az utat hivatottak előkészíteni Cheysson indiai tárgyalásai. Claude Cheysson vendéglátó kollégájának, Naraszimha Rao- nak értésére adta, hogy Párizs szerint a két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok messze el­maradnak a lehetőségektől. Claude Cheysson és Nara­szimha Rao első tárgyalásán megvitatta a Kelet és a Nyu­gat közötti helyzetet is. Diplomáciai források kieme­lik, hogy a francia és az indiai vezetés igen eltérően ítéli meg az Afganisztán és az azzal szomszédos területek helyzetét. India elsősorban amiatt aggó­dik, hogy az Egyesült Államok jelentős katonai támogatást ad Pakisztánnak. Új-Delhi szerint Pakisztán számára „az afgán konfliktus" valójában hivatkozá­si alapul szolgál arra, hogy In­diával szemben növelje katonai erejét. Egy héttel a tanévkezdés előtt Sok tankönyv még hiányzik Magyar-NDK pártközi megbeszélések Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására néhány napot hazánkban töltött Ursula Ragwitz, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. A vendéggel eszmecserét foly­tatott iKornidesz Mihály, a Köz­ponti Bizottság tagja, a KB osz­tályvezetője. Az NSZEP képvi­selőjét fogadta Óvári Miklós és Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. Észak-írország Hírügynökségi jelentések sze­rint vasárnap éjjeltől újabb éhségsztrájkoló csatlakozott a Belfast melletti Maze-börtön- ben jelenleg tiltakozó öt IRA- taghoz. A 30 éves Bemard Fox, aki 12 éves börtönbüntetését tölti, a július 31-én kómás álla­potba került és családja kéré­sére orvosi kezelés alá vett Patrick Quinnt váltja fel. Quinn kijelentette, hogy nem folytatja az éhségsztrájkot. A hetedik éhségsztrájkoló, Patrick McGeown életét múlt csütör­tökön, szintén családja közben­járására, az a zonal! orvosi be­avatkozás mentette meg, és még nem tisztázott, hogy ismét csatlakozni fog-e a későbbiek­ben éhező társaihoz. 'Miközben Londonban a Bob­by Sands választókerületében megválasztott Owen Carron a Tha teher -k ormá n n ya I f o I yta t an - dó tárgyalások útját egyengeti, Washingtonban vasárnap 2500 felvonuló követelte a mielőbbi békés és igazságos rendezést Észak-Írország bo n. Egy hét múlva az általános és a középiskolákban elkezdő­dik az új tanév, ám úgy tűnik, ez korántsem lesz zavartalan, mert országos gondot jelent a tankönyvhiány. A szekszárdi Ba­bits könyvesboltnak például a város összes iskoláját el kell látnia az oktatáshoz nélkülöz­hetetlen .nyomtatott segédesz­közökkel, ám egy tegnapi tájé­koztatás szerint a tavalyinál rosszabb a helyzet. Az elmúlt évben ugyanis au­gusztus 24-ig az általános isko­lai tankönyvek néhány kivétel­lel már megérkeztek, de jelen­leg csupán az igény 80 száza­lékát elégíthették ki. összesen 25 féle tankönyv hiányzik, így például a negyedik osztályo­sok számára az igényelt 12 he­lyett csupán 3 féle áll rendel­kezésre. A középiskoláknál ennél is kedvezőtlenebb a kép, hiszen a szükséges 485 különböző tan­könyvből 199 még hiányzik, és ezek korántsem mind újonnan írt kötetek... A gimnáziumi har­madikosztályos tankönyvek szinte teljes egészében ezután érkeznek, s baj van a szakkö­zépiskolák ellátásával is. A könyvesboltban nagyon remélik, hogy a Budapestről július 1. óta eddig hiába várt szállítmányök zöme most már napokon belül megérkezik, és akkor az átlalá- nos és a középiskolai tan­könyvfelelősökhöz a lehető leg­gyorsabban eljuttatják azokat, s lehetővé válik minél hiányta­lanabb árusításuk a tanév kez­detekor. Persze mindez sok kapkodást, bosszankodást okoz, nem kis fizikai erőkifejtést igényel a könyvesbolt dolgozóitól, és a helyhiány tovább növeli a gon­dot. Az iskolakezdés előtti utol­só napokra várható tankönyv- dömping miatt esetleg kényte­lenek lesznek zárva tartani, ugyanis 27-én reggel át kell adniuk az iskolának a jelenleg raktárhelyiségnek használt Béri Balogh Ádám utcai két tanter­met, hogy azokat is előkészít­hessék a diákok fogadására. összesen csaknem másfél millió forint értékűek az eddig megérkezett és az ezutánra várt kötetek Szekszárdon. A megye más helységeiben sem különb a helyzet, és csu­pán a becsengetés előtti utol­só napokban reménykednek az elosztó könyvesboltok dolgozói, illetve a tanárok, akik ezért az áldatlan állapotért méltán állít­hatnának ki nagyon rossz bizo­nyítványt mindazoknak, akik a tan kön yvhi án yért fel e lősek. A Szekszárdra megérkezett tankönyveket szétválogatás után igyekszik minél gyorsabban eljuttatni az iskolákba Varga Magdolna és Csikós Attiláné bolti dolgozó, valamint a nyári munkában segitő Ma yer Andrea tanuló V. Z. - B. J.

Next

/
Thumbnails
Contents