Tolna Megyei Népújság, 1981. augusztus (31. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
* tfÉPÜJSÁG 1981. augusztus 2. „Debrecenbe kéne menni..Számtalanszor mondjuk el, sokadszor írjuk le, hogy utazni, különböző tájakkal, városokkal, építészeti remekekkel ismerkedni csuda jó dolog. Az sem először kerül papírra, hogy az ilyen jellegű élményszerzés nem csupán külföldön lehetséges, hanem itthon Magyarországon is. Persze, azonnal hozzá kell tenni, hogy igazi élményben csak annak lehet része utazásai során, aki az út előtt gondosan felkészül, s nagyjából tudja, hogy mit akar látni. Mert nincs talán elszomorítóbb, mint amikor a turisták útjukról megérkezve kérkedön mutogatják a Franciaországban, Egyiptomiban, vagy itthon Győrben, Szolnokon készült fotográfiákat, s mindnek, mindnek főszereplője a férj vagy a feleség. Pöf- fetegen álldogálnak a csodálatos oszlopok tövében, de fogalmuk sincs róla, hogy azok a dór, vagy korinthoszi oszfoprendek-e; avagy ki az alkotója annak a tökéletes férfialakot ábrázoló szobornak, amiből jókorát eltakar a bűbájos asszonyka, még bűbájosabb ruhácskájában. Szóval utazni jó, utazni öröm, de okosan kell. Aztán, utazni itthon is lehet, nemcsak külföldön. Árudömping az utcán Nyár dereka van. Sokan csak ezután mennek szabadságra. Kedvcsinálónak utazzanak velünk Debrecenbe, Hajdú-Bihar megye „fővárosába”. A gépkocsival, autóbusszal érkezőket a város határában — hasonlóan más alföldi városokhoz - kedves köszöntő felirat fogadja. Tehát az első benyomások máris kellemesek. A város szívébe érve következik a második megállapítás: tipikus nagyváros. Először is azért, mert a központ föl van túrva ... Nem földrengés pusztított, mint korábban annyiszor Debrecenben, hanem szedik a villamossíneket. Ez nyilván a forgalom elterelésével jár, mégpedig igen szegényes eligazító táblák mellett. így nem csoda, ha az idegen megkeveredik, idegesen és szabálytalanul hajtja át járművét a hepehupákon, s teszi mindezt persze az útépítők keresetlen szavai kíséretében. Szóval, Debrecen nagyváros. Utcái szélesek, mindenütt virágok, fák: a belvárosban egymást érik a miniparkok, ligetek. A széles utcák, terek pedig kínálják magukat a kereskedelem virágzásának. Távol áll tőlem, hogy Debrecent bármelyik megyén,kbeli, sőt dunántúli várossal összehasonlítsam! De ilyet itt a mi környékünkön nem látni. Az áruházak, üzletek előtt mindenütt standok, sátrak, pavilonok, lehet bennük kapni konyharuhát, pólóinget, konzervet, jégkrémet, virágot, ajándéktárgyakat, újságokat. Apropó! Újság, folyóirat! A főutca egyik újságárusítóhelyén a Dunatáj is kapható. Visszatérve az utcaképre, a magukat kínálgató árukra, azt hiszem, nem szükséges reklám- pszichológiai magyarázat, hogy miért megy jól a bolt. Bizonyos vagyok benne, hogy az ottani gyakorlatot követni nem lenne haszontalan nálunk sem. Kábái meteorit A református kollégium 1538 óta áll mai helyén. Igaz, több alkalommal lett a tűzvész martaléka, 1705-ben a labancok dúlták fel, de mindig újjáépítették az ország egyik szellemi központját. A jelenlegi klasszicista épület Péchy Mihály tervei alapján épült. A kollégium jeles gyűjteményekkel büszkélkedhet: nagykönyvtára nyilvános tudományos könyvtár, felbecsülhetetlen értékű a levéltára és múzeuma. Az utóbbiban őrzik a kábái meteo- ritot, mely körül különféle legendák keringenek. Az egyik történetesen az, hogy 1857-ben Kaba határában egy idős parasztember szekere elé valami különleges kő csapódott be. Az öreg kiásta, hazavitte, majd átadta a kollégiumnak... Másfelé azt beszélik, bogy nem tudni, honnan került egy kábái család otthonába az érdekes sZemcsézetű kő, amit meglátva egy tanár vitt be a kollégiumba .. . Több, mint egy évszázad telt el, amikor is megállapították, hogy - a ma már szakkatalógusokban Kábái meteorit néven szereplő 2 kiló 65 dekás kő — szerves anyagot tartalmaz. Dr. Szöőr Gyula, kandidátus, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem munkatársa a következőket mondja: — A világon körülbelül húsz szerves meteoritot tartanak számon, melyek között a kábái is mint ritkaság szerepel. Szénhidrogén-tartalma 4,03 százalék, s a szilikát-meteoritok közé tartozik. (A másik csoport az amino- savakat tartalmazó meteoritok.) — A meteoritok szervesanyagtartalma az élet lehetőségét rejti magában. Kérdés: a kabar a Földből vagy más bolygóból vált ki, illetve „érkezett" hozzánk? — Tény, hogy nem földi eredetű. Legfeljebb a meteoritoknál az a kétséges, hogy a szervers anyag honnan került beléjük ... — A laikus számára is sok izgalmat rejt a meteorit, amiből nemrég hatvandekányis da' rabot leválasztottak, s ezt jelenleg a Szovjetunióban vizsgál^ ják. Szóval érdekes és egyszerre furcsa is a gyerekfej nagyságú kő. Néhol egészen sima, másutt pedig szemcsés ... — Valóban. A meteorit esésekor a súrlódás következtében olvadási kéreg keletkezett rajta, s ott simának tűnik a felülete. Ahol nincs kéreg, ott jól látható a kő belső szerkezete, a világos színű, borsó nagyságú kondrák, melyek a meteoritokra jellemző kristályösszenövések. „A nyolcvanegyet taposom” Termelőszövetkezetek közös vállalkozásaként Debrecenben épült fel 1963-ban az ország első tsz-üdülője. Azóta állandóan telt házzal üzemel a csinos, százszemélyes nyaraló. Télen, tavasszal és ősszel az idős tsz- tagok, nyaranta pedig a fiatalok töltenék itt kellemes tíz-tíz napot. Mindössze egy hétig, de.- cember 23-tól január 2-ig tart zárva: ilyenkor végzik a festést, az éves nagytakarítást. A Hajdú megyei szövetkezetek tulajdona a ház, de ez nem jelenti azt, hogy csak az itt élők pihenését szolgálja. Csereüdültetés formájában az ország bármelyik mezőgazdasági termelőszövetkezete tagjainak, sőt külföldieknek is pihenési lehetőséget nyújt. Dr. Szigeti Pálné tizenhárom esztendeje igazgatója az üdülőnek. Büszkén mondja, hogy vannak mór-már törzstagjaik. Vannak, akik eddig tizenkét alkalommal üdültek a Nagyerdőszéli üdülőben. — Persze, azt hiszem, hogy vendégeinket vonzza az is, hogy programjainkat igyekszünk mindig úgy összeállítani, hogy az mindenki számára kellemes legyen. A tíz napban igyekszünk bemutatni a várost, kirándulást szervezünk Hajdúszoboszlóra és Nagyváradra. Egy-két este a Csokonai Színház, művészei adnak műsort, fellépnek itt_a zeneművészeti főiskola utolsó éves hallgatói, valamint a Délibáb együttes. Rendszeresen vetítünk szórakoztató és ismeretterjesztő filmeket. Beszélgetésünk végén kiülünk a társalgóba, ahol a három napja érkezett vendégek vidám csoportokban beszélgetnek, ismerkednek. Idős ember csatlakozik a fiatalok társaságához: — Kkficzi Péter vagyak Dobásról. Nem zavarnák? — kérdi bizonytalanul. — Nem ismerek még senkiit a szobatáinsal<moo kívül'. A társaság készségesen fogadja. Egyilk férfi sörrel is kínálja. Szívélyességük még fokozódik, almáikor az öreg kalapját komótosan térdére hél yezi, szemét összehúzza, s csüggedten mondja: — Bizony, én már a nyolcvanegyeit toposom. E szlovák. hallatán Péter bácsi lesz ai társaság kizárólagos központja. Életéről, család jóról faggadtják, s szívesen hallgatják apró tréfáit, anekdotáit. Maljd megint korónai, 81 évére terelődik a szó: — Azt én nem imandtaim — nevet* huncutul. — Csak art, hogy o nyolcvanegyet taposom. Talán maguk nem azt tapossák velem együtt? Na, ugye! Nem is tartom mór olyan jól mágaimat, híiSzén valójában csőik hatvanhét esztendős vagyok. Évente egymillióan Az egyeteméken és mós létesítményeken kívül a híres és pompás Nagyerdőiben van a töblb, mint szálzötverr éve működő gyógyfürdő. A tsz-üdülő vendégeinek ellátásába egy fürdőbéHlét is béletairtozlik. A fürdőiben több termál-, gyerekes versenymedence, hullámfürdő, kádfürdő, fedett uszoda valn, s aimi figyélemre méltó, hogy a hatalmas strand minden szempontból igen jól ellátott. Évente egymillió vendég érkezik, s egy-egy meleg nyári vasárnapon 18—20 ezren is megfordulnak a fürdőben.-Persze, a> felsoroltaikon kívül a Hajdúság fővárosában még igen sok látnivaló van-, amiért érdemes vállalni az utazás fáradalmait, főiként a pompás viiráglkarnevál ' idején, amit augusztus 20-án rendeznék, hagyománya van ott a nyári eg.yetemnék, a kárusfesztivál- nalk, avagy a ritka látványosságokat nyújtó hortobágyi hidt- vásárnak, amit szintén augusztus 19—20-án tartanak. S a látványosságok, lenyűgöző élményék között el nem hallgatható a Déri Múzeum, s ott Munkácsy Mihály hatalmas vászna, az Ecce homo. Még egyszer: Debrecen szép város, nagy város. Hazánkban több olyan -táj, település található, amire érdemes ráitálállni. V. HORVATH MARIA t I. tétel: kérdésekben — Ó, de aranyos ... Mennyi idős a pici? Már hathetes ...? — Szen/usz. papa kedvence... Tudsz már beszélni? Igen. Hát ez nagyszerű... Meg tudod mondani a bácsinak, hogy hány éves vagy? Még nem ... De majd jövőre... — Ez már igen. Nagycsoportos lettél. Gratulálok. És hány éves is vagy? Három... Hű, a mindenit, így öregszik ez a kisfiú ... — ... és mi akarsz lenni, ha nagy leszel? Űrhajós. De hát annak sokat kell ám tanulni. És te szeretsz tanulni? Igen. Ez nagyon szép dolog. Meg hogy piros pontjaid is vannak már, ez meg egyenesen pompás ... Nagyra nőj, kis legény ... — Hány éves vagy, kisfiam? Hát igen, szaladnak az évek, tegnap még pályás voltál, most meg már felsős... Nem vagy babonás? Ne is legyél. A tizenhárom szerencsét hoz minden tizenhárom éves gyereknek, mert megélte és megérte a tizenharmadikot ... Bezzeg a mi időnkben... De hagyjuk ezt. Tanulj jól, az a lényeg, — És mégis, mi akar lenni? Jó, tegezlek. Mi akarsz lenni? Igen, most kell döntened, most, tizennégy éves korodban, hogy mi legyen belőled ötvenéves korban... Tessék most már leszállói a földre, itt légy űrhajós... Hogy tengerész? Jó, majd berendezek neked egy külön kis tengert, te leszel a kapitány és a matróz is... Nem tréfálok... Dönteni kell ebben a korban ... — Helló, öreg? Látod ott azt az öreg lányt? Na, pattanj fel, és add át a helyed... Nem vagy olyan csoroszlya még, igaz? Miért ne tegeznélek? Ajaj, oda ne rohanjak... Tizenhét éves vagy... Na és aztán, leszel te még több is, ha megéred. — Kérem a pontos adatait, fiatalember... Hány éves? Huszonegy ... Igen. Katona volt? — Könnyű magának, uram, maga még fiatal..: Maga előtt jóformán ott áll az egész élet... Igen. Az egész. Mert mindig az az egész, ami előttünk van. Előttem is van egy egész élet, csakhogy az én egészem negyede sincs már a magáénak, uram... Nem érdekes? Két egész és a kettő mégsem egészen az... Mennyi idős is maga? Harmincöt? Én csak ötven szeretnék lenni újra... ötven. De hát ami mögöttünk van, az már sohse lesz előttünk... — Kezicsókolom, Jóska bácsi? Miért ne mondjam, hogy Jóska bácsi? De hát Jóska bácsi hozzám képest bácsi, még ha lérfi is... Én tizennyolc vagyok, míg Jóslta bácsi... Mennyi is? Na látja. A lánya lehetnék... Ne mondjon ilyet, mert elpirulok... Hogy mit tetszik mondani? És, ha anyukám megtudja? Vagy apukám? , Elmúlás, két tételben — Jaj, de édes az unokája ■.. Mennyi idős? Hát én még ilyen fiatal nagyapát nem is láttam... Biz' isten. Akár a maga gyereke is lehetne. Miért, hallottam már olyat... Szervusz te ki saranyos, kezitcsókolom ... Különben, hogy tetszik lenni? — Hé, öregúr... Mennyi idős is maga? Hatvan? Akkor jól bírja magát, kár elmennie még nyugdíjba ... — ... mi van, later? Nyüzsgőnk, nyüzsgünk még, a temető meg csak üres? Pedig magának a jó. Ha kimegy a kripták közé, nem is kell hazajönnie ... Tiszta spórolás ... Mai fiatalok? Mai vén skatulyák, azok milyenek... Jó, jó, nyugodják békében. II. tétel: pozíciókban — Ahá, maga az új kolléga. Hogy mit nézek? A tojáshéjat a hátán... Azt. Mert ismerem én az effajta fiatal diplomásokat. Azt hiszik, hogy mindent tudnak, és egy frászt se tudnak. Nagy a mellény, kicsi az agy. Nagy száj, semmi szerénység és tisztelet. .■. No, gondom lesz rá, hogy beosztottamként megtanulja tisztelni a gyakorlatot, a feljebbvalót, meg a magyarok istenét... Hát eszerint, fiatal úr... Pardon, kolléga úr... — Kedves előadó kartárs, nem vitatkozni akarok, bár azt is megtehetném, éveim és hivatali gyakorlatom alapján, csupán arra akarom felhívni a figyelmét, hogy... Igen, tudom, hogy maga már öt éve... De maga is beláthatja, hogy én meg éppen huszonöt, s így igazán lehet véleményem, ha egyetért vele az előadó kartárs. — Szeretném jelenteni az osztályvezető elvtársnak, hogy az MND per 567986 számú Elv. jellegű és rám szignált akta ügyében eljártam, és egyben azt is jelenthetem, hogy jóformán nem is kellett eljárnom... Amit ön előre megmondott, az jóslatnak is bevált volna, osztályvezető elvtárs, annyira telibe találta, annyira világossá tette az ügyet, hogy... — ... Főosztályvezető elvtárs, engedje meg, hogy születésnapja alkalmából... Hogy honnan tudom? Már megbocsásson, ha egy olyan embernek, a beosztottja, mint ön, még arra se'm képes, hogy megtudakolja, mikor van az ön nagyra becsült születésnapja, akkor egyszerűen meg sem érdemli, hogy az ön beosztottja legyen ... Egy szóval főosztályvezető elvtárs, engedje meg, hogy... — Igenis, igazgató elvtárs ... Természetesen, igazgató elvtárs ... Hogy tetszett mondani? Csak azért kérem, hogy ismételje, hogy jól bevéshessem tanulságot adó szavait az emlékezetembe ... Otthon mindig el szoktam mondani, igazgató elvtárs, el én mindig a gyerekeknek, hogy miket is hallok'bölcsességet az igazgató elvtárstól... Csak sajnos olyan ritkán van alkalmam önt meghallgatni, az ön utasításait végrehajtani, hogy... Ugyan már? Nyugdíj? Hiszen igazgató elvtárs még olyan fiatalos, friss, telve lendülettel, ötlettel, leleménnyel... Hol az a fiatal, aki akár csak az árnyékába is léphetne az igazgató elvtársnak... — Te, ki ez az öreg hapsi? Minden héten látom, hogy ide- oda lötyög a folyosón, de senki nem áll vele szóba .Hogy a volt igazgató? Jé, ki gondolta volna, hogy ez a kopasz ürge igazgató is volt valaha... Na, mit mondtam, itt van megint, a láb alatt... Mi van, faterkám? Lötyögünk ide, lötyögünk oda, a dolgozókat feltartjuk? Hiszen tele van magával a folyosó, a temető meg üres ... A karmester leteszi a pálcát. A zenekar eljátszotta a Sors szimfónia utolsó tételét is... In aeternum. GYURKÓ GÉZA A híres kollégium Az ország első termelőszövetkezeti üdülője
