Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-15 / 191. szám
u Képújság 1981. augusztus 15. Tudósítóink írják fi falusi öregekről „Nem hagyom el magam” Dédnagymama a lakodalomban — Jöjjön csak nyugodtan! Nem emberevő! — bíztat engem Szachsz (Szoksz) néni, ahogy megtorpantam a. kapuban a felém rohanó kutya miatt. — A bolondos! Így örül, ha valaki jön! Pedig sokat pörle- kedek vele, mert mindig követ, bárhová is megyek. De azért jó, hogy van! — zsörtölődik. — Most fejezte be a vasárnapi ebédet. Mi jót főzött? — Egy csibét vágtam. Már tegnap kezdtem a főzőcskét, és csak ma fejeztem be... nem vagyok valami jó!... — Látom, kicsit féloldalason megy... — Leestem a székről! A kismacskák játék közben letépték a függönyt! Ezt akartam megigazítani. .. zsupsz!... Neki a mosdónak!! Megütöttem a- bal oldalamat, meg a hátamat. — Nagy tisztaság van a lakásban, és kellemes illat. — Igyekszem elűzni az unalmat! Egyedül vagyok, nem is nagyon piszkolok, de naponta söprögetek és törölgetem öreg bútoraimat. Nem hagyom el magam, nem szabad elhagynom magamat... A már meg- aszalódott almának és körtének van ilyen kellemes illata. Télen, ebéd után, gyümölcsként fogyasztom, de kompótot is főzök belőle. Valami fölségesen finom... — Szép a kert, gyönyörűek a paprikák. — Itt is találok elfoglaltságot. Megtermelek mindent, ami a konyhámba szükséges. Van itt krumpli, paprika, zöldbab fejtőbab... — És sok-sok virág — egészítem ki a felsorolást. A hátsó udvarban tyúkok Egyedül röppennek szerte, megijedtek egy károgó varjútól. — Ellátnak tojással, hússal, bár időnként a hentestől veszek. .. Mit mondjak magamról? Nyolcvanhárom éves vagyok. Egyedül élek. Közeli rokonaim nincsenek Magyarországon. De a nagyon jó szomszédok, Kovács Zsiga bácsiék, mindenben segítenek... még a hó eltakarításában is! — A férjem 58-ban, az anyósom 70-ben hagyott itt, közben fekvő betegként négy esztendeig ápoltam. Örömmel vállaltam, mert mégis ketten voltunk, tudtam kihez szólni... A nyugdíjamért sokáig kellett dolgoznom. Nem sok, de jól beosztom és elég. Itt születtem Kistormáson, itt éltem le eddigi életem, és csendesen, észrevétlen elszállt felettem az idő... Irta és fényképezte: KONRAD LÁSZLÓ ■Rokonok, ismerősök, jóbarátok foglalnak helyet a szíves invitálásra a terített asztaloknál, a tágas lakodalmi sátor alatt. A népes vendégsereg közt, egyik unokája kíséretében - ki éppen örömapa — megjelenik a dédimama, hogy részt vegyen dédunokája lakodalmán. Özvegy Nagy Dezsőné, Rozi néni' 1886-ban született Ma- gya rkeszin. Most töltötte be 95. életévét. Fiai, Nagy György már szintén dédnagypapa, 74 éves. A lakodalmi forgatagban beszélgettem Rozi nénivel, a község legidősebb asszonyával. — Édesapám cseléd volt az Eszterházi-uradalomban, itt a majorban. Tizenketten voltunk testvérek. Iskolába is jártam, hogy hány osztályt, nem tudom, írni, olvasni tudok, csak már nem jól látok. Igaz, orvosnál még nem voltam. Tizenhat éves káromban mentem férjhez. Nán- dor-pusztára kerültem az urammal, aki szintén cseléd volt. — Mindjárt kaptak lakást? — Kaptunk, de még milyent! Négy családnak volt egy közös konyhája és két csalódnák egy szobája. Aztán jöttek a gyerekek, minden évben egy, öt év alatt öt: két fiú, három lány. Tizenhármán voltunk egy szobában, mert a másik család is népes volt. Aztán jött az első világháború, a férjemet elvitték katonának. Ott maradtam öt gyerekkel. 1915-ben hozták a szomorú hírt, az uram hősi halált halt a fronton. Képzelje el... hatodmagammaj férj, apa nélkül! — Később nem gondolt a férjhez menésre? Hisz még csak 29 éves volt. — Ugyan ki vett volna el öt gyerekkel? Amilyen meg akadt volna, ott az egyik nyomorúságot szaporítottuk volna- egy másikkal. Nem ijedtem meg az élettől, elszegődtem Rebec- pusztára a szakácsnő mellé. Aztán később én lettem a szakács. Húsz évig ott szolgáltam. Ez mellett jártam fejni, míg a kezeim bírták. A fejésért a fizetésemen -kívül még fél kom- menciót kaptam. Ez egy mázsa búzát jelentett évente. Aztán kaptam még fél hold kukoricaföldet, amit kézzel kapáltam meg. A gyermekeimet nem volt kire hogynom, így hát vittem magammal őket. A kisebbet a hátamra vettem, a nagyobbacskák meg mellettem jöttek. Ök Rebec-pusztán házasodtak meg, illetve mentek férjhez. A felszabadulás után házhelyet és földet kaptam Magyarkeszin. Nekem saját házam soha nem volt. A lányoméfcnál laktam. — Úgy tudom, tagja a termelőszövetkezetnek. — Igen. 1959. március 1-én alapító tagként beléptem a magyarkeszi Petőfi Termelőszövetkezetbe. Akkor voltam 73 éves. A járadékom mellé a termelőszövetkezettől háztájit kapok. — Az ükunokája lakodalmába is elmegy? — Ha megérem. — Tiszta szívből kívánom Rozi néninek, hogy ott legyen. MINARIK LAJOS Harangszó után érkeztem az iregszemcsei öregek napközi otthonába meglátogatni azokat az idős embereket, akik valamilyen családi, vagy egyéb szociális ok miatt, nem p saját otthonukban ebédelnek az övéik kőzett. A régi dzsungelos udvqr helyett szép, virágos, füves pánkot találtam, modern erdei fapadokkal. — Csodálkozik? Bár ez egy autóspihenő kivitelezéséből átvett ötlet, de azért hasznos és jó. Nemde? — fogadott mosolyogva fíab Józsefné, vezető gondozó. — Az ebéd elfogyasztása után mindig probléma volt, hogy hová üljenek az idős emberek, hol legyen a délutáni játék. Télen a kályha meNett, de ilyen melegben? Addig mentem, kopogtattam több helyen is, míg végül a KPM Közúti Igazgatóság tamási kirendeltségén Nagy Sándor főmérnök megígérte, hogy segít a gondunkon. Egy nap alatt a főmérnök és a KPM szocialista brigádja — pedig nincs is itt hozzátartozójuk — felállítottak négy erdei fapadot öregjeinknek. Azóta szinte minden délután, ha az idő megengedi, itt hűsölünk, tár- sasozunk, beszélgetünk. MindAz otthon jelenleg húsz férőhelyes, s a gondozottak napi kétszeri étkeztetésben részesülnek. Reggeltől délután 4 óráig két gondozónő foglalkozik a község idős embereivel. Többször szerveznek film- és TIT-előadásokat. A könyvismertetés, felolvasás, a kertészkedés rendszeres foglalatoskodás. Alkalmanként bőrhulladékból bőrtárgyakat készítenek, varrnak. Kép és szöveg: TACSIK ATTILA Az átlagéletkor hetvenöt év Örültünk a segítségnek — mondja Rab Józsefné annyian igen örülünk az önzetlen segítségnek, és nagyon- nagyon köszönjük. Délutáni szieszta — az „erdei fapadon” Augusztus 16-tól 31-ig Tamási járási népművészeti és nemzetiségi napok Augusztus 16-án, vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepélyes keretek között nyitják meg Tamásiban, a Gőgös Ignác művelődési központban a tamási járási népművészeti és nemzetiségi napokat. Az eseménysorozat keretében gazdag program várja az érdeklődőket mind a környező településeken, ahol különféle kiállítások lesznek, s számos műsoros rendezvényre kerül sor. A Gőgös .Ignác művelődési központban augusztus 16-án délelőtt négy kiállítás, bemutató nyílik: láthatjuk majd a járás népviseleteit, valamint a Tolna megye népművészetét reprezentáló gyűjteményeket. Orsós Teréz naiv festő munkáit, s Tamási múltját képekben. A tamási galériában Kövesdi Mihály naiv festő és Horváth Imre fafaragó kiállítását rendezik meg, a könyvtárban pedig könyvbemutatót tartanak a na iv művészetről. Ugyanitt Gyárfás Mátyás fafaragó és Bősze György naiv festő kiállítása nyílik. Tamásiban ezenkívül játszóház is lesz augusztus 16-án: itt gyékényszövéssel és -fonással, gyöngyfűzéssel és gyermekjáték-készítéssel ismerkedhetnek az érdeklődők. Több kiállítás nyílik augusztus 16-án a járás más településein is, így például Simontor- nyán Vankóné Dudás Juli alkotásaiból. Gyönkön sváb hely- történeti bemutatót tartanak, Pincehelyen régi mezőgazdasági eszközöket mutatnak be, a szakályi művelődési házban a kender megmunkálását és kézi feldolgozását, Hőgyészen a gyapjú feldolgozását ismertetik bemutatón, Ozorán pedig fotóanyag dokumentálja majd a Kapos—Koppány mente néprajzát. Az eseménysorozat kereté-. ben augusztus 21-én este közös műsort ad Tamásiban a vinkovci népi együttes és egy burgenlandi fúvószenekar, 22- én népművészeti vásár lesz a lóversenypályán, s ezen a napon délelőtt 9 órától kerül sor a hagyományőrző , együttesek felvonulására és bemutatójára, amelyre csaknem 20 járási, hazai, illetve külföldi csoportot várnak. A vendégegyüttesek közül a népművészeti és nemzetiségi napok keretében több fellép Nagykónyiban, Pincehelyen és Gyönkön is. és Cenci néni Leipold János, kedves olvasónk, felháborodottan jött be a szerkesztőségbe. Felháborodásában osztozunk. Azt kifogásolta, hogy a város legnagyobb író-fia, Babits Mihály emlékének őrzése az erre egyik nagyon hivatott helyen legalábbis kétes értékű. „A halálfiai”-ban szereplő Cénci néni keresztjéről van szó. A maga idején a szekszárdi városatyák felháborodtak a regényen, most a helyszínen háborodhatnának fel, melyet csak azért tudtunk any- nyira-aimennyire lefényképezni, mert Leipold János - tisztes lokálpatriotizmustól indíttatva - lekaszálta az azt borító gazt. A kereszt körüli földdarabot a tulajdonos, V. iMohay Lajosné muzeológus, évekkel ezelőtt a város rendelkezésére bocsátotta. A város lépcsőt építtetett, pihenőt alakított ki itt és mindezt nagyon jól tette, mert a kilátás pompás. Aztán jöttek ismeretlen tettesek és az 1860- as évekből származó keresztet ledöntötték. A muzeológusok - az utolsó pillanatban — az irodalomtörténeti emlék maradványait Bakó László várdombi kőfaragó és szobrász műhelyébe szállíttatták. Nagyjából három éve, de lehet, hogy két és fél... Azóta a helyzet változatlan. Fényképünk egy nappal Babits halálának 40. évfordulója után, 1981. augusztus 5-én készült. ORDAS IVAN Fotó: Bakó Jenő. Helyszín és kilátás Remekművek új kiadásban Dosztojevszkij művei címmel új sorozatot indított az Európa Könyvkiadó. A sorozat első kötete, a Bűn és bűnhődés a napokban került az üzletekbe. Az eddigi legbővebb magyar Dosz- tojevszkij-kiadás az író nagy regényeit, valamennyi jelentős elbeszélését és kisregényét tartalmazza, s válogatást ad naplóiból és tanulmányaiból. A kiadó 12 kötetre tervezi a sorozatot, amelynek következő része A félkegyelmű lesz. A napokban hagyta el a nyomdát Victor Hugo egyik főműve, a Nyomorultak — immár a 11. kiadásban. Hetedik kiadását érte 'meg Alexander Dumas A három testőr című regénye. A kis herceg szerzőijének, Antoine de Saint Exupérynek a regényeit egybegyűjtő Éjszakai repülés című könyv harmadik kiadásban jutott el az olvasókhoz. A múlt század egyik legnagyobb amerikai írójának, Edgar Allan Poe-nak válogatott műveit is megjelentették. A kiadó terveiben szerepel, hogy újra közreadja Thomas Mann két legtöbbet olvasott írását is; A Buddenbrook házat és a Varázshegyet.
