Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
to Képújság 1981. augusztus 2. Drágább beszélgetések — Halló ATI? — Nem, itt Laci. — Szeretnék jelentkezni tanfolyamra! — Nálam?! — Miért, nem Autóközlekedési Tanintézet?! — Nem az vagyok! — Nem nulla-három a maga vége?? — Nem, az én végem nulla-négy! — A lene vigye el! — Kösz ... • — Halló, Farkas elvtárs bent van? — Itt nincs ben. — Akkor kérem a helyettesét ! — Itt az sincs bent! — Hát akkor ki van bent? — Én1 — Miért, maga ki?! — Én én vagyok! Maga hivott, vagy nem?! — Ne gorombáskodjon velem, maga téves! — Téves a...! * — Halló, ügyvédi munka- közösség? — Nem, ez egy békés családi közösség. Volt! — Akkor adja meg a számukat! — Nem tudom, és ha még egyszer felhív, az ügyvédem számát adom meg! — Hülye! — Vagy te is!... — Te vagy az, Feri? — Itt nem lakik Feri! — Akkor mellé ment. — Mellé bizony! — Legközelebb ne vegye fel! — Jó. Ha nem veszem fel, akkor én vagyok, ha felveszem, akkor a Feri. * — Drágám ...?! — Disznó! — Bocsánat, akkor nem drágám! — Halló, Postai Dijelszá- moló Hivatal? Kérem, vonják le a telefonszámlámból a mellébeszélést! — Sainos, nem tehetjük. Ez a terhesgondozó. * — Halló, terhes vagyok! — Mitől? — Mitől? — A telefontól! — Akkor forduljon a No- bel-dijas bizottsághoz! — Miért, nem a távbeszélő üzem? — Nem, ez a földrengésvizsgáló intézet! * — Halló, zárt intézet? Én egy telefonfülkében vagyok, és két forintért azzal szeretnék beszélni, akivel akarok! — Nagyon súlyos, de én a vízügy vagyok! • — Halló, fűzügy? — Nem. — Lucifer kartárssal szeretnék beszélni! — Mondottam, ember, küzdj és bízva telefonálj! Váncsa István: Kazbek Iszmagilov: Hurrá, nyaralunk! nkor ny°r elején, aimii- ■Ikor mind gyéreib- ben fdyilk a viz a csaipból, amikor giutaiütötten hallgatnlalk a telefonok, és a vendégjeikben afyaln meleg' a sör, hogy fél pere lalátt megdöglik benne a légy — ilyenkor nékem: kisebbségi komplexusaim támadnak1, felebarátaimmal beszélgetve folytan- pironkodom, és szégyenkezve vallom be, hogy másodrendű állampolgár vagyok. Ugyánite nem megyek nyaraim! Sehová:. iFelebatátaliim, amikor közlöm velőik ezt a tényt, elálmiéJfcod- nak, aztán összevonják a szemöldökükéi, s végül úgy néznek rám, rnlimtlNa valami szerfölött dicstelen fuiláíjdoniságomrö derült volna: fény, mintha legalábbis azt mondtlam volna, hogy rendőri felügyelet alatt állóik, gyógyíthatatlan nemi betegségem van, és emellett aiz angoloknak -szurkoltam a wiláiglbajnoki selejtezőn. Mert hát, kérem, milyen ember az olytam, aki nem megy nyaralni? Hogyhogy nem megy? Magyar ember nyáinal. Aki nem:, az gyanús, -annak valami vaj van- ai füle mögött. Jobb vigyázni- az ilyennel- (gy. aztán nem- is merek mindig színt vallani, inkább habo-gak valamit, hogy még nem dőlt el, vagy hogy sóik dolgom van a nyáron, inkább ősszel... — ami épp az eszembe jut De ennek most már vége.-Ezentúl egyértelműen és/Világosan kijelentem, sőt — íme — í-rálsibah- adóim-, hogy nem megyék, mert nem akarok. Pont. Nem megyek a Balatonhoz, a Duoü'-klainya'rba, a Mátráiba!, nem megyek külföldre, nem megyek sehová. Még strandra se. Persze, nagyon, jól tudom, hogy pótolhatatlan élményekkel leszek így szegényebb, aztán, ugye, a pihenés is nélkülözhetetlen, erre- pedig a legegyszerűbb kereték is jók; leutazíkaz emlber az ő vidéki rokonához — -mindenkinek van, —, üldögél a kertben- a hársfa alatt, hallgatja az eitvél-i harang szót, köziben házi 'bort iszogat.. . Nincs is enhél jobb. Kell a városi emlber lelkénék ez a kis romantika. Csuda hangulatod ám a budi áz udvar végén, főleg, ha- sötétben akar az ember kiübotarkálini, meg a kere- ke-slkút is, mert a- vízében több a !kőli-(baktérium-, mint a H2O, aztán itt valninálk a vöröshangyák, a szép, selymes fű között, sőt, már nem is ott, hanem a bakáimon:, ettől akkorát o-rd-ítök, hogy a- hazatérő csorda megviadulí. Később jönnék a szúnyogók és a- lódarazsak, am!i aizért mór túlzás, ugyanié arra kőiben rájöttem, hogy a vöröshangyákat kíi lehet irtani a- házi borral, két deci egy egész bolyra elég, ám a szúnyogokhoz meg a. többihez alerosOlos háizi bor kéne. . . Nincs aiffilnttásom a romantikáihoz, sajnos. Node VQin nekünk Euró- --------------pa gyöngye, a magyar tenger. Arainylhíd, vitorlások, hínár; lacikonyhák -kínálják a feissens-ülteket, mindjárt innen az Észak i-tengerből-, hozzá kis üveg Da-b sör harminchatért, de- langyos, ment rossz a hűtő; s-traindra ötször próbál kimenni az ember, ebből négy alkalommá! nem sitker-üll, mert minden négyzetcentiimétert sze- m-étlhálimók vagy nyaralók töltenek ki, ötödjére aztán- lepCr- kof, úszni a hínártól nem tud, viszont- kap egy bőrgyulladást, és ez legalább gyógyíthatat, lan. Esténként pedig ül a- szállodában, és nézi a tévén a Pi-tyke őrmestert. K ömPly ember, persze, ezzel nem törődik, a- komoly ember külföldön nyara!, napnyugat! irányban, és intenzíven, hogy betankolbassan ainin-yii élményt, aim-i a következő három évet kitölti. Ez sikerülni szokott. Kapja magát a turista, kiszalad Becsbe, megiszik egy pohár üdítőt, s almikor kiderül, hogy tizennégy schilllliilnget, aizialz körülbelüli huszonhét korimtot -kell le- pengetn-ié érte, ez -mindjárt akkora élmény, hogy nem is kell különb. A tulrisfa tehát nem iszik, merít, artia nem futja. Nem -is esizlilki, mert a hetvenöt sahiilll'inget — s-záznegyvenhét forint — kii-ssé sóknak tállá Hja egy bé&silszéleltért. Aztán továbbmegy Jugoszláviába! (-étien és szamjam), hogy tovább gyűjtse az élményeiket, beül valahova egy kádéra, hatvan dinárért. (kilemeve-nhlalt fillérrel szarzándó), és ae irigységtől elfeketedve- nézi, hogy a szomszéd asztalinál valaki egy hatalmas homárral birkózik, és jóg- behütött pezsgőt nyakai hozzá. Ekként múlatja az időt világjáró hazánkfia, álki — mondanom se kel! — fürdőszoba nélküli lakosztályt bérel, mert jóbbra nem tellik, gyalogol, mert a közlekedés is drága1, egyszóval éhesem, szomjasan, izzadton, dög re fáradva lohol fe l-alá, és közben örül, hogy ezt legalább háromévenként egyszer megteheti. Rellatíjo a Iképeslaipőkat, almélyelket még itthon vásárolt, csomagját hültvaln forintért; hd hifi-bolond, akkor elmegy az áruházba1, és nyáildsorgatva bámulja a Thóinens lemezjátszókat, Su-gden v-égelrősítőket, Se- querra tunereket; aztán vesz három- magnós zálogot, néhány lemezt, megveszi a Penthouse és a- Playboy legúljtalbb számát, majd hazajön. Itthon miinde- nékelőtt beül -a ^fürdőkádta, megiszik egy üveg Martell- konyákot, sZivairra gyújt, és úgy érzi, Európáiban van. Osaiklhát, ehiez nem muszáj elultalZnli. S U m m a suimimárüim; nem------------------- megyeik sehová, Bu daipesten fogok nyaralni, méghozzá nyitom, emélt fővel, boldogan. És hai ezért megvető pilliíalntásöklklal- méregetnek, arra gondolok, hogy ugyan bizony, mélyük brazil vagy indonéz polgár engedheti meq magának u-gyaime-zt, akár o módosabbak köZül- is? No; ugye. En viszont megtehetem. Narancssárga cipőpaszta A feleségem vett nekem egy pár cipőt. Importáru, színe narancssárga, valódi bőrből készült. Fölpróbáltam — mintha rám- öntötték volna. Eltelik egy-két nap, s a cipőt lassan tisztítani kéne. Bemegyek tehát egy háztartási boltba. —Jó napot! — köszönök. — Cipőkrémet szeretnék. Narancs- sárga színűt — pontosítok. — Hiánycikk. Egy év óta nincs ilyen pasztánk. — Akkor színtelent kérdnék. — Az is hiánycikk. — Akkor milyen van egyáltalán? — Fekete. Ha kéri, terpentint is vegyen hozzá. Ugyanis föl kell hígítani, mert kiszáradt. Még a múlt évben kaptuk, három vagonnal érkezett. Mivel fekete cipőpasztára semmi szükségem sem volt, indulni készültem. — Egyébként — tart vissza az eladó — az egyik ismerősöm tudna szerezni narancssárga színűt. De . . . — Értem — mormogom sokatmondóan. — Rendben van. — Semmit nem kéne ráfizetni, csakhogy... Ö meg Gerald Darelle-t keresi, ugyanis könyvrajongó. Fölírom noteszembe a szerző nevét és a könyv címét, és máris sietek az antikváriumba. — Jó napot kívánok! Darelle-t legyen szíves! * — Kit tetszik? — húzza ráncba szemöldökét az eladó. — Nálunk ilyen nem dolgozik! — A Családom és egyéb állatfajták című, nemrég megjelent könyvet keresem, melynek a szerzője Gerald Darelle. — Ugye tréfál, uram? — Természetesen megértem, hogy hiánycikk — mondom. De talán ismer valakit, aki el tudná intézni. — Tudok egy ember, aki minden könyvet megszerez, neki azonban gyújtásmegszakítóra lenne szüksége a Zsigulijához. Rohanok az autószaküzletbe. Rá se hederítek a kiírásra, mely szernt „Gyújtásmegszakító nincs!”, félrehívom az alkatrészosztály egyik elárusítóját. — Mit keres most éppen a boltokban az ismerőse? — Márkás farmert — feleli. Tüstént indulok ... bemegyek .. . félrehívom ... Mint megtudom, a nadrágkészlet elárusítójának ismerőse rendbe szeretné hozni a lakását — színes csempét keres. Az importcipőt egyébként már nem hordom. Ilyen koszosán, enyhén szólva, nem illik: ráférne egy alapos tisztítás. Csempekeresés közben betévedtem a zöldségpiacra. Itt a különböző bódékban mindenfélét árusítanak. Elindulok körülnézni, hogy hol kaphatnék csempét. Az egyik kirakatban kis tubusokat veszek észre. Nem akarok hinni a szememnek, mikor észreveszem a felírást: „Narancssárga cipőkrém”. Kit érdekel már a színes csempe, márkás farmer, és a többi hánycikk! Veszek három tubussal, többre nem futja a pénzemből. Hazamegyek, keresem a cipőm. Látok valamilyen feketét, de az én narancssárga színűmet sehol sem találom. — Nem láttad valahol? — kérdem a feleségemtől. — Hiszen itt van az orrod előtt! — mutat a feketére. — Be- festtettem a cipésszel, mert azt mondtad, nem lehet sárga cipőpasztát kapni. Néhány nap múlva bemegyek a háztartási boltba, hogy fekete cipőkrémet vegyek. A narancssárga halomban áll — három vagonnal hoztak. Fekete nincs, hiánycikk! N> Mindenesetre vásároltam terpentint, amíg azt is szét nem kapkodják. Fordította: Grabócz Gábor Mai amerikai festészet Mai amerikai festészet címmel mutattak be válogatást a Magyar Nemzeti Galéraában. A kiállítás képeiből mutatunk be kettőt. Leonard Contino: Fehér víz A fiatalabbak kedvéért: párbaj bandázs nélkül, a párbajok idejében fedetlen mellet jelentett. Hölgyekről lévén szó, a párbaj igaz. — Szió! — Szióka! Puszi itt, puszi ott. Együtt érettségiztek a Kossuth-ban. Lehet, hogy ott nem szerették egymást, de itt, a szélfutotta peronon az első pillanatban meleg sziget a találkozás. — Mi van veled? — És veled? Azon a parányi meleg szigeten ezzel a két kérdéssel kezdődik a párbaj. Az egyik lány karcsú volt, csinos és divatos. A másik mo- lettebb, csúnyácskább, már amennyire húsz éven alul egy kislány csúnya lehet, és nem annyira divatos. A csinosabb: — Tudod, hogy felvettek? — Igen. (Az igenből érezni lehet, hogy ült az első vágás. Együtt felvételiztek.) — Veled mi van? — Dolgozom a konzervgyárban. A másik vágás nem volt a legszabályosabb. Az irigyebb a csinosabb, a főiskolára felvett „leereszkedik”: — ló neked. Napi nyolc óra. Bár én is le- tehetném a nyolc óra után a könyvet. — Jelentkeztem technikusnak ... Két év. — Levelezőn? Ez utóbbi kérdés csak egy szó volt, de egy tanulmányt érő. Azt, hogy ez a vágás is szabálytalan volt, csak a megvető hangsúly jelezte. Ám az nagyon. A képzelt társadalmi ranglétra valótlan felsőbb fokáról esett. Ért is elevent. — És te? — Ciki volt. összeszedtem két uvét. Piszokul nehéz. — Ez a „nehéz", mint holmi menüett a korhű filmeken. — Az embert elkapja a váMost kellene a csúnyácska kislánynak irigykednie, de a kapott sebek sajognak. így hát kérdez: — És Laci? Tévedés ne essék! A csúnyácska kislány tudja, hogy Laci, a nagy szerelem, volt és el- műit. Ha lenne egy képzelt bíró, az most sárga lappal figyelmeztetné mindkettőjüket. — Régen beszéltem vele ... — Csak azért, mert láttam itthon... Icáék- nál volt bulin ...' Őt se vették lel, pedig ő írta neked a dolikat. Ő is a konzervnál van. Pisti keze alatt... — Ki az a Pisti? — Nem ismered. Szombaton tesz az eljegyzésem. Technikus nálunk, de egyetemre jár. — Az elégtétel most lesz teljes. — Levelezőn ... — Lakás? ! — Kapunk. A két kislány áll egymással szemben, s viharos örömük már valamivel hidegebbre hűlt, mint körülöttük a szél. — És te maradsz segédmunkás? — Betanított. Kétezer-ötért, de ehhez még jön ez-az. Neked mennyi az ösztöndíjad? Laci valami olyasmit mondott, hogy már nem vagy a kollégiumban. Az uvé? — Rokonoknál vagyok. — Ciki? A hangszóró recseg. Élni kezd, zenél, aztán mondják a vonatot. — Hát... Szíó — mondja hangosan a csúnyácskább és csendesebb. — Szió — mondja csendesen a hangosabb. Puszi itt, Puszi ott. — össze kellene jönnünk egyszer... — Igen . ,. Mennek. A peron pedig megtelik a reggeli műszakra érkezőkkel. BARTH A GÁBOR TORMAI LÁSZLÓ
