Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

1981. augusztus 18. PANORÁMA Lengyelországi jelentések Elhalasztották a tiltakozó menetet Végső búcsú Pothornik Józseftől A Szovjetunió által nyújtott segítség olyan alkalom, ame­lyet jól kell hasznosítanunk — állapíjta meg a Trybuna Ludu hétfői száma a szovjet és a len­gyel vezetők találkozójáról írt cikkében. A I.EMP KB lapja a közös közleményt értékelve hangsú­lyozza, hogy a Szovjetunió nagy figyelemmel követi a lengyelor­szági események alakulását. „Legfőbb szövetségesünktől a megértést és a LEMP IX. kong­resszusának támogatását kap­tuk". A Trybuna Ludu emlékez­tet rá, hogy a szovjet vezetők a Krím-félszigeten lezajlott ta­lálkozón közölték a lengyel fél­lel: a Szovjetunióval szembeni tartozások visszafizetését a kö­vetkező ötéves tervidőszakra halasztják, s egyúttal bejelen­tették további nyersanyag- és fogyasztásicikk-szállítmányok útnak indítását Lengyelország­ba. A lengyel és a szovjet veze­tők a lengyel—szovjet barátsá­got az európai erőegyensúly alappillérének tekintik, ami a kontinens békéjének és a szo­cialista országok béketörekvé­seinek szerves alkotóeleme - mutat rá a lap. * Nem tűrhetők tovább a párt­ellenes, az államellenes, a szovjetellenes nyílt támadások — ez az egyik fő megállapítá­sa a LEMP katowicei vajdasá­gi bizottsága lapjában hétfőn megjelent írásnak. A Trybuna Robotnicza, a szi­léziái bányavidék kommunistái­nak napilapja hangsúlyozza: ma Lengyelországban a társa­dalmi és politikai megosztott­ság választóvonala aszerint hú­zódik, hogy ki áll a szocializ­mus mellett, ki van ellenes és ki az, aki nem foglal állást. A tartózkodók figyelmét felhívja árra, hogy a kivárás! taktika opportunista, és a jelenlegi helyzetben egyre veszélyesebb. Az országban tevékenykedő szo­cialistaellenes erőkről a lap ki­fejti, hogy ezek a „Szolidari­tás" szakszervezet egyes veze­tőinek árnyékában aktivizálód­nak. Nem kell nagy éleslátás annak felismeréséhez — mutat rá a Trybuna Robotnicza -, hogy a „KOR" és különösen a „Független Lengyelország Kon­föderációja" nevű szervezet szocialistaellenes és ellenforra­dalmi tevékenységet folytat. Leszek Moczulski és hívei a rendszer megváltoztatására, a hatalom megdöntésére törek­szenek. A LEMP katowicei vajdasági lapja leszögezi: Lengyeloszág számára nincs más alternatíva, mint a szocialista fejlődés foly- — tatása, a szocializmus gazda­sági tövényszerűségeinek alko­tó megvalósításával. A varsói rádió hétfő délelőt­ti jelentése szerint elhalasztot­ták a tervezett — több városból kiinduló és Varsóba tartó - ötnapos „tüntető” menetet. A rádióközleményből kitűnik, hogy a menetet szervező bizott­ság a „Szolidaritás” szakszerve­zet által az elmúlt héten köz­zétett felszólítás nyomán állt el a politikai elítéltek szabadon bocsátását követelő akcióitól. Ezt megelőzően a lengyel kor­mány erélyes hangú nyilatko­zatban követelte, hogy a „Szo­lidaritás" hagyjon fel a kifeje­zetten politikai tartalmú, az alapszabályával ellentétes meg­mozdulások szervezésével. A varsói vajdasági bíróságon hétfőn - két hét szünet után — folytatódott Leszek Moczulski- nak és társainak pere. íMoczulskinak, a „Független Lengyelország Konföderációja" (KPN) nevű szervezet vezetőjé­nek a bíróság előtt kifejtett vé­leménye szerint a KPN tevé­kenysége nem ellentétes a len­gyel alkotmánnyal. A vádlott a PAP jelentése szerint hozzákez­dett a szervezet programjának taglalásához, jelezve, hogy ez négy-öt napig is eltarthat. A KPN vezetőit az ügyészség államellenes tevékenység miatt állította bíróság elé. Egyházi tiltakozás A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa a hívők­höz és az egyházakhoz intézett felhívásban fejezte ki tiltakozá­sát a közép-hatósugarú nuk­leáris rakétarendszer terve, ki- fejlesztése és telepítése ellen Nyugat-iEurápában, mert ez megbontja a már kialakult ka­tonai egyensúlyt és veszélyez­teti Európa és az egész világ jövőjét. Elítéli és rendkívül ve­szélyesnek tartja a neutron­fegyver gyártására vonatkozó legújabb amerikai terveket is a felhívás. Hangoztatja: min­den felelősen élő és gondolko­dó hívő ember feladata a fe- szükségek csökkentése, a közös és a kölcsönös érdekeket tisz­teletben tartó, igazságos meg­oldások keresése. BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Aczél György, a Minisztertanács' elnökhelyettese és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Szabó Mártont, hazánknak a Tanzániai Egyesült Köztársa­ságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állo­máshelyére. * Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Indonézia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Suharto elnököt. * Századik születésnapját ün­nepelte hétfőn a főváros XIX. kerületében özvegy Rábel Já- nosné, aki 1945 óta tagja a pártnak, s 1923 óta vesz részt a munkásmozgalomban. Az ünne­pi eseményen részt vett, és a nehéz évek harcaiért, bátor helytállásáért köszönetét mon­dott a kommunisták nevében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első tit­kára. Tolmácsolta Kádár János­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága első titkárának üd­vözletét és jókívánságait, majd átadta az ünnepeltnek a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa ál­tal adományozott Munka Ér­demrend arany fokozata kitün­tetést. WASHINGTON A Los Angeles-i Century Pla­za Hotelben hétfőn tanácsko­zásra ült össze az amerikai nemzetbiztonsági tanács, hogy Reagan elnökletével döntése­ket hozzon a nukleáris fegyver- rendszerek ügyében. A meg­beszélés fő témája az MX- rendszer sorsa volt, de tárgyal­tak a Trident—2 tengeralatt­járó-flotta építéséről, valamint a B—1 bombázó továbbfejlesz­tett változatának gyártásáról is. Weinberger hadügyminiszter a következő négy évben összesen mintegy 200 milliárd dollárt kí­ván fordítani a hadászati nuk­leáris fegyverrendszerek fejlesz­tésére. ADEN Ali Nasszer Mohammed Hasszani dél-jemeni és Men- gisztu Hailé Mariam etiópiai ál­lamfő, valamint Moamer el- Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője vasárnap este Aden- ben megkezdte tanácskozásait — jelentették be hétfőn a dél­jemeni fővárosban. A több naposra tervezett csúcstalálko­zó hétfőn folytatódott. Hétfőn mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben a 78 éves korában elhunyt Pothornik Jó­zsefet, a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom kiemel­kedő személyiségét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének alelnökét. A Munkásmozgalmi Panteon díszravatalozójában koporsó­jánál a párt-, állami és társa­dalmi életünk vezető személyi­ségei, volt munkatársai, az el­hunyt barátai, családtagok rótták le kegyeletüket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ne­vében Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára búcsúzott Pothornik Józseftől: — Olyan embertől, fáklyavi­vőtől búcsúzunk, aki életének 78 évéből 63-at dolgozott, és e 78 évből 59-et a párt tagja­ként, mint meggyőződéses for­radalmár élt le. Felbecsülhe­tetlen értékű volt mindaz, amit Pothornik József és az ő forra­dalmár nemzedéke tett egy új világ megteremtéséért itt a Kárpát-lmedencében, a Duna és a Tisza tájékán. A magyar szakszervezeti moz- .galom, a bányásztársadalom, a családtagok, a hozzátarto­zók, az egykori és mai harcos­társak, barátok, ismerősök ne­vében Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese idézte Pot­hornik József alakját. Bahonar kormánya Bahonar iráni miniszterelnök a medzsliszben (parlamentben) bemutatta 22 tagú új kormányát. A szónoki emelvényen az új kormányfő. (Képtávirónkon érkezett.) A párbeszéd ABC-je Hétfő esti kommentárunk. Georgij Arbatov akadémikus, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a világhírű Amerika-kutató intézet igazgatója interjút adott az ABC-nek, az Egyesült Államok — és a földkerekség — egyik legnagyobb televíziós állomásának. Maga a tény éppúgy nemzet­közi figyelmet érdemel, mint az interjú nem akármilyen előzménye. A szovjet akadémikus ugyanis ezt az interjút már régebben megígérte aj amerikai televíziós konszernnek és nem rajta múlt, hogy arra nem korábban került sor: az Egyesült Államok ható­ságai ugyanis példátlanul ellenséges gesztusként egyszerűen meg­tagadták vízuma meghosszabbítását. Arbatov akkor természetesen hazautazott, az amerikai kormányzat pedig ott folytatta barátság­talan, sőt kihívó lépéseinek riasztó sorozatát a Szovjetunió irá­nyába — ahol abba sem hagyta. Amióta a professzor hazautazott, Reagan — egyebek között — meghozta hírhedt neutrondöntését, és van valami jelképesen szomorú abban is, amit az Egyesült Ál­lamok elnöke éppen az Arbatov-interjú napján tett. Miközben Nyugat-Európától Japánig a világ hangos a keserű tiltakozások­tól, miközben az éteren és az óceánon át szálltak a túlpart felé Arbatov józanságra intő szavai, az amerikai elnök meglehetősen szokatlan módon, de annál látványosabban, megszakította kali­forniai szabadságát, hogy „sürgős fegyverkezési kérdésekről" tár­gyaljon Haig tábornok-külügyminiszterrel és más tanácsadóival. Mindez újabb adalék ahhoz a régi igazsághoz, hogy a dolgo­kat sokféleképpen lehet megközelíteni, például konstruktív, vagy éppen a szakadékot szélesítő szándékkal. Arbatov vizum-meghosz- szabbításának megtagadása ez utóbbi jegyében született: min­den vonatkozásban sértő volt. Az akadémikus, hazája alapállár sának megfelelően, mégis úgy döntött, hogy igent mond az ABC megismételt kérésére, mert hisz abban, hogy ma minden józan szóra szükség van. Az interjú fő témája az volt, milyen kilátásai vannak a tör­téntek után a szovjet—amerikai párbeszédnek. A neutronfegyver- döntés, a .katonai költségvetés ugrásszerű növelése és az új fegy­verkezési programok támogatása negatív hatással volt a két or- , szag viszonyára. Rendkívül negatív jelenség, hogy az amerikai kormány az erőszak csaknem feltétel nélküli alkalmazásának hí­veként mutatkozott be. Arbatov tehát okkal bizonyult borúlátónak, de hangsúlyozta: ,a dialógusra szükség van, létrejöttéhez viszont kölcsönösség kell; az, hogy az asztal túlfelén is üljön valaki, aki tárgyalni, sőt, megegyezni kíván. Az ABC televíziónak adott interjú mondandójában, szellemé­ben — és ez nem játék a szavakkal — valóban a párbeszéd ABC-je volt. HARMAT ENDRE OPEC Marakodás a sarokban Jamani aláírja a genfi megállapodást Május vége, az OPEC leg-' utóbbi miniszteri értekezlete óta komoly változások mennek végbe a nemzetközi olajpiacon. A Kőolajexportáló Országok Szervezetének döntése a feke­te arany árának befagyasztá­sáról 1981. végéig pillanatnyi­lag egyértelműen a fogyasztók pozícióit javítja: hét esztendő óta először ingott meg az olaj­termelők önbizalma. Mi is történt a genfi érte­kezleten? A tőkés világ olaj- szükségletének 80 százalékát fedező termelői kartell az 1973 —74-es árrobbanás óta először kényszerült árbefagyasztásra. A döntés értelmében az OPEC átlagára az esztendő végéig 36 dollár lesz, a legolcsóbb szaúdi könnyűolaj 32, a legdrá­gább líbiai, algériai és nigériai pedig 41 dollárba kerül hor­dónként. A szervezet 13 tagja közül 10 úgy határozott, hogy június 1-től legalább tíz szá­zalékkal csökkenti termelését. SZAÚDI FÖLÉNY A tényéknél sokkal érdeke­sebbek azok a tendenciák, amelyek évek óta egyre erőtel­jesebben hatnak a két évtize­des múltra visszatekintő tömö­rülésre. Nyilvánvaló, hogy az árbefagyqsztást május végén Genfben Jamani szaúdi olaj­ügyi miniszter kényszerítette a többiekre, akik a termeléscsök­kentéssel csupán szépíteni tud­ták ezt. Az is nyilvánvaló ma már, hogy Szaúd-Arábia súlya meghatározó a szervezetben — nemcsak gazdasági, hanem po­litikai értelemben is. A szaú- diak az OPEC napi termelésé­ből 40 százalékkal részesed­nek, tehát ha kívánják, bár­mikor letörhetik az olajárat. A tőkés olajpiacon jelenleg napi kétmillió hordó fölösleg­gel számolnak a szakemberek, s mindjárt utalnak arra is, hogy ez nagyrészt Szaúd-Ará- biából származik. Ríjad 1980- tól napi 8,5 millióról 10,5 mil­lió hordóra növelte termelését. Eközben az OPEC összterme­lése folyamatosan csökkent: 1980-ban átlagosan napi 27 millió hordó volt, ami a leg­alacsonyabb 1970 óta; 1981 első negyedévében tovább esett — napi 25 millió hordóra, s a most elhatározott termelés- csökkentéssel az esztendő vé­gére körülbelül 23 millió hordó lesz. Túl a pillanatnyi sikeren, a szaúdiak a jövőben is fölényük biztosítására törekszenek. A Genfben kiharcolt megállapo­dást egy, a saját szájuk íze szerinti, hosszú távú OPEC- stratégia kezdetének tekintik. Régi szaúdi törekvés, hogy egy­ségesítsék az olajárakat, hogy a fejlett tőkés országok gazda­sági növekedésével, illetve a tőkés valuták árfolyam-válto­zásaival kapcsolják össze azo­kat, s hogy szorosabb viszonyt alakítsanak ki a Nyugattal és részben az olajban szegény fejlődő országokkal. Ríjad ré­széről e tekintetben már nyil­vánvalóak a politikai célok: Szaúd-Arábia uralkodó kon­zervatív elitje megrettent az iráni változásoktól, mindinkább az Egyesült Államokhoz sod­ródik. Saját belső politikai el­lenzéke leverésében számít az USÁ-ra és Nyugat-Európára is — azért a szerepért, amit az OPEC-bén vállal —, s egyál­talán olajáért — cserében. SZÁRNYASZEGETT „HÉJÁK” Szaúd-Arábiát azonban az különbözteti meg az OPEC más tagállamaitól, hogy óriási, hosszú időre elegendő tartalé­kokkal rendelkezik. A többiek a konjunktúrát szeretnék ki­használni, a magas árakat. A világgazdaság ma még kétség­telen olajra utaltságát szeret­nék a maguk javára kamatoz­tatni, tudván azt, hogy a for­rásaik szerényebbek. Ezért kar­doskodott az áremelés mellett Genfben Líbia, Algéria és Ni­géria, a „héják" csoportja. A kedvezőtlen piaci helyzet miatt ezért határozott el termelés­csökkentést tíz tagország, így tartalékolva olajukat a jobb időkre. A megállapodás betar­tása alól „felmentést" kapott Irak és Irán, amelyeknek egy­mással vívott háborújuk miatt szükségük van a kitermelés fo­kozására. Úgy tűnik azonban, hogy a többiek sem tarthatják magu­kat teljes mértékben a meg­állapodáshoz. A nem OPEC- tagállam Mexikó négy dollá­ros árcsökkentése június ele­jén valóságos lavinát indított el a tőkés olajpiacon. Az ár­emelés hívei, az olajukat ma­gas áron kínáló országok visz- szakozni kényszerülnek. A fo­gyasztók a most kötendő új szállítási szerződésekben ala­csonyabb árat követelnek, s azzal fenyegetőznek, hogy kü­lönben elállnak a megrendelés­től. A jelenlegi piaci túlkínálat mellett az ilyesfajta követelé­seket támasztja alá az is, hogy tavaly a legnagyobb tőkés fo­gyasztók (az USA, a Közös Piac és Japán) nyolc százalék­kal csökkentették a fekete arany felhasználását, s a tő­kés országok tartósnak ígérkező recessziója miatt a fogyasztás­ban az idén további visszaesés várható. MEGTÉVESZTŐ KOMPROMISSZUM Világgazdasági szempontból az a tény, hogy az OPEC az árak befagyasztására, illetve ténylegesen azok csökkentésére kényszerült, stabilizáló ténye­zőnek tűnhet. Azonban csak az első pillantásra. Szaúd-Ará­bia megerősödött pozíciója a szervezetben, s ezzel párhuza­mosan fokozott összefonódása a világ dolgait felelőtlenül ke­zelő új amerikai vezetéssel ar­ra figyelmeztet, hogy a tőkés olajpiacon most zajló, gyöke­reikben még nem teljesen tisz­tázott folyamatok az OPEC át­formálását, jobbratolódását szolgálják. S ha így vizsgál­juk az eseményeket, egyáltalán nem beszélhetünk kedvező, sta-i bilizáló változásról. Az OPEC tagállamai — Szaúd-Anábiát kivéve — sarok­ba szorultak, az 1973—74-es árrobbanás óta először keli szembenézniük egy újfajta, szá­mukra is hátrányos olajsokk következményeivel. Genfben egyéves civódásukat folytatták, s az eredményt azután komp­romisszumnak állították be. Nemzeti kincsük védelméről szaúdi — amerikai — nyomás­ra megfeledkeztek. KOCSI MARGIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents