Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
1981. augusztus IS. NÉPÚJSÁG 5 Ellenőrzött ellenőrzések ? Az ellenőröket általában még akkor sem fogadják hárfaszóval, ha az ellenőrzöttek hite szerint náluk minden a lehető legnagyobb rendben van. Mert még a legjobb igyekezet, fegyelmezetten végzett munka ellenére is kiderülhetnek apróbb figyelmetlenségek, tévedések, jó szándékú balfogások. De nem az alapjában érthető ellenőrzés-szorongás az oka annak, hogy sokan kifogásolják a gyakori, olykor egymást fedő ellenőrzéseket. A panaszt főként a termelőszövetkezeti vezetőktől hallani, de jó néhány üzem irányítói is kifakadtak már különböző fórumokon: oly gyakori és sokféle az ellenőrzés, hogy az már saját munkájuk rovására megy ... Az ember akaratlanul is él a gyanúperrel: talán vaj van az illetők fején, nem egészen úszta a kezük, vagy nem mindent tettek pontosan az adminisztráció vasszabályai szerint. Ám a legtöbb esetben szó sincs erről, a revizorok, alapos munkájuk végeztével többnyire elégedetten távoznak, legfeljebb néhány apró, inkább hanyagságból, felületességből fakadó szabálytalanság miatt kell szólniuk. Tehát a vezetők és a közvetlenül érintett munkatársak nem a rossz lelkiismeretük miatt sokallják az ellenőrzéseket — hanem valóban azért, mert értékes, hasznosabbra fordítható idő veszik el ezek miatt. Most, amikor mindenkinek minden percére, teljes figyelmére szükség van, különösen felborzolja a kedélyeket a feleslegesnek, elhalaszthatónak, lerövidíthetőnek vagy összevonhatónak tartott ellenőrzés. Olyannyira szóbeszéd tárgya ez, hogy például egyik dunántúli megyei pártbizottság ülésén is felvetődött a téma, több hozzászóló is foglalkozott az ellenőrzés-invázióval. Az egyik vállalat igazgatója tételesen is felsorolta, hogy ez idáig hányféle ellenőrzésük volt — pedig éppen, hogy csak túl vagyunk az év első felén. Megtörtént: egy ellenőrzési szándékát bejelentő szervet megkértek, hogy lehetőleg tegyék későbbi időpontra a vizsgálódást, mert szeretnék egy kicsit kifújni magukat, vagyis teljes erőbedobással dolgozni az előriő és a következő ellenőrzés között... Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy dobjuk a lovak közé a gyeplőt, mindenki csináljon azt, amit akar, higgye, hogy a feltétlen bizalommal úgysem él vissza senki... Nem, az ellenőrzésekre szükség van, a hibák feltárása segíti a munkát, és az is igaz, hogy ha rendszeresen a körmére néznek valakinek — s itt nemcsak személyekről van szó — kisebb a veszélye annak, hogy jelentős kárt okozó tévedéseket, esetleg visszaélést követ el. Azt is be kell látni, hogy az ellenőrök nem valamiféle beteges kíváncsiságtól hajtva görnyednek a könyvek és főkönyvek fölé, néznek szét a műhelyekben, termelőszövetkezeti majorokban, lapozgatnak a dossziékban. Nekik az a munkájuk, s ha mindenkitől többet, jobbat várunk, mint eddig, akkor egészen természetes, hogy ők is tökéletesebben kívánják elvégezni feladataikat. Hallani olyan véleményt, hogy tán egy kicsit sokan vannak, s létük fontosságát bizonyítandó jutnak el a kelleténél többször is egy-egy üzembe, intézménybe. Mások szerint sok az átfedés az ellenőrzésekben; olykor — kevesebbet zavarva — többre mennének, ha egyről-másról megkérdeznék a kollégák véleményét, akik korábban már alaposan megvizsgáltak egy-egy kérdést. Egymás munkájára jobban támaszkodva, tapasztalataikat kicserélve, a munkát valamiképpen jobban összehangolva bizonyára csökkenteni lehetne az ellenőrzések számát anélkül, hogy ez a joggal megkívánt fegyelem lazulásához vezetne. KÓNYA JÓZSEF Nemcsak épít - tervez is A gépiparban a gyártmány- és gyártástervezés, majd a megvalósítás többnyire egy kézben van: ugyanazon vállalaton belül működik a fejlesztő és a technológiai részleg. Ha egy alapvetően új terméket terveznek, a technológusok menet közben foglalkozhatnak az ehhez szükséges gyártási eljárás fejlesztésén. Ha e kétféle tevékenység nincs összhangban — tehát későn és akadozva indul a termelés —, akkor a vállalat elsősorban magát okolhatja. Nem ez a gyakorlat az építőiparban, ahoi a termék két különböző vállalat, a tervező és a kivitelező produktuma, de a dolgok menetébe még az építtető és a beruházó is beleszól. E több szereplős játékban mindig lehet kire mutogatni — s a végeredmény: kellően elhúzódik az építési folyamat. A felesleges láncszemek kiiktatására született döntés módosítja a tervező és a kivitelező vállalatok közötti munkamegosztást. Eszerint két lépcsőben, de legkésőbb 1983 végéig a kivitelezőknek maguknak kell elkészíteniük épületeik megvalósítási terveit. A változás tartalmának ismertetése előtt azonban kanyarodjunk vissza az eddigi gyakorlathoz. A tervező mindig épületben gondolkodott. A beruházó megbízásából előbb a programszintű előtervet, majd a műszaki tervet készítette el. Igaz, hogy ennek alapján meg lehetett építeni a házat, de magát az iparosított építést nem tervezte meg senki. Ráadásul az elkészült dokumentációt nemegyszer kifogásolta a kivitelező, olyannyira, hogy újra lehetett kezdeni a tervezést. A bűvös szó: iparosított építés. Ez egyben rendszerelvűséget is jelent, vagyis olyan katalógusba foglalt komponensek, alrendszerek összességét, amelyek ipari módszerrel sorozatban készülnek, belőlük mégis gazdag variációval állíthatók össze az épületek. (Ez ideig hazánkban egy ilyen komplett rendszer van; iskolák, óvodák építésére — a neve: CLASP. A mai házgyárak zárt rendszernek mondhatók, ahol a típuslakás az alapegység, tehát sok elemből, kevés variáns állítható össze.) Az új munkamegosztás: a kivitelezőé lesz a gyártmánytervezés (a rendszer megalkotása, továbbfejlesztése) és a gyártástervezés (az építő komponensek technologizálása) is. A tervező vállalat megrendelési tervet készít: „X kivitelező rendszerével, ilyen épületet kérek”. A kiviteli dokumentáció és az építés folyamatát megszabó úgynevezett organizációs terv már a kivitelezőnél készül. Ezek után nincs más hátra, minthogy a kész elemekből összeszereljék az épületet. Most már leírhatom azt is, hogy mit fed a munkamegosztás változásának, említett két lépcsője: 1981. december 31-ig az organizációs tervezést kell átvennie a kivitelezőnek a tervezőtől, míg 1983 végéig a teljes megvalósítási terv készítését. Végül ejtsünk szót két további kívánalomról. A racionálisabb építési folyamatot át kell hatnia a vállalkozási szellemnek. Miután a munka zöme a kivitelezőnél összpontosul, vállalkozásra lehetősége is nagyobb, mint korábban volt. A tervező vállalat pedig a maga építész szemléletével talán jobban érvényesítheti a funkcionális és az esztétikai elveket. Ez lenne a másik kívánalom. A kettő összefügg, mert ha a főszereplővé előlépett kivitelező továbbra is a maga szűk építéscentrikus érdekeit védi, akkor nem születnek jobb és szebb épületek. ’ NÉMETH K. GÉZA Fényszedés A magyar nyomdaipar felszerelése ma már nem alkalmas arra, hogy az egyre növekvő igényeket kielégítse. Ez a felismerés olyan intézkedéseket eredményezett, hogy nyugodtan beszélhetünk a nyomdászat forradalmi megújhodásáról. A Szekszárdi Nyomdában is megkezdődött, mintegy hat és fél millió forintos beruházással, az új, a korszerű technika, a fényszedés bevezetése. Egyelőre két olyan gépet vásároltak, a tartozékokkal együtt, amelyek nemcsak a betűszedést teszik könnyebbé, gyorsabbá, szebbé, hanem az egészségre ártalmas ólom kiküszöbölését is lehetővé teszik. Ezek az ultramodefn szerkezetek nagyobb teljesítményre képesek, mint a régi szedőgépek, a szedés és a nyomás között több munkafázist kiküszöbölnek, ezzel meggyorsítják az utat a betűszedéstől a termék nyomásáig, sokkal szebb betűképet ad, mint a régi technika, s az sem közömbös, hogy a szedés tárolása egy szekrényben megoldható, újrafelhasználása pedig szinte végtelen. A felszerelést szállító cégnél ketten kaptak képzést a gépek kezelésére, Schubert Péter és ifj. Vadász József, további fényszedők betanítását megkezdték. Az általános alkalmazásra a hatodik ötéves terv végére kerül sor, s várhatóan a tervciklus végén már a Tolna megyei Népújságot is ezzel a technikával szedik. BAKÓ JENŐ képriportja Ifj. Vadász József az „ADS 3210" típusú fényszedő gépnél. Ebből a gépből egyelőre ez a példány az egyetlen az országban. Néhány adat róla: nyolcféle betű, 128 jel szedésére alkalmas, 33 nyelven elválaszt szavakat. LINIE IKUHKCHT / SENKRECHT 1-art mim mm k TEIL 1 i U tt.M m.» / ».» ii 7 4 V 1#.» * HM* ' 45.» a 5 4 u 1#.» * m.m / 135.5# L 7 4 u 35.» m.» / 55.» íz 3 4 $ 1#.» / ».» - 135.» L 7 4 s 35.» / ».» - 135.» 12 5 4 s 1*5.» / ».» - 135.» 12 5 4 ■ s ro.» / ».» - 135.» II T 4 s 45.» / 55.» - 135.» 12 3 4 , i t».s# s 115.» / 55.» • 135.» 12 3 4 1 $ H5.» / 55.» - 135.» 12 3 4 s M5.M / 55.» - 135.» 12 3 4 * 1 TEIL i * » *.» 5.» / #.» l 1 4 s 4.» / #.» - 5.» L 1 4 s 4.» / ft.» - 5.» L 1 4 I f J .. 1 lUCttNK UM1IM-KTKII» / Mint a televízió... Az „ADS 3210" képernyője. „Diatest Vario” fényszedőgép, bemutatja Valkay Lajosné. Folyamatos szövegszedésre is alkalmas, minden, a Szekszárdi Nyomdában előállított termék szedésére használható. A jeleket mágnesszalagra viszi, a szedés a magnókazettához hasonló és olyan méretű kazettákban tárolható. „Floppy-disc". Ez a hanglemeznél is kisebb mágneses korong 150 ezer jelet képes tárolni. Negyvenezer jel egy kazettán „Diatype” kézi fényszedő. Bár másra is alkalmas — 4 ponttól 36 pontig lehet növelni a betűnagyságot —, általában címek szedésére használják.
