Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

1981. augusztus 15.

ÍvÉPÜJSÁG 3

Máyer Ágota a sár pilisi könyvtárban

Helyhiánnyal küszködnek Bátaszéken, de a fénykép tanúsága szerint is leginkább csak a könyvek nem férnek el.

Olvasóra várva

Könyvtárak a szekszárdi járásban

Kell a jó - s több - olvasó

Aki azt hiszi, hogy az olvasáshoz csupán két dolog szükséges — amelyek közül az egyik a jó könyv, a másik a jó olvasó —, az téved. A könyvnek ugyanis t a I á I k o z - n i a kell az olvasóval, s ehhez be kell menni a könyvesboltba, vagy el kell kérni valakitől az ő kötetét. A találkozásnak nagyon egyszerű módja az, hogy beiratkozunk a könyvtárba, s ha már beiratkoztunk, rendszeresen kölcsön is veszünk könyveket és ha ez már rendszeres, el is olvassuk a választott műveket.

Ámbátor ez sem olyan egyszerű. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1980-ban a szekszárdi járás községeiben 100 lakosból átlagosan mindössze 15,5 iratkozott be valamelyik tanácsi könyvtárba, ami az életben elképzelhetetlen ugyan, de a statisztika még a könyvtárügyben sem ismer lehetetlent.

*

S ha már a statisztikánál tartunk, pillantsunk bele a megyei tanács művelődésügyi osztályának az év elején kiadott szakfelügyeleti jelentésébe, annak azon részébe, amely a szekszárdi járás könyvtáraival foglalkozik. Mint kiderül belőle, az immár hármas kapcsolat (könyv—könyvtár—olvasó) korántsem elegendő, mert szükség van tárgyi és személyi feltételekre. Az előbbiekhez tartozik a könyvtárak alapterülete is, amely az irányelveknél és az országos átlagnál kisebb, Nem kevéssel, hiszen a norma szerint 3 ezer 47 négyzetméter helyett csupán 1437-tel rendelkeznek e közművelődési intézmények, s ez az ideálisnak csupán 47 százaléka. Kétségtelen, hogy a kis alapterületű könyvtárakban nagy gondot jelent

az új könyvek elhelyezése, a kiscsoportos foglalkozások megtartása, azonban a járásban dolgozó főhivatású és tiszteletdíjas könyvtárosok (személyi feltételek) munkájának eredményessége nemcsak ezen múlik.

*

A szekszárdi járás 25 községi könyvtárában összesen 180 000 kötet található. Az adat nem a legfrissebb, hiszen napról napra újabb köteteket vásárolnak, miközben folyik a selejtezés is. Például Sárpilisen az idén 8 ezer forintot adott a tanács könyvbeszerzésre. Ezt Máyer Ágotától tudom, aki nyugdíjas pedagógus, s heti 3x2 órán át kölcsönöz — no meg hagyományosan vasárnaponként is egy keveset — a meglehetősén pici, de lehetőség szerint hangulatos helyiségében.

A „pici” szót itt az a 36 négyzetméteres alapterület indokolja, amelyen — ha hinni lehet a számoknak — 4 ezer 14 kötet sorakozik polcokra rakva, rendben, de nem eltakarva a fal magasabb részein és a mennyezeten látható vastag repedéseket.

— Az olvasók száma most 116 — tájékoztatott a könyvtárosnő —, de az őszi mezőgazdasági munkák befejeztével 200-ra is nő majd ez a szám.

(Csak emlékeztetőül: a 100 lakosra jutó 15,5-es olvasói átlagot nem a nyári adatok alapján számítják.)

Iskola már nincs Sárpilisen, de Máyer Ágota büszkén újságolja: a Decsre járó tanulók 90 százaléka olvasója a sárpilisi könyvtárnak.

*

Hát igen, a gyerekek! Könyvtárosok a megmondhatói, milyen hálás feladat velük foglalkozni, optimistán — néha utópisztikusán — remélve: évek múltán felnőttként is eljönnek majd. Nagyon szeretnék ezt Tengelicen is, ahol 3260 lakosból 440 a beiratkozott olvasó, s ezek több mint fele — 237 — tizennégy év alatti tanuló ...

Tengelicen egyébként a községi és az iskolai könyvtárat összevonták — szervezetileg. A gyakorlati integráció megvalósítására e téren, pontosabban a 16 ezer 864 kötetnek a jelenleginél jobb elhelyezésére csak ezután kerül sor.

*

Egyetlen osztás elvégzése után megtudhatjuk: Tengelicen mintegy 5,2 könyvtári kötet jut egy lakosra átlagosan, ami a többi településhez képest igen kedvező. De voltaképpen menynyi könyvre lenne szükség ahhoz, hogy ma a szekszárdi járás valamennyi községében mindenki megtalálja a neki tetszőt? Ezer, tízezer, százezer kötet kell-e településenként ahhoz, hogy az, aki egyáltalán beiratkozik a könyvtárba, kikölcsönözzön évente 21,4 könyvet — átlagosan?! Természetesen nagy szükség van a legtöbb helyen jól alkalmazott, tudatos könyvállomány-növelésre, de ez aligha változtat azon a tényen, hogy 1980-ban például Harc 677 lakosából a 71 (!) beiratkozott olvasó átlagosan 14,9 kötetet kölcsönzött, vagy a 766 felsőnánai közül mindössze 122 csupán 5,3-at. A választási lehetőség Harcon 3 ezer 48, Felsőnánán 3 ezer 843 volt. És ha 1 millió lett volna?! *

Bátaszéken Szalai János és Andrási Éva könyvtáros arról tájékoztatott többek között, hogy 300 felnőtt, s ugyanenynyi gyermek korú olvasójuk van jelenleg. Az év végére a három fiókkönyvtárral együtt ezek a számok összesen 1100-ra nőnek. (így jön ki egy 15 százalék körüli olvasói átlag.)

— Hányán élnek itt?

— 7136-an, a legutóbbi nép- számlálás szerint.

Nem vagyok könyvtáros, aki szakképzettségénél, s gyakorlatánál fogva jól meg tudná mondani, határozni a tennivalókat, a több, sokkal több olvasó megnyeréséért. Ennek ellenére bizton állítom: elsősorban nem az alapterületen, nem a könyvállományon, s még csak nem is a könyvtárosok „személyi feltételein” múlik a dolog. Másféle személyi feltételeket is alaposan meg kellene vizsgálni a könyv—könyvtár —olvasó kapcsolatban, illetve az utóbbi hiányában.

A Tolnai Könyvtárosban olvastam legutóbb:

„Javuló tendenciát mutat az eddig legtöbb gonddal küszködő szekszárdi járás könyvtári munkája. A tartalmi munka színvonalának emelkedése és 280 új olvasó köszönhető annak, hogy a személyi gondok nagyrészt megoldódtak községeinkben. Elértük azt, hogy a legkritikusabb helyeken is 10 százalék fölé emelkedett az olvasóarány.”

Másképpen nézve ugyanez: a szekszárdi járás községeinek mintegy 45 ezer lakosa közül immár 280-nal kevesebb a nem könyvtári tag. Azonban 37 ezer 776 lakos továbbra sem beiratkozott olvasója a könyvtáraknak.

S így — ugye — tényleg egészen más a kép.

VITASZEK ZOLTÁN Fotó: KAPFINGER ANDRÁS

Fogyasztó - kereskedelem - ipar

Vásárlási szokásaink - ma és kolnap

Beszélgetés Berényi Józseffel, a Belkereskedelmi Kutató Intézet igazgatójával

.Mindnyájon fogyasztók vagyunk és valamennyiünknek vannak kialakult vásárlási-fogyasztási szokásaink. Többnyire magunk sem vesszük észre, amint ezek a szokások az idők folyamán alakulnak, változnak, módosulnak. Hogyan zajlik le ez társadalmi méretekben, s ennek milyen hatása tapásztaIható - erről beszélgettünk dr. Berényi Józseffel, a Belkereskedelmi Kutató Intézet igazgatójával.

— Milyennek látják a lakosság fogyasztási szokásait ma, és hogyan igyekeznek azokat befolyásolni?

— Igen lassan változik a fogyasztói magatartás, s ennek egy sor szubjektív oka van. Ezek az okok azonban olyan erős gyökérnek, :hogy még drasztikus eszközökkel sem szüntethetők meg, pedig nagyon is a köz érdeke, hogy változzanak a vásárlói szokások. Szomorú példa erre a hazai alkoholfogyasztás, amelyet a szeszes italok árának többszöri emelésével és adminisztratív intézkedésekkel is próbáltak csökkenteni. Ennek ellenére a múlt évben oz egy főre számított szeszesital-fogyasztás tiszta szeszre átszámolva megközelítette a 12 litert, s tízszer többet költ ma hazánk lakossága alkoholra, mint kenyérre és többet, mint ruházkodásra.

— Hogyan változhat ez a jövőben?- Éppen az elmondottak bizonyítják, hogy e téren aligha lehet pontos előrejelzést adni. Ami viszont általában a fogyasztói magatartás változásait illeti, intézetünk foglalkozik közép- és hosszú távú fogyasztói és áruforgalmi prognózisokkal is. Ezek alapját képezik a belkereskedelmi ágazat terveinek és az Országos Tervhivatal égisze alatti távlati tervezésnek. Itt a jövedelem alakulását kell alapvetően figyelembe venni, hiszen ez meghatározóan hat a fogyasztás nagyságára és szerkezetére.

— Milyen különbségek' jellemzők ma a felmérések szerint a lakosság egyes rétegeinek fogyasztási szokásaira?

— Legjellemzőbb talán az, hogy a társadalom rétegeinek fogyasztása egyre kiegyenlítettebb. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs teendő e téren. Elsősorban a legalacsonyabb jövedelmű rétegek fogyasztása marad el az átlagtól. Ugyancsak csökkennek a különbségek o városi és a falusi lakosság fogyasztási magatartása között, ami természetes következménye többek között a falvak infrastrukturális fejlődésének. Bizonyos fogyasztási szokások viszont a mezőgazdaságban dolgozóknál megmaradtak és szinte biztos, hogy hosszú távon is maradnak. Itt elsősorban a háztáji gazdaságokban, házikertekben termesztett zöldség- és gyümölcsfélékre, valamint az állattenyésztésre gondolok, amik fedezik a család élelmiszer-szükségletének java részét.

— Ha már az élelmiszernél tartunk: e téren milyen javaslataik, előrejelzéseik vannak a nem mezőgazda- sági lakosság számára?

— Igyekszünk segíteni abban, hogy a lakosság élelmiszer-fogyasztását általában az egészséges táplálkozás irányába lehessen terelni. A táplálkozásban növekednie kell a vitaminok és az állati fehérjék szerepének, csökkennie a szénhidrátoknak, vagyis a lisztesáruknak', a cukornak. Némi változás már tapasztalható, de több kellene. Elsősorban a tej- és tejtermék-fogyasztásnak kell növekednie, a húsfogyasztáson belül pedig a baromfi- és halfélék javára kell billennie az arányoknak. Egészében elegendő húst fogyaszt ma a hazai lakosság, a legutóbbi áremelés hatására némileg csökkent a sertés- és marhaihúsfogyasztás. Ami a halat illeti, bizonyára többet is vásárolnának, ha a kereskedelem ki tudná elégíteni az igényeket.

— A kereskedelmet hogyan igyekeznek befolyásolni a változó fogyasztási igények és szokások kielégítése érdekében?

— Élelmiszerféléknél például úgy, hogy ne csak általában szélesedjék a választék, hanem egy-egy 'bolton belül is. Főleg azokból a cikkekből, amelyekből kívánatos növelni a fogyasztást. így például csak akkor van értelme többféle tejtermék forgalomba hozatalának, ha azokat a vásárló a szokott boltjában megkaphatja. Semmi esetre sem áruhiánnyal kell befolyásolni a keresletet; úgy nem lehet a vásárlót valamilyen árucikk megvételére rábírni, hogy nem kap .mást. A kereskedelem a kínálattal nem csábíthat az ésszerűtlen, a pazarló fogyasztásra. Ide tartozik az is, hogy széles árskálával kell dolgozni, a vásárló olcsó árut is vehessen a tápértékben, illetve rendeltetésében, használati értékében megfelelőt. Ilyenek például a mostanában terjedő „fehér cikkek”, ahol csak a csomagolásban van különbség. Hasonló módon kell törekednie a keres- delemenek általában is a költségmegtakarításra. Sajnos, a jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz kellően erre, sem a termelő, sem a kereskedő nem eléggé érdekelt abban, hogy olcsóbb cikkek kerüljenek forgalombo, mert a drágább

cikkek forgalmazásán általában több a haszon, illetve kevesebb munkával juthatnak ugyanany- nyi haszonhoz, mint több olcsó cikk eladásával.

— Mennyire sikerül befolyásolni az ipart a fogyasztási igények kielégítése érdekében?

— Többször is elhangzott már a párt- és kormánynyilatkozatokban, hogy az áruellátás nálunk jó. Ez igaz, mégis inkább a termelők piaca működik nálunk, mint a fogyasztóké. Sok területen az ipar nem termel annyit, amennyit a kereskedelem átvenne. Ha azonban az áruellátást veszélyeztetve látjuk, minden illetékeshez eljuttatjuk jelzéseinket, s ilyenkor miniszteri, sőt kormányintézkedésre is sor kerül. Tény, hogy sok gond van a minőséggel, de a minőséggel arányos árakkal is. A népgazdaság és a fogyasztó érdeke egyaránt az, hogy a drága fogyasztási cikk tartós legyen, s ha nem az, a pazarlás a népgazdaság érdekeit sérti. Például: a fogyasztó számára pénzkidobás, a népgazdaságnak anyag- és munkaerő-pazarlás az, ha egy fürdőszobai bojler két évi használat után kilyukad. Hasonló a helyzet a rossz minősége miatt korán „elhasználódott” cipőkkel és már iparcikkekkel is.

— Milyen hatással van ez a lakosság fogyasztására?

— Igen erősen eltorzítja, hiszen az ilyen cikkből többet, illetve gyakrabban kell vennie a fogyasztónak, mint amennyire valójában szüksége volna. Hasonló kihatása van az alkatrészek és apró cikkek hiányának. Ha egy-egy kis alkatrészt, lakásfelszerelési cikket, gépkocsihoz való apróságot magában

nem lehet kapni, csak komplett szerelvényt — például vízcsapra rózsát csak csapteleppel együtt —, az súlyos pazarlás. Mi az ilyesmit mindenfelé jelezzük, de sajnos, ennek a helyzetnek megváltoztatásához is az érdekeltségi rendszeren kellene finomítani.

— Hogyan alakulnak a fogyasztási szokások az egyes cikk-kategóriákban?

— A ruházati cikkek vásárlásában évek óta stagnálás mutatkozott, az idén viszont jelentős az emelkedés. Az okokat most kutatjuk, feltehető, hogy összefüggnek az idegenforgalommal. Az egyéb iparcikkek és kultufalis cikkek forgalma dinamikusan fejlődik, az össz- fogyasztáson belüli részarányuk fokozatosan nő. Vonatkozik ez a könyvekre, hanglemezekre, színház- és hangversenyjegyekre is. Sajnálatos viszont, hogy az elemi kulturáltság szintjét bizonyos fokig jelző cikkek fogyasztása rendkívül alacsony. Szemléletes példa erre, hogy egy lakos átlagosan számítva 3,6 tubus fogpasztát vásárol egy évben. Más hasonló fejlettségű országok átlagos fogyasztása ebből a cikkből évente 12—15 tubus.

— Végül: mit mutatnak az előrejelzések?

— A hatodik ötéves tervben szerepel, hogy a hazai fogyasztásnak a korábbinál lassabban kell növekednie. Az emberek igyekeznek fenntartani eddigi fogyasztási színvonalukat, s erre meg is vannak a lehetőségek. Ami pedig az irányt illeti: az elmondottak szerint igyekszünk befolyásolni a továbbiak során is a fogyasztási szokások alakulását, a választékkal, a jó minőségű áruval és az árakkal.

VÁRKONYI ENDRE