Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból ÉSZAK DÉL ELLEN? 12. old.) AZ EMBER A FÉL KEZÉVEL (3. old.) KEVESEBB ELŐÍRÁS, NAGYOBB FELELŐSSÉG (3. old.) FÉL SIKER A MÁSODIK FORDULÓBAN (6. old.) KONZERVGYÁRI HAJRA (5. old.) XXXI. évfolyam, 198. szám. ARA: 1,40 Ft ivei. augusztus A tanyák sorsa A tsz elnöke modernizálni szeretné gazdaságát, új növényi kultúrát meghonosítani, nagy teljesítményű, szedő-, arató-cséplő gépeket beszerezni. A tanyák viszont szögesdrótként akadályozzák a táblásítást. A kis háztájikat, az ósdi - épületeket kerülgetni kell. Hiába a modern technika: a hét- mérföldes csizmában csak araszolni lehet. Az elnök a haladás érdekében sürgetné a bulldózereket. Hasonlóképp érvelnek a tanyát érzelmileg ellenzők. Lakatos Vince nagy sikerű dokumentumfilmje, a Naplemente előtt négy esztendeje szinte sokkolta a tv-nézőket. A magára hagyott idős emberekért, a petróleumlámpa világosságáért, a Biblia igazságáért, a magatehetetlenség látványáért sokan nem a múltat, nem a kisparaszti élethez való ragaszkodást, hanem a szórványtelepüléseket okolták. Kialakult az a szerencsétlen helyzet, hogy amig Bács-Kiskun megyében a helyi tanács, a Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szocialista brigádok társadalmi összefogást hirdettek a tanyán élő idősek megsegítéséért, addig a pillanatnyi hangulatuknak engedelmeskedők a tanyák ellen fordultak. Mentségükre szóljon, a tanyák értékét, gazdasági jelentőségét hazánkban sokáig a széljárás szerint mérték. A múlt század közepén például a hatóságok erővel tartották a falvakban az embereket. Tanyát venni, önállóan gazdálkodni csak a paragrafusok és a zsandárok kijátszásával lehetett. A legelőfeltöréssel, szőlőtelepítéssel megkezdődött a kiköltözés. A falvakat elhagyó új honfoglalók még nem érezték hátrányosnak szociális, egészségügyi, kulturális ellátásukat: a betegbiztosítást, a színházat, az anyagi biztonságot nemcsak a tanyai agrárproletariátus hiányolta. Ám a kormánykörök úgy tettek, mintha a tudatlanság, a nyomor kizárólagosan a tanyák jussa lenne. Felszabaduláskor egykori cselédek, napszámosok, sum- mások jutottak földhöz. Többségük az új birtokon építtetett házat. Amikor kiderült, hogy a kisparcellák akadályozzák a nagyüzemi termelést, a hatóságok igyekeztek a szétszórtan élőket összeköltöztetni. Kialakultak a leendő községek magjai, a tanyaközpontok. A tanyaközpontok pedig fejlődtek. Amikor egymásba értek a házak, elkészült a bekötőút, vegyesbolt nyílt, aztán kéttantermes iskola (egy osztály az alsó, egy a felső tagozatnak), az orvos is meglátogatta a helyieket. Később könyvtár létesült: hétköznap olvasnivalót kölcsönzött, szombatonként táncmulatságnak adott otthont. Néhány év múlva a helyi tsz irodát építtetett, az üzlethálózat bővült, a könyvtárból kultúrház, a tanyaközpontból falu lett. Ezekben az időkben új tanyák létesítéséről vagy a meglévők támogatásáról nem illett beszélni. A hatvanas években kiderült: nem olyan fekete az ördöq, mint amilyennek festik. Azt, hogy a magányos település a nagyüzemi gazdálkodás nehezítője — továbbra sem tagadta senki. Kiderült viszont, hogy ez a betyár nemcsak elvesz, de ad is: szőlőt, gyümölcsöt, zöldséget, kapirgáló tyúkokat, hízott libákat, évszázados hagyományok szerint legeltetett állatokat. Sőt, munkára fogja a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan földeket is. Amig néhányon a lerombolással fenyegetődzőket csitít- ják, addig mások attól félnek, hogy a jelentős tanácsi segítséggel: útépítéssel, villamosítással állandósul a tanyavilág. Szerintük a modern televízióval, mosógéppel ellátott lakást nehezebb elhagyni, mint a petróleumlámpást. Amit mondanak, igaz, mégsem hihető, hogy a reális vágyak valóra válása a régi településviszonyok konzerválását jelentené. Az ember nyugtalan lény: ha egy célt elért, újabbakat tűz maga elé. Az igények kielégítése is újabb igényeket szül — főleg a tanyai fiatalokban. Az ő többségük (otthoni körülményeiktől függetlenül) vágyik egy közeli faluba vagy városba. Már csak azért is, mert minden fejlődés ellenére napjainkban a tanyákra nem a modern életvitel a jellemző. A villamosítás, az útépítés csak az egymáshoz közeli épületeknél kifizetődő. Ezért kellene egyre több tanyaközpont. Ide elérhetne a villamos vezeték, ide érkezhetnének a mozgó élelmiszerboltok, itt lehetne gyermekfelügyeletet kialakítani, itt állnának meg a távolsági autóbuszok, és ami nem utolsó szempont, itt lehetne közösségben élni. öt éve országos felmérés készült a tanyaépületekről, lakói foglalkozási szerkezetéről, jövedelemforrásáról, élet- körülményeiről. Az adatok összegzését egy rendelet követte. Ezentúl a tartósan fennmaradó tanyás területekre korlátozott számú építési engedély adható. A körzet életképességét a helyi tanácsok hivatottak eldönteni. Hogy mi lesz a tanyák sorsa? A gazdasági számítások és társadalmi mérlegelések döntik el, ezután is, hogy a fennmaradás és a megszűnés között mire érdemes szavazni. De napjainkban mégsem a szórványtelepülések, hanem az ottani emberek sorsa az izgalmasabb. A fiatalok vagy középkorúak jól, vagy rosszul, de megélnek. És az idősek? Az Alföldön a már említett társadalmi kezdeményezésben bővítették a szociális otthonokat, napközit létesítettek a tanyasi öregeknek vagy felújították házaikat. Mindez azonban csak csepp a tengerben. Az ország tanyáin több idős, magatehetetlen ember él, mint amennyi élvezheti a társadalom segítségét. Ezért, ha nem is mondunk nemet a tanyákra, a mindenkori erőhöz mérten támogatni kell a faluba költözésüket. Nem a mai tanyai öregek gondjainak megoldásáért — ezzel nagyrészt elkéstünk. Viszont még sokat tehetünk a középkorúakért, a tizenöt-húsz év múlva segítséget igénylőkért. Mindezek ellenére ne romboljuk le erőszakkal a magányos házakat. Lakói elhelyezéséről, új házhelyekről úgysem tudnánk gondoskodni. Ám az elhagyott épületekhez jöhet a bulldózer, a parlagon maradt földek beolvadhatnak a helyi tsz-ek, állami gazdaságok tábláiba. A megszűnő tanyát sirathatjuk. De újból benépesíteni már nem érdemes. H. K. Cheysson Indiában tárgyal Haig beismerése A Reagan-kormány készítette elő a Líbia elleni légi provokációt Alexander Haig amerikai külügyminiszter vasárnap az ABC televíziónak adott interjújában „erőpróba jellegű incidensnek" minősítette az amerikai 6. flotta Líbia elleni akcióját és gyakorlatilag elismerte, hogy legmagasabb szinten élőkészített, szándékos provokáció történt. Caspar Weinberger, az Egyesült Államok hadügyminisztere közölte: a kormány elszánta magán az A WACS-repülőgépek Szaúd-Argbiába szállításával kapcsolatos döntés kongresz- szusi előterjesztésére. Haig külügyminiszter „hajlamos azt hinni”, hogy „az elnök által előzetesen engedélyezett akciónak" — azaz a Libia elleni tengeri és légi provokációnak — nem lesznek további következményei. Haig Líbiát „a világ minden részében folytatott felforgató tevékenységgel" és „elfogadhatatlan nemzetközi magatartással” vádolta. A „nemzetközi terrorizmus" témánál időzve Haig „a szabad világ elleni kihívásnak" minősítette Kuba és a Szovjetunió magatartását is. A miniszter kitért az elől, hogy a televíziós nyilvánosság előtt megismételje, de nem is cáfolta azokat az amerikai újságíróik által neki tulajdonított szavaikat, amelyek szerint Kadhafi elnök „olyan rákos daganat a KözeUKeleten, amelyet el kell távolítani". Haig megerősítette, hogy a Kaliforniában tartózkodó Reagan elnököt csak hat órával az események után tájékoztatták a Sidra-öböíben- történtekről. A Maine-iban nyaraló Bush alelnők „percről percre figyelemmel kísérte a fejleményeket”. Az „ellenőrzést” Haig mellett Edwin Meese fehér házi főtanácsadó, Weinberger hadügyminiszter, William Casey, a CIA igazgatója', és Richard Allen nemzetbiztonsági főtanácsadó gyakorolta egy olyan helyzetben, amelyet Haig is kockázatosnak nevezett. „A elnök ismerte az ügyet, személyesen hagyta jóvá a gyakorlatot és a harcba bo- csátkozás szabályait” — jelentette ki ugyanakkor Haig — ellentmondva a korábbi hivatalos amerikai nyíl atkozatok nak, amelyek viszont „rutinjellegű- nek” tüntették fel a Sidra-öböl- ben végrehajtott amerikai katonai akciót. Az Afrikai Egységszervezet vasárnap a leghatározottabb formában elítélte az Egyesült Államokat, amiért annak légiereje lelőtt két, hazája felség- területét védelmező líbiai repülőgépet. A szervezet közleménye az amerikai akciót „előre megfontolt, agresszív cselekménynek" nevezte, amelyre Líbia semmiféle törvényes okot nem szolgáltatott. Ä dokumentum, emlékeztetve arra, hogy ezt az akciót még az Egyesült Államok barátai sem találták indokoltnak, felszólította a Reagan- ko rmá nyzatot: „ha lodéktala n u I hagyja abba Líbia elleni háborús kampányát és tartózkodjon az olyan cselekményektől, amelyek árnyékot vethetnek az afrikai—amerikai kapcsolatokra”. A líbiai gépek hazájuk felségvizeinek védelmében és csupán előzetes figyelmeztetés után indítottak akciót a behatoló amerikai harci gép ellen — jelentette ki Etiópiában Moamer él-IKadhafi. A líbiai forradalom vezetőjének nyilatkozatát a- JANA líbiai hírügynökségre hivatkozva a Reuter közölte. Indira Gandhi indiai miniszterelnök hétfőn Új-Delhiben fogadta Claude Cheysson francia külügyminisztert, aki vasárnap érkezett hivatalos látogatásra Indiába. Új-Delhiben tudni vélik, hogy Gandhi asszony november közepén Párizsba látogat, és feltehetőleg ezt az utat hivatottak előkészíteni Cheysson indiai tárgyalásai. Claude Cheysson vendéglátó kollégájának, Naraszimha Rao- nak értésére adta, hogy Párizs szerint a két ország közötti gazdasági kapcsolatok messze elmaradnak a lehetőségektől. Claude Cheysson és Naraszimha Rao első tárgyalásán megvitatta a Kelet és a Nyugat közötti helyzetet is. Diplomáciai források kiemelik, hogy a francia és az indiai vezetés igen eltérően ítéli meg az Afganisztán és az azzal szomszédos területek helyzetét. India elsősorban amiatt aggódik, hogy az Egyesült Államok jelentős katonai támogatást ad Pakisztánnak. Új-Delhi szerint Pakisztán számára „az afgán konfliktus" valójában hivatkozási alapul szolgál arra, hogy Indiával szemben növelje katonai erejét. Egy héttel a tanévkezdés előtt Sok tankönyv még hiányzik Magyar-NDK pártközi megbeszélések Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására néhány napot hazánkban töltött Ursula Ragwitz, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. A vendéggel eszmecserét folytatott iKornidesz Mihály, a Központi Bizottság tagja, a KB osztályvezetője. Az NSZEP képviselőjét fogadta Óvári Miklós és Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Észak-írország Hírügynökségi jelentések szerint vasárnap éjjeltől újabb éhségsztrájkoló csatlakozott a Belfast melletti Maze-börtön- ben jelenleg tiltakozó öt IRA- taghoz. A 30 éves Bemard Fox, aki 12 éves börtönbüntetését tölti, a július 31-én kómás állapotba került és családja kérésére orvosi kezelés alá vett Patrick Quinnt váltja fel. Quinn kijelentette, hogy nem folytatja az éhségsztrájkot. A hetedik éhségsztrájkoló, Patrick McGeown életét múlt csütörtökön, szintén családja közbenjárására, az a zonal! orvosi beavatkozás mentette meg, és még nem tisztázott, hogy ismét csatlakozni fog-e a későbbiekben éhező társaihoz. 'Miközben Londonban a Bobby Sands választókerületében megválasztott Owen Carron a Tha teher -k ormá n n ya I f o I yta t an - dó tárgyalások útját egyengeti, Washingtonban vasárnap 2500 felvonuló követelte a mielőbbi békés és igazságos rendezést Észak-Írország bo n. Egy hét múlva az általános és a középiskolákban elkezdődik az új tanév, ám úgy tűnik, ez korántsem lesz zavartalan, mert országos gondot jelent a tankönyvhiány. A szekszárdi Babits könyvesboltnak például a város összes iskoláját el kell látnia az oktatáshoz nélkülözhetetlen .nyomtatott segédeszközökkel, ám egy tegnapi tájékoztatás szerint a tavalyinál rosszabb a helyzet. Az elmúlt évben ugyanis augusztus 24-ig az általános iskolai tankönyvek néhány kivétellel már megérkeztek, de jelenleg csupán az igény 80 százalékát elégíthették ki. összesen 25 féle tankönyv hiányzik, így például a negyedik osztályosok számára az igényelt 12 helyett csupán 3 féle áll rendelkezésre. A középiskoláknál ennél is kedvezőtlenebb a kép, hiszen a szükséges 485 különböző tankönyvből 199 még hiányzik, és ezek korántsem mind újonnan írt kötetek... A gimnáziumi harmadikosztályos tankönyvek szinte teljes egészében ezután érkeznek, s baj van a szakközépiskolák ellátásával is. A könyvesboltban nagyon remélik, hogy a Budapestről július 1. óta eddig hiába várt szállítmányök zöme most már napokon belül megérkezik, és akkor az átlalá- nos és a középiskolai tankönyvfelelősökhöz a lehető leggyorsabban eljuttatják azokat, s lehetővé válik minél hiánytalanabb árusításuk a tanév kezdetekor. Persze mindez sok kapkodást, bosszankodást okoz, nem kis fizikai erőkifejtést igényel a könyvesbolt dolgozóitól, és a helyhiány tovább növeli a gondot. Az iskolakezdés előtti utolsó napokra várható tankönyv- dömping miatt esetleg kénytelenek lesznek zárva tartani, ugyanis 27-én reggel át kell adniuk az iskolának a jelenleg raktárhelyiségnek használt Béri Balogh Ádám utcai két tantermet, hogy azokat is előkészíthessék a diákok fogadására. összesen csaknem másfél millió forint értékűek az eddig megérkezett és az ezutánra várt kötetek Szekszárdon. A megye más helységeiben sem különb a helyzet, és csupán a becsengetés előtti utolsó napokban reménykednek az elosztó könyvesboltok dolgozói, illetve a tanárok, akik ezért az áldatlan állapotért méltán állíthatnának ki nagyon rossz bizonyítványt mindazoknak, akik a tan kön yvhi án yért fel e lősek. A Szekszárdra megérkezett tankönyveket szétválogatás után igyekszik minél gyorsabban eljuttatni az iskolákba Varga Magdolna és Csikós Attiláné bolti dolgozó, valamint a nyári munkában segitő Ma yer Andrea tanuló V. Z. - B. J.
